Relevé

Mark

A fürdőszoba csempéjén a párától vízgyöngyök képződnek, amik túltelítődve lassan csordogálnak lefelé. Vízgyöngyök, mint a Lia mellei közt lecsorgó cseppek. A retinámba égett. Minden, ami Lia. Az ajkát elhagyó sóhaj, a szempillája rebbenése, a bőre tapintása, a hajlékony teste. Már nem volt szűz.

Annyira spontán történt az egész. Talán egyetlen másodperc volt, amikor megakadtunk, egymásra néztünk, hogy mit is művelünk, mikor beléhatoltam. Ha százalékolnám, olyan hatvan-hetvenes szex volt. Nem volt csúcs, de elment. A teleengedett kádban ülünk egymással szemközt. Lia kicsit álmosan és lustán mosolyog rám.  Egy rögtönzött szalaggal fogta össze a haját. Kipirult az arca. Néhány hajszál nedvesen tapad a bőrére. Akármilyen álmos, Lia impulzivitása semmit sem veszített. Most szebbnek látom mint valaha. A nedves ujjaink a kád szélénél találkoznak.

Nem most csináltam életemben először. De Lia nem olyan, mint a volt barátnőm, aki folyton takargatta a mellét és nem nézhettem.  Lia testén zavartalanul legeltethetem a szemem, és nagyon tetszik, amit látok. Lia karcsú és hajlékony, talán a balett miatt. Semmi görcsösség nincs benne. Könnyedek, légiesek a mozdulatai.

Nézem Lia karcsú nyakán a csordogáló vízcseppeket. Még ettől is beindulok. Rá kell gyújtanom. Apáméktól biztos lesz szöveg, hogy a házban szívom, de képtelen vagyok megállni, szóval csak a kezeimet törlöm szárazra, annyira, hogy rágyújthassak. Lia nézi, ahogy az öngyújtóval tüzet csiholok.

• Gyújtsak gyertyákat? - kérdezek rá, ahogy Lia a cigim mozgását követi végig a kezemben.
• Giccsromantikára vágysz, mint a rózsával? - néz fel rám huncut mosollyal Lia.
• Mit tudom én? Azt hittem faszán bejön a csajoknak az ilyesmi. Wave szokott itt gyertyákat tartani.
• Elképzelem, ahogy Wave itt fürdőzik a partnerével - kacag Lia, és most egészen búgó a hangja.
• A bátyámat te inkább ne képzeld el - nézek rá sötéten, ahogy vizesen kimászok a kádból és a fiókban úszógyertyákat keresek, néhányat meggyújtok, s közénk engedem mint apró kívánságlámpásokat, vagy pihés kiskacsákat az első útjukra. Lia felé pöccintem a mutatóujjammal, visszaereszkedem a vízbe, és egy nagy slukkot szívok. Lia végignézte a nedves csupasz testem és fátyolos a szeme. Rávigyorgok. Lia visszapöcögteti a közeledő gyertyákat. Ide-oda úsztatjuk őket.
• Bárcsak egy hétig haza se jönnének - sóhajtja Lia.
• Ja, még egy kör jól jönne - a földre hamuzok. Az egész fürdőszoba cigiszagú lesz. A család kicsinál ezért.
• Miért szívod mindig? - kérdez rá Lia.
• Hümmm… miattad - nézek rá a tüdőmből kiengedett füstön át.
• Miattam?
• Aha, folyton kívánom - hanyatt dőlök a kádban és csak élvezem ezt a relaxáló meleget, a cigit, Lia társaságát és látványát velem szemközt.
• Hoppá! - Lia kikapja a cigit a kezemből és a vízbe ejti. - Ez kiesett! Ó jaj! - néz rám provokáló kihívással. - Ma én leszek a cigi a szádban, amit folyton kívánsz - mászik át rám és az ajkát az ajkaimra nyomja. Füst, hamu és víz. Aztán csak Lia.

Kurva nehéz lesz kimagyaráznom, hogy egy csajjal megyek le reggel az étkezőbe. Mármint ebből száz, hogy mindenki levágja, hogy mi a szitu. Apám az étkezőasztalnál ülve statisztikákat böngész, aminek a felét Wave elé tolta, aki kedvetlenül tologatja és ahogy  felnéz rámkacsint. Bakker! A szülői házban baszni nagyon gáz!

• Jó reggelt! Kértek reggelit? - anyám hangja metsző a a téli reggelek fagypontját hozza. Megdermedek tőle.
• Öhm… hazakísérem Liát - nyögöm ki.
• Aha, aztán húzol fel a fürdőbe és eltakarítod a mocskodat! - néz fel rám apám. - Csikkek vannak a kádban, és hamu a minőségi hajópadlómon, és az egész fürdőszoba úgy bűzlik, mint egy kocsma. Egy órán belül kitakarítod, vagy egyesével nyomom le a torkodon a cigarettákat - fuh nagyon dühös.
• Drew! - szól rá anyám.
• Mindjárt jövök! - morgom, ahogy sapkát és kabátot veszünk. Lia kezében a balettcipővel kilép a téli hidegbe. Én meg cigire gyújtok. Tényleg nem tudom visszafogni a cigifogyasztásomat.
• Azt hiszem nem különösebben rajonganak értem - összegzi Lia, ahogy kézenfogva átsétálunk az úttesten.
• Ne foglalkozz vele! - Lia magához húz és majdnem beleborulunk a házuk előtti hókupacba. A cigit eltartom magunktól, mielőtt felgyújtom mindkettőnket.
• Menj, takarítsd ki azt a fürdőt! De… délután elvihetnél a sportboltba, vennék egy új balettcipőt.
• Rendben. Ebéd után? - kérdezem a számhoz emelve a cigit. Lia biccent és besurran a házukba. Utálok takarítani.

