Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. április 16., kedd

Croisé

Mark

Csippan a telefonom, és látom, hogy Lia üzent. Ilyenkor mindig kicsit megmelegedik a szívem és mosolyra húzódik a szám. Szóval az első reakcióm, hogy azonnal megnézem, hogy válaszoljak neki. Ahogy felugrik a kép azonban majdnem elhányom magam. Felfordul a gyomrom és csak nézem ezt az ocsmány fekete-fehér képet magam előtt.

Komolyan kidobom a taccsot. A tanulószobánkban ülök, és a küszködésemet Wave is észreveszi. Úgyhogy felnéz.
  • Rosszul vagy? - vonja össze a szemöldökét Wave. Csak a fejemet rázom és próbálok nem hányni. - Mi az?
  • Semmi! - mordulok. A képet nézem, és nem hiszem el. Lia az, semmi kétség. Egy kissé szemcsés a kép. Mint amikor sötétben, vagy rossz megvilágítással fényképeznek. Meztelen. De nincs egyedül. A srácot nem látni, csak a méretes, vékony cerkáját.
  • Bakker! Mi a faszom ez? - Wave áll felettem és a vállam felett belenéz a telefonom képernyőjébe. - Ez beleégett az agyamba! Rémálmaim lesznek - fintorog. - De ez nem te vagy! - vágja rá azonnal.
  • Kösz az infót! - dobom az asztalra a telefonom. Képtelen vagyok válaszolni. Vagy reagálni.
  • Erre vered ki? A csajod másokkal? - néz rám Wave.
  • Nem… nem értem - kell egy cigi, az biztos. Úgyhogy lemegyek elszívni egy szálat. Lia ablaka sötét. Tehát alszik? Újra megnyitom a telefonom. Lia nem elérhető. Nem értem, legszívesebben átmennék, hogy megtudjam. Átsétálok az úttesten és néhány kavicsot dobok az ablakhoz. Sokáig azt hiszem nem ébredt fel, de végül Lia kinyitja az ablakot.
  • Mark? - Lia körbenéz a csendes utcán. - Mit keresel te itt? - súgja.
  • Dobd le a telefonod, bele akarok nézni! - szólok fel rekedtes suttogással.
  • Mi? Eltörik a képernyőm! - ki van engedve a haja. Olyan szűzies. Köze sincs ahhoz a mocskos képhez, amin ott van a szája tele egy farokkal.
  • Csak dobd le, elkapom, esküszöm! -  Lia behúzódik az ablakból, és egy zsebes plüssállattal dobja le a telefont. Könnyebb elkapni az tény. Feloldom a képernyőt és belenézek a kettőnk levelezésébe.
  • Nagyon zaklató vagy, ugye tudod? - sziszegi nekem Lia.
  • Jól van, bocs - Lia és az én  közös üzenetsorunkból hiányzik a kép.
  • Töröltél ki valamit az üzenetváltásunkból? - kérdezek rá.
  • Nem, mit kellene törölnöm? - Lia fázósan néz körbe. Hideg az este.
  • Holnap megbeszéljük. Most aludj! -  visszadobom Liának a telefont, aki elképedve nézi, hogy visszamegyek a saját utcarészünkhöz.

Felment bennem az ideg. Egyrészt undorító. Akárki küldte. Kettő, ki akart készíteni, vagy valami célja volt. Három, kurvára féltékeny vagyok. Wave felpillant, ahogy belépek.
  • Mi ez? - zuhanok a forgószékembe. - Valaki szórakozik?
  • Nem tudom - vágja rá Wave.
  • Lehet jó photoshop - győzködöm magam.
  • Az nem photoshop, az egy kőkemény szopás baszd meg - néz rám Wave.
  • Lehet nem is ő az - próbálkozom.
  • Azokat a ciciket azért felismertem - feleli Wave. Sötéten felnézek rá.
  • De mi ez?  Honnan? Miért? Lia telefonjában nincs a kép.
  • Nem nagy cucc feltörni egy kódot. Lehet, hogy valaki eleve tudja a jelszavát. Szemmel láthatóan volt előtted valakije - jegyzi meg rosszmájúan Wave. - Lehet, hogy a srác ismeri Liát, a jelszavát és mint látjuk azt is, hogy hogy szop.
  • Befognád baszd meg?! Ne húzd az agyam! - csattanok rá.
  • Inkább azon agyalj, hogy ki küldte neked és miért? Szerintem üzent neked! Elég egyértelműen.
  • Minthogy?
  • Hogy szállj le a csajomról baszd meg én jártam előtted benne - feleli Wave és elég ijesztő amit mond. Mármint fogalmam sincs Liáról, az előző kapcsolatáról, semmiről. SZakítottak? Vagy nem? Vagy mi volt? Miért nem mond sose semmit Lia?
  • Most mi legyen? - ingerülten keresgélek egy cigarettát.
  • Keresd meg, és verd ki belőle, kész intézzétek el férfiasan.
  • Ez nem vicces Wave!
  • Azon nyugtalankodj inkább, hogy ki látta még a képet.
  • Mert?
  • Hát úgy első ránézésre eléggé szexting szagú a dolog - bök rá Wave. - Poénból körbeküldözgetnek meztelen, meg szexképeket. Aztán tele az internet vele. Én is kaptam már egy rakat ilyen képet csajoktól!
  • Ne már!
  • De, meztelen fotók magukról, vagy nézd ilyen jól szopok, meg ilyenek. Nagyon beteg felajánlkozások vannak Mark, el nem tudod képzelni - Wave nem hülyít, amit mond, az igaz. Látszik rajta. Wave-ről meg simán elképzelhető, hogy kap ilyen képeket és üzeneteket. Mert neki kisujját se kell mozdítani a csajokért. Tapadnak rá.
  • Én ebbe belebetegszem. Lehet… hányni fogok.
  • Beszélj Liával! Szembesítsd!
  • Jó - biccentek, de nem tudok elaludni. Az a kép annyira, mocskos. Ha nem nézem akkor is látom magam előtt.  Alig várom, hogy felkeljen a nap.

