A férfiak titkai a táborban

A tábor egy elhagyatott település szélén állomásozott. Főleg a gépekre vigyáztak. Fogynak a gépek. S ezzel együtt a pilóták is. Forest körbenézett a piperekellékeken. A legjobbakat vásárolták meg, kézről, amit csak kapni lehetett. Főzött levendulaszappan volt.

-          Azt hittem a franciáknál van a luxusipar fellegvára, ehelyett ennyi? egy kis levendulaszappan? – sóhajtotta Forest, ahogy a forró vízbe lépett.

-          Örülj, hogy az is van, hány napja nem mosdottunk rendesen? – kiáltotta be Beau.

-          Igaz, értékeljük, hogy legalább fürödhetünk és van mivel – nevetett ki fáradtan Forest. – lehet szakállat növesztek! – kiáltotta Forest.

-          Aztán miért?

-          Mert úgy a levegőben nem csíp annyira a hideg – szappanozta magát alaposan Forest.

-          Nem rossz gondolat – szólt vissza Beau.

-          El tudnék aludni ebben a kád vízben – döntötte a kád peremére a fejét Forest.

-          Azért mert te nyerted az első fürdést kártyán, még nem jelenti, hogy egész éjszaka a tied a fürdőszoba! Húzzál bele én is fürödni akarok! – szólt rá Beau. A fürdőszoba ajtajába állt és nézte, ahogy Forest kimászik a kádból. – Majd kint megtörölközöl, én jövök! – rángatta le magáról az egyenruhát Beau.

-          Csípnek a bolháid? – vihogta Forest.

-          Nagyon vicces – lökte meg Beau, ahogy eloldalazott mellette. – Ja, Shana küldött fényképet magáról. Szerinted? Most már bejövök neki ez azt jelenti?

-          Szerintem egyáltalán nem azt jelenti, de mindegy – tekerte a törülközőt a dereka köré Forest.

-          Ott van az asztalon, megnézheted, megengedem – húzta Beau. Forest felemelte a képet. Shana leengedett hajjal enyhén előre dőlve mosolygott a képből, látszottak fekete szempillái, fénylő tekintete, és egy talányos mosoly ült az ajkán.  – Elállt a szavad mi?  - vigyorgott Beau, ahogy az ajtón át nézte a fényképet bámuló Forestet.

-          Tényleg jó kép róla, a valóságban nem ilyen – simította végig a lány arcát a hüvelykujjával. Fényes volt a fénykép felülete.

-          Szerintem élőben is ugyanilyen jól néz ki – kísérte vízcsobogás Beau mosdását.

-          Te is küldesz neki képet? – kérdezte Forest.

-          Igen, a repülős csapatképet – felelte Beau. Oda volt készítve a válasz papír mellé. Forest ismerte a képet. Ez volt a legfrissebb kép, amin csak négyen voltak. Dave ült a gépben és felfelé mutatott hüvelykujjal pózolt, Patrick a repülőkeréknek dőlve szívott egy cigarettát, mellette Beau és Forest pedig a gép előtt guggolt. Egyik térdük enyhén lejjebb közel a fűhöz, alkarjukkal a combjukra támaszkodtak lazán, és mindketten belevigyorogtak a lencsébe.

-          Jó kép lett – dobta vissza a fényképeket Forest az asztalra.

-          Aham, hátha belém szeret – lépett ki a fürdőből Beau is. Az ajtót feltépték és Dave robbant be rajta. Mindketten felkapták rá a fejüket.

-          Újság van! Híreim vannak? – szaladta körbe vigyorogva a teret Dave. – Na kitaláljátok, hogy mi a hír? Kate-től jött? – állt meg előttük széles vigyorral az arcán.

-          Kate terhes – mondta kurtán Forest.

-          Azta! Kitaláltad! – bokszolt Forest karjába Dave.

-          Az arcodra van vésve! Felcsináltam egy nőt! Vao! – nyomta a tenyerét Dave homlokának Forest, ahogy ellökte.

-          Apa leszek apa leszek! – ismételgette Dave izgatottan.

-          Gratulálunk! – csapott bele a kezébe Beau mosolyogva. – Erre inni kell! Gyere, keresünk pezsgőt, még ha a csizmát is kell eladni a lábamról akkor is – nevetett Beau és sietve kapkodta magára a ruháit.

-          Ahogy apám mondaná: szép munka volt fiam – csapott a tenyerébe nevetve Forest. Dave megszorította a kezét és izgatottan toporgott. másik kezében még mindig a levelet szorongatva.