Kora délután a kocsit fűtöm, Lia kinéz rám a szemközti ablakból, én meg néhányszor rávillogok. Indulásra készen vagyunk. Szívom a cigit, és a rádióadók közt kapcsolgatok. Lia szökken be mellém és  a haján hópihék olvadoznak. Olyan mintha pici hajgyöngyei lennének. Vízgyöngy díszek. Kitolatok a parkolóból és lassan előre gurulok.

• Izgulok - vallom be Liának.
• Én is - nevet rám. - A kezedben az életem.
• Ne ijesztgess, így is elég stressz, hogy valakit szállítok - nevetek rá és kicsit intenzíven fékezek a pirosnál.
• Hu - fújja ki a levegőt Lia. Csak szállingózik a hó, az úton jól feltakarították a havat és felsózták, nem lesz gond. - Mindent sikerült kisikálnod?
• Ja, mindent lehúztam a klotyón, a szüleimmel együtt. Már a végtelen világóceán felé tartanak - váltok sebességet.
• Mark, olyan hülye vagy! - kacag Lia felszabadultan.
• Ezt igyekszem dícséretnek fogni tőled - kipöccintem a cigit az ablakon és kisorolok a sportszaküzlet felé.

Az üzletben Lia elég ismerősen mozog. Én feleennyit se jártam itt, pedig még túra és sífelszereléseink is vannak. Lia csípőjét bámulom, ahogy előttem halad. Könnyű léptekkel, jó lendülettel, és a testhez simuló felsője feletti könnyű kardigánját maga után lobogtatva végigsuhan a futófelszerelések közt. A balettcuccok egy sarokban vannak. Csupa fehér, krém, rózsaszín, barack meg hasonló árnyalatok. Lia a cipők közt a szemközti magasságban lévő spicc cipők közül emel le egyet és bámulom milyen szakszerűséggel vizsgálgatja, majd felpróbálja, és  a lábfejét le-fel billenti benne, lábujjhegyre, spiccre áll és vissza. A lócára ülök és a másik felét a cipőnek a kezembe veszem. Szatén borította lábbeli. Talpközépig valami nagyon kemény anyagból áll, és csak a sarok felé puha az anyag. A két szalag is nagyon szép, amit Lia rutinosan körbefon karcsú lábán. A spicc cipő belsejében szilikonbetét van. Gondolom ettől lesz valamennyire kényelmes, és puha a talajfogás. Sosem volt még ilyen cucc a kezemben. Úgyhogy úgy fogom, mint egy múzeumi leletet. Nézegetem, forgatgatom, ismerkedek vele, mint egy ritka tárggyal.

Lia közben  mindkét lábára felpróbálja a spicc cipőket, tesz benne néhány lépést és forog is spiccen. Lia ruganyosan ki-beköti a lábán a szalagokat, le-fel szökken ültéből, nagyon mozgékony. Kábé öt perc alatt dönt, és már kint is vagyunk. Azt hittem egy örökkévalóság a nőkkel való vásárlás. De Lia pillanatok alatt beszerezte az új balettcipőjét. Lia mindenben ilyen. Alapvetően meglepett, hogy nem kezdett rinyálni, hogy itt ne érjek hozzá, vagy ott, vagy hogy nem hisztériázta túl, hogy lefeküdtünk egymással. Nem igazán vágom le  úgy, hogy mi is van Liával. Tökre nem tudom, hogy én, vagy ő, vagy mi, vagy ki irányít, de elég gyorsan lezavartunk kapcsolati fázisokat, amitől olyan érzésem van, hogy ez a csaj tulajdonképpen csak baszni akart.

Rágyújtok, Lia az ölében az új balettcipővel mellettem ül. Nézzük magunk előtt a kivilágított üzletet. AZt hiszem Lia megérzi a bennem gyülekező feszültséget, mert rákérdez:

• Mi van?
• Mit tudom én! Semmi - megszívom a szálat.
• Mark, a magad fajta komoly srácok semmije olyan, mint egy világháború nyitánya. - Annyira humoros, enyhítő szöveg akart lenni, de most nem tud meghatni. - Szóval?
• Gyorsan a lényegre tértél - nézek rá oldalt.
• Mármint? - annyira kibaszottul ártatlanul tud nézni. Döbbenetes a csaj, komolyan.
• Lia! Te tetted be! - fakadok ki. Kezdek úgy rinyálni, mintha én bántam volna meg, hogy lefeküdtem vele. Wave-nek igaza van, túl sokat picsogok.
• Azt hittem ezt akarod - túr a hajába Lia. Na ez a kurva jó fordulat! Most meg én erőszakoltam ki!
• Azért csináltad, mert én akartam, vagy mert te is akartad? - kérdezek rá komoran. De Lia nem válaszol. Ráadom a gyújtást és megszívom a cigit. - Fasza!

A karácsonyi kivilágítás alatt haladunk, nagy a forgalom, már advent hétvégék vannak, mindenki vásárol. Annyira ideges vagyok, hogy nem is foglalkozom igazán a vezetéssel. Kicsit elborult az agyam, nem is nagyon látok, csak vezetek. A cigiből próbálok nyugalmat magamra erőltetni. A rádióból, hülye karácsonyi dalok szólnak, és most kurvára idegesít, szóval kikapcsolom.

• Legalább… jó volt? - nézek Liára, aki továbbra is előre néz.
• Mi?
• Élvezted? A szexet. Velem - fújtatok. - Lia?!
• Nem! - kiáltja rám Lia idegesen. - Ezt akartad hallani? - Meredten bámulunk egymásra, amíg ránk nem dudálnak hátulról. Elfordulok…s a kormányra csapok, ahogy gázt adok.
• Bassza meg!