Assamblé

Mark

Hanyatt fekszünk az ágyamban, és a ledsort nézzük a fejünk felett. A karomat lustán átvezetem a párnán Lia feje felett. Érzem a samponja illatát. Szeretem ezeket a képsorokat, most már kettőnkről is van. Lia kontyban, vagy kiengedett hajjal. Csak ő, vagy ketten együtt. Manchesterben, nálunk, az erdőben.

A szüleim egyre jobban utálják, ha Lia nálunk van. Nem mondják, de tudom. Egyrészt, mert van, hogy Lia a szobámban éjszakázik, másrészt most már nem indokolt, hogy kimenjek cigizni. Viszont… cigizni kell, szóval hanyatt fekve szívom, és a fejem mellett a hamusba pöcögtetem a szálat. Az egész szoba cigarettaszagú lesz, pedig résnyire nyitva az ablak.

Lia a bugyija felé csak az  egyik pólómat vette fel. Ha felül az ágyamban, velem szemközt, és törökülésbe ül, látom a bugyiját. Nem mintha nem én vettem volna le róla, tehát, tudom, hogy hogy néz ki, de valahogy odavonzza a tekintetemet.  Lia a képeinken nevet, mert szerinte én mindig kócos vagyok, míg neki, mindig rendezett a haja. Közlöm vele, hogy az én hajam nem kócos, hanem göndör. Óriási különbség.

Én nem utálom, ha Lia nálunk van. Viszont, tény, hogy semmi más nem érdekel. Most már heti szinten agymosást kapok, hogy érettségi évem van, és tanuljak, ne Liázzak. Lia nem tanulja túl magát, mint általában a táncosok, nekem meg… egy vállalatnál kellene pozíciót választanom. Néha megértem Wave-t, hogy miért utálja ezt annyira. Egy rövid koppanás után ki is nyílik az ajtó.

• Fene! Annyira bíztam benne, hogy rátok nyitok - áll az ajtókeretben Wave, kellően kitöltve magas alakjával. Lia bugyiban, a pólómban ül az ágyon. Zavartan próbálja a lábaira húzni a takarómat, de Wave így is megbámulja a lábait, meg a csipkés bugyiját.
• Mit akarsz? - morgok rá, az ajkaim közé emelve a cigarettaszálat.
• Hé öcskös, örülj, hogy én jöttem. Anyánk akart jönni, de önként vállalkoztam a feladatra - vigyorog és közben Liára kacsint. Wave ránk lett állítva, egyértelmű.
• Menjünk le a szobából? - nyomom el a csikket.
• Ja, gyertek le az alagsorba, ha nem akartok a szülői kereszttűzben lenni -  bök a háta mögé Wave és egy fagolyót vág hozzám.
• Jó célzás, de nem talált - emelem fel. A tökömre célzott, de elkaptam. - Kapj magadra valamit! - húzom fel a nadrágom az ágyból kimászva, és kitárom az ablakot, hogy átszellőzzön a szoba.  Az emeletről lefelé haladva tehát tovább megyünk a lépcsőfordulón, hogy elkerüljük anyámékat a nappalinál. Wave lámpát kapcsolt és a nagy mahagóniasztalnál ül, a lábai keresztben az asztal szélén. Lia a festményeket nézi, ezek családi és vadászfestmények itt lent, nem anyám képei.
• Voltál bent? - kérdezem Wave-t aki fűzött dossziéval ül az ölében. Lia nézelődik, új helyen van, még nem járt az alagsorunkban.
• Kurva fos meló baszki! -  simítja a haját Wave a csomó felé. Már sosincs kiengedett hajjal.
• Mindegyik az - belenézek a vállalati anyagokba és kábé kettéáll a fejem. Fogalmam sincs mik ezek, és megrémülnék, ha ennyi adattal kellene foglalkoznom. - Én ezt nem fogom bírni - zuhanok Wave mellé.
• Készülj, nem lesz hétvégéd, és éjszakád se nagyon. - Wave-t nézve mindig magamba zuhanok. Rohadtul nincs kedvem beállni a sorba. De a legjobb érv, hogy a családi vállalatnál sínen vagyunk. Nem kell tepernünk. Örökség. Hülyék lennénk nem kihasználni. Feszültek gyújtok cigire. - Már megint bagózol! - morog Wave és elhessegeti a cigarettafüstöt. - Hátravonultok vagy… - bök hátra Wave a bőrkanapéra. Nemet intek. Ha Wave is itt van, akkor ki lett zavarva a gépe mögül. Vagyis kényszerből vagyunk itt mind, hogy jól viselkedjünk.
• Maradunk - nézek Liára, aki vállat von.
• Lökhetünk párat közösen - ejti a tollát a fűzött papírra Wave és közben Liát bámulja. Lia kivörösödik, de nem reagál. Wave félrelöki a dossziét maga mellé és lekapja a lábát a mahagóni asztalról. Felállok és segítek neki, mindketten az asztal egyik lapfelét emeljük meg, és elhúzzuk. Lia tátott szájjal bámulja, hogy a méretes étkezőasztal mélye egy tisztességes biliárdasztal.
• Tyűha!
• Jó cucc mi? - vigyorog rá Wave. - Ha akarsz, táncolhatsz is rajta. Megnéznélek! - Wave-t oldalba vágom a megjegyzésért, de Wave fel sem veszi. A minihűtőből két sört vesz ki, és mindkettőt felbontja. - Játszol?
• Nem, kösz kihagyom - Lia a biliárdasztalnak dől és minket néz. Wave elmerül a játékban, én inkább Liát csodálom. Úgyhogy Wave alaposan leköröz. Mielőtt Lia nagyon elunná magát hazakísérem. A fák takarásában maradunk, hogy a szüleink ne bámuljanak minket.
• Mi legyen? - szívom a cigimet az éjszakai utcát nézve.
• Tanulnod is kellene, nekem is - billeg Lia, a bokáját lazítja. Bemelegítő gyakorlatsor.
• Lehet, jobb lenne kicsit felhozni a jegyeinket - bólogatok. - Ha velem vagy folyton elbambulok.
• Ja, nem gond - bólogat Lia. - Szüneteltetjük?
• Nem szünetre gondoltam, csak… nekem ez az utolsó évem, neked meg szintén nem ártana jó jegyeket begyűjteni. Át kell gondolnom dolgokat nekem is - szívom meg idegesen a cigimet.
• Jól van. Írsz?
• Írok! - Lia csókot nyom a számra, és besiet a házukba.

