Hullámtörés

Amy

“Éljen a Pink! Még mindig a kedvenc színem és találtam hozzá egy szuper Minit! Na nem szoknyát, hanem autót! Nézzétek, erre gondoltam! Vagány csajszis kocsi nem?” - Amy, blogbejegyzés 17.55.

Ha csak egyetlen fokkal is jobban szeretnék főzni, biztos inkább gasztroblogger lennék.  Pontosan erre gondolok, miközben a lányomnak banánt bontok. A gyümölcskosár kiürülése a konyhámban főben járó bűn. Mert néha fogalmam sincs mivel tápláljak egy növekedésben lévő óvodást. Mint a legtöbb angol háztartásban, tele van értelmetlenségekkel az egész hűtőnk. Többségében, eper, alma, banán, tej, vaj, és saláta. De mégis folyton azt érzem, hogy a hűtőm üres. Na ilyenkor tuti bevált recept gyümölccsel traktálni a gyereket. Tudom, hogy létezik ötszöri étkezés, meg minden, de néha elvesztem az időérzékemet.  Biztos vannak nevelési elveim, mint, hogy nem adok cukros üdítőt a gyereknek.

A napjaim? Olyan egyformák. Többnyire a túlhajszolt nem tudom én mit csinálok napok. Ha nem írnék, mondjuk naponta blogbejegyzést lehet észre sem venném, hogy egy új nap telt el.  Talán a blogon érzem még, hogy élek, és nem csak mint egy robot teszem a dolgomat. Azt hiszem ez az igazi robotizálás. Amikor már az emberek is úgy élnek mint a robotok. Eltelnek a napok, érzelmek nélkül. Lassan már gondolatok nélkül. Csak cselekszünk, a napi rutint végezzük. Egyik dolog, a másik után.

Ha nem hagynék egy online nyomot magam után, nem is tudnám megmondani, hogy aznap éppen mi foglalkoztatott. Egyre inkább a virtuális világgal tudom meghatározni magam. De persze én, én vagyok továbbra is. Amy Sullivan, aki a férjével, el - bár jegygyűrűt nem hordunk - de legalább megházasodtunk, felvettem Gary Sullivan nevét, ez is komoly lépés. Tökéletesen növeljük az egyre

romló statisztikát, ugyanis, már heti egyszer sem jutunk el odáig, hogy szexeljünk. Pedig házasságunk alapköve, mondhatni a szex volt, mert abban tényleg jók voltunk együtt. Aztán… egyre fáradtabbak lettünk. A napokat elvitte az, hogy én nap közben a fehérnemű üzletben vagyok. Este kilencig, tízig várjuk Kelly, a lányunk elalvását. Aztán... már csak arra marad energia, hogy a gép előtt üljünk. Gary egyébként online játékokkal játszik kábé úgy a házasságunk időpontjától kezdődően. Eredetileg a filmiparban dolgozik, és főként hétvégi ügyeletben felügyel a filmes kellékek pakolására. De mostanság egyre inkább az online stream-eléssel próbál bevételre szert tenni. Ma például Rauch üdítőreklámszöveget eresztett el, úgyhogy Rauch üdítőt ivott a stream-elés közben, és közben értékeli, hogy tök jó ital.  Volt már Cadburry csoki, meg Dr. Peppers is persze, ezek alapok, de igazán nem érzem azt, hogy anyagilag jobban élnénk, pedig Gary az elmúlt években csak növelte a gépen és online játékben töltött órák számát. S most már ebben a fontos tevékenységében megzavarni sem lehet. Mert ő elmondása szerint éppen pénzt keres, tehát ne is merjük megzavarni. Azt hiszem az internet ártott a legtöbbet a családunknak, a kapcsolatunknak és a házaséletünknek. Úgyhogy összességében lehet utálom az internetet és az online játéktervezőket és grafikusokat még jobban.

Én nem jutottam odáig, hogy a divatbloggerkedéssel gazdagodjam meg. Rengeteg divatbloggert követek, akik beutazzák a fél világot, nagy márkákat reklámoznak és a leglehetetlenebb ocsmány bostoni esőben is olyan üde képeket csinálnak róluk, mintha legalábbis modellkednének. Közben meg sima amatőr bloggerek. Biztos a fotósuk profi fotós. De honnan van erre egy amatőrnek kerete? Kizárt dolognak tartom... plusz állandóan világmárkákkal fotózkodnak, vagyis biztos ez is olyan mint a stream-elős reklám, amit Gary tol itthon. Csak ők kimennek zuhogó esőbe is pózolni, egy új táskával, vagy cipővel, vagy nadrággal. S ezért fizetnek nekik.

