A zene hullámain

 Kim

Mázsákat rázok le magamról, rabláncokat, terheket. Mindent. Szó szerint érzem, ahogy legörögnek rólam az elmúlt hetek és hónapok felgyülemlett feszültségei. Végre ezen az estén nem az én terhem Axel. Nem kell aggódnom, hogy mi van vele. Alexnél van a telefon, ha bármi lenne a gyerekkel. Ez az este csak a miénk.

Őrült jó zene van ebben a klubban, iszonyatosan jó hangulat, csak élvezem a zenét és hogy táncolhatok rá, szabadon. Újra a szabadság élménye. Belecsobbanok a zene hullámainak óceánjába. Suhog a hajam körülöttem. Csupa, lüktetés, mozgás, lendület vagyok, kezek és lábak. Teljesen átadom magam a zenének.

Nem tudom felmérni az időt, rutinos eseménysor az életemben, én mindig így buliztam. Nem barátnőkkel mentem bulizni, csak úgy megjelentem egy buliban és ott akadtam össze valami pasival. Most is összeakadozom, körém fonódik, velem rázza magát, tovább áll, nekem ezek spontán válogatások voltak. Aki jó a táncban az jó a szexben. Ez volt az alapelvem. A másik, hogy mindig járj úgy, mintha három pasi sétálna mögötted. Táncolj úgy, mintha három pasi nézne.

Ahogy a srác tenyere siklik a combomon dereng a dübörgő zenén át, hogy engem is néz valaki. Vigyázó tekintetével. Csendesen. Sosem erőszakosan, sosem követelőző tulajdonosi fellépéssel. Most sem lép közbe, nem jön ide, nem kezd balhézni. Csak azt figyeli én akarom-e. S ezzel pontosan megértem, hogy Alex hagyná, ha akarnám, ha szeretném, ha élvezném, megtehetném, csináljam. Szabad vagyok. Nem az övé. A felesége vagyok. Nem a tulajdona. 

Mellette mindig ezt éreztem. Szabad vagyok. Alex jelentette a szabadságot. Számomra Alex maga a szabadság. Ezért volt Devon. Ezért választottam őt. Mindig. Lefogom a tapogatózó férfikezet magamon.

• Bocs, de pasival vagyok - húzódom el, és ringó csípővel ott hagyom. Alex kortyol az italból és nézi, ahogy közeledek felé. Itt a villódzó fényekben egészen sötét az a gyönyörű ártatlan kék szeme.

• Szia! - lihegem mellé érve.

• Helo - biccent Alex és iszik. - Jól szórakozol - nem kérdés, hanem megállapítás.

• Igen, és te? - kérdezem.

• Megvagyok, folytasd csak - int vissza a táncolók felé Alex. Bólint is hozzá. Akarod. Csináld. Szabad vagy. - Üljek át máshova? - kérdezi és tényleg körbenéz. Még csak zavarni sem akar abban, hogy bárki mással bármi mást csináljak. Hogy ha akarom megcsaljam. Ez Alex. Az én férjem.

• Alex… -fogom le a karját, mielőtt átülne. - Én veled akarom folytatni.

• Biztos?

• Biztos - bólintok hozzá és az ujjaimat rákulcsolva a kezére magam után húzom. Alex vonakodva, de követ.

• Nem vagyok ebben túl jó - néz körbe bizonytalanul a tomboló tömegben, és leeresztett karokkal áll. Engem néz, ahogy táncolok neki.

• Nekem pont jó vagy - kacsintok rá és karjaim indaként fonódnak a nyaka köré, magamhoz húzom és csókolom. Alex megkövülten áll. Nem szokott hozzá a nyilvános helyen mások előtt smároláshoz. Nem olyan mint én.

• Kim sokkal jobb lennél nélkülem - harsogja túl a zenét.

