Szaturációs búvárkodás

 Alex

Az unokatesója házában felpörögtek az események. Látom Kimen, ahogy felcsillan a szeme. Egy igazi esti buli. Több mint másfél éve nekünk ilyesmire esélyünk sem volt. Gondolatunk sem. Borzalmasan öreges és unalmas életünk lett. De ez jár egy gyerekkel. Onnantól nincsenek éjszakai kimaradások. Nincsen szórakozás, nincsen semmi. Csak a munka és a gyereknevelés.

A szüleinktől, ha kérdeztünk, ők nem értek rá. Soha, semmire. Különösen Axelre vigyázni. A gyerek a mi gondunk. Kezdettől ez volt a hozzáállásuk.  Nem érdekelte őket, hogy talán szeretnénk Kimmel még ha csak egy vacsorát kettesben eltölteni, de az is jó lenne. Hogy szeretnénk kicsit Axel nélkül is létezni. 

Nem voltak hajlandóak elfogadni a döntésünket. Elutasítottak minket és kicsit Axelt is. 

Axel születéséig tulajdonképpen Kimmel nem laktunk együtt, bár házasok voltunk.  Az érettségire készültünk mindketten, éltük tovább az életünket otthon a szülői házban. Csak annyi, hogy több üzenetet váltottunk, többet telefonáltunk, sűrűbben jártam a fenyvesekben. A szülés előtt két nappal költöztünk be a tóparti házunkba. Vagyis két estét töltöttünk együtt, Kim azt is inkább ébren.

Vagyis, amikor hazamentünk, egy egész életet kellett felépítenünk kettőnknek. Minden szervezetlen volt. Axel folyton sírt. Mindent én csináltam. S a hetek alatt belecsúsztunk ebbe a szerepbe, Kim ellátja a gyereket én próbálom vezetni a háztartást. Egy év szaturációs merülés az óceánban. Mélytengeri munkavégzés volt éjszakai kényszerpihenőkkel. Sosem volt vége. Eddig… nem jöttünk a felszínre. 

• Hallod, mehetnénk bulizni itt Manchesterben! Hogy ez eszembe sem jutott soha! - fordul felém Kim. Szinte látom Kimen, hogy végigfut a fejében, hogy ezt elbaszta! És ettől nevethetnékem támad. Annyira Kim! Itt lett volna Manchesterben a lehetősége minden szombaton, hogy egy klubban bulizzon, és helyette én szépen hazavittem a fenekét és mutattuk a rajzainkat apáinknak, minden egyes felvételi előkészítős napon. Aztán egyszer nem vittem haza, és terhes lett. Szegény Kim! Már tényleg sajnálom. S ez is megerősíti bennem azt, hogy nem hagytak minket élni! Ezért volt Devon. Ezért vagyunk most itt. Ezért tartunk itt. Jó úton vagyunk. Ez most már biztos.

• Most már késő - forgatom a szemem Kimre.- Nem mondtad, hogy egy rokonod bulikat tart.

• Mert igazán fel sem fogtam. Rossz sorrendet választottunk Alex - sóhajt Kim. - Előkészítő után ide kellett volna jönni, kiereszteni a gőzt egy buliban Ace-nél aztán irány haza. Sosem lett volna Devon, és mindaz, ami utána jött.

• Nem biztos, hogy rossz az a sorrend - jegyzi meg Liv. - Én buliztam tizennyolc évesen Ace bulijában. És mégis terhes lettem. Nem maradtatok le semmiről. Ha szeretnétek menjetek el, vigyázok addig Axelre. 

• Öt perc kocsival a klub innen, ha bármi van, haza tudtok jönni azonnal - győzköd minket Ace és ketten együtt várakozón néznek minket.

• Ti tényleg megtennétek?! -  mindketten bólintanak. Kim le van döbbenve. Picit én is. Most ismertem meg őket, de az elmúlt egy évben senki sem volt ennyire rendes hozzánk. Inkább szomorú ez az egész. Nagyon csábító az ajánlat. Kim nem sokat habozik.

• Benne vagyok! Mutasd azokat az ingatlanokat! - fordul a gép felé Kim.

• Rendben, utána felkészítelek egy igazi bulira! - nevet Liv. - Jó hírem, hogy Franciaország nem gördít semmilyen akadályt a külföldiek ingatlanvásárlásai elé, sőt bizonyos esetekben még támogatja is. Az ingatlant vehetitek ugyanúgy a saját nevetekre. Találtam egy céget, ami biztosítja a fordításokat is.

• Milyen lehetőségeink lennének?

• A legfelkapottabb ingatlanok területileg Dél-Franciaország, az Alpok, és Párizs. Ezek túl drágák. Viszont a vidéki elhagyatott területekre támogatják a fiatalok betelepülését. Mivel ti gyerekkel érkeznétek még nagyobb esélyetek lenne a vásárlásnál és itt igen kedvező feltételekkel, támogatással kínálnak felújítandó épületeket. Vagyis nem is a vételár lenne a horribilis összeg, hanem a felújítás költsége. De akár ebbe is költözhetnétek - kattint Liv. Kim szótlanul nézi a képeket. Régi zöldes kopott zsaluk, kazettás ablakok, kicsit omladozó homlokzat. Bár nem lettem építészmérnök azt azért felfogom, hogy itt lenne mit javítani. Már ha egyáltalán bent van a közmű az ingatlanban. Az ablakok borzalmas állapotban vannak, télen ez a hely hideg.Valószínűleg megoldatlan a fűtés is.

• De hiszen ez egy kastély! - állapítom meg szárazon. Az biztos, hogy ez nem a fenyvesek csupa üveg, faháza, nem is a mi ökomodern okosházunk, ez egy baromira lerobbant kastély, de… van karaktere, stílusa, és miért ne élhetnénk egy igazi francia kastélyban? Mi lenne ez, ha nem egy megtestesült álom? Kimet bárhol el tudom képzelni, ebben a kastélyban is.

• Kim, költözzünk egy francia kastélyba? - nézek Kimre Liv feje fölött. Kim elgondolkodva néz rám, majd vissza a képre. Nem tiltakozik, inkább elmereng. Vagy álmodozik?

•  Vagy itt van ez! - kattin tovább Liv. Klasszikus francia belvárosi új építésű ingatlan. - Ugyanazon az áron.

• Vehetünk egy párizsi újépítésű lakást, vagy egy vidéki felújításra váró kastélyt - túrok a hajamba. Két eléggé ellentétes élet.

• Vannak köztes megoldások is, igazán azon is gondolkodjatok, hogyan fogtok megélni, a franciák az ingatlanvásárlást engedik, de a megélhetés nagyobb kérdés.

• Vagy maradtok itthon, keresek nektek munkát - veti közbe Ace. - És minden szombaton a klubban buliztok. Éppen a kertészetemben vagy a klubomban is dolgozhattok.

• Pont most közölték, hogy el akarják hagyni Angliát - fordul felé Liv tiltakozva.

• Rejtély, hogy valaki aki itt él Manchester közelében miért akar innen elköltözni. Ti fiatalok mit nem szerettek Angliában? - mutat ránk Ace.

• Hát mi Kimmel mindig is úgy voltunk, hogy lépni kell. Megindulni. Váltani. Cunami kell, hogy kimozduljunk, és hinni, hogy csak jól járhatunk. Jobban járhatunk, mint ahogy most élünk. Egy évvel ezelőtt is szenvedett a lelkünk, leléptünk Devonba. Most kicsit nagyobb váltást szeretnénk.  Tudom, úgy tűnik, hogy mi lehetne ennél biztonságosabb, van saját házunk, családunk, közel vannak a szülők, de ebben a langymeleg vízben csak áldozatok vagyunk. Áramlatban akarunk lenni, ami visz magával végig a világóceánok mentén, ha hideget kapunk hideget, ha meleget meleget. De áramlatban.

• Ezt annyira jól megfogalmaztad Alex - néz rám Kim, rajongás van a szemében. Tökéletesen értjük egymás kínjait, egy hullámhosszon vagyunk. vége a mélytengeri búvárkodásnak, kint vagyunk a vízből.