Sebek a szívünkben

A szülei előtt állni és közölni a tényt, hogy gyereket vár. Na ez rosszabb volt, mint amit Shana valaha is elképzelt életében. Percekig csak állt ott némán és reménykedett benne, hogy nem fogja elsírni magát, mert azzal csak még szánalmasabb képet fog festeni. Hollyt is megkérte, hogy legyen vele. Holly megszorította a kezét megerősítésként. Shana felnézett a szüleire, akik mindketten várakozón néztek rá.

-          Shannon, szeretnél bejelenteni valamit azt mondtad. Hallgatunk! – dörzsölte a szemüvege felett a homlokát az apja.

-          Igen… nos… én csak… azt akartam mondani… hogy… terhes vagyok – mondta ki akadozva Shana. Látta, hogyan torzul el a szülei arca. Bár nyugodtan ültek egymás mellett. apja homlokán mélyültek a ráncok.

-          Értem… na és… az apa? – kérdezte gondterhelten Mr. Price.

-          A… a fronton van – harapott az ajkára Shana.

-          Ühüm – bólintott lassan az apja. – Titokban házasodtatok?

-          Nem – hajtotta le a fejét Shana.

-          el akart egyáltalán venni? Meg akartatok házasodni? – sorjázta  a kérdés egyre ingerültebben az apja.

-          Nem – lehelte elhalón Shana, s a szégyentől nem is mert felnézni.

-          Szóval meg sem fordult a fejében, hogy házasodjon igaz. Te meg lefeküdtél vele! – dörrent rá az apja.

-          Igen… így történt – görbült le Shana szája széle.

-          Úristen! Az én lányom, az én lányom! – pattant fel az apja, s idegesen le-fel kezdett járkálni a szobában. – miért?

-          Nem tudom.

-          Dacból? Haragból?

-          Nem, nem.

-          Fel kell keresned, és közölnöd vele!

-          Nem… azt nem lehet – rázta a fejét Shana.

-          Úristen! már nős!  - hörögte az apja s úgy tűnt menten rosszul lesz.

-          Nem nős… de nem fog elvenni – mondta Shana.

-          akkor nincs más kiút, el kell csináltatni ezt a gyereket! -  mondta ki ridegen Mr. Price.

-          meg akarom tartani a gyereket – mondta ki az egyetlen határozott mondatát Shana.

-          Igazán? S mégis miért? Hogy szégyenbe hozz minket? Hogy ne mehessünk végig emelt fővel az utcán? Hogy mindenki összesúgjon mögötted? Mindenki erről fog beszélni, precedens leszel Shannon! Felfogtad?

-          Igen, tudom – suttogta Shana.

-          És mégis? Ragaszkodsz, annak a jellemtelen alaknak a gyerekéhez? – zihálta az apja idegesen.

-          Igen – nyögte ki erőtlenül Shana.

-          Akkor takarodj a szemem elől! – csattant rá az apja, s Shana riadtan rezzent össze.  Holly húzta el a szülei elől, s elvitte magával, ki az utcára, magukhoz.

-          Sakk-matt én győztem! -  vette le a fekete bábút Forest s nevetve vigyorgott fel Beaura.

-          Dartsban jobb vagyok – rántotta meg a vállát Beau.

-          Tegnap a billiárdra is ugyanezt mondtad – felelte Forest, de szisszenve a szeméhez kapott.

-          Fáj? – nézte a kötést Beau.

-          Nem gond. Csak néha belüktet és az kellemetlen. Olyan mintha az egész szemüregem egy jó nagy üstdob lenne és pa-pammm, pa-pamm – legyintett Forest.

-          Vigyáznod kellett volna – rázta a fejét Beau.

-          elbénáztam. Kész. Tudtam, hogy zuhanásnál le kell venni a szemüveget, mert megvág, de én hülye, elfelejtettem. Azzal voltam elfoglalva, hogy kiugorjak a gépből – sóhajtotta Forest. – Majdnem félszemű lettem. Az tök vagány nem? – vigyorgott Forest.

