Megoldókulcs

 Kim

Alex bogarat ültetett a fülembe. Nem tudok most már leállni. Felkattintom az éjjeli lámpát és törökülésben felülök az ágyon. A telefonomat görgetem  előre húzom a hajamat és megmozgatom a nyakamat.

• Nem tudsz aludni? -  Alex átdörzsöli a haját a törölközővel, hajat is mosott, mezítláb áll a folyosón. Annyira helyes srác!

• Egyfolytában Franciaországra gondolok - jelentem ki ajakbiggyesztve. - Plusz rámférne valami jóga is - kacsintok Alexre. - Imádlak pizsamában látni.

• Aha, minden nap pizsamaparty most már - vigyorgok rá. - De ez az én házam, te vagy az én partymon.

• Kétszemélyes party?

• Azok a legjobbak, de… ha akarod áthozom Axelt - int a gyerekszoba felé Alex.

• Ne, csak azt ne! - nevetek halkan, a nyakamat dörzsölgetem. Alex a szennyesbe dobja a törölközőt és csatlakozik hozzám. - Megmasszírozzalak?

• Abból szex lesz - sandítok rá oldalt.

• Túl késő van hozzá - dől mellettem hanyatt az ágyon. - Belealudnék a melleidbe, mint Axel - nevet és felnéz rám.

• Te is érzed? - kérdezem fürkészve.

• Igen, felszabadultunk - bólint. - Mintha egy jó üveg francia pezsgőt bontottam volna ki. Engedett a nyomás. Kettőnk között is.  Megtaláltam a megoldást Kim.

• Nem is rossz ötlet! Bonts pezsgőt!- hajolok a szájára.  Benyúlok a pólója alá. A zuhanyzástól felhevült teste szinte forró az én tenyeremhez képest. Nedves, tiszta, illatos. Alex hasa emelkedik és süllyed a tenyerem érintése alatt. Éles panaszos sírásba csap a szuszogás a babafigyelőn. - Bakker! Soha senki nem mondta, hogy a gyerekek ilyen kurva idegesítőek! - szitkozódom. Alex csak nevet rajtam - Megyek Axelhez. Megvársz?

• Nem garantálok semmit - ásítja Alex. 

• Szerezz nekem addig egy Franciaország térképet  - csúszok le az ágyról és lábujjhegyen átszaladok a gyerekszobába.

• 
  

Egy örökkévalóság Axelt elaltatni. Pontosan ismerem az érzést. Mire már a gyerek alszik Alex is ki fog ájulni. Pedig ma tényleg annyira egymásra voltunk hangolódva. Ma végre végre újra a régi Alex volt és a régi Kim. Végre egy óra altatás után Axel megadja magát és visszaájul. Átnézek a saját hálószobánkba. Alex az éjjeli lámpa fényénél békésen alszik. Talált Franciaország térképet, egy nagy atlasz van szétnyitva a franciaágyon. Nagyot sóhajtok. Szétkúrtam volna vele ezt az egész atlaszt is inkább, mint, hogy most csak alszik mellette. Megadóan a hónom alá csapom az atlaszt és visszafordulok a konyha felé. A konyhaszigetünk alatt van egy beépített italhűtőnk. Talán akad benne még pezsgő.  Keresgélek az üvegpalackok között és szerencsém van. Ideje pezsgőt bontani. Rutinosan tekerem le a fémhuzalokat.

• Ma este téged is kiszabadítalak a drótketrecedből, ahogy hamarosan mi is kiszabadulunk ebből a ketrecből - kacsintok a palackra és halk pukkanással bontom a pezsgőt.  Töltök magamnak. - Franciaországra! - koccintom a pezsgősüvegnek a poharamat.  A pohárral a kezemben az atlasz felé hajolok.  Hová is mennék? Hová költöznék Franciaországban? Ujjamat végigcsúsztatom a fényes albumlapon egészen Párizsig. Nekünk Párizs visszajárós emlék. Az esküvőnk helyszíne. De ott élni, életvitelszerűen, minden nap… túl nagy falat lenne mindkettőnknek. Mi szeretünk elvonulni. Én a tengerhez, Alex a tópartra. Szükségünk van a vízközelségre, a szabadság érzésére. Ehhez pedig kell a tenger. Tehát közel kell költöznünk a francia partokhoz.  Betűzgetem egyiket a másik után. Fura francia helynevek! Mind egyforma számomra. Melyik lenne a legjobb? Lehet ösztönösen kellene választani. Hátrahajtom a fejem és becsukom a szemem. Körözgetek az ujjammal az atlasz felett és végül rábökök az atlasz egy pontjára. Lehajtom a fejem és kíváncsian nyitom ki a szemem, hová esett a választásom.

• Az óceán közepébe! Pompás! - morgom és kortyolgatom a pezsgőmet.  - Hát ez nagyszerű úticél. A mi óceánunk! A franc! Ezt így nem lehet csinálni! - csapom be az atlaszt és otthagyom a konyhapulton. 

Reggel ébredés után az első dolgom, hogy elkezdek franciaországi ingatlanokat nézni. Nehezebb mint gondoltam. Főleg, hogy szinte minden franciául van. De annyira izgat a téma, hogy nem bírom abbahagyni. Próbálkozom, ötletelek. Töröm a fejem. Valószínűleg Alex is ugyanezt csinálja, tőlem függetlenül. 

