Seven sisters

 Kim

Végtelen fáradt álomból ébredek. Fel sem fogom mire keltem fel. Aztán rájövök, hogy körülöttem mindenütt a papíradagolóból kiszedegetett papírzsebkendők vannak. Axel elégedett babamosollyal boldogan szedegeti ki őket. Egyesével. Iszonyat sikerélménye van a gyereknek. Legalább neki. Ha már nekünk nincs.

De aztán hallom Alex hangját is. Telefonon beszélget. A hangja tónusából felismerem, hogy Stefivel beszél, az anyjával.

• Nem szereti a házat. És igazán, én sem…. Igen…. igen… tudom hogy iszonyat értéke van…. Nem. Nem fogom elszórni. Jó, nem tudom. Egyelőre, csak egy ötlet volt…

Csupa festék a kezem. Festettem, mert Alex azt kérte fessek újra, tengert. Hát festettem. Kezet mosok, Axelen pelenkát cserélek, és a járókába teszem. Mire a konyhába érek Alex már a mosogatógépbe pakol. Beindítja a programot, s a telefonjával a kezében a konyhapultnak dönti a csípőjét. A karján mindig pihések a szőke szőrszálak, sápadt a bőre.

• Helo - lépek elé. Érzem a tusfürdője illatát. Kicsit jó lenne végre dumálni vele. Vagy nem csak dumálni vele, hanem végre valami mást is csinálni együtt. Úgy mint két felnőtt, vagy mint akik házasok. Mert kábé már semmiről sem beszélünk.

• Öhm, szia - fel sem néz a telefonból, csak nyomkodja lehajtott fejjel. Mintha észre sem venne. 

• Festettem. Tengert! - jelentem ki elégedetten.

• Láttam, a Seven sisters-t - húzza el a száját Alex.- Jobb téma nem akadt? Éppen az öngyilkosok sziklájára esett a választásod? - Alex nem hülye sosem volt az. Amikor témát választottam tényleg ezért tetszett meg ez a partszakasz. Érdekes volt számomra, hogy Angliában ez a leghírhedtebb sziklacsoport, éves szinten innen vetik le magukat a legtöbben a mélybe. Milyen morbid és kegyetlen téma. Illett valahogy a hangulatomhoz. Mivel úgyis csak kép alapján festek. Hát megfestettem. - Mi ez? Üzenet? Ennyire nem bírod az életed mellettem? Esküszöm kurvára megteszek mindent azért, hogy jobb legyen, hogy valahogy rendeződjünk! De nem megy! - fakad ki, de rám sem néz. Már a veszekedéshez sincs értelme rám néznie. Ez így nem jó. Ez ellen lépni kell most már. Itt és most. Szóval:

• Csókolj meg!- szólítom fel, s elé állok. Alex megütközve néz fel rám. 

• Mi? - értetlen és döbbent a kéréstől. Nem tudja hova rakni fejben az látszik rajta.

•  Gyerünk, csókolj meg! - ismétlem meg és várakozón nézek rá. A felesége volnék. Ennyi minimum jár nekem. Alexen látszik, hogy nem érti az egészet, nem is tud mit kezdeni velem, hezitál, de végül csak a pultra teszi a telefont, és tenyerét a csípőmre helyezve futó, lágy csókot hint az ajkamra. A fejemet ingatom.

• Ne így! Rendesen! - nézem a fáradt kék szemei körül a kis szarkalábakat. Alex nem szól semmit, talán csak nem mer tiltakozni, annyira eltökélten állok előtte. Alex egy sóhajjal ellöki magát a pulttól és újra rászorítja száját az enyémre. Sokáig azt hiszem, hogy ennyivel le fogja tudni, de végül beletúr a hajamba és mélyíti a csókot. 

• Ez már jobban megfelelt? - zihálja nedves ajkakkal Alex.

• Igen, ez már sokkal jobb volt - biccentek és a konyhapulton hagyott tegnapi sült krumplikból kihúzok egy szálat és rágcsálni kezdem, miközben Alexet fürkészem.

• Jó lenne egy kicsit egymásra is fókuszálni - jegyzem meg.

• Jelenleg a megoldandó gondjainkra igyekszem fókuszálni - követi a mozdulataimat Alex a tekintetével.

• Alex, azt hiszem két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor feküdtél le velem. Összesen! - dobom be a sült krumplit a számba, és megmozgatom a sült krumplitól olajos ujjaimat Alex  előtt.

• Ugyan Kim, nem hiszed, hanem pontosan tudod, hogy hányszor történt meg, hiszen azóta sem basztál senkivel - pontosan tudom, hogy tudja, hogy az esküvőnk óta szinte semmikor sem bújtunk ágyba. Úgy éltünk egymás mellett mint két testvér. Ez csak engem őrjít meg? Csak nekem vannak itt szexuális igényeim kettőnk közül? Jézusom ez a srác kikészít!

