A repülés szerelmesei

Forest értetlenül rázta a fejét, ahogy a hangárban kerülgette a gépét. Shana némán figyelte. Tenyerével átsimította a légcsavar egyik lapátját. Figyelmesen nézegette. Ennyire közelről bár látott már repülőt, sosem ért hozzá. Most is félve simítgatta, nehogy kárt tegyen benne. Egy idő után észrevette, hogy Forest már nem motoszkál a háttérben. Megtorpant és a fiú felé nézett. Forest őt nézte.

-          Miből készült? – kérdezte Shana zavartan, s megköszörülte a torkát.

-          Fából – vágta rá kurtán Forest.

-          Milyen hosszú?

-          Hat méter – vakkantotta Forest. Shana érezte a fiú súlyos pillantását, ahogy megindult a szárnyak felé.

-          S a szárnyak? – pislantott forest felé, a két szárny között.

-          nyolc méter – viszonozta a pillantást keményen Forest.

-          Milyen magasan lehet vele repülni?

-          Körülbelül  ötezer méter a legmagasabb repülési magasság, amit el lehet vele érni – mondta precízen Forest.

-          tehát a Mount Everestbe beleütköznénk – felelte Shana futó ironikus mosollyal.

-          Nem tervezem, hogy a Mount Everestig viszlek vele, de igen, meg kellene kerülni – biccentett Forest.

-          Mennyi ideig lehet vele fentmaradni a levegőben? – kíváncsiskodott tovább Shana.

-          Két és fél óránál tovább nem, ennyi üzemanyag fér bele – magyarázta Forest.

-          S milyen gyors? – simogatta a törzset Shana

-          kétszáz kilométer per óra – indult meg Forest a lány után.

-          A háborúban milyen fegyvert használsz? – kérdezte szárazon Shana.

-          géppuska.

-          S az hol van?

-          Egy szinkronizálva van előttem, egy a csúszósínre van szerelve a szárny közepére – követte a lányt komoran Forest.

-          ÉS hány…? – Forest a lány ajkaira tette az ujját. Nem akarta a kérdést hallani és választ sem akart rá adni.

-          Most én kérdezek – hajtotta le a fejét, ahogy szorosan Shana elé lépett. – Miért jöttél utánam? Aludhattál volna a fogadóban Hollyval. Nem akarok erkölcsi véleményt alkotni, de a tisztességes lányok ezt teszik Shana. Vigyáznod kellene a jó híredre.

-          Holly tud titkot tartani – felelte rá Shana.

-          Shannon! Ez ami… történt… köztünk… ez nekem nem azt jelenti, amit neked… érted? – simította át ujjbegyeivel Shana arcbőrét.

-          Valószínűleg nem…

-          Nem akarom, hogy reménykedj!

-          Nem teszem…

-          Shannon, tisztában vagy vele, hogy tulajdonképpen csak kihasználtalak? – kérdezte nyersen Forest.

-          Szép ez a magánrepülő – fordította el a fejét Shana. – Biztos nagyon sok fontot fizettél érte, vagy inkább az apád – lépett el Foresttől Shana.

-          Ugye tudod, hogy ma csak rámakaszkodsz? – követte a tekintetével a távolodó Shanát.

-          Azt ígérted hazaszállítasz.

-          De azt nem, hogy érintetlenül igaz? – fújtatott Forest, és  tehetetlenül megcsapkodta a gépet. – Shannon… nem akartam ezt az éjszakát veled tölteni érted?

