Trap

Wave

Amy, kösz, szerintem is érdekes játékba kezdtünk. King Wave

Apám csomagtartójába tettem az fehérneműs papírtáskát, de a blokkot kiemeltem belőle, az úgysem kell nekik, én pedig lepillantok a pénztáros nevére: Amy Sullivan.

• Sziasztok! Mi újság? - szólok be a csoportba.
• Semmi, akad a szerver. Veled?
• Taposómalom. Ma csak hatig voltam bent. Mit csináltok?
• A legújabb küldetéssel vacakolunk.
• Én azt hajnalban megcsináltam - kimerültem. Egész nap kint voltam a vállalatnál. Nem vagyok hozzászokva egyszerűen a minden nap dekkolok az irodában és értelmetlenségekkel töltöm az időmet témához. Tehát hazajövök és a gép előtt vacsorázom. Lon Liverpoolban.
• Srácok! Tortavágás! - kiabál fel apám.
• Mindjárt! - idegesen tüzelek, de már tudom, hogy vereség lesz. Rosszkedvűen nézek fel Markra.
• Ne várjátok meg, hogy én menjek fel értetek! - Mark kitolja magát az asztaltól és én is csatlakozom hozzá. Anyum feketére festeti a haját, mindig is ilyennek ismertem. Szereti a feketét, úgyhogy amikor belekukkant az ajándékára, amit én vettem neki az apám helyett és eléggé elégedett arcot vág, akkor megnyugodhatok. Tetszik neki, a szín is az ajándék is. Ezzel nem lehetett mellé nyúlni. Amikor az emailemre jött az a levél, és a belvárosi szalon volt a címben, már tudtam, hogy hol fogok vásárolni anyámnak ajándékot.

Nem tévedtem. Tényleg az a csaj volt. Nappali világításban is szépre húzott smaragdzöld szemekkel. Nem csak a selyempapír zizzent a levegőben. Nem nagyon értem mi, de valami vonz benne. Rezzen a telefonom az asztalon.

Lon: Beszélnünk kell!

Én: Ok. Holnap sportlövészeten vagyok. Gyere velem.

Lon: Ok.

Itt a fenyvesekben van egy elég jó pálya. Persze cégérdekeltség van benne, de kevesen ütik agyon az idejüket agyaggalamb-lövészettel. Még az öcsém is utálja. Főleg mert jó reflex kell hozzá. Gyors reagálás. Én nem csak online szeretek lövöldözni, de élesben is. Majdnem ugyanaz. Persze látványban eltérő, de élményben nem igazán tudnám megállapítani melyik a nagyobb.  Tulajdonképpen versenyszinten akartam csinálni, csak valahogy a család eléggé lebeszélt róla. Nem tudom, nem érezték eléggé elegáns sportnak, vagy nem akarták, hogy a cégvezetéstől eltérítsen egy hóbort.

Úgyhogy, hobbi maradt, pedig...  nem nagyon lehet leírni, mennyire izgalmas minden találat. Egyszerűen csak koncentrálni és lőni. S mindebben semmi megterhelőt nem érezni közben. Sokkal kikapcsolóbb érzés, mint egész nap az irodában ülni. Én igazán a trap lövéseket szeretem, ezek sorozatban felszálló madár röptét imitáló koronglövések, s minden csak az időzítésen múlik.

Voltam egy-két versenyen is, de igazán tét nélkül. A versenyeken festékporral töltött korongok vannak, hogy a nézőknek látványosabb legyen egy-egy találat. Lon mellettem most csak idegesen szívja a cigarettáját.

Ismét indul a sorozat, tehát az eget kémlelem vállba vett célra tartott fegyverrel.