-          Most pont olyan vagy, félig bekötött szemmel – veregette hátba  Patrick ,s rágyújtott egy szál cigarettára.

-          Felvághatok, a háborúból hazatért hős, és elmesélem, hogyan veszettem el az egyik szemem – gúnyolódott Forest.

-          Csak a valóság kevésbé hősies – emelte meg a szemöldökét Beau.

-          Jó tudom. Figyelmetlen voltam. Magamnak köszönhetem – nyomkodta meg a kötést Forest. – Meddig lesz még rajtam?

-          Annyira sietsz kilyuggatni magad? – kérdezte Patrick.

-          Nem csak, értelmetlen itt rostokolnom, ha nem repülhetek. akár haza is mehetnék – morogta Forest.

-          De mire hazaérnél már jöhetnél is vissza.

-          Egyedül amúgy se engednénk haza. Még megnézed, hogy vannak a szép lányok – vigyorgott Patrick.

-          Shana azt írta meg fog változni a levelezési címe. Valószínűleg hamarosan – ráncolta a homlokát Beau.

-          Biztos elköltöznek – legyintett Forest.

-          Nem tudom… háborúban költözik? Valami baj lehet… - nézett Forestre aggódón Beau.

-          Nem hiszem, hogy találat érte a házukat ha erre gondolsz – grimaszolt Forest.

-          Jó tudom, pont ezért mondom, hogy valami gond lehet. Miért költözik el, ha a textilgyár meg bent van a városban. Fura nem?

-          Mit tudom én? – rántotta meg a vállát Forest. – Mióta a te gondod az, hogy mi van Shanával? – kérdezte Forest ingerülten.

-          hát mégiscsak levelezünk.

-          Na hát kérdezd meg a levélben, hogy mi a francnak költözik el az isten háta mögé! – mutatott rá Forest.

-          Nem érted! Shana nem írta meg igazán az okot, csak hogy költözik! – rázta a fejét gondterhelten Beau.

-          Hát akkor mit tudom én, kilakoltatják? – tárta szét a karját Forest. – Egyébként meg nem azt írta, hogy az egész család költözik, vagy igen? – Beau  a zsebébe nyúlt, hogy átfussa a sorokat.

-          Nem írt költözésről – intette Beau. Forest kitépte a kezéből a levelet és átfutotta a sorokat.

-          Annyit ír, hogy megváltozik a címe. Nem kell mindjárt hozzákombinálnod dolgokat.

-          Olyan, mintha nem is ő írta volna – rázta a fejét Beau.

-          Beau! Akkor faszom tudja mi a baja, de elegem van már abból hogy állandóan róla kell pofáznod – dobta vissza a levelet Beauhoz Forest, s otthagyta a társaságot. A tábor szélén állt meg. Az egyik cölöpnek dőlve nézett fel az égre. Sötétedett. Most csendes Franciahon. A Hold tompa fénnyel trónolt az égen. Az éjszaka királynője. A nagyanyja szerint, csak a Holdat kell kérdezni, s válaszokat kapunk. Választ. A Hold néma. telihold volt. Előbb érezte meg a füstöt, minthogy meghallotta, hogy valaki mellé lép. A látása eléggé korlátozott most, hogy csak egy szemmel néz.

-          Adj egy szállal nekem is – nyújtotta a tenyerét Forest, s Patrick a tárcájából előhúzott egy sodort szálat. Forest a szája közé helyezte, s Patrick meggyújtotta neki.

-          No mi az? Rákapsz a végén te is? – nevetett Patrick.

-          Kizárt – fújta ki a füstöt feszülten Forest.

-          Ideges vagy? – kérdezte Patrick halkan.

-          Pfh! – fújtatta Forest.

-          Shannon miatt van igaz? Tudod, csodálom azt a színészi munkát, amit beleölsz a mindennapjaidba. Fapofával hallgatni Beau áradozását, egy lányról, aki neked sem közömbös – játszadozott a cigaretta tárcájával Patrick, a tudás fölényes bizonyosságával.

-          Honnan veszed Te ezt! – fújtatott Forest lepöccintve a hamut a cigaretta végéről.