-          Csak egy éjszakára kellettem? – kerülte meg lassú léptekkel a gépet Shana. Forest átbújt a gép orra alatt, s hátulról Shana csípőjére feszítette a tenyerét. Mellkasa Shana hátához simult. Shana feneke az ölének nyomult, s Forest lehajtotta a fejét. Lehelete súrolta Shana érzékeny bőrét, s az apró pihék felborzolódtak a forró levegőáramlatra. Forest a kezét lustán leeresztette, s ujjaival súrolta Shana szoknyájának anyagát, ujjaival a ruha hullámai közt végigsimította Shana combját. Ajkai rátaláltak Shana karcsú nyakszirtjére. Shana légzése akadozott. Forest hallgatta a kapkodó levegővételt, tenyerével megtartotta Shana csípőjét, s csípőjével egy erőteljes lökést adott. Shana visszafojtott nyögéssel válaszolt a mozdulatra.  Érezte, ahogy a ruhaanyagok szövete közt Forest egyre keményebb testrésze a fenekének nyomódik.

-          Vagy arra sem kellettem? – pihegte akadozva Shana. – Annyira részeg voltál, hogy mindegy volt? – Forest ujjai felkúsztak Shana oldalán, s ujjbegye Shana vállához ért. Shana erőtlenül dőlt a fiúnak, s lehunyt szemmel érezte, hogy Forest ujjai a ruha és a kombiné vékony pántját lecsúsztatják a válláról.

-          Ma nem vagyok részeg – morogta Forest a fülébe. A fiú mély férfias hangja megremegtette Shana belsejét. Feje hátrafelé Forest vállára bukott. – És esküszöm, hogy annyira azért tegnap sem voltam részeg – tapintotta ki a ruha zipzárját Forest, s kínzó lassúsággal kezdte lehúzni, kifejtve a ruhából Shanát. a ruha előre lebukott Shana csípője köré. Forest két oldalt egy határozott mozdulattal, lefelé megrántotta, s a szoknyarész perdülve zuhant le Shana bokája köré. Shana kilépett belőle, s  félrerúgta a lábai elől. Ismét ott állt, harisnyában és kombinéban Forest előtt. Aki magabiztosan keresgélte a harisnyatartó kapcsokat Shana combján. Shana minden érintésébe beleremegett.  Forest kiengedte a kapcsokat, aztán szédületes gyorsasággal legörgette az anyagot Shana lábain. Shana kilépett a cipőjéből, s a lábujjaival tolta lejjebb át a sarkán, és a lábfején, s lerúgta előbb az egyik, majd a másik lábáról is. Forest eközben kutakodó ujjaival rámarkolt Shana melleire a selyemkombiné anyagán át. Shana légzése fuldokló zihálásba csapott át. lehunyt szemmel hagyta, hogy Forest csípővel előrefele tolja. Közben ruhasuhogást hallott. Forest is vetkőzött mögötte. Ahogy ismét hozzáért mellkasa már meztelen volt, karjai átölelték Shana remegő testét. Forest is lerúgta a cipőit, koppanva értek talajt, aztán lehúzta Shanát a ponyva anyagára, a szétterített kockás plédre. Forest kézfeje a bugyijának feszült, ahogy a lába közé nyúlt. Shana elvörösödve nyitotta ki a szemét. Forest őt nézte. Az arcát, miközben ujjai egyesével végigsimították Shana nedves szirmait. Shana minden egyes simításba beleremegett.

-          Emlékezni fogsz rám? Vagy elfelejtesz? – suttogta rekedten Shana.

-          És te Shannon? El tudsz majd felejteni? – kérdezett vissza rekedten Forest.