Persze minden jól néz ki éppen fotózáskor. Tökéletes sminkkel és laza hajjal, de mégis… mesterkélten tökéletes az egész. Hozzájuk képest, amit én csinálok, az kábé a hobbi kategória. Nem világmárkákkal fotózkodom, és a képeket kezdetben Gary csinálta rólam, amíg meg nem unta, azóta a munkatársam Julia kattint rólam egy-egy bejegyzéshez képet.

• Kérsz te is? - kiáltok fel Garynek.
• Micsodát? - csoda, hogy meghallotta a fülesétől.
• Banánt!
• Nem! - szuper. Ránézek a sütőben a húsra. Aztán Kellyvel a sarkamban visszamászom az emeletre.  A bézs színű padlószőnyegen ruhákat válogatunk. Kelly kinőtt ruháit szortírozom egy nagy zsákba, amiből már mindent kipakoltam, amit az anyósomtól hoztam. Anyósom félévente kidob vagy négy zsák ruhát. Komolyan inkább neki kellene divatbloggerkednie, annyi gönce van.  Gary áthozza a zsákokat én kiválogatom, amiben látok fantáziát, és még méretben is passzol, aztán vagy meghagyom, vagy átalakítom.

A bloggerkedésem végülis ebből áll. Ilyen volt ilyen lett ruhákat teszek fel, és azt mutatom meg, hogyan gondoltam újra egy ruhát. Valójában az anyósom megunt ruháit formázom magamra. Költséghatékony megoldás, nem kell ruhára költenünk és megvan a hobbim is. Most van itt megint négy zsák ruha. Kelly leül a szőnyegre, a banánt majszolja és közben egy sárga színes kendővel játszik. Gary gyűlöli, ha a lakás más pontján is étkezünk - értsd még sosem kaptam ágyba reggelit. Kelly meg rendszeresen beleken valamit a szőnyegbe. A banán legalább nem látszik. Egyelőre.

Gary ki sem néz ránk a folyosóra én meg a nagy tükörnél ismét bugyiban, és melltartóban állok. Magamra kapok egy nyári ruhát. Ebben látok fantáziát. Olyan tengerpartra való ruha. Nem mintha futna nekünk nyaralásra, de ide a tengerpartra is megteszi. Már tudom is, hogy lesz az én ízlésemnek megfelelő. A ruha most csak bal oldalt hasított, de ettől olyan féloldalas érzésem van benne. Tehát ugyanilyen hosszan, térdig felvágom a másik oldalát is, szellősebb lesz, és kényelmesebb a lépés benne. Jövő nyárra szuper lesz. Ma meg is csinálom.

• Ez az új stólám! - jelenti ki Kelly és maga köré tekerve a sálat végigvonul vele a folyosón.
• Hercegnői! - állapítom meg. - Gary, ránézel a húsra!
• Mivan?
• Hús!
• Harcban vagyok!
• Jó - morgom és letrappolok a földszintre és sietve leállítom a sütőt, mielőtt füstbe borítom az egész völgyet a főztömmel. Visszarohanok, Gary kinéz rám a lépcsőre.
• Egész nap bugyiban meg melltartóban kell lássalak?
• Mindjárt zuhanyzok, akkor ennyi sem lesz rajtam - vigyorgok rá.
• Úgy értem vegyél már fel valamit! - nem értem mi baja ezzel a szettel. A fehérnemű üzletben vettem, ahol dolgozok. Vintage rózsaszín melltartó és bugyi. Ha beáll a tél és talán hó is esne, a kolléganőmmel csináltatnék egy melltartósorozatot. A téli kabát alatt csak a melltartó, és így fotózkozdni. Ez most elég nagy divat a fehérneművilágban. A többi divatbloggernek, akiknek igazi fotósa van, olyan képeket csinálnak róluk… ami elsőre jó, de szerintem Júlia is egészen jól csinálja, pontosabban addig fényképez, amíg jó nem lesz.
• Gary csinálsz rólam képet a rózsaszín szettben?
• Mikor?
• Nem tudom, ma? Holnap?
• Majd ha lesz időm ja! - feleli rá. Vagyis semmikor.
• Melyik hercegnő vagy? - kérdezem Kellyt, ahogy visszeérek hozzá.
• Hófehérke?
• Az a hercegnő szeretnél lenni?
• Igen.
• Miért?
• Hát a törpök miatt. Olyan mókásak!
• Jogos. Ráadásul segítenek a házimunkában is. Én Csipkerózsika vagyok azt hiszem, csak szoros rám a cipő. Benéztem. Más herceg adta rám valaki más cipőjét.
• Tényleg?
• Szerintem igen - biccentek rá. Mák, hogy Kelly nem érti. Ezért lehet vele olyan szuper jókat dumálni. Majd bealszok a Hófehérke felolvasásába. Közben csak kattog a fejem. Már kilenc óra is elmúlt, majdnem tíz, mire Kelly elalszik.
• Játék van? - állok meg az ajtófélfánál.
• Mert?
• Beleülhetek az öledbe? - vigyorgom és a vintage rózsaszín szettemben elhelyezkedem Gary melegítőalsóján.
• Szexelhetnénk!
• Öhm… ja… de - Gary nagyot ásít. - Olyan fáradt vagyok.
• Ja, én is. Zuhanyzok, aztán vacsora?
• Jó.