-          Hihetetlen igaz? Hiszen… alig néhány napot voltunk otthon, az esküvő után és…. és gyerekem lesz! Olyan nyugodt vagyok… most már… ha fiam lesz… az én nevem fenn marad – kapta ismét maga elé a levelet és újra és újra olvasta a sorokat. Forest egykedvűen magára rángatta a nadrágját, a csizmáját és futólag felkapott egy inget. A kocsma tele volt katonákkal. Patrick rikkantotta el magát.

-          Pezsgőt ide! Ez a katona épp most tudta meg, hogy hamarosan apa lesz! – a katonák mind felderült arccal kiáltoztak, néhányan odajöttek Dave-hez. Forest leült a lócára és ásítva nézte az izgatott arcokat, egy üveg whiskyt kért magának, s a ragacsos padra könyökölt. Beau behúzódott mögé.

-          gyereke lesz! Hűha… azt hiszem irigylem. Te is? – nézte Dave-et Beau.

-          Nem, én nem – töltött két pohárba whiskyt és az egyiket Beau elé tolta.

-          Ugyan, a szíved mélyén szerintem most te is irigyled Dave örömét. Annyira nincs semmi öröm itt… ezen a helyen – nézett körbe Beau. – Az életnek mindig örülünk nem? S mi ez ha nem más? Ez maga az élet Forest!

-          Ja – kortyolta komótosan a whiskyt Forest.

-          Atyaég! mire… hazaérünk, már megszületik a kicsi. Úgy megyek haza, hogy született egy gyerekem… - áradozott Dave izgatottan, ahogy leült hozzájuk. Forest rávigyorgott.

-          Fiút akarsz igaz? – lökte meg a karját Beau.

-          Persze, hogy fiút! – csapott a mellkasára Dave.

-          Reméljük Kate is jól bírja majd, és nem robban szét míg kinyomja magából a fiad nagy fejét – grimaszolta Forest.

-          Na mi van? Savanyú a szőlő? – vágott vissza Dave nevetve. – Én mondtam, hogy húzzatok bele és házasodjatok fiúk! – húzta a másik hármat Dave.

-          A gyerekcsináláshoz nem kell házasodni – jegyezte meg ironikusan Forest.

-          De a törvényes utódhoz kell bizony – felelte rá Dave.

-          Ebbe már te sem tudsz belekötni Forest! Vagy mégis? – paskolta tarkón játékosan Beau a mellette ülőt.

-          Nem, ez tény – bólintott rá megadóan Forest.

-          Na ki a legjobb közöttünk? – vigyorgott Dave.

-          Te vagy a nyertes – emelte rá a poharát Forest.

-          Ez az, ezt akartam hallani – kacagott Dave teleszájból.

-          Igyunk a kis Davie-re, reméljük, hogy otthon vár majd, mikor hazamegyünk – emelte a pezsgőspoharat Dave felé Beau, s Patrick, Forest és Dave is elemelt egy-egy poharat a tálcáról. – Fenékig fiúk! – s egyszerre itták ki a pezsgőt a poharakból.

A régi kétemeletes téglaépület kopogtatója felé nyúlt Shana, hogy újra bekopogtasson. De kinyílt az ajtó. Holly kerek ábrázata tűnt fel az ajtónyílásban.

-          Shana! – tárta szélesebbre az ajtót Holly. – Gyere be!

-          Nem lenne kedved sétálni inkább? Régi úton, kiülhetnénk a fakorlátra – mondta Shana.

-          Ha gondolod… - nézett a kérésre furcsán Holly, s leakasztott egy kabátot, s bezárta maga után az ajtót.

-          Beszélnünk kell! – mondta ideges sürgetéssel Shana.

-          Igen, mindjárt gondoltam, főleg, hogy váratlanul betoppansz és a régi út felé akarsz invitálni – nézett rá fürkészőn Holly. A régi út elhagyatott volt, a településen kívül már be is nőtte a gaz, mert senki sem használta. De a fák mentén még álltak a régi korhadó fák, amik az út szélét jelezték, azokra ültek ki régen is Shanával, amikor a fiúkról beszélgettek, vagy éppen titkokat osztottak meg egymással, mert arrafelé senki sem járt. Csendes hely volt, jókat lehetett beszélgetni. Shana kapkodta  a lábát lekanyarodtak a kisebb utcákról és a régi útra fordultak, Shana egészen a legvégéig ment. s a korlátnak döntötte a derekét.