Mázli, hogy hétvége. Reggel becsengeteg Liáékhoz. Az anyja nyit ajtót nem kis meglepődéssel. Udvariasan köszönök, és Lia már az ajtóban. Csak könnyű cipőt húz és kabátot kap magára, s már be is tette maga mögött az ajtót. Nem tudom elhinni, egy pap lánya. Nem csinál ilyesmit. De képpel igazoltan igen.

  • Ha itthon keresel ilyen türelmetlenül reggel, akkor még a reggeli gabonapelyhedet sem etted meg - összegzi Lia. - Mi ilyen fontos?
  • Ez - a telefonomat Lia felé fordítom. Lia nézi a képet.
  • Nem tudtam, hogy készült kép - feleli Lia, annyira nyugodt. Engem ráz a hideg, és kiver a frász, ő meg csak megjegyzi, hogy nem tudott a képről?
  • Szóval te vagy! - fakadok ki.
  • Igen, én - tolja el a telefonomat Lia.
  • Képzeld este küldted nekem!
  • Én? - végre legalább meglepődik.
  • Vagy valaki a nevedben. Tudsz neveket? Tudja a jelszavad? Ki ez a fasz?
  • Majd jelszót változtatok - legyint Lia.
  • Lia vedd már komolyan! Meztelen szexképek keringenek rólad a neten és te leszarod?
  • Mark, ne drámázd túl! Csak húz! Jobb ha nem foglalkozol vele!
  • Ezzel voltál előttem?
  • Jártunk egy darabig, ennyi. Lezártam. De úgy látszik nem érti. Gondolom belenézett az üzeneteimbe és levágta, hogy veled vagyok. Ennyi.
  • Beteg! Egy elmebeteg ugye tudod?
  • Ne foglalkozz vele!
  • De, fel kellene jelentened! Mindenféle képei lehetnek rólad! Ki tudja mire használja? Lehet tele vele az egész net! Belegondoltál?
  • Csak féltékeny, nem tudja feldolgozni, hogy túlléptem rajta. Csak kaparászik, ne foglalkozz vele! - terel Lia. - Balettra kellene mennem! - néz vissza a házra.
  • Egyszer ki is hagyhatod! - csattanok rá. Lehet túl feszült vagyok. Kell egy cigi. Szétvet az ideg. Szóval rágyújtok.
  • Jól van - fázósan lép velem, és a lábunk a játszótérhez visz. Lia ül a csőalagútba és felhúzza a lábait a kabátjával melengeti. Fázik.
  • Mond el ki ez a szemétláda!
  • Jaj ne már Mark! - Lia elnéz.
  • Lia! - füstölök mint egy gyárkémény, jó lenne lenyugodni.
  • Jól van! - Lia idegesen a hajába túr, még nincs kontyban. - Nem igazán szeretek erről beszélni. Elég gáz volt az egész. Elkezdtünk járni. A sulimba jár. Egy évvel felettem. Aztán folyton semmi mást nem akart, csak, hogy szexeljünk már. Elmentünk egy… egy buliba. És… megtörtént.
  • De nem igazán akartad.
  • Hát… annyira nem akartam.
  • Ühm ez… végülis randierőszak volt? - fújom ki a füstöt.
  • Ja,.... olyasmi - bólint rá Lia, és a kabátujjába törli az orrát. Tényleg hideg  a reggel és ő csak félcipőben van.
  • S ennek ellenére folytattad? - próbálom megérteni Liát, tényleg. De nem megy.
  • Nem tudom mi volt, jártunk, néha összefeküdtünk… de nem volt benne túl sok minden. Nem volt… szerelem vagy ilyesmi. Nem tudom. Olyan jól hangzott, hogy járunk, hogy együtt vagyunk. Ennyi.
  • Egy igazi pöcs lehet - fújtatok. - Fogalmam sincs miért akadtál össze vele!
  • De aztán meguntam, nem tudom, nem ő volt az igazi érted. Szóval mondtam, hogy hagyjon. Gondolom ezekkel a képekkel szórakoztatja magát. Nem tudom. - Csak merőn bámulom Liát. Végre kezd összeállni a kép. Hogy Lia miért olyan, amilyen. Hogy miért titkolja, ha annyira nem jó a szex. Hogy miért mond annyira keveset magáról.
  • Jó, elmondom mi lesz! - szívok egy slukkot, miközben Liát nézem fürkészve. - Írok egy üzenetet, neked, te meg továbbítod neki! Oké?
  • Ha ezt akarod - ránt vállat Lia.
  • Igen, ezt - lehet nagyon birtoklónak tűnök nem tudom. De ez nem normális, hogy ilyesmivel szórakozik valaki.  - Van nálad gumicukor? - enyhülök meg.
  • Van - Lia kihúzza a zsebéből a zacskót és ketten együtt reggelire eltüntetjük a gumicukrokat. Lia életéből meg garantáltan lekoptatom az ilyen alakokat. Ha kell tényleg kiverem belőle. Lia kihagyta a balettórát. Miattam.

