Silent Disco

Amy

Júlia a hajamat egy hajvasalóval hullámosítja, gőzölög a hajam, én meg közben divatmagazint lapozgatok. Ma csináljuk a blogra a képsort. Gary filmezik, vagyis hétvége van. A gyerekek a nagyszülőknél én meg élvezem ezt a nyugit, ami Júliánál van. Júlia budoár stílusú hálószobájában nagy, puha, elegáns bútorok, és tükrök között mintha a kifutóra készülnék. Egy régi típusú tükrös gardróbszekrénye előtt ülök, félig a fésülködőasztal felé fordulva, egy fehér faragott lábú, kecses bársonyszéken.  Itt mindig úgy érzem magam, mint egy príma primadonna.

Júlia a közvetlen kolléganőm és üzletvezető, bár nem ő a tulaj a fehérneműszalonban. Mindketten alkalmazottak vagyunk. S ha valamelyikünket helyettesíteni kell, akkor szokott a tulajdonos beugrani. Júlia kicsit a példaképem lett. Ő tanított be a fehérnemű eladás minden titkába, fogta a kezem és egyengetett ezen az úton. A mentorom volt, aztán lassan a barátnőm is lett.

Egyébként elvált, és egy iskolás lánya van. Ő is kreatív a maga módján, csak teljesen máshogy, mint én. Ő sok mindenben benne van és imád ismerkedni. Tehát Júlia véleményére úgy általánosságban sokat adok. Főleg azért, mert ő az egyetlen aki a divatblogomhoz közvetlen véleményt is ad, személyesen az ötletelés fázisában. Ha egy szín, fazon, vagy ruhadarab nem tetszik neki, az egy korrekt vélemény részéről, tehát hallgatok rá.

• Ehetek még egy sütit? - nyúlok az asztal felé tapogatódzva. Júlia a kezemre suhint a kezében tartott fésűvel.
• Nem. Már mostál fogat. Nincs időm most ezekre.
• Hova mégy?
• Semmi, ami téged érdekelne, egy Silent Disco.
• Hogy lehet egy disco csendes? - mérlegelem. - Úgy tesztek, mintha zenét hallgatnátok? Kottát olvastok?
• Amy, sose kezdj zeneblogba! Fejhallgatóbuli. Olyan modern cucc. Különleges. Tudod rendhagyó. Olyan helyekre mehetsz bulizni, ahol tilos hangosnak lenni. Mint egy könyvtár, templom, vagy hasonlók - Júlia rutinosan forgatja át a vörös tincseimet a hajsütőre. Csak picit gőzölög a hajam.
• Honnan tudsz te ilyenekről?
• A helyi könyvtárban volt kitéve a szórólap. Gondoltam miért ne. Eljöhetnél a fotózás után.
• Otthon behűtöttem egy üveg bort. Gary nincs itthon, érted. A hétvége az enyém!
• És a franciaágyban ülsz majd macskát simogatva és brazil szappanoperákon gyűröd a hálóinged szélét?
• Aha, meg bele is fújom az orrom - vigyorgok rá. - Pocsék lett ez a festés igaz?
• Nem a legjobb.
• Jelenleg örülök, hogy megmaradt a hajam.
• Honnan jött ez a szőkítés, baromira jó vörös hajad van.
• Amihez öt színt variálhatok. Figyelj: türkizzöld, sötétkék, fekete, méregzöld, halványrózsaszín. És kész, pont, ennyi. Gondoltam a szőke könnyebb. Tulajdonképpen valami fahéjas, szőkés, barnás, vöröses  mindenféle árnyalatot akartam. Tudod, a mélye vörös, egészen a hajtöveknél, és kifelé kicsit úgy váltakozik, olyan izgalmasabban.
• Végülis az megvan benne. De én jobban szerettelek azzal a mélyebb, majdnem barnásba hajló vörössel.
• Az olyan komoly volt. Ettől fiatalabbnak érzem magam.
• Amy! Szerintem te, aki majdnem tíz évvel vagy fiatalabb nálam, elég fiatal vagy - emlékeztet Júlia.
• Mindegy, ha jövőre betöltöm a harmincat, akkor kész, megöregedtem, az vízválasztó. A hajam ne öregítsen.
• Amy! Most finoman közölted, hogy én öreg vagyok?
• Nem, azt mondTam, én leszek jövőre öreg.
• Kész, jó lesz - lép el Júlia és kihúzza a hajvasalót a konnektorból.
• De jó már kiállt a nyakam. - Az ágyra dőlök és nézem, ahogy Júlia készülődik.
• Vigyázz a hajadra! Csinálhatnék egy fehérneműsorozatot, a bolt meg fizethetne érte a reklám miatt.
• Ezért a testért már senki nem fizetne! - nevetek rá.
• Kezeltetned kellene ezt a mértéktelen önbizalomhiányt.
• Mi lenne a gyógymód? - ülök fel az ágyon és a hátam mögött megtámaszkodom a tenyeremen.
• Nem is tudom, flört?
• Megfontolom.
• A könyvtári bulin? - kacsint Júlia.
• Csináljuk meg a képeket!