-          oké, hallgatlak – ült a korlátra Holly, s a tenyerébe helyezte az állát, s teljes figyelemmel Shana felé fordult.

-          Emlékszel ugye, hogy… elmondtam neked… hogy a hazaút előtt… azon az éjszakán… Foresttel voltam a hangárban – vezette fel kényszeredetten Shana.

-          Ühüm, igen. Tudok róla…

-          Szóval… nem vagyok benne biztos… de… Holly… én… azt hiszem terhes vagyok – nyelt nagyokat Shana, s az arca a szokottnál is sápadtabb lett.

-          Ez… komoly?! – tátotta el a száját Holly. – Úristen Shana!

-          Igen… igen tudom… - Shana szemét elfutotta a könny. – Holly… fogalmam sincs, hogy mit csináljak! én… én teljesen kétségbe vagyok esve – sírta Shana.

-          Hé… Shana nézd… ha ez számít valamit… én mindenben támogatlak – hebegte Holly.

-          Kösz… csak… hát nem igazán tudom, hogy mit kellene tennem.

-          A szüleid tudják?

-          Még nem mertem nekik elmondani. Gondoltam előbb meg kellene beszélnem valakivel.

-          Hát nagyon jó lenne, ha előbb Foresttel beszélnéd meg! – mondta határozottan Holly.

-          Nem, vele nem lehet – rázta a fejét Shana, s tehetetlenül letörölte a kézfejével a könnyeit.

-          Persze, tudom, hogy most a fronton van, és a háborúban nehezebb elérni valakit. De hát mégiscsak joga van tudni, hogy apa lesz! És talán kezdhetne ezzel valamit – támadt határozottan Holly.

-          Jaj Holly! Semmit sem értesz! – csattant rá szipogva Shana, s toppantott hozzá. – Forest nem akar kapcsolatot, nem akar, gyereket, nem akar házasodni… ő…

-          Persze, ő csak szeretkezni akart – csattant haragosan Holly.

-          Én…

-          Jaj Shana! Ne légy már ennyire együgyű! Forest lefeküdt veled, ha nem tudott eléggé óvatos lenni, akkor megérdemli, hogy bűnhődjön azért amit tett… De te is nem tudtál volna…

-          Most már mindegy Holly, ami történt megtörtént.  Itt van a hasamban ez a gyerek és napról napra nő! – sírta Shana, s leguggolt a régi út közepén.

-          Shana nem lenne szabad, hogy ez az egész csak a te problémád legyen! Igenis Forest problémája is kellene hogy legyen!

-          Tudom… csak… Holly… Te nem voltál ott, amikor… elváltunk… úgy köszönt el, hogy szevasz jó volt, de elég volt. Érted? Ő nem akar engem és a gyereket sem – zokogta Shana.

-          Te mit akarsz Shana?

-          Nem tudom… én… meg akarom tartani a kicsit – sírta Shana. – Ő az enyém. Egyedül az enyém. Senkinek sem kell, de nekem igen! – prüszkölte Shana.

-          Tisztában vagy vele, hogy ezzel egy megesett nő leszel? Beszélned kellene Foresttel. Az a minimum, hogy feleségül vegyen! És kihúzzon ebből a szarból amibe rángatott.

-          Nem, nem…azt fogja gondolni, hogy szándékosan… hogy én akaszkodtam rá… hogy ez is valami női trükk tőlem – rázta a fejét hevesen Shana.

-          Szerinted a szüleid mit fognak szólni?

-          Nem tudom, gondolom meggyűlölnek, és kitagadnak… és totál egyedül maradok – sírta Shana.

-          S kell ez neked Shana? Nemcsak a szüleid, az idegenek, és más férfiak is úgy fognak rád nézni, hogy hát van valami zabigyereke, senkinek sem fogsz kelleni Shana – mondta kíméletlenül Holly.

-          Szerinted el kellene vetetnem igaz? – kérdezte szipogva Shana.

-          Az lenne a legokosabb döntés Shana. Ami nem sodorna bajba – bólintott Holly.

-          Igen, tudom – meredt maga elé könnyes szemekkel Shana. – Ne aggódj, már én is elgondolkodtam ezen.

-          Tudod, hogy nincs sok időd gondolkodni igaz? – kérdezte Holly.

-          Igen tudom… - sóhajtotta Shana.

-          Óriási butaságot csináltál – rázta a fejét Holly.

-          Igen… tudom – sírta el magát újból Shana.