-          Szeretnéd, hogy elfelejtselek? – simította hűvös ujjait Forest tarkójára. Ujjaival végigsimította tarkója fölött a rövidre nyírt szúrós kis hajszálakon. Forest lágyan az ajkaira hajolt. Olyan puha és gyengéd volt a csókja, hogy Shana érezte, hogy a szíve is beleremeg az érintésbe, miközben Forest ujjai csúszkáltak a bugyijában. Shana felhúzta a térdeit, s csípőjét hol megemelte, hol visszaeresztette a ponyvába süppedve. Forest sehova sem sietett. Lassan és ráérősen simogatta és csókolta. Nyelve újra és újra lágy kört írt le az ő nyelvével. Minden csupa nedv volt, mint az esőáztatta mező, aminek a közepén ebben a hangárban feküdtek. Forest beakasztotta az ujjait a bugyija szélébe, s Shana megemelte a csípőjét, hogy Forest lehúzza róla. Forest lassan és könnyedén siklott be a nedves forró ölébe. Ajkairól sóhajt szakadt fel. Érződött a mozdulatain, hogy most nem akarta elkapkodni. Helyette minden másodpercet hosszan ki akart élvezni. Olyan lassan tette a magáévá, ahogy csak tudta. Kemény súrlódása befelé, majd kifelé alig gyorsult, de Shana így is levegő után kapkodva élvezett el alatta. Nyöszörögve tolta felé a csípőjét, elébe ment a lökéseknek, s Forest újra és újra megmártózott az ölében, míg ő sem bírta tovább húzni, s kimelegedve rogyott Shana mellkasára. Finom nyirkos réteg fedte a testüket. Forest a ponyvára ereszkedett, majd Shanát magához húzta. Shana feje a vállgödrébe simult, hallgatták egymás lassuló lélegzetét.

Shana maga fölé kinyújtotta a karját. Nézte a sötétben kirajzolódó kézfejét, szétnyitotta, s összecsukta az ujjait. Forest óvatosan megköszörülte a torkát.

-          Azt hittem elaludtál – suttogta Shana.

-          Nem, ébren vagyok – emelte fel a kezét Forest, s lágyan rákulcsolt az ujjait Shana kezére. Már ketten nézték a sötétben a kezüket. Összefonódó ujjaikat, és szétnyíló tenyerüket. Forest félrebillentett feje Shana fejéhez dölt,  állát  finoman Shana vállának dörzsölte.

-          Ne, ez szúr! – húzta el a vállát Shana.

-          Ja, rámférne egy borotválkozás. na megy egy kiadós fürdés is. Igaz az esőben eleget áztunk, de akkor is – nevetett halkan Forest.

-          Egy fogmosásért már én is bármit megadnék – sóhajtotta Shana. Tenyerét Forest tenyerével szembe fordítva hozzányomta. Ujjaikat egymáshoz igazították.

-          milyen pici a kezed! – mormolta Forest.

-          Nagyon férfias a kezed – simította át Shana a fiú kezét.

-          tényleg? Ezen még sosem gondolkodtam -  illesztette be kinyújtott ujjait Shana szétnyitott ujjai közé, s lassan rázárta ujjait, szorításra. – Nap, Hold, csillagok – minden szóra külön-külön Forest megérintette Shana hülyek, mutató, majd középső ujját. -… a bolygók táncát járják – lassan mormolta, s közben az összeérintett középső ujját, shana ujjbegyéről végighúzta Shana középső ujján és körben Shana tenyerét körberajzolva egyre kisebb köröket rajzolt bele. Shana az érintésbe borzongva felkacagott. – Holdfölde barlangjai – Forest Shana csuklójától indulva a kisujja hegyéig húzta a mutatóujját. –… a gyöngyök titkás súgják – s mutatóujjával végigvezette a kisujj hegyétől az ujjak közét egyik, majd másik oldalukon, át az ujjhegyeken egészen a mutatóujj hegyéig, ahogy a gyöngyöket fűzik fel. – Csiklandoz? – kérdezte Forest, ahogy Shana még mindig a vállába kuncogott.

-          Nem is tudom, inkább olyan borzongató – súgta Shana. – De tetszik. Mi ez a versike?

-          Még a nagyanyám tanította nekem. Ő volt a Holdhercegnő azon a vidéken, ahol felnőttem. Holdföldén. Ez egy ritka és kiváltságos dolog volt ott. Nagyon kevés Holdhercegnő volt és köztük a nagyanyám volt az utolsó. Ő játszotta mindig ezt velünk, amikor még gyerekek voltunk.

-          Jó gyerekkorod lehetett – fogta át Forest kezét Shana.

-          Talán, az volt – bólintott Forest.

-          Tanítsd meg nekem! – kérlelte, s kezdett el Forest ujjaival játszani Shana. Forest elismételte egy párszor a verset, aztán Shana is elmondta, ugyanúgy eljátszva az ujjak játékát Forest tenyerén.

-          Most te jössz! – mondta Forest.

-          Igen? – nézte egymást cirógató kezeiket Shana.

-          Mondj valamit magadról – nógatta Forest.

-          De mit mondhatnék, olyan unalmas vagyok – tiltakozott Shana.

-          Kezdheted így: a nevem Shannon – nevetett rá Forest.

-          Jól van – mosolyodott el Shana. – A nevem Shannon. Ír név. Az anyám ragaszkodott ehhez a névhez, mert ő ír.

-          És hozzáment egy angol férfihoz?

-          Igen.

-          Nem kell nagy logika hozzá, hogy kitaláld miért a Shannon – kacagott Shana.

-          Írország leghosszabb folyója – bólintott Forest.

-          Úgy van.

-          Mit jelent a Shannon név?

-          Az eredeti kelta jelentése: Bölcs bagoly – billegtette Forest vállán a fejét Shana.

-          Illik hozzád – nevetett torokból Forest.

-          Ne szemétkedj! – nevetett csendesen Shana.

-          Nem szemétségből. De tényleg. A suliban is mindig olvastál – jegyezte meg Forest. Shana meglepődve fordította a fejét a fiú felé.

-          Te néztél engem a suliban, de hát… hogy? – meredt rá Shana elkerekedett szemekkel. – Én lánykollégiumba jártam, te meg fiúkollégiumba.

-          Tudom, de a ti sulitok előtt mentünk el mindig és a kerítésen benéztünk a lányokra.

-          De hát annyi lány volt ott kizárt, hogy észrevettél! – tiltakozott Shana.

-          Pedig igen! Teljesen egyedül ültél a fűben és lehajtott fejjel az öledben szétnyitott könyvet olvastad – nézett rá futó mosollyal Forest. – Csak azért tűntél ki, mert nem voltál csapatban, mint a többi lány. Egyedül Holly ment néha oda hozzád. Persze, akkor nem tudtam, hogy ti vagytok azok, csak azt láttam, hogy milyen különc vagy.

-          Tehát így vonultam be Forest de Noir fejébe? A különc lány? – mosolygott rá Shana.

-          Aham, aztán voltak azok a teadélutánok. Utána jött az új jelző: a különc ír csaj – vigyorgott rá Forest.

-          Lehet nem akarom tudni, hogy ugyan, most mivel bővítetted a jellemzőim repertoárját – suhintott Forest vállára Shana.

-          Lássuk csak – nézett felfelé elgondolkodva Forest. – A különc ír csaj, akinek egy hangárban vettem el a szüzességét – Shana felült és két kézzel püfölni kezdte Forest mellkasát, de Forest a két csuklójánál fogva elkapta, egy darabig hancúrozva dulakodtak a takaróponyván, nevetve gördülve ide, oda, de végül Forest győzött és leterítve a ponyvára Shanát, fölé nehezedett. Csípőjét beékelve Shana lábai közé. – Kívánlak Shannon! – zihálta elkomolyodva Forest.

-          Szeretem hallani ahogy a nevemet mondod. A te hangodon annyira más – nézett fel a szemeibe Shana, s karjait átdobta Forest vállain.

-          Mielőtt felkel a nap, még belefér egy – hajolt le hozzá egy csókra Forest.

-          Semmit nem fogunk aludni – sóhajtotta az ajkaira Shana.

-          Engem nem zavar – mormolta Shana bőrébe Forest, s az ég alja valóban világosodni kezdett, ahogy ők újra elmerültek egymásban.