-          ellentétben a többiekkel, én táncoltam utoljára Shanával aznap, és láttam, hogy a hangár felé indul. Őket hülyére veheted – intett a fejével a tábor felé. - … de engem nem.

-          Hollyval vettek ki egy szobát fent a fogadóban – mondta rá pléhpofával Forest, s megszívta a cigarettát.

-          Aham, de Shana nem töltötte ott az éjszakát… és én azt is tudom, hogy miért nem. Mert veled volt, a hangárban aznap este. Tagadd, ha akarod, de láttam, hogy Shana utánadment!

-          Hümmm… látta más is? – szívta meg az ajakit Forest, miközben továbbra is a Holdat nézte.

-          Nem… én is csak véletlenül. Eredetileg én akartam utánad menni… aztán láttam az úton magam előtt… hogy… Shana megelőzött, mert már úton van hozzád, a hangár felé. Úgyhogy… visszafordultam. Hazudj, ha akarsz, de hajnali ötig Shana biztos, hogy nem jött vissza, mert én addig kártyáztam a fogadóban.

-          Azért jó sokáig magadban tartottad te rohadék!

-          A hallgatásomnak ára van – nevetett Patrick.

-          Ára?

-          Egy válasz.

-          Mi a kérdés?

-          Csak játszottál vele?

-          Mi csak…

-          Ugye nem akarod azt mondani, hogy csak beszélgettetek…

-          Csak próbáltam volna menteni a menthetőt.

-          Tehát? Csak játszottál vele, vagy jelentett is valamit?

-          Mit tudom én, már három hónapja volt – rántotta meg a vállát Forest.

-          Ez nem válasz.

-          Beau jobban illik hozzá.

-          Nem ezt kérdeztem.

-          El kellene ezt az egészet felejteni…

-          Mert nem tudod kiverni a fejedből, igazam van? Ajánlom, hogy így legyen, mert basszus Forest! Beau előtt! Aki ki tudja mióta odavan a csajért! Te meg csak így! Azért nem vagy semmi apám! – nevetett Patrick. – Ha ezt Beau tudná!

-          De nem tudja – szívta idegesen a cigarettát Forest. Patrick csendesen figyelte a rendületlenül Holdat bámuló Forestet.

-          Nem védekeztetek, igaz?

-          Váratlan volt az egész.

-          Figyeltelek Forest.

-          Kösz.

-          Egyre több hibát vétesz.

-          Tudom.

-          Ideges vagy?

-          Kibaszottul az vagyok. Amióta Dave megkapta… a hírt. Egyszerre belém is belém hasított, hogy mi van ha… - Forest elhallgatott.

-          Ha Shana is terhes lett – fejezte be helyette a mondatot Patrick.

-          Hát, jah – pöccintgette idegesen a cigaretta végét Forest.

-          Minden Shanától érkezett levél hírére összerándulsz. Ledermedsz. Beau észre sem veszi, mert annyira falja a sorokat. De én a te reakciódat figyeltem. Ma nem megrándultál, ma ideges lettél.

-          Én barom. Kurvára nem védekeztem és kurvára nem akarok se gyereket, se házasságot – szűrte a fogai közt Forest.

-          Vége a repülés nyugalmának igaz? – nevetett fel Patrick.

-          Ez nem vicces!  Már fent is ezen agyalok egész idő alatt. Mi van ha…? Megírja-e Beaunak… ha?

-          Talán, ha beszélnél Beauvel.

-          Soha! – tiltakozta Forest. – Beau sosem bocsátaná meg. Ő tényleg szerelmes Shanába.

-          S te?

-          Egyelőre én csak ideges leszek ha rá gondolok. Elvégre már három hónap eltelt. Tudnia kell. Lehet nincs is min izgulnom. Eddig ezzel is nyugtattam magam. De… a költözés híre… belém verte az ideget. miért költözik?

-          haza kellene mennünk igaz? – nézett rá Patrick.

-          Jó lenne, mert még egy ilyen – mutatott a bekötött szemére Forest. – S otthagyom a fogam. Látnom kell őt, na és főként… beszélnem vele.