Már hálóingben ülök az étkezőasztalunknál.Kelly alszik. Gary filmelőzeteseket néz, én meg a holnapi időjárásjelentést. Kicsit elvagyunk magunknak.

• Képzeld, holnap hidegebb lesz két fokkal - tolom a húst a szószba a tányéromon.
• Azigen! Huha! Fűteni kell éjszaka - mormolja Gary.
• Van valami jó?
• Á, semmi. Majd holnap elpakolok. Mehetünk fel? - visszamászunk a dolgozószobába. Felkattintom a varrógépem világítását, Gary már csatában van. Fülessel és dumál. Streamel. A fél életem más pasik társaságában telik. Azokkal, akikkel Gary egy klánt alkot. Itt vannak velünk.  Keresem, hogy hol bontsam meg a varrást a ruhán. Lemegy a csata én meg felhasítottam a szoknya alját.
• Belehallgatsz? Olyan hülyék - neveti Gary. A kezemet nyújtom a fejhallgatójáért.
• … aham… nézd akkor te ide gyere fel erre a dombra… de mondom ne menjetek egyenesen a városba… meg legyen mindig valaki hátul is… igen… erről beszélek… Amira mássz már ki a képből. De büdöset szartál! Menj már! Aludnod kellene, hulla fáradt vagy azért sírsz! - Gyereksírás…. Na erre nem vagyok kíváncsi. Visszaadom. Elkezdődik a harc. Az anyagot gombostűvel rögzítem. Megvarrom a két szélt. Kinézek a hűvös éjszakába. Lekattintom a varrógépnél a lámpát, a ruhát beakasztom a gardróbba, fogat mosok, és a franciaágyunkba zuhanok. Egy ideig nézem a koromsötét égboltot aztán… feladom. Gary nem jön át, ma sem lesz szex. Én meg bealszom.

Reggel Gary melegítőalsóban téblábol a konyhában. Kávét készít, meg nassolni valókat az emeletre a gépe mellé. Kellyvel ketten indulunk csak. Szinte szerencse, hogy nem esik az eső. Mert a hangulatom így is mélyponton van. A házunkhoz a legközelebb az erdei óvoda van, talán öt perc séta a házunktól. Kezdődik a nap. Én a belvárosi üzletházba sietek, a mélyföldszinten van a fehérneműs boltunk. Julia előtt érek ide. Sietve húzom fel a rácsot. Még nem kapcsolták be az állandó rádióműsort.  A többi eladó is beinteget a kirakatüvegen át. Hátramegyek és átöltözöm. Fekete pólóba és lapos cipőbe, és kasszához lépek. Várom, hogy kezdődjön a mai nyolc óra álldogálás. Ki fogok készülni ettől. Júlia is befut.

• Vennem kellett rajzlapot! Aztán visszarohanni a suliig, őrültek háza van - lihegi Júlia. - Na hogy tetszett otthon az új szett?
• Hát szerintem jobb, hogy nem mondtam, hogy új - nevetek. - Kiakadt volna.
• Á reménytelen egy pasas! - legyint Júlia.
• Tudod mit Júlia? Megfogadtam. Ha még egyszer összeállok egy pasassal egy kitételem lesz. Csak ne játsszon online játékot! Lehetőleg ne is ismerje az internetet! - alkarommal a fényes eladói pultra nehezedek.
• Komolyan semmi reakció, egy vadonatúj szexi vintage rózsaszín csipkeszettre?
• Semmi - a fehér pultra könyökölök, és a hajam a vállamnál kicsit előreborul. - Figyelj, olyan szinten ki vagyok éhezve, hogy már fizetnék is érte. Bárkinek - nevetek rá.
• Én most Christopher Ryantől meg Cacilda Jethától olvasok. A házaspár írt egy könyvet, végülis a szerelemről. Valaki leírta egy blogkommentben, hogy elváltak. S mi volt rá az azonnali válaszreakció: Nem dugtatok, ezért váltatok el!
• Bölcs megállapítás -  a melltartófiókhoz lépek, és elkezdem átnézni, hogy méret szerint növekvő sorrendben követik-e egymást. Julia már a beérkező e-maileket olvassa.