Felderítés

-          Már elállhatna ez az esőzés – morogta Forest.

-          Ez Anglia – nevetett fel bátortalanul Shana széttárva a kezét.

-          Tudom, de néha tényleg nagyon unalmas már ez az állandó eső – süllyedt el minden lépésnél a lábfeje a saras víztengerben.

-          Szánalmasan nézhetek ki, saras, fűfoltos, és ázott vagyok – nézett le a ruhájára Shana.

-          Hát nem a szokványos esszenciája a kívánatosságnak, de úgy látszik engem begerjeszt – grimaszolta Forest.

-          Én nem úgy értettem… - vörösödött el Shana.

-          A fogadóba is megteszi nyugi. Ez Anglia, nem meglepő, ha valaki ázott kutyaként jelenik meg valahol, amíg tud fizetni – jegyezte meg cinikusan Forest.  A kis falu egyetlen fogadójában senki sem volt rájuk kíváncsi. Forest körbenézett a takaros étkezőben.

-          A kandalló mellé ülnénk -  húzta maga után Shannont. A fogadós várakozva vette fel a rendelést.

-          Whiskyt? Sört?

-          Nem, ma már eleget ittunk – intette le Forest, és a kandallónál csatlakozott Shanához, aki a haját szárítgatta a tűznél. A ballonkabátjaikat a kandalló melletti fogasokra akasztották, hogy gyorsabban száradjanak.

-          mikor mégy vissza a frontra? – kérdezte csendesen Shana.

-          A hét végéig vagyunk eltávon – könyökölt az asztalra Forest. Shana a gin-es poharakat nézte a polcokon a fejük felett. Rengeteg féle volt, mindegyik más-más mintával, gravírozással. – tetszenek?

-          Igen, nagyon jól mutatnak így együtt ez a sok kis pohár – bólintott Shana.

-          Válassz egyet, megveszem neked – mondta Forest.

-          Biztos, nem megvásárolható, ezek itt mutatnak jól együtt. Egyedül az én szobámban jelentéktelen és fura lenne – rázta a fejét Shana. – Még haza kell menned?

-          Apám igen haragos lenne, ha nem látogatnám meg – biccentett Forest.

-          Nem beszélsz valami kedvesen róla – nézett le az elé rakott tányérra Shana. Forest biccentett a fogadósnak és maga is hozzálátott az ételhez.

-          Apámmal sok nézeteltérésem van. Főleg a birtok miatt – morogta Forest teli szájjal.

-          Ez mit jelent?

-          Van egy erdőm – magyarázta Forest.

-          Azta. Jól megy a nevedhez – jegyezte meg humoros éllel Shana.

-          Igen, sokan mondták már.

-          Sejtettem. Na és mit csinálsz a nagy erdőddel? Vadászol benne?

-          Nem igazán tudok mit kezdeni egy erdővel, ha csak úgy magában áll – magyarázta gesztikulálva Forest. – Az a tervem, hogy létrehozok rá egy Faipari vállalatot.  Mivel főleg fenyvesek, egészen minőségi faanyagot jelentene. Jó megélhetési lehetőség lenne, a fenyő jó fa, értékes fa. Lenne benne lehetőség. De… apám nem igazán akarja iparilag hasznosítani a faállományt. Már  elmagyaráztam neki, hogy lehetne egy rész faiskola. Vagyis nem  az egész erdőt kell kivágni és kiírtani, de tudatosan lehetne a fával gazdálkodni.

-          Ez jó ötlet – nézett rá érdeklődve Shana.

-          Apám baromságnak tartja – rántotta meg a vállát Forest. – s így én is tehetetlen vagyok. Legalábbis amíg él. addig az ő tulajdonában van a birtok és az erdő. ha rám száll… én biztos, hogy nem fogom annyiban hagyni. Apám nem veszi észre, hogy változnak az idők. Most már nem lesz elég nemesnek lenni. Foglalkozni is kell valamivel. Szerintem egy ilyen de Noir vállalat jó lépés lenne a családnak.

-          Ez sok konfliktus forrása lehet köztetek.

-          Hát többek közt ezért is nem szeretek annyira hazajárni – vallotta be Forest. – Túlhaladta a kor apámat, és a fejlődés. Ő még mindig azt hiszi, hogy minden olyan, mint régen, az ő gyerekkorában. Pedig a világ megváltozott körülötte és a fenyvese körül. Győzködhetem én őt amíg csak élek, nem igazán számít neki a véleményem. Eléggé  megingathatatlan az elképzeléseiben.

-          Nem lehet könnyű neked. Te annyira más vagy. Még köztünk is.