Júlia leállítja a motort a Liverpool Central Library parkolójában. Egy félvállas fekete denevérujjú felső van rajtam, meg egy passzos fekete nadrág. Semmi extra. Felnézek a könyvtár épületére.

• Hát… utoljára gyerekkönyvtárban jártam babzsákfotelek közt Kellyvel. Nem is tudom. Hogy buliznak a könyvtárlátogatók?
• Mint általában a normális emberek, na gyere már! - Júlia lapos cipőben van, ő gyorsan halad, én meg csak tipegek utána. A könyvtár központi csarnokja hatalmas. Sugárban haladnak befelé a sorok, és megnyugtató, hogy itt is vannak babzsákfotelek. A fejhallgató kicsit húzza a hajamat, de összességében értékelem, hogy három csatorna közül is lehet választani, és kedvemre váltogathatom a zenét. Az ujjaimmal végigsimítok a könyvek gerincén. Júlia a könyvtáros barátnőivel beszélget. Ha leveszem a fejhallgatóm, akkor furcsa morajló beszélgetéshangok hallatszanak. Nem hangzik túl jól.

Ritkán járok könyvtárba, és keveset olvasok. A legtöbb időmet Kelly és a munka viszi el. A szabadidőmben pedig a blogra gyűjtök anyagokat. Most így belegondolva, lehet divat témában is lenne néhány könyv itt szabadpolcon.

Egy ideig keresgélek az emeletek és a polcok közt, mire találok divattémában bármit is. A fotókat és a képeket nézegetem elsősorban és csak utána olvasok bele a szövegbe is. Egy babzsákfotelben terpeszkedem, nem egy túl elegáns pozíció, de alapvetően nem is azért vagyok itt.

Sokáig a telefonom jegyzettömbjébe irogatok néhány kulcsszót, de rájövök, hogy ez így nagyon lassú és sok idő, ha gépelhetnék, az gyorsabb lenne. Talán fel is tölthetnék egy blogbejegyzést az este folyamán. A képeket Júlia úgyis átküldte.

Tehát megfáradt éppen pihenőidejét töltő testemet kihúzom a babzsákfotel kényelméből, és két-három könyvvel számítógépeket keresgélek a könyvtárban. Mivel nem vagyok járatos ebben a hatalmas egyetemi könyvtárban így végül egy csapat egyetemistát kell megkérdeznem.

Fejhallgatóban, mivel nem hallanak sokkal nehezebb észrevetetni magamat, úgyhogy megütögetem az egyik srác vállát.

• Szia, bocs… egy számítógépet keresek, van itt valamerre?
• A legalsó szinten a lépcső mellett talán még mennek, igen - feleli rá a szemüveges srác.
• Kell hozzá valami jelszó vagy könyvtári olvasókönyv?
• Szerintem ma ingyenes minden, ha már ide bejutottál.
• Kösz - villantok rá egy mosolyt és  a lépcső felé sprintelek. A lépcsőkön is olyan sokan üldögélnek, kerülgetnem kell az embereket, mire végre lejutok a földszintre. Felmérve a helyzetet elég gyorsan megállapítom, hogy nem sok gép van itt, és jelenleg szerencsémre egy üres.