• Csak egyetlen éjszaka volt! Érted? - már elindult az új rotte, vagyis az ötlövéses körből már a második agyagkorongra célzok.
• Ühüm! - a szélét súroltam. - Nem is volt rossz lövés! - biccentek.
• Erre azt mondja, most, hogy terhes. Tőlem!
• Menjünk a következő álláshoz! - intem előre Lont magam előtt.
• Figyelsz?
• Persze. Nem tudtam, hogy jártok.
• Nem járunk! Ezt magyarázom. Egy buliban, a mosdóban összeakadtunk ennyi - Lon idegesen szívja a cigit. A következő korongot kérem és leadom a két lövést. Könnyedén széttörik a levegőben a korong.
• Akkor Liverpool helyett Manchester? - a negyedik állásra megyünk.
• Wave, komolyan beszélek.
• Én is. Tulajdonképpen mi bajod Manchy-vel?
• Hát mondjuk, nem akarom ezt az egészet.
• Ez már elég késői megállapítás - vállhoz emelem a fegyvert és kérem a korongot.
• Barátok voltunk, egy baráti társaság ennyi.
• Akivel lefeküdtél - elég látványos az agyagkorong törése a levegőben. - Elsőre megvolt, ez az!
• Beszélt veled igaz?
• Írt valamit, hogy nem veszed őt elég komolyan, ja - az utolsó álláshoz érkezünk. - Tudtad, hogy beléd van esve?
• Nem. De miért is érdekelt ez engem?
• Hát nem tudom. Elvégre csak megdugtad - elvétem a lövést. De összességében jó kört zártam.
• Hirtelen fellángolás volt, éppen akkor, kicsit ittam is, jól esett ennyi.
• Aha -  egy lövéses kör jön, a nehezített köröm. Minden korong egy lövés. Behelyezem a töltényt és közben Lont figyelem.
• Mond mit tennél a helyemben?
• Nem tudom. Feleségül venném.
• Te is tudod, hogy pontosan ezt akarja. Talán az egész erre ment ki.
• S olyan nagy baj az?
• Igen.
• Most mi bajod neked a mi Manchynkkel?
• Véded, mert neked is megvolt.
• Nem azért védem, mert nekem is megvolt. Csak tökre nem ezt érdemli tőled, ennyi.  Mennyit cuccoztatok aznap?
• Nem tudom. Eléggé be voltunk állva. Csak röhögtünk az egészen. Most már nem nevetek annyira - Lon folyton cigizik. Összeköthetném az öcsémmel. Fáradtak a szemei, és ugyanaz a lazán zselézett rövid, sötét haja van, mint mindig. Manchynek talán ezek a pasik az esetei. A magas, barna, kicsit sportosabb fiúk. Mint London, meg én.  Első évben jártam Manchyvel egy-két hónapot, de valahogy nem találtunk közös hangot. Már akkoriban is London felé fordult a figyelme és titkon talán egész egyetem alatt Lonra hajtott. Szóval sikerült, elérte. Bár a kimenetel nem pont az lesz, amire Manchy számít.
• Nem akarsz tőle semmit igaz? Főleg a gyereket nem.
• Hát ja - feleli London. - Te is tudod, már a liverpooli csaj van.
• Még dobhatod. Vedd el Manchyt!
• Én? Nem. Vedd el te!
• Én? Már miért venném én el?
• Akkor meg ne mondogasd nekem. Értelmes ötletet vártam.
• Nem tudok értelmes ötletet, mert tisztában vagyok vele, hogy mi Manchy véleménye az egészről, sőt azzal is képben vagyok, hogy neked mi van a fejedben. Lehet én se gondolkodnék máshogy, de nem igazán tudom magam a helyetekbe rakni, mert sem a szitut nem tudnám másolni, se a kapcsolatotokat szóval, milyen tanácsot vársz?
• Mondjuk érdemi értelmes hozzászólást Manchy hátszele nélkül!
• Jó megkapod - leeresztem a fegyvert és Londonra nézek. - Húzzál állásinterjúkra, mert kurvára gyerektartást kell majd fizetned!
• Kösz - fújtat London és otthagy. Felhúzta az agyam. A legjobb feszültséglevezető még néhány agyagkorongot szétlőni. Úgyhogy maradok még egy órát.

Amikor hazaérek meg sem lepődöm, hogy apám hív.