-          Talán a repülés teszi – bólintott rá Forest. –Na és Te? Szinte nem is tudok rólad semmit Shana. Azt leszámítva, hogy már nem vagy szűz – nézett fel a lányra pajkosan Forest. Shana megrúgta az asztal alatt.

-          az én életem a tiedhez képest ezerszer unalmasabb.  Otthon élek, a szüleimmel. Nincsenek nagy céljaim és nagy álmaim. Még csak terveim se. Főleg olvasok, a napjaim nagy részét a szobámban töltöm. Annyira unalmas vagyok, amilyennek mindig is gondoltál. Nem véletlen, hogy sosem beszéltünk mi igazán hosszasan.

-          Egészen mostanáig – jegyezte meg fátyolos tekintettel Forest.

-          Hát igen.

-          Nincs testvéred igaz?

-          Nem nincs.

-          Az látszik rajtad. Annyira elvagy magadnak mindig. Nekem négy lánytestvérem is van. A két kisebb csak féltestvérem – magyarázta Forest. – nem egy szokványos családban nőttem fel. Na meg sok volt a lány. Mindig menekültem otthonról. főleg az unokatestvéreimnél lógtam, a fiúknál. De az ő életük másabb mint az enyém. Amióta a repülés szerelmese lettem, azóta semmi más nem érdekelt.

-          Még a nők sem?

-          Különösen a nők nem – nevette el magát Forest. Shana értetlenül nézett rá. Forest annyira jóképű, s szinte alig használta ki, hogy a nők odavannak érte? Nem is érti. Nem volt ideje rákérdezni, mert nevetve három társa lépett oda az asztalukhoz.

-          Na mit mondtam, hogy még itt találjuk? – vigyorgott Patrick, s tenyerét nyújtotta a nyereményekért. Dave és Beau is belecsapták a maguk ötfontosát.

-          Remélem jól szórakoztatok a tréfátokon – mordult rájuk Forest.

-          Ezért a képért, megérte tényleg – vihogta Patrick.

-          S ma reménykedhetem abban, hogy lesz benne üzemanyag. A hölgyet haza kell röptetnem – intett Shana felé Forest.

-          mindjárt gondoltam, hogy nem is a két szép szemedért ül itt veled Shannon – jegyezte meg Beau. – Ne haragudj Shana! Nem tudtam, hogy ezzel veled is kiszúrunk. Kárpótolhatlak a ma esti utcabálon? – kacsintott Beau a lányra. Shana zavarában nem tudta hova nézzen. Futólag Forestre pislantott.

-          Utcabál lesz ma? – rágta a falatot keményen Forest. – Ebben az esőben?

-          Ugyan már! Lesz fedett része is! Ugye nem akarsz máris indulni? – lökte meg Beau, hogy Forest félrenyelve köhécselt. – Szeretném megtáncoltatni végre Shanát.

-          Akkor vigyed! – legyintette Forest, s kerülte Shana tekintetét. Beau felcsillanó szemmel Shanára nézett.

-          Szárítkózz meg Shana és délután már kezdődik is a bál! – húzta fel ültéből a lányt Beau. – Az egész násznép is ott lesz. mintha véget sem érne a lakodalom…

A sátor alatt elviselhető volt a szitáló eső is. De volt, akit egyáltalán nem zavart a tipikus brit időjárás. Forest a kocsma pultjára könyökölve figyelte, ahogy Patrick forgatja Shanát az esőben. Shana hátravetett fejjel nevetett. Főleg népi zenére ropták, Shana már levette egy ideje a cipőjét és mezítláb tapisgálta a vizet. Forest nagy kortyot nyelt a barna habzó sörből.

-          Azt hittem nem fogom tudni táncba vinni – vallotta be Beau.

-          Talán csak a tangót nem bírta – jegyezte meg Forest, s a párát törölgette az ujjaival a söröskorsójáról.

-          Ugye, milyen szépek a lábai? Szerintem az a legszebb része – legeltette Shanán a szemeit Beau.

-          Jah – kortyolt a sörből Forest.

-          Biztos nagyon puha a bőre tapintása – nyalta meg az ajkát Beau.

-          Aham, biztos – morogta Forest kényelmetlenül.

-          szerettem volna beleszagolni a hajába, de az olyan bizalmas, vagy nem? – nyögte Beau.

-          Mi tudom én? – rántotta meg a vállát Forest, Shana fenekének az ívét bambulva.

-          Szerinted milyen szagú a haja?

-          Mint az eső – vágta rá Forest. Aztán felrévedve Beaura bámult. – Mármint totál elázott, nyilván olyan szagú a haja, mint az esőé, ázott szagú – Shana haja elnehezedve csapódott a folk táncot járva.

-          mindig ilyen illúzióromboló vagy? – bosszankodott Beau.