A fejhallgatómon sávot váltok, mert már kattogott a fejem az előző számtól és  határozottan ahhoz az egy szabadon lévő székhez irányítom a lépteimet. Talán, a zene, az ismeretlen hely, vagy az albumok a kezemben kellően megzavartak ahhoz, hogy ne vegyem észre, hogy más is kiszemelte ezt az egyetlen árválkodó helyet itt a gépek sorában. Az albumok az asztalra esnek, de a székre egyikünknek sem sikerül leülni, helyette frontálisan ütközünk.

Mindketten egymásra bámulunk és értetlen mozdulatot teszünk. Azt hiszem fáj az oldalam és a csípőm. Először csak annyit érzékelek, hogy egy hatalmas testtömeggel ütköztem. Aztán, karok, combok, mellkas és arrogáns arc is társul hozzá. A csípőmet és a fél oldalamat dörzsölöm, ahol találkoztam ezzel a csupa izom és hús-vér pasival.

Még csak belőni sem tudom, hogy hány éves, annyit megállapítok, hogy nem tizennyolc és tőlem sem lehet igazán idősebb. Hogy sem nem kedves, sem nem udvarias.

• Bocs, de én értem ide hamarabb. Egyébként is tudtommal nőké az elsőbbség, szóval, ha megengeded… - a fenekemmel a székre próbálok ereszkedni, de egy izmos comb állja utamat.
• Nem vagyok a női emancipáció híve, tehát csak azért nem lesz a tiéd a gép, mert te nőből vagy - szólal meg. Az a hang. Éjszakai rádióműsort kellene vezetnie. Nagyon szexi hangja van, bársonyos és rekedt, mint egy kiadós whisky-kóstolás után. De hozzá egy ilyen kiálhatatlan viselkedésű, bunkó stílus társul.
• Látszik, hogy a mai világból kihalt minden udvariasság - fújtatok.
• Nekem is kell a gép - morogja, és sötétbarna szeme fürkész. Vajon azon gondolkodik, hogy félrelök az útjából? Azt én azonnal megállapítom, hogy jó pár kondibérletet elhasználhatott, mert állatira izmos, szóval nem fogok vele könnyen elbírni. De azért nem is akarok ölre menni egy blogbejegyzésért. Csak kiharcolni a nőket megillető elsőbbséget.
• Ha úriember lennél, átengednéd a gépet, tíz perc és végzek - magassarkúban vagyok, mégis úgy érzem, hogy felém tornyosul. A haját simítja két oldalt idegesen és csak most látom, hogy gumival hátra van kötve a haja, alul kicsit felnyírva.
• Figyelj! Nem katasztrófában és nem is háborúban vagyunk, hogy előbb a nők és a gyerekek, szóval húzz odébb, mert nekem most kell a gép - zsigerből utálom. Olyan pasi, aki fazonra borotválkozik, éppen enyhe borostát hagyva, hogy karaktert adjon az arcának. Tipikusan az a pasi, aki elhiszi magáról és másokkal is el akarja hitetni, hogy ő a világ ura. Túlteng benne a tesztoszteron. De ezzel csak felhúz. Legszívesebben tíz körömmel mennék neki, és magam sem értem, miért nem tudok átlépni most ezen és átengedni a gépet. Miért nem adom fel? Biztos, túl sok bennem a levezetetlen feszültség. Szexuális feszültség. Bosszantó, de tényleg. De tényleg úgy viselkedek, mint egy hisztis kislány. Nem engedek a huszonegyből.
• Enyém az elsőbbség és nő is vagyok.
• Egyenjogúság van, egyszerre értünk ide - és látom, hogy ez a pasi nem olyan, aki könnyen feladja. Borzasztóan kitartó. Vagy nagyon kell neki tényleg a gép. Bár a mai világban, az okostelefonok és az ingyen wifi világában itt egy könyvtárban két dologért kellhet neki egy asztali gép: egér vagy billentyűzet, vagy a kettő kombinációja. Ahogy nekem is.

Most igazán emberére akadt, mert én sem szoktam könnyen feladni a küzdelmeket, tehát a hajamba túrok és megigazítom a vállamon a blúzomat, bár ezt nem lehet egyenesre és szimmetrikusra igazítani, hiszen egy félvállas denevérujjú lenge fekete felső. De kimelegedtem. Csak egyben vagyok biztos, taktikát kell változtatnom.