A nyakamon a felvételi. Elképzelésem sincs mi legyen. Mehetek Manchesterbe, Wave szakjára, végigcsinálhatom én is. Aztán kezdünk valami középvezetői pozícióban a vállalatnál, de egyáltalán nem is érdekel a vállalatvezetés. Wave-en látom mennyire végigköhögte magát az egyetemen. Legszívesebben hagynám az egészet és beállnék mondjuk reklámplakátokat ragasztgatni. Eldobom a csikket és felmegyek a közös játszó-tanulószobánkba. Wave idegesen kattogtatja a tollát és fejhallgatóval ül.

• Játszol?
• Dehogy baszki vizsgázok! Egy csomó tananyag fel van töltve, de kábé főbe lövöm magam, mint az előadásokon. Megcsúsztam egy kibaszott tárggyal! Soha nem lesz vége ennek a szarnak! Apánk meg addig basztat! - Wave idegesen újragumizza a haját és csomóba rögzíti. - Na mi van a szomszéd csajjal! Esküvő meg minden?
• Dehogy! Hülye! - én is a tankönyveim közt keresgélek. Azt se tudom milyen óráim lesznek hétfőn.
• Baletttáncos… hajlékony az ágyban? - vigyorog rám Wave.
• Nem nagyon csináljuk - felelem kitérően.
• Folyton vetkőztök.
• Ja, de… azt nem csináljuk.
• Mert?
• Mert nem jó neki.
• Mert bénázol - vágja rá Wave. Mindig lehúzza a teljesítményem. Mert ő aztán mindenben jó!
• Nem bénázok!
• Dehogyisnem. Ha jól csinálnád folyton akarná!
• Jó, akkor szarul kúrok elégedett vagy? - csattanok rá. Már megint cigit keresek. Nem igaz! Kint szívtam el egyet! Nem tudok leállni, basszus! Nagyon rászoktam.
• Simogasd! - morogja Wave a gépénél kattintgatva. Jó tanácsként mondja, tényleg.
• Simogatom.
• Nem eleget.
• Mert?
• Tuti! Addig csináld, míg négyszer legalább elunod közben, na akkor lesz neki éppen, hogy elég.
• Azt mondod?
• Ja, csak tanácsként. Tényleg. Amúgy szerintem tényleg kedvel téged - néz fel rám Wave. Tőle ez a mondat úgy hangzik, mint egy elismerés. Mintha engem egy csaj nem kedvelhetne csak úgy. Simán. De legalább elfogulatlan vélemény. Ha Wave azt állítja, akkor az úgy van. Ez elég jó alaphangulatot ad a tanuláshoz, úgyhogy ma éjszaka megpróbálom behozni mindazt, amit az elmúlt napokban halasztottam, Lia miatt.

A szobám ablakából még átnézek a szemközti házra. Már minden ablaka sötét. Lia már alszik. Még nem voltam náluk. De… nem is igazán akarok átmenni. Jobb, ha Lia jön, s úgy tűnt neki sincs ellenére, hogy inkább ő jön át hozzánk. Most a félévi jegyek után meg kell alapoznom az utolsó félévemet a gimiben, úgyhogy ki sem fogok látszani a tanulásból. Kevesebb Lia, több cigi. Ez lesz. Nem jó egyenlet.