Igazán egy biztos megállapításra jutok. Nem szokványos házunk van. Az értéke is speciális kell legyen. Egészen sokáig kell forognom a témán, mire rájövök, hogy tudok valakit, aki igazán szakértője a nem szokványos, speciális, egyedi, sőt luxusingatlanok eladásának. S ez a valaki éppenséggel pont, hogy a Denoir&Goodwin Tervezőirodáknak dolgozik. Nála jobb szakértőt keresve sem találnék. Plusz a rokonom. Tehát az unokatesómra írok egy üzenetet: ”Ingatlaneladásban és vételben tudnál segíteni?”

Talán egy fél óra sem telik el, bejövő hívásom van az üzeneteknél.

• Szia Kim! - köszön be rám az unokatesóm.

• Már el is felejtettem, hogy nézel ki - nézem Livet összefogott hajjal.

• Nem sűrűn találkozunk mi ketten.

• Utoljára, talán az esküvődön voltam.

• Tényleg. Az meg már négy éve volt - bólint Liv. - Gondoltam egyszerűbb, ha videóhívásban beszélgetünk, mintha írogatunk. Gyorsabb. Pontosan mi az elképzelésed.

• Apám cégénél vagy?- kérdezek rá, mivel nem igazán látom a hátterét. Telefonon hív.

• Itthon vagyok nyugi.

• Az jó, mert eléggé érintett lesz a téma. Alex-el az a tervünk, hogy eladjuk a kendali házat, amiben élünk.

• Amivel most a Pritzker-díjat nyerték? Ez teljesen egyedi lakóépület, ilyen még nincs a piacon, tehát ez éppen az értékét eléggé felülreprezentálja. Viszont ez miatt nagyon nehéz is lesz beállítani az árát, úgy fogalmaznék, hogy annyit ér majd, amennyit hajlandóak megadni érte. Ha Liam nem tudhat róla, akkor gondolom a szülőknek fogalmuk sincsen az ingatlaneladási tervekről.

• Alex már jelezte az apjának - felelem röviden. - de egyelőre nem akarjuk nagy dobra verni, amíg nem fixáltunk le mindent.

• Milyenek a tulajdonviszonyok az ingatlanon? Bár ha a mi ingatlanunk akkor éppen rá is tudok keresni - fordul a laptopja felé Liv és keresgélni kezd a rendszerben.

• Én úgy tudom teljesen Alex tulajdona és nincs rajta egyéb megkötés. Az apja nászajándéka volt nekünk és Axelnek.

• Igen, én is úgy látom, hogy az ifjabb Alex Goodwin tulajdona a ház. Ez nagy mértékben megkönnyíti a folyamatokat. És mi a vételi tervetek?

• Franciaországba költöznénk - veszek nagy levegőt.

• Nektek ott volt az esküvőtök is, Párizsban igaz?

• Igen.

• Érzelmileg kötődtök a kontinenshez. Értem - mosolyog Liv. 

• Tudsz segíteni? Ezt itt eladni és Franciaországban találni valamit, ami nekünk való? - kérdezem.

• Még kevésbé foglalkoztam francia ingatlanokkal, de volt egy-két megrendelése a cégnek is. Alex apja csinált nagyobb projekteket, pályázati építkezések voltak főleg. El tudom képzelni, hogy Goodwin részről vannak kapcsolataink francia ingatlanügyesekkel - Liv keresgél.

• Azok nem lakóépületek - rázom a fejem. - Alex apja eddig még sosem épített olyat, amiben lakni is lehet. A miénk az első.

• Hát akkor ez neki érzékenyebb téma lesz, hogy ti meg akartok válni tőle.

• Neki ez is csak a díjról szólt.

• Igen, látom, ezek nem olyasmik, amit ti keresnétek - Liv gondolkodik végül rám néz. - Körbenézek az ingatlanpiacon. Adj néhány napot. Gyertek át a hétvégén. Ace úgyis klubestet ad szombaton. Az jó nektek?

• Szuper! Kösz Liv!

• Igazán nincs mit. Akkor szombaton.

Elégedetten nyújtozom az ágyban. Az ötlettől egy lépést előre tettünk a megvalósítás felé.  Alex néz be az ajtón, bizonyára hallotta a hangomat, ahogy beszéltem.

• Ébren vagy?

• Alex! Találtam ingatlanközvetítőt!

• Tényleg? Hogy? Egész éjszaka ingatlanost kerestél?

• Most jutott eszembe: a legkézenfekvőbb megoldás. A saját unokatesóm, Liv. Ő a DeNoir ingatlanközvetítésnél dolgozik Manchesterben. Eddig valahogy soha eszemben sem volt a dolog. De most, ahogy itt ötleteltem beugrott. Miért ne segíthetne? Szombaton átmegyünk hozzájuk.

• Ez gyors volt! Látom ráugrottál a témára, lelkes vagy! Ez tetszik! Kezd visszatérni a régi Kim de Noir! Tele élettel és tervekkel.

• Mondhatni. Választottál már helyeket a térképről?