Lég-örvényben

 Shana két hetet Holly szüleinél lakott. Az anyja is itt kereste fel szűkszavú utasításával, hogy elrendezték, költözzön addig a távoli nagynénje házába. Egy kis bekerített gazdaságba, amíg megszüli a gyereket. S most, míg az állapota nem látszik. Holly úgy döntött, hogy vele utazik vidékre. Így kevésbé lesz gyanús, ha Shana eltűnik a városból. Shana a vidéki vendégszoba hímzett ágytakarójára ült. A hasa előredomborodott a combja fölé. Holly a hintaszékban lökte magát ritmusosan.

-          Hogy tetszik a bölcső? – paskolta meg új szerzeményét Holly. – A keresztgyerekemnek.

-          Túl jó vagy hozzám – rázta a fejét Shana.

-          A keresztanyutól minimum – nevetett rá Holly. – Hé, most már nehogy szomorkodj. A dolog eldöntetett. Ha szomorú vagy a kicsi is érzi, és azt hiszi, hogy nem várják őt, hogy meg sem kellene születnie. Most már örülj! Itt vagy, babád lesz. Foresttől! – mosolygott Shanára melegen Holly.

-          A lánykollégium fele meghalna az irigységtől ha tudná. Forest téged akart. S Te az ő gyerekét fogod világra hozni! Ez aztán… hűha! – lelkesedett Holly.

-          Nincs az elesettek közt – hajtotta össze az ágyon szétterített újságot, amit csakis a frontról érkező hírek miatt vásárolt.

-          Az jó hír! Nem írják, hogy mikor jönnek haza? – kérdezte Holly.

-          Nem. De nem is akarnék találkozni vele – mutatott terebélyesedő hasára Shana.

-          Pedig de megnézném, ahogy kerekedik a szeme! – nevetett Holly. – Talán együtt lehetnétek. Még emlékszel rá milyen volt vele?

-          Igen – hajtotta le a fejét Shana, s mosolyogva átsimította a hasát. – Fantasztikus volt Holly, annyira… fantasztikus volt, hogy megérte… - sóhajtotta Shana.

Patrick lobogtatva hozott egy darab papírt.  Forest a hátizsákból felnézett a belépőre. Patrick vigyorogva adta át a lapot. Forest lenézett a címre.

-          Megszerezted?

-          De meg ám! – vihogta Patrick. – Kellett érte egy kis figyelemelterelés, de abban igazán jó vagyok.

-          Mit csináltál?

-          Azt mondtam, hogy eltűnt Shana képe az ágya mellől.

-          És tényleg eltűnt? – nézett rá Forest.

-          Jah, itt van nálam – röhögte Patrick, s azt is Foresthez dobta.

-          Most mit csináljak ezekkel? – emelte fel egyik kezében a képet a másikkal a címet Forest.

-          Írj neki!

-          Na jó de mit?

-          Szerelmes levelet, olyan kis turbékolósat, tudod, ahol összebúgnak a madárkák és fészket raknak – tette a tenyerét Forest fejére és kicsit megrázta.

-          Hülye! – fújtatott rá Forest, s tanácstalanul nézte a címet.

-          Ne légy már ilyen töketlen!

-          Nem írhatom neki, hogy Szia Shana, nem lettél véletlenül terhes a legutóbb? – gúnyolódott Forest.

-          Csak kezd el írni! – nyomta le a székbe az asztalhoz Patrick.

-          Nem vagyok egy levélíró típus – vonakodott Forest.

-          Nem, te a kúróstípus vagy, bocs elfelejtettem, hogy csak kefélni tudsz! – lökte az asztal felé Patrick.

-          Írjad, vagy kicsinállak! –tartotta a revolverét Forest halántékához Patrick.

-          Megzakkantál – lökte félre a revolvert Forest és elővett egy tiszta papírlapot.

Kedves Shannon

Drága Shannon,

-          Mondtam, hogy nem megy ez! – gyűrte össze a papírt Forest és a szemetesbe dobta.

-          Ne görcsölj rá!

-          Nem görcsölök.

-          De igen, azt teszed, nézd még a tenyered is ráizzadt a lapra – mutatott rá Patrick.

-          Nem akarok neki írni!

-          Dehogynem akarsz! Majd meghalsz a bizonyosságért, hogy tudd mi van vele. Miért nem teszed fel neki csak így a kérdést: Hogy vagy? Minden rendben veled?

-          Nem gyanús ez?

-          Udvarias érdeklődés.

-          Azt mondtam neki hogy nem írok levelet.

-          Megváltozott a véleményed.

-          Azt fogja hinni, hogy belezúgtam!

-          Annyira úgysem állna messze az igazságtól! – jegyezte meg Patrick.

-          De igen is!

-          Ne húzd az időt! Írjad! – ült le mellé Patrick.

-          Jól van – adta meg magát újra Forest.

Shannon,

az eltelt hónapok alatt…

-          Most mit írjak?

-          Írd azt: rájöttem, hogy beléd szerettem – nevetett Patrick.

-          Ez nem vicces! – csattant idegesen Forest.

-          Tudod, mit ez annyira jó, hogy hozok egy üveg italt mellé – pattant fel Patrick. Forest egyedül maradt a levélkezdeményével. Végül nagy sóhajjal folytatta.

bár sok idő eltelt, nem tudom megmagyarázni, mégis úgy döntöttem, hogy írok neked, tudatom veled, én életben vagyok és jól vagyok. Szeretném ha válaszolnál a levelemre, ha lehet postán maradó levélben Beau miatt.

Remélem minden rendben veled.

Forest

-          Vigyázzatok!

-          Mi a fene!?

-          Futás! Futás! – Forest az asztalon fekvő fényképért nyúlt, miközben fülét megütötte a bombák zaja. Túl közel állomásoztak az ellenséghez. Ez most már biztos. Röhejes lenne a földön meghalni egy pilótának. Ez nem is méltó hozzá. Forest felpattant, hogy a menedékhelyre igyekezzen, de süvítő lövedék hangja, megrezgett a föld, elsötétedett minden, s Forest a földnek csapódott.

Amikor magához tért azt sem tudta hol van. A tábori kórházban feküdt egy hordágyon. A feje hasogatott, szirénák hallatszottak mindenfelől. Füst és káosz az egész tábor. Forest megmozgatta az ujjait, s ökölbe szorított kezét egy éles papír vágta. Shana fényképe.

-          Én találtam rád – szólalt meg nyersen Beau.

-          Kösz.

-          Ne köszönd. Azt kerestem, ami nálad van – bökött a Forest kezében szorongatott képre.

-          Én…

-          Elloptad! – sziszegte vádlón Beau.

-          Nem… én…

-          Tudod, hogy mennyit jelent nekem! És te tréfát csináltál belőle. Szórakozol rajtam, és az érzéseimen.

-          Fogd már be! Itt van a képed Beau, légy vele boldog! – markolt rá a képre és Beauhoz vágta.

-          Tönkretetted a képet! Összegyűrted, tudod hogy azt viszem magamhoz az ütközetekre! – ordította rá Beau.

-          Tudom és mondom hogy nem én vettem el!

-          Ne hazudj ott volt a kezedben! Minek az neked! Sosem érdekelt Shannon! – kiáltotta Beau. Forest felállt a hordágyról, megszédült.

-          Ne hisztizz már Beau nem vagy lány! – szólt rá ingerülten Forest, miközben lüktető fejéhez nyomta a homlokát.

-          Én szerelmes vagyok belé!

-          S mégis mit értél el vele? – förmedt rá hányingerrel küzdve Forest.

-          Talán képzeld, értékeli, ha valaki vár rá és csak távolról csodálja.

-          Hát rohadtul nem értékeli! – vágott közbe nyersen Forest.

-          Mit tudod, te azt, fel sem érsz hozzá. Soha rád sem nézne! – támadta Beau.

-          Nem is ismered őt! – ordította rá Forest.

-          Hát képzeld, én levelezek vele, sokkal jobban ismerem mint te! – kakaskodott Beau.

-          Érdekes, mégis én feküdtem le vele! – harsogta magából kikelve Forest. Döbbent csend követte a kijelentést. Forest összepréselte a szemeit. Basszus! Kimondta! Miért nem tudta tartani a száját!  - Forest előredőlve öklendezni kezdett. Beau megrökönyödve nézett rá. Fel sem, fogta, hogy Forest kettejük közé hányja a vacsoráját.

-          Ez… én ezt nem hiszem el -  nyögte Beau Forestet nézve. Forest köhécselve  törölte a kézfejébe a száját.

-          Hát pedig elhiheted. Miért akarnék felvágni azzal, hogy egy totál középszerű csajjal voltam? – kérdezte dohogva Forest.

-          Te szemét! – Beau ököllel Forest arcába vágott. Forest hátratántorodott. – Bemocskoltad magaddal, te rohadék! Azt hittem a barátom vagy! Te meg a hátam mögött kiröhögtél és rámásztál Shanára! – rontott Forestnek, s a dulakodásban mindketten a földre zuhantak.  Forest elvesztette az időérzékét, egyáltalán nem tudta mióta próbálták Beauval kölcsönösen kiütni a másikat és lenyomni, hogy hány ütést mértek egymásra, vagy hogy meddig bírják még, viszont ő nagyrészt az eszméletéért is keményen küzdött, meg hogy közben ne hányja el magát újra. Végtelennek tűnő percek voltak, mire Patrick odaért és szétszedte őket.

-          Normálisak vagytok?! – ordított rájuk, szétszedve őket egymástól.

-          Lefeküdt Shanával! – mutatott Forestre vádlón Beau.

-          Nekem esett! – tárta szét a karját Forest az ágyra rogyva.

-          S nincs elég ellenség, aki meg akar ölni minket, ti egymást is meg akarjátok ölni? meg tudtok lenni egymással? – kiáltozta Patrick a két srác között állva.

-          Meg – dünnyögte Forest. Beau sötéten nézett rájuk, aztán sarkon fordult és elviharzott. – Odalett a címe! – dőlt hanyatt az ágyon Forest, s felhúzta a lábát. Patrick lehajolt az összegyűrt fényképért és Foresthez dobta az ágyra. Forest bágyadtan nyúlt érte, s széthajtogatva Shana képére nézett. – Szétvertem a kezem -  nézte a kézfejét fintorogva Forest.

-          Beau meg a képedet – felelte rá Patrick. Forest megtapogatta az arcát amin komoly zuzzanatok voltak.

-          Nem tudtad volna tartani a szád? – nézett le rá zsebre tett kézzel Patrick.

-          Már megint sokat pofázott Shanáról. Meguntam. Most legalább már nem fog annyit kelepelni róla – fröcsögte Forest.

-          előbb-utóbb várható volt hogy ez lesz.

-          Mi?

-          Hogy egymásnak estek Shana miatt. A kérdés csak az volt, hogy Te esel neki, amiért Shana után nyáladzik, vagy ő esik neked, amiért gerincre vágtad a szerelmét.

-          Azt hiszem hánynom kell – ült fel Forest és a legközelebbi vödörbe kiadta gyomra tartalmát.