You don't own me

Végre egy este, amire tudom, hogy mikor kell elkészülnöm. Mivel Ace és Dylan is délután négy és öt között szokott elindulni a klubba, ezért már négyre elkészülök. Szobafogság ellen megadtam magam a felsőbb törvényeknek, és kiválasztottam egy szalagavatós ruhát és letettem róla, hogy Ace szóba jöhetne partneremként. Nem nagy áldozat egy olyan eseménnyel kapcsolatban, amire el sem akarok menni. Tehát Dylan mellett állok a liftben és a tükörben nézem magam.

• Ez most már kezd nagyon necces lenni Liv - jegyzi meg Dylan.
• Tudom.
• Meddig falazzak nektek? - dünnyögi.
• Nem tudom. Tudod, hogy anyám rosszul lenne, ha tudná, hogy Ace… és én… érted. - Dylan a lépcsőház előtt rögtön cigire gyújt. A seat mellett áll, s nézi ahogy tovább sétálok és beülök a Fordba. Ace-nél Grace énekli a You don’t own me-t. Becsapom az ajtót, s bekötöm magam.
• Ez egy jó szám - jelentem ki.
• Na még ezt sem hallottam tőled - néz rám Ace. Tényleg soha nem mondtam volna egy számára sem? Tucatnyi remixet hallottam már Ace-től. Soha nem említettem, hogy általában azért tetszik? Remélem azért Ace nem sírta tele a párnáját miatta. Most is csak közönyösen megjegyezte, hogy nem igazán értékelem a zenét, amit csinál. - Felvezetés az estére. Csináltam belőle egy 12 perces remixet, hogy legyen időnk alatta kicsit egymásra - kacsint rám. S ezzel tűzbe hoz. Már csak arra a  tizenkét percre tudok gondolni. A klubba hárman vonulunk be. Nora érdeklődve figyeli, hogy Dylan és Ace kettősével érkezem. Dylan kávét kér, Ace kólát. S felvonulnak a birodalmukba. Dylan elkezdi a hangrendszer kipakolását az est elejéhez. Ketten maradunk a keverőnél. Ace kipakolja a saját laptopját. Most látom, hogy a laptopján van egy adóhatósági matrica, gondolom a jogtiszta zenefelhasználás miatt. A pendrive-ot, a fejhallgatóját is az asztalra rakja. Mindent bekapcsol és összedugdos. Csak ámulok, ahogy életre kelti az egészet és mindenhol fények és villogó gombok jelennek meg.
• Jól nézel ki - jegyzi meg futólag Ace. De rám sem néz közben. Hihetetlen.   Még most is úgy tesz rám megjegyzést, hogy nem néz rám. Miért? Most még meleg a kis privát szobájuk, még nem keverte fel a légkondi a levegőt. Ace rövidujjú pólóra vetkőzik, ahogy ledobja a felsőjét, magához von. - Mosolyogj egyet! - szólít fel, s a telefonját a kezében tartva átkarol, s nyom néhány képet.  A háttérben elmosódottan a keverőpult fényei világítanak. - Egész jó lett - állapítja meg. - Nem?
• De! - bólintok rá, ahogy kettőnket nézem a képen.
• Már fent is van az Instagramomon - teszi le a gépe mellé a telefonját.
• Mi? - ámulok el. - Fent vagy?
• Persze, hitelesített Instám van, publikus. Azt hittem már ezer éve rákerestél - vigyorog rám. Előkapom a telefonomat és beírom Ace nevét. Ott vagyunk ketten a képen, és már jönnek is rá az üzenetek. “ Jó buli lesz Ace, úgy látom!”
• Tyűha! - nyögöm. Ace kitette a képünket! Átgörgetem az elmúlt időszakot, de nem látok lányokat Ace mellett sehol. Te jó ég! Bárki rákereshet és ott vagyok Ace-el egy képen! Ez nem jelenthet mást… ugye? Ace feltett egy képet kettőnkről publikusan. Bárki láthat minket együtt… Istenem! Belezuhanok Ace Instagramjának böngészésébe, s közben elkezdődik az este. Fel sem fogom, hogy Dylan már javában dolgozik. Állítgatja a fényeket, a hangrendszert. Ace-el egyeztet, hogy hogyan kellene. Elég jó munkakapcsolatban vannak. Sok mindent meg tudnak beszélni, jó az összhang közöttük.  Az üveg mögül nézem a tömeget, akiket ez a két srác irányít. Ők adