Az utolsó dal?

Amber

Mivel orvoshoz és ultrahangra is Manchasterbe megyek, ezért mindig úgy időzítek, hogy Cherryvel is találkozzunk. Bevásárlás után mindig náluk tanyázunk. Cherryék nappaliját imádom. Mert látni Manchastert és ezért mindig az ablakban lógok. Most is. Cherry lelkes, berendezte a gyerekszobát. Készülődik. Igazi kis fészekrakó. Alan nincs itthon. Mint általában.

• Van kedved nosztalgiázni? - kérdezi Cherry és a kanapéra ül.  Egy doboz van nála és ahogy leülök mellé látom, hogy gimis képek vannak benne.
• Hú ez tök jó! - beletúrok és egy marékkal kiveszek. Nagyon sok képen vagyok én és Cherry.
• Istenem, soha többet nem lesz ilyen alakom - nyögi Cherry.
• Ja, nekem se. - nézem azt a nagyon vékony lányt, feketében.
• Nézd itt a tablóképünk - megnézzük a képeket. Mind a négyünket. - Milyen helyesek voltak! Andrew és Alan is!
• Most is helyesek - tiltakozik Cherry. Van néhány koncertképe is Cherrynek.  Aztán egy fotósorozat, ahogy Drew-val táncolok.  - Neked honnan van ilyened?
• Hát csináltam, csak kicsit pixelesek - nézi Cherry is.
• Milyen fiatalok voltunk, csupa tűz és láng…
• Ja, de nézd a jó oldalát most már nem csak feketében vagy - egy sötétkék pulóver van rajtam.
• Drew - ingatom a fejem. - Te Cherry, szerintem neked lányod lesz. És akkor az én fiam elveheti feleségül a te lányodat és akkor rokonságba kerülünk.
• Ühüm szép tervek - bólogat Cherry. - Jó lenne!
• Nézd itt van Britannie! - mutatja Cherry.
• Hú tényleg, már el is felejtettem. Mi lett vele?
• Hát nem lett Liam de Noir felesége az fix. Kiment Amerikába, valami pasassal él. Bankár a srác szóval…
• Hát Britannie mindig tudta hova tegye magát - legyintek.
• Elkérhetek egy táncolósat emlékbe?
• Persze - rezeg a mobilom.
• Drew az - nyomom ki. Mennem kell. Lejutok a kocsihoz és bezökkenek az anyósülésre.
• Na? Még mindig fütyis?
• Ja, még mindig van fütyije!
• Szuper! - vigyorog rám Drew. - tessék egyél! - egy szendvicset tesz az ölembe és én nekiállok majszolni.
• Nézd mit szereztem! egy kép a táncunkról - mutatom neki, miközben hazafelé tartunk.
• Ez az amelyik után szexeltünk?
• Drew mindegyik után szexeltünk - nevetek fel.
• Jah, hát ezért mondtam ezt. Tudtam, hogy így nem lövök mellé - nevet Drew.
• Te Drew!?
• Igen?
• Írj nekem egy dalt!
• Amber tíz éve nem szereztem dalt.
• De ha akarnál tudnál. Vagy nem?
• Fogalmam sincs ezen nem gondolkodtam.
• Ez nem ér! Te engem festésre edzessz, de te nem akarsz zenét szerezni.
• Na jó, ha elkészülsz egy képpel, akkor szerzek valamit - néz rám Drew. - Meg ahhoz nekem benyomások kellenek, mint a zöld tea téma. Egyébként, már nem érzem rajtad - jegyzi meg homlokráncolva.
• Igen, mert most nem használok parfümöt, tudod a baba miatt.

Drew

Már megint faragok. Most egy Kakast szeretnék az előtérbe, mondjuk a bejárat közelébe valahova. Már a törzs nagy részét kihámoztam a fatömbből, amikor Amber megáll a nappali szélén. A haja összefogva. S nincs rajta festék. A napok nagy részét itt tölti a faházban. A nagy változatosság, ha Manchasterbe megyünk. Felnézek rá.

• Régen jártál a műteremben - jegyzi meg.
• S engedélyezed a belépésemet? - kérdezem érdeklődve.
• Persze. Ha van kedved - Félreteszem a faragókést és a fát és megindulok Amber után az emeletre. A műterem ajtaja nyitva van, és a szórt fényben több vászon is áll a fal mellett. Azt hiszem egy témát járnak körül a festmények. A fenyvesek, a hold, a tenger. Legalábbis ez a benyomásom, mert zöld, sárga és kék az alapszín.
• Nos, mi a véleményed?
• Tetszik - biccentek rá. S rengeteg elképzelésem van vele, de Ambernek egyelőre nem árulom el. Helyette magamhoz húzom és megcsókolom. - Boldog vagyok, hogy újra festesz!

Az irodámban ülök, de Amberre gondolok. Annyira tudom, hogy mi az ami hiányzik már hónapok óta a kapcsolatunkból. Valami, amire mindig is épültünk mi ketten. De olyan nehéz ezt megragadni. Merengve nézek magam elé, aztán… körvonalazódik a fejemben, hogy mit szeretnék. Kiveszem a zsebemből a telefonom és a gyorstárcsázóból kikeresem Alan számát.

• Mi a szitu? - szól bele.
• Otthon vagy?
• Nem. Liverpoolban.
• Remek. Lenne egy tervem.
• Mond!
• Össze kellene hozni újra a régi bandát.
• A zenekart?
• Aham. De a lányok ne tudjanak róla.
• Pénteken itthonról dolgozom, gyere át! Cherry hazament a szüleihez.
• Oké

Pénteken Alannal sörözünk a nappaliban. Alan ebédszünetre állította magát, bár már ő is úgy van vele, hogy péntek délután van. Bekapcsolva hagyja a gépét, ha a cégtől ráírnának lássa. Így a laptopja ott van a dohányzóasztalon előttünk.

• Szóval… annyira gáz otthon a helyzet, hogy egy számmal kell leszedned a bugyit Amberről?  érdeklődik Alan a sört iszogatva.
• Nem ezt mondtam.
• Figyu. Én is egy terhes nővel élek együtt. Alan, most ne nyúlj hozzám, ne, ott mégse, nagyon érzékeny… nem meggondoltam nem is akarom már… amúgy is alig tudok mozogni… és kényelmetlen is… meg fura… - Alan nagyot húz az üvegből. - Szóval? az mellett hogy te vagy a legutálatosabb férfi a világon mivel akarsz még hitegetni?
• Látom vágod a szitut.
• Ja, vágom.
• Gondoltam jót tenne úgy érzelmileg a kapcsolatunknak, ha tényleg neki írnék, egy dalt… - Alanra sandítok. - … na meg Amber megkért, hogy írjak neki egy dalt!
• Aham… - Alan olyan lassan bólint, hogy úgy érzem nem fog belemenni. - Jó... felhívom Leót,  ő állandóan otthonról dolgozik, itt Manchasterben van egyedül ő van helyben szóval, talán őt kellene kipuhatolnunk, hogy hol tudnánk összepróbálni a dolgot illetve azt hiszem neki külvárosi garázsa van és még megvan a dobszerkója.
• Az frankó!
• Az… de cserébe Cherrynek is írunk egy dalt.
• Nem téma, megoldjuk - biccentek rá. - Tudod mit?...kezdjük veletek. Megírjuk a szöveget. - felütöm a telefonom  kikeresem a jegyzeteket és beírok néhány szót.
• mi az?
• Három dologra fogjuk fűzni, a vörös, mint szín, a naplemente mint napszak és…
• és a szex… - biccent rá Alan. - Jó lesz.
• Én az esküvőtökre gondoltam, hajókürt és igen és csillagok, meg tenger és naplemente…
• plusz tömény szex. Tutira ott ejtettem teherbe annyit kufircoltunk - rázza Alan a fejét.
• ugyan már! Volt rá egy két hetes nászutad egy hajón, bezárva egy kabinba. Nem nagy dolog - nézek rá oldalt.
• Akkor se nézd le a teljesítményem. A két gyerek közt másfél hónap ha lesz és tulajdonképpen mi összességében gyorsabbak voltunk.
• Nem tudtam, hogy versenyzünk.
• Hát én sem, de most már úgy látszik belőttük mindketten a gólt - vihogja Alan.
• Akkora barom vagy - röhögöm és  felállok, hogy a gitáromat kivegyem a tokból. Átpengetem a húrokat és kicsit állítgatom a feszességet.

Amber

Ahogy telnek a hetek egyre kevésbé tudok mocorogni. A végén már csak azon a vörösmarha bőrkanapén heverészek naphosszat, amit én ajánlottam Drewnak és olvasok. Egy szombati napon Drew ebéd után megjegyzi:

• Öltözz fel elegánsan, elviszlek valahova.
• Hova? Fáradt vagyok - lerogyok a kanapéra és csak bámulok magam elé.
• Ne lustulj be! Jó lesz ígérem! - húz fel Drew.
• Semmi elegánsam nincsen - tiltakozom.
• Akkor vegyél fel feketét. Az biztos van - mintha egy kis humor ütné fel a fejét Drew régi énjéből.
• Vigyázz mert majd lesz még erőm visszavágni! - mondom fáradtan de eleget teszek a kérésének és átöltözöm. Drew besegít a kocsiba és a vár elé hajt. A bejáratnál egy plakát van, amin elkapom a szöveget: Amber Moon kiállításmegnyitó.
• Drew!
• Majd bent, majd bent! - tol maga előtt Drew. Átrendezték a könyvtárszobát és ahogy belépek, látom, hogy a falakon az én képeim vannak. Drew csak rámkacsint és Marianne a vár igazgatónője kezdi el a beszédet, Drew intésére. Drew odahúz a nővére mellé és én nem értem mi történik itt. Alan és Cherry is itt vannak az első sorban. Rájuk nézek és ők mosolyognak rám. Marianne beszél a fenyvesekről, a völgyről, mint szülőföldemről, ami mindannyiunk szülőföldje, a De Noirokról és a képekről is. Ő lép oda elsőként és kezet fog velem.
• Gratulálok Amber! nagyon jók lettek a képek. Szeretnék egy megrendelést leadni majd a reneszánsz éttermünkbe is néhány faliképre gondoltunk és igazság szerint az irodámba illene már egy festmény a várról. és oda a folyosószakaszra is. Ha majd lesz energiád. Megbeszéljük még a részleteket!  - olyan sokat beszél és olyan meghökkentően, hogy észre sem veszem mi zajlik a háttérben. Fizetett megrendelőm lesz. S tudom, hogy íme utolért a deNoirság. Mert majd Marianne irodájában látni fogják a festményeket és egyszerre csak a megrendelők egymásnak fogják ajánlani a képeimet. S további megrendelésekre is festhetek. Hát ilyenek ezek a de Noirok. S egyszerre nagyon szerelmes vagyok a férjembe, mert Drew mindig támogatta, hogy fessek. Még a gimiben is valahol. Többen odajönnek gratulálni a jelenlevők közül. Teljesen elvarázsolódtam, s egyszer csak egy rekedt búgó férfihang hallatszik mögöttem kihangosítva. Sikítani tudnék! Drew hangja az.
• A kiállításra készültünk egy dallal a feleségemnek, úgyhogy, Amber ez neked szól - Drew áll a mikrofonnál és rámkacsint.Az alacsony könyvespolcok mögötti emelvényt eddig észre sem vettem. Drew nyakában már gitár van és Alan aki eddig Cherry mellett állt, most elővarázsol a polcok mögül egy gitárt és Leo már ott ül hátul a függönyöknél a dobok mögött. Alan átbillenti a mélynyomót és egy teljesen új számba kezdenek.
• Te tudtál erről? - kérdezem Cherryt, ahogy megragadom.
• Nem! - kiáltja vissza Cherry. Egymás kezeit markoljuk izgalmunkban. - Alan dugdosta a gitárját a csomagtartóban és nem értettem, miért hozza fel, de fogalmam se volt róla, hogy ez lesz! - visítja. A dal beteljesült szerelemről szól, és egy hollófekete hajú lányról, és kék szemekről, amik elhozták a szerelmet. Drew kiénekli az eléggé egyértelműen előrehaladott állapotomat is, sőt azt is, hogy ahogy a holdnak három fázisa van, úgy háromszor volt úgy, hogy azt hittük teherbe ejtett, de most már bizonyos, hogy sikerült. Mert itt állok előtte, oly gömbölyűn, mint a telihold. És én kivörösödve állok és hallgatom a rekedtes hangját és a basszusgitárok akkordjait. Drew végig rámnéz és becsületére legyen mondva teljesen komolyan énekel. Úgy mint régen. A dal sokkal kiforrottabb mint a régi dalaik.  Mindazok mellett, hogy nagyon mocskos a szövege. S elég merész utalások vannak benne a szexre. Mégis több benne a mély érzelmiség és a filozófia is. Ez már egy felnőtt szám. Cherry karol át. El is feledkeztem róla, másodpercek óta csak ledermedve állok és bámulom a zenekart és nem akarom elhinni, hogy itt vannak együtt mind a hárman egy teljesen új számmal. Meg kellett írni, a szöveget, a dalt, hangszerre vinni és összepróbálni. Mikor? Nyilván Manchasterben gyakoroltak, hiszen mind máshol dolgoznak. Én meg észre sem vettem, hiszen már nem jártam a vállalathoz. Drew elment reggel és valószínűleg ezen dolgoztak. És potyognak a könnyeim. Mert én azt kértem írjon nekem egy dalt, szerezzen újra dalt. Mert én abba a Drew-ba lettem szerelmes.
• Ez a dal a tiéd - vigyorog rám Cherry. A szám után azonban nem fejezik be, Leo tovább veri a taktust, csak ritmust vált és a fiúk új gitárdallamokkal egy másik dalba kezdenek. A szöveg szerint  vörös a hajad mint a naplemente, melyben örökre enyém lettél, ez biztos, hogy kihallom, mert Cherry visítva szorongatja a kezemet és a fülem enyhén bedugul.
• Ez viszont a te dalod! - kiáltom neki és könnyes szemekkel egymásba kapaszkodunk. Az első sorban vagyunk, úgy mint egy koncertjükön sem. Még mindig nagyon jók együtt. Még egy számot játszanak és a zöldtea témával zárják.  A zöldtea dallam, ami mindannyiunknak olyan sokat jelentett.
• Állítólag összehoznak egy lemezt - áll meg mellettünk Marianne.
• Nem.
• De igen, én úgy hallottam itt a próba alatt - bólogat és ránk mosolyog mielőtt ellép. Cherryvel összenézünk és visítani kezdünk. Mégiscsak egy-egy rockzenész a férjünk. Drew felé nézek, aki a dalt nekem énekli. Megkértem, hogy írjon nekem egy dalt. S írt. Újra. Ahogy én is újra festettem. Nem véletlen, hogy egyszerre rendezte a kiállítással a szám bemutatását. Azt hiszem mégiscsak értelmet nyert minden, mert nekem pont egy De Noirba kellett beleszeretnem. Az utolsó gitárakkordok még visszhangoznak a teremben, amikor Drew a mikrofonhoz lép és belelihegi:

• Amber...Cherry!... köszönjük… és szeretünk titeket!

A DeNoirság

Amber

A régi Moon Bútorszalon előtt állok és előkeresem a kulcsokat a zsebemből. Ahogy kinyitok megrohannak az emlékek. Amikor utoljára itt voltam még Moon voltam. Egy lány, aki egy de Noir fiúba szeretett bele. Ahogy a völgyből olyan sokan. Sokan álmodoztak a de Noirokról, mert... mert hát ők A de Noirok. Ez a név itt név a völgyben. Én tényleg nem akartam beleszeretni egyikbe se. Nem akartam beállni a sorba. Akaratomon kívül mégis… éppen egy de Noirba szerettem bele.

Amikor bemutatkozom és de Noirként, akkor valahogy kétszer is megnéznek. Akkor visszanéznek. Hogy aha, szóval ő egy de Noir. A házasságommal a völgy társadalmi magaselitjének részéhez kerültem. Az esküvő óta a zöldségesnél a szebb zöldségeket kapom, a postán előreengednek a sorban, a boltosok rám mosolyognak. Az utcán vadidegenek is rámköszönnek. Mert… de Noir lettem. Hát többek közt ezért nem találom a helyem mostanság. Mert egyszerre figyelem irányult rám. És nem negatív értelemben. Egyszerre úgy érzem, kedvelnek az emberek. Engem, azt a sápadt nyúlánk, fekete ruhákba járó cinikus Amber Moont. Mert én éppen egy de Noirba szerettem bele.

Nem is akármelyikbe. Az egyik örökösbe. Mind közül a legdeNoirabb de Noirba. Hogy most már biztos, hogy mindenki ismerjen Ezüstharmaton és Holdvölgyén. Mert felismernek. Mert nincs titok. Én itt már nem tudok sunnyogva kilépni a küszöbön. Mindenki mosolyogva figyeli, ahogy gömbölyödik a hasam, mert hát íme, a következő de Noir generáció. Nemcsak egy de Noir felesége lettem, de hamarosan egy De Noir anyja is leszek.

Tényleg kár volt a szalont bezárni.  Csak Drew miatt. Hát  többek között ilyen hülyeségeket csináltam Moonként. Most már de Noirként esélyem sincs baromságokat csinálni. Köt a de Noirság. Egyszerűen én is átvettem ezt az érzelem és gondolatvilágot. Ez név. Ami tartást ad. Ami miatt nem tehetem azt amit akarok. Ami miatt mindent ötször is átgondolok mielőtt megteszem. Mert a név kötelez. Arra, hogy helyesen cselekedjek. Igazán, most hogy én is ezt a nevet viselem, most értettem meg azt, amit annyira utáltam a de Noirokban. Drewban is. Hogy annyira jól akart tanulni, hogy annyira jó akart lenni abban amit csinált. Mindig, mindenkor, mindenhol.  Mindegy, hogy krikettezet Drew, vagy szavalt, vagy zenét szerzett, vagy szexelt. A de Noirok mind ilyenek. S csak most értettem meg miért. Mert egyszerre én is de Noir lettem és valahol én is kezdtem így viselkedni és  kezdetben nem értettem, hogy miért.

Pedig elég egyszerű a magyarázata. Beletelt pár hétbe és hónapba mire leesett. Mert most már de Noir vagyok. Illik ehhez a névhez illően viselkednem és kihozni magamból a maximumot.  A beképzelt, fennhéjázó, tökéletes de Noirokhoz kezdett átformálódni a személyiségem és ez valahol tényleg kezd zavarni… Nem kevesebb vagy több lettem, egyszerűen másabb.  És már így is festek. Tökéleteset akarok alkotni… mert én de Noir vagyok. Szörnyen ragadós dolog ez a de noirság!

Már a bútoreladásban is tökéletes akarok lenni. A legjobb sales manager akarok lenni az egész völgyben. Az új üzleti tervünk szerint, tulajdonképpen De Noir bútorokat fogunk árulni. Drew ragaszkodott hozzá, hogy felvételiztessek  a bútorszalonhoz és nyissak ki újra. Ahogy belépek áporodott, állott szag csap meg. Már elég koszosak az ablakok. Vízköves az ablak az esőcseppektől. Vastag por húzódik a padlón. Sok a fólia és  néhány maradék dirib-darab.  De éppen nem lehetetlenség helyrehozni és újra indítani a boltot.

• Meg kell követnem magam, azt hittem én is, hogy azzal a De Noir fiúval nem… jutsz idáig - jegyzi meg apám, ahogy összefont karral komótosan sétálgat a régi bútorüzletében.
• Hümmm - a hasamon pihentetem összefont ujjaimat, amin csillognak a gyűrűim, amiket Drew húzott az ujjamra.  - A helyedben én se gondoltam volna mást. Még én se gondoltam mást - merengek. - tudod, mit apu? Valahol még szerettem is itt az üzletben ezt a nagy-nagy semmittevést. Ezt az egész nap ülök és várakozom, vagy csak sétálgatok le-fel itt. És ostoba kérdésekre válaszolgatok.
• Igen. lehetett közben gondolkodni.
• Valahogy úgy. Apa, csinálhatnánk néhány bútort újra közösen - pislantok rá.
• A felújításra gondolsz? - simogatja a szakállát elgondolkodva.
• Igen. Jókat csináltunk tényleg.  Egy-kettő végülis ott van a faházban is - mosolygok.
• Majd meglátjuk - biccent apám.
• Drew írt egy részesedési szerződést az eladásból - keresem ki a táskámból és átnyújtom apámnak. Apám átveszi, de nem szól. Mint mindig itt mindenki valamilyen módon a DeNoir vállalathoz kapcsolódik. Apám mindig is csak elfogadta amit rá mértek.
• Mikor akartok nyitni?
• A jövő hónapban, a vállalatnál két-három hét alatt legyártják a bútorokat, amikkel feltöltjük a boltot.
• Ahogy akarjátok.
• Hát persze.
• Vissza is jöhetsz üzletvezetőnek. Moon vagy - ajakbiggyesztve mosolygok apámra. Drew dudál, hogy megérkezett.
• Mennem kell. Akkor majd hívlak a részletek ügyében.  - Drew kiszáll kezet fog apámmal és udvariasságból megkérdik egymást, hogy ki mit farag éppen. Addig beülök a kocsiba. Drew visszaül és gázt ad.
• Hogy ment?
• Megalkuvó, mint mindig. De legalább ismét rendeződik az életük. Plusz tényleg ez volt az egyetlen bútorüzlet itt. Neked meg kell a helyi piac - fintorgok. Drew leparkol a vadászház előtt, de sétára invitál és közben vizsgálja a fákat. Nagyon figyeli az erdő állapotát.
• Fontos, hogy egészségesek maradjanak a fák, nem csak környezetvédelmi szempontból, hanem a faipar számára is.
• Csak te foglalkozol ezzel?
• Dehogy. Néhány családtag környezetmérnöknek tanult. De tudod sokszor érzem azt, hogy ha Liam a vár, akkor én az erdő örököse vagyok. Fura ez így?
• Nem. logikusnak tartom.
• Tudod Liam olyan feketebárány a családban. Majdnem lemondott a rangról is.
• Komoly?
• Aham.
• Hát pedig azért nagy dolog lehet egy igazi vártulajdonoshoz feleségül menni.
• Amber, annyira te sem rajongsz azért, hogy egy De Noir felesége vagy.
• Ezt nem mondtam.
• Amber. Itt a völgyben, szinte az egész megye meghalna azért, hogy beházasodjon ebbe a családba, de te… mégis rosszul érzed magad a családomban, mi az oka?
• Főleg az, hogy anyudék nem fogadtak el.
• Mert gazdagabb lányt akartak nekem. Ennyi.  Ott van Liam.
• Nincs bajom Liammal.
• a nővérem.
• Nincs kapcsolatom Marianne-al.
• Mert mindenki elfoglalt. Egy örökséget igazgatunk lásd be. Ez a De Noir sors.
• De szereted. Mindig panaszkodsz de valójában el se tudnád képzelni az életed máshol, mást csinálva.
• Ez igaz. Tényleg, biztos ez is de Noir tulajdonság, mindent jobbnak látunk és nem vesszük észre, hogy nekünk van a legjobb dolgunk. Ez van maximalisták vagyunk. -  Drew a karjaiba húz és mélyeket szippantunk a fenyvesek levegőjéből. - Nincs még egy ilyen tiszta levegőjű terület egész Angliában Amber. Hidd el, és az enyém.
• Meg Liamé.
• A miénk! - vigyorog Drew. - Azt hiszem néha elkap a vágy, hogy minden fát egyesével magamhoz öleljek. Nézd milyen szép! - mutat előre egy terebélyes fenyőre.
• Mind itt vagytok, el sem akartok menni. Szerelmesek vagytok a de Noirságotokba. Még Liam is! Aki megtagadná az egészet.
• Hát igen, végülis ő is beköltözött az erdőbe - bólogat Drew a hátam mögött. - Látod igaz, ő sem tudná elképzelni máshol az életét, a letelepedést. Ide születtünk. Ez a hazánk.  Mind hazajöttünk.
• Mert van valami ebben a völgyben, ebben az erdőben. Valami, ami visszahúz. Valami amiért itt akarsz élni. Én nem vagyok született de Noir, de én is érzem ezt. Ezek a hegyek, ezek a fák, ez az illat, itt még az eső is máshogy esik, a köd is máshogy ül meg a tájon. ez Holdvölgye varázsa, akárhova mégy, mindig honvágyad lesz és mindig hazatérsz. S ennek a térségnek ti vagytok a legjobb partijai. Bárki aki a völgyből beházasodott hozzátok boldog lehet.
• Csak te nem. Pedig te a de Noir csúcsra házasodtál, az aranyhajtáshoz.
• Boldog vagyok.
• Hát akkor nagyon jól titkolod.
• Mert keveset vagy velem és mindig csak a vállalatvezetéssel vagy elfoglalva. A boldogság titka a sok-sok… - Drew nevetve elhallgattat, ahogy betapasztja a számat egy csókkal.

Drew

Egész héten a felügyelet ellenőrzi a telepet. Bár többségben leadom a részlegeknek a felügyelőket, mindig kézben kell tartanom nekem is, mert nem szeretném, ha elbaromkodnának valamit. Tehát a héten semmivel nem haladok, mert a felügyelőket kísérgetem le-fel a vállalatnál. Átnézik a papírokat, az üzemeket, a gépeket, a dokumentációkat. A műszaki leírásokat, szabásjegyzékeket,  anyagnormákat.

• A négyzetmétert négy tizedes pontossággal, a köbmétert hat tizedes pontossággal számoljuk.
• A táblázatokat is megnéznénk - a nyomtatott köteteket is mind eléjük rakom. Aztán a költségvetésbe és a technológiai leírásokba is belepillantanak. Annyi kávét főzök, hogy már kiugrik a szívem, de valamiért ezek a felügyelők egy csésze kávé után másképp nézik még az iratokat is. Szóval ezerrel ver a szívem, s még ezen is mérhető, mennyire szívemen viselem a vállalat sorsát. Ebben tényleg nagyon különbözünk Liammal. Liam önállósodni akart. De én nem tudom elfelejteni, hogy ez a vállalat közel száz éve Forest de Noir megálmodott tervéből épült meg. Ahhoz, hogy ma itt legyenek a De Noirok, ennyire stabil anyagi háttérrel, egy ilyen meghatározó vállalattal a térségben, ahhoz talán éppen a fiatalon elhunyt Forest áldozata kellett, ami kirázta az apját, Fabian de Noirt a nemesi kényelemből, hogy egy meglehetősen polgári tevékenységbe kezdjen. A Faipar kettejük nélkül nincs itt és talán a család sem tart itt. Úgyhogy már csak a család iránti elkötelezettségből igyekszem a vállalat jó hírét és versenyképességét tartani. Ami viszont Liamban is megvan, csak ő nem ezt akarta csinálni.  S valahol izgatottan várom, hogy megszervezzem a vállalat százéves fennállásának emlékünnepségét. Marianne-al már vannak elképzeléseink a kivitelezést illetően. Éppen ebédszünetre készülök, amikor Liam Vauxhallja gurul be a telepre. Leparkol.
• Szia! Elhúzódott - nézek rá, tekintve, hogy egy hete vártam.
• Tudom csak most… nem úgy jött ki - csapja be maga mögött az ajtót, ahogy kiszáll. - Mutasd! - Liamot az üzembe vezetem. S megmutatom neki, amiét hivattam. - Látod? Ezek a kékes csíkok - mutatom végig a vonalat. -
• Aha igen.  Mennyit érint? - néz végig az árúrakodáson.
• Attól függ meddig állnak itt - nézek végig az üzemen.
• Ez tényleg az?
• Persze. Gombásodik. Nagyon magas a páratartalom és  szinte egész nyáron is esett.
• Akkor mi legyen?
• Létezik egy mesterséges szárítási technika.  Ehhez persze be kell szerezni ezt a szárító csőszerkezetes házat, de megoldható. Vagy maradunk a régi módszernél, hogy újragyaluljuk a fákat. Csak ugye ez duplamunka. Ráadásul állandóan ellenőrizni kell kiszállítás előtt. S ezen már volt hogy elcsúsztak itt az üzemben, és kiment a gombás anyag. Na és te mindig ezen panaszkodsz, hogy miért késik a szállítás.