4 megjegyzés:

  1. Drága Callie!
    Május harmadikán, és atyaúristen, de izgulok! És annyira fognak hiányozni a többiek, nagyon hozzám nőttek ♥
    A kötelező tárgyakból igen, angolból meg németből csak ímmel-ámmal. Bár a németoktatás nekünk a négy év alatt végig színvonaltalan volt, nem csoda, hogy a próbaérettségi is gagyi lett (és az sem, hogy még így sem ment jól a legtöbbeknek).
    Olyan fura, hogy a kompromisszumokról írtál... Mondjuk én pont a zongorát kezdtem el azért, hogy ne okozzak csalódást a nagymamámnak (a családban mindenkinek kellett valami hangszeren játszania, és már az is elég csalódás volt neki, hogy a bátyámat nem tudta rávenni a dobra - egyébként már ő is bánja, hogy nem tanult meg valamin), de mára irtó hálás vagyok neki érte. Kár, hogy ezt most már sosem mondhatom el neki. De legalább a zongorázás - amit bizonyos formában tőle kaptam - mindig emlékeztetni fog rá.
    Kirázott a hideg ettől a fejezettől. Ijesztő, hogy ilyen beteg alak van Lia környezetében. Nem csodálom, hogy Mark kiakadt. Miért van az a rossz érzésem, hogy még lesz bajuk ezzel a titokzatos exszel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Laum!
      Az már nagyon közel van, de gondolj arra, hogy a közösségi média csodákra képes most már. A nyelvoktatás jelentőségét nem lehet kellően hangsúlyozni. ( Sosem lehet elég jó. :))
      Kompromisszumokról, egész történeteket tudnék mesélni. :)
      A történettel kapcsolatosan sok minden kavarog bennem, majd tisztul a kép...sajnos sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire beteg alakokhoz lehet kötődni érzelmileg... hosszú idő erre ráébredni. Jó, hogy Lia legalább időben lépett.

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Lia elég bonyolulttá kuszálódott, de ez érdekes dolog szerintem, mármint, hogy mennyire változik az a kép, amit először megalkottunk. Megdöbbentett ez a kép dolog, és rá is ébresztett, hogy Lia sokkal összetörhetőbb, mint tűnik. Legalábbis nekem mindig ez jön le, mert ugyebár aki ilyen nemtörődöm maszkot mutat, annak mindig mélyen fájnak a dolgok belül. Szerintem nagyon illenek Markkal. Nem tudhatom az útjukat, de szerintem nagyon jól segítik/gyógyítják egymást. Az a tipikus, amikor két ember egymást nyitja ki. Bírom ezt a dolgot.:)
    Én is szívesen megismerném egyébként a drága zaklatót...ilyen beteg embert hordoz a világ. És uhh, ez tényleg lehetséges.:/ Szerintem most néhány néma perc alatt gyártok valami képtelen összeesküvés-elméletet és megpróbálok nem arra gondolni, hogy éhen halok. :)
    Ó, és kell egy új képlet is, mivel minuszoltunk egy balett órát.:D
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!
      Erre a történetre nagyon ráéreztél most. Sok jó meglátásod van, és ez nagyon tetszik nekem. Egyrészt visszaigazolás nekem is, hogy nagyjából sikerült értelmet vinnem a történetbe, másrészt nekem is jó iránymutatást adnak a folytatáshoz.
      Mark és Lia története nagyon lassan bontakozott ki és építkezett előttem, főleg a végcélt tudtam, hogy hova fogunk kijutni, sok mozzanat csak menet közben épül. Például tényleg elmentem Balettcipőt nézni, sőt fel is próbáltam, hogy teljesen okés legyen minden a leírásban. :) Egy idős házaspár annyira szakértőnek minősített a balettcipő vizsgálatban, hogy meg sem mertek zavarni, inkább elosontak a sor másik vége felé. :)
      A képlet. Jó lényeglátás, a minuszolt balettóra. Lesz jelentősége. Lia karakterét tényleg nagyon-nagyon elkaptad. Köszönet érte! :)
      A végét még nem vetítem, de... most úgy érzem nincs is már olyan nagyon messze...
      Callie

      Törlés