• Nem Alex, én sokkal jobb vagyok: veled -  hagyja, hogy irányítsam a kezeit, a mozgását. Végighúzom a tenyerét a testemen. Alex vékony srác, magas, okos, jól reagál. Mindig is jól reagált rám. Szinkronban van velem. Az óceánban szinkronúszók lehetnénk. Jógában is és SUP-ban is jók voltunk együtt. Nem is kérdés előttem. Szerintem teljesen jól táncolunk együtt. Miért nem csináltuk még ezt sem soha?

Lassan csapott át a táncunk vad ölelkezésbe. Alex arcát a hajamba fúrva zihál. Tenyere bizalmasan és merészen tapogat. A csípőnk együtt ring. Felgerjedtünk egymásra. Ezt a tüzet muszáj eloltani. 

• Menjünk? - a kérdésem inkább utasítás, aminek mint parancsnak Alex engedelmeskedik is és kézen fogva maga után húz. 

Csendes a manchesteri kis utca, amiben haladunk. Talán egy órája eshetett. Picit nedves az aszfalt a cipőnk alatt. Kellemes az idő, enyhe az este. Kézenfogva sétálunk. Nekünk még ez is újdonság. Annyi mindent nem csináltunk még együtt. Alex-szel.

• Jaj Alex, évekig csinálhattuk volna ezt. Mondjuk tíz évig.

• Mit?

• Tudod, járni együtt. Bulizni együtt.

• Kim, te soha nem jártál senkivel. Te az ilyen bulik után egyedül mentél haza.

• Ha nem akadt egy kis mosdószex, akkor éppen út közben még kamatyoltam valahol. Ritkán mentem el valakinek a házához. Apám meg légpuskával kergette volna meg  azt, aki hazakísér.

• Akkor mázlim, hogy nem éppen Liam háza felé tartok veled - megjátszott megnyugvással fújja ki a levegőt Alex. - Erről beszélek, sosem lett volna ilyen, hogy te meg én együtt andalgunk hazafelé.

• Pedig egészen csodálatos érzés.

• Minden lehetett volna ilyen, vagy ehhez hasonló, ha te nem égeted mindkét végén a lázadásod gyertyáját.

• Bocs, hogy nem láttam ezt be. 

A Cola House csendes, amikor megérkezünk. Alex benéz a fiunkra, aki békésen alszik, csak utána jön át a mi vendégszobánkba. 

• Halkan kell csinálnunk - suttogja Alex.

• Halk leszek, ígérem - lihegem, Alex a haspóló alá nyúl és szinte letépi rólam a melltartómmal együtt.  Szőke haja lebukik a melleimre és mohón szívja. Megremegnek a lábaim, botladozva hátrálok az ágyig és Alex türelmetlenül csomagol ki a ruhákból, mint egy drága karácsonyi ajándékot. Ujja a lábam között van.

• Annyira nedves és puha vagy, mint egy túlérett sárgabarack - súgja Alex. A takaró alá csúszik és ahogy ajkaival és nyelvével kényeztet úgy érzem szétfolyok alatta, akár jégkocka az olvadó napon. - Az illatod is sárgabarack… és az ízed is.

• Alex! - türelmetlenül ragadom meg, ahogy már vágyom, hogy magamban érezzem.

• Nyugi, Devon óta mindig van nálam, a zsebemben - vigyorog Alex és feltépi a fóliát, időm sincs kinevetni magam, belém csapódik.  Megakad bennem a hang és a levegővétel is. Felgyülemlett vágy, kívánság, szexuális feszültség robban szét bennem. Semmit sem akarok, ami eltereli a figyelmemet az élvezettől, még levegőt venni is elfelejtek. Csak kapaszkodom Alexbe, mindenem feszülő izom. Alex gyors, kemény, impulzív. Akárcsak Devonban. Alex-szel mindig ilyen. Már el is felejtettem mennyire elemi erő vele az együttlét, ha ezt végig tudjuk csinálni és senki nem sír bele az orgazmus felé vezető utamba.  Alex szorítja a tenyerét a számra, hogy tompítsa, ahogy kitör belőlem hetek, sőt talán hónapok óta várt gyönyöröm sikolya. Remegek és zihálok  egyszerre, s egymásba gabalyodva kimerült, kielégült fáradt álomba zuhanunk.