• Mennyi lenne az a mesterséges szárítás?
• Sok - Liam nézi a fagerendákat és gondolkodik.
• Akkor azt vegyük be a jövő évi költségvetésbe. Kalkuláljuk ki az árát.
• El kell fogadtatni a tanácsüléssel is.
• Úgy gondolnák, hogy nem éri meg?
• Hosszú távon kifizetődik, de ez nem az elkövetkezendő öt-tíz év.
• Jó, majd ott ezen szavaznak róla.
• Ha akarod keresztül viszem.
• Nem tudom, hogy akarom-e. Nem tudok most döntéseket hozni - ingatja a fejét Liam.
• Mi a baj?
• Mindegy, cégügyek.
• Mi?
• Nem nyertem el egy pályázatot, amiben nagyon reménykedtem. Most valahogy rossz széria van. Nem tudom. Feszült vagyok. Meg arrogáns is. Tudod… ez a hülye bizonyítási kényszer, hogy megmutassam, hogy de igen akkor is meg tudok állni a saját lábamon a DeNoir Faipari vállalat nélkül is. Néha komolyan bánom hogy nem csináltam  meg az üzemvezetői felsővezetői képzést inkább mint itt sokan. Én hülye követtem valamit, amit a hülye fejem diktált.
• Liam te vagy az álmodozó, én a racionális. Ha valaki képes szakítani a gyökerekkel, akkor az Te vagy! Hidd el! Én bízom benned. Megcsinálod és jó leszel. Jobb bárkinél. A vállalathoz akkor is jöhetsz.
• Azt nem. Én a Faipart nem akarom. Csak azért is megmutatom, hogy lehet egy De Noir másban is jó.
• A tervezésben.
• Igen abban.
• Jó vagy benne Liam.
• Most nem érzem.
• Nyilván le voltak osztva a lapok. Ne rágódj ezen. Tervezz és kész, csináld ahogy te akarod és ne foglalkozz mással.
• Néha úgy érzem valami átok az oka. De komolyan. Mert nemet mondtam dolgokra itt a völgyben és ez a völgy átka. Majdnem téged is kirángattalak.
• Liam, szuper lett volna egy zenekarral turnézni meg minden, de…
• Itt volt a vállalat, és nem akartad kiengedni a Forest vérvonal kezéből - bólogat Liam megértően. Mi ketten vagyunk Forest közvetlen leszármazottai. Ez a vállalat a mi vállalatunk. A miénk! Én szeretem Forest emlékét.
• Hát igen - vakarom meg a tarkóm. - Én… büszke vagyok a családomra. - mondom ki hangosan.
• Én is. Tudod mit öcskös? Örülök, hogy felnőttél a feladathoz - csapja meg a vállamat Liam.
• Én is.
• S most már egyenesági leszármazottad is lesz. Látod Andrew ennyivel jobb vagy nálam - vigyorog rám Liam csibészesen. Ha valaki belerángatott a hülyeségekbe az Liam volt mindig. De tényleg.
• Csak más utat járunk be - Átkarolom én is Liamot. - figyelj a végén még a te fiadnak adom majd át a vállalatot.
• Nem vagyok ennyire családcentrikus, hogy én gondolkodnék abban, hogy gyerekem legyen, vagy… feleségem.
• Majd leszel. Gyere sörözzünk egyet.