-          Mi bajod az esőszaggal? – vont vállat Forest.

-          Szerintem olyan az illata, mint egy vadvirág, egyszerű és jó illatú, szeretném érezni a bőrét…

-          Jó, figyelj most állj le Beau! – szólt, rá Forest és gyorsan felhajtotta a sörét.

-          Szerintem engem néz! Nézd, olyan sokat pillant ide! – bökte oldalba Forestet Beau. Forest felpillantott Shanára, s elkapta a lány tekintetét. Shana valóban feléjük nézett, de nem Beaut nézte, hanem őt.

-          Aham, erre néz – bólintott rá Forest. – Na jó én mentem – fizette ki az italát Forest. – Holnap korán indulok és még jó lenne kijózanodni is. Forest kerülgetve a táncoló párokat, indult a hangár felé. A duda ,a síp, a hegedű és a dobok is  lassítva elhallgattak. A szám véget ért. Patrick és Shana kifulladva váltak szét.

-          Forest! Épp jókor! – kiáltotta Patrick zihálva. – Én már kifulladtam, de Shana szerintem bírna még veled is egy menetet – kacsintott a lányra. Shana olyan pipacsvörössé vált, hogy Forest zavartan akasztotta a hüvelykujját az övébe. A kínos csendes Patrick nem is érzékelte.

-          Gondolom, de én indulok visszafelé, nem táncolok – nézett el Shana feje felett Forest. Egymás mellett álltak, egyik lábukról a másikra billegve.

-          Az írek szerint a táncnak mágikus ereje van, érezted a mágiát Shana? – vigyorgott Patrick.

-          Nem, én azt mondtam, hogy az éneknek és a hárfázásnak van mágikus ereje az ír hiedelem szerint – javította ki Shana zavartan.

-          Forest, járj már egy jiget Shanával, még azt hiszi, utálod! mi már mind táncoltunk vele! – mutatott magára és a kocsmarészen ülő Beaura Patrick.

-          Nem jiggelek. Mert nem vagyok jó a jigben.

-          Mert csak azt csinálod, amiben jó vagy? – kérdezett rá Shana nyíltan.

-           Többnyire – nézett rá sokatmondóan Forest. Shana érezte, hogy ismét kezd elvörösödni.

-          Követelem, hogy táncolj Forest, mert négy páros kell, és csak hárman vagyunk – mutatott Kate a másik két párosra maga mellett. Dave vigyorogva nézett Forestre.

-          Ha az ifjú párnak ez a kívánsága – húzta el a száját Forest, s kezét nyújtva Shanának beállt a lánnyal szembe utolsó párosnak. A jellegzetes ritmusos ír táncot hallva, Forest kedvetlenül tette meg az ugró lépéseket Forest.  Shana vérbeli írként nagyon jól lépte le a gyors ütemű táncot, könnyedén ugrált Forest mellett, aki inkább csak imitálta a forgásokat és az ugráló lépéseket is.

-          Te ebben tényleg nem vagy jó – nevetett rá Shana.

-          Előre szóltam – kapta el Shana derekát Forest és  forgott vele kettőt, majd visszaállt a sorba.  Kate is körbeugrálta. Kézen fogva  Kate-el is ugrott néhányat. Shana visszatért mellé, s Forest  tenyerét feltartva, fogta át Shana ujjait. Shana oldalt felnézett rá, a kezük szorítása között. Forest futólag viszonozta a pillantást.  Helyben maradva nézte a közöttük forgó lányokat. Shana  hangja ébresztette a gondolataiból.

-          Erre, Forest, erre – kapta el a kezét Shana, s maga után rángatta az ugrálással. Forest botladozva követte, s egyenesen megváltásnak érezte, amikor véget ért a tánc.

-          Köszönöm a táncot, de most már távozom – eresztette el a lány kezét Forest. Shana  a cipője után keresgélt. Az utón visszafelé a hangárba, egyedül bandukolt Forest, amíg nem hallotta, hogy a lány utána kiált!

-          Forest várj! – kiabálta Shana, s futva érte be a fiút.

-          Shana – Forest megállt és visszafordult hozzá. – Miért jöttél… utánam?

-          Hiszen reggel együtt utazunk nem?

-          S szerinted szerencsés dolog… velem töltened az éjszakát az előzőek után? – dörzsölte a tarkóját Forest.

-          Veled akarom tölteni az éjszakát Forest. Akár akarod, akár nem.

-          A többiek?

-          A többiek úgy tudják Hollyval vagyok – legyintett Shana maga mögé.

-          A franc – szitkozódott Forest. – Akkor, gyere – fordult sarkon, s újra nagy léptekkel indult a hangár felé.