• Az életelőzményeim alapján éppen ez nekem a minimálison is alulteljesítve van - összegzem.

• Az életkörülményeinket tekintve meg szerintem kábé túl is szárnyaltuk - érvel Alex.

• Szerinted - mutatok rá tiltakozva. - Ez az óriási különbség kettőnk között. Ha vannak problémáink, hát szerintem itt kezdődnek.

• Kim, szerintem ezen a téren sosem voltunk egy  teljesítményszinten. Az én teljesítményem meg minden tekintetben kritikán aluli. Te magad is mondtad a ritka alkalmainkon. Jelenleg fejben sem tudnék végigvinni egy menetet bocs.

• Nem kívánsz!

• Nem arról van szó, hogy nem kívánlak Kim! - Alex nyakán dagadnak az erek, ahogy rámordít. Visszafogja magát, mert Axel is itt van, de Alextől ez is nagy kitörésnek számít, meghökkenek a kifakadásán.- Hanem hogy olyan szinten fáradt vagyok, hogy magamat sem bírom tartani, nemhogy a pöcsömet keményen benned. Fejben sem vagyok ott, meg fizikailag sem.

• Jól van - húzódom vissza, kár volt egyáltalán szóba hozni a témát. Alexet csak felidegesítettem és tessék megint vitatkozunk. Rémesen emlékeztet a felállás anyámékra és ettől én is csak feszültebb leszek. Nem akarok olyan lenni, mint anyámék. -  csak jó lenne kivételesen mást csinálni, mint egész nap a gyereknevelést.

• Jó lenne, de a napjaink ennyiből állnak. Állandó stressz, folyamatos agyalás, nekem a szex eleve mindig is nehezen működött, totál nem vagyok benne jó, én nem vagyok annyira ösztönös mint te. Nekem a szex is kábé a teljesítményről szól, meg kell felelni, különösen a te igényeidnek, én ezt nem tudom élvezni, és amit nem élvezek, sőt igazán egyikünk sem élvezi, akkor ahhoz nem is sok kedvem van csinálni.

A franc. Én tényleg csak tovább tudom rontani a helyzetet. Alex rosszkedvűen néz rám, én meg csak tehetetlenül állok. Nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzetünkkel. Mert én nekem tartós kapcsolataim nem voltak. Igaz Alexnek sem. Fogalmam sincs hogy működik a szex ugyanazzal az emberrel évekig, évtizedekig. Én ebbe bele sem gondoltam, amikor Alexnek igent mondtam.  Hogy innentől kezdve csak vele fogok lefeküdni? Jézusom! Én egy sráccal többször nem sűrűn feküdtem le. Egy új fiúval meg mindig új élmény a szex is. Megvan az ismeretlen izgalma. Alex-el is az első egy-két alkalom fantasztikus volt. Devon igen. Aztán… már nem volt új, már nem volt érdekes, már nem volt igazán jó. Alex sem igazán nyújtott kiemelkedőt és igen, lehet, hogy szóvá tettem… hogy hát ez nem ment. Alex meg igazán kudarckerülő típus.A Goodwinsága éppen itt kezdődött. Apám vakmerő volt, Alex apja csak kitartó. Ha van a köztük lévő versengésben értelem, hát talán éppen itt megfogható ez. Kettőnk közül én vagyok a vakmerő, mint apám és Alex a kitartó, mint az ő apja.

A hajamba túrok és én is a konyhapultnak dőlök, hát ez gáz. Már több mint egy fél éve… Alex hozzám sem nyúl. Én ezt nem bírom. Én ettől ki fogok készülni. Ebbe fogok beleőrülni. Kezdetben zavart minket a hasam, aztán, hogy szoptattam. Gondoltam, ha ezeknek vége akkor majd minden visszaáll és azért lesznek alkalmak, amikor azt csináljuk, amit a házasok. Én azt sem tudom erre mi lehet a megoldás. Keressek pasikat? Mit szólna ehhez Alex? Na és a szülők? Istenem, milyen lehetetlen egy helyzet. De én akkor is majd belepusztulok, annyira szeretnék egy dugást!

•  Hadd találjam ki: Unatkozol.

• Mondhatni.

• Unalmadban pedig mindig is széttetted a lábad.

• Mondhatni.

• A picsába! - Alex tenyere a derekamon, becsületére legyen mondva, tényleg összeszedi magát és megpróbálkozik. Ajkaink egymáson csúsznak, s az egésznek, vagy bárminek, amit Alex elkezdeni, vagy végre folytatni akarna Axel vet véget azzal, hogy felsír. Lehet, hogy Alex megkönnyebbült, vagy elmormolt egy fohászt… de én nem.