• Nem gondolod, hogy az irodába kellene jönnöd?
• Nem.
• Szerinted a semmire is csöpögnek a fontok a hitelkártyádra, alanyi jogon?
• Hát nem tudom, de most túlterhelődtem.
• Wave, neked mindig van valami értelmetlen kifogásod, hogy hogy ne dolgozz, úgyhogy szedd össze magad és gyere be az irodába! Egész nap csak lövöldözgetsz, az öcséddel együtt. Ki fogom otthon kapcsolni az internetet!
• Jól van! - tudom, hogy be kellene mennem, de miközben zuhanyozok arra gondolok, hogy most akad fontosabb dolgom is, mint scannelőgépet nézni egész nap. Miközben pólót húzok visszahívom Londont.
• Helo, beszéljük meg! Hol vagy?
• Manchester, Seven Oaks Pub.
• Egy óra múlva ott vagyok - tehát kocsiba ülök és levezetek Manchesterig. London egy sarokasztalnál sört iszogat. Manchester meccs megy, úgyhogy elég mozgalmas a kocsma. Na meg kint szakad az eső.  Rendelek én is egy sört.
• Most mi legyen?
• A szüleid tudják?
• Dehogy. Úristen nem is mertem mondani nekik - lehet nem is a zselétől fénylik már annyira London haja, nagyon sokat túrja a haját. - Wave én nem tudok gondolkodni sem.
• Figyelj, ez még nem a szakadék széle.
• De igen az. Wave, nem tudod elképzelni sem… innentől kész, vége, elvágtam magam. Egyetlen hülye estével. Egy bulival. Ennyi.
• Ez csak egy gyerek.
• Aki miatt én mindig egy olyan pasi leszek, akinek gyereke van. Érted? Nem, hogyan is értenéd. Folyton mindent egyeztetnem kell Manchyvel, mindig a nyakamon lesz egy kölyök. Az egész életem nem lesz olyan, mint eddig. Én barom!
• Tudtad, hogy Manchy nem egy százas csaj!
• Tudom, de akkor olyan jó ötletnek tűnt. Csak egy kicsit szexelni. Valahogy ott volt a hangulat. Valójában egy baromira rossz ötlet volt. Wave, nekem annyira nem is jön be Manchy. Én tutira nem akarom vele leélni az életemet. Egyszerűen ég és föld vagyunk.
• Van egy csomó közös bennetek.
• Például?
• Például...ööö… egy szakra jártatok. Ez elég közös nem?
• Ez nagyon gyenge volt Wave - London annyira nyúzott. Fel lehetne vele törölni a Seven Oaks tölgyfapadlóját.
• Mennyit aludtál?
• Az utóbbi napokban? Kábé semmit.
• Akkor legalább ebben kvittek vagyunk.
• Téged mi tart ébren?
• Egy csaj.
• Az ágyadban? - röhög fel London.
• Nem, még nincs az ágyamban, bár nagyon szeretném, ha ott lenne.
• KittyCat.
• Fura… de… nem - fintorgok és a sör színét nézem a hosszú üvegpohárban. Hab nélküli sör. Itt így is lehet kérni. London cigire gyújt.
• Hát akkor ki az?
• Emlékszel, beszéltem róla, a Silent Discoban volt az a zöld szemű csaj.
• Aha, akit vállon csókoltál.
• Ja, szóval kiderült, nem is liverpooli. Egy városban lakunk. Egy fehérneműboltban dolgozik és másodjára is tetszett.
• Elmentél az üzletbe - biccent rá London. Túl jól ismer.
• Igen, rámírt, benéztem hozzá, vásároltam nála. Minden okés vele, minden...London van benne valami.
• Rád írt. Wave, te mindig tálcán kapsz minden csajt. Hihetetlen. Nem kérdés, hogy akarná. Ha megszerezte a címedet és rád írt, akkor… akar. Mire vársz még?
• Hogy válaszoljon - vigyorgok, s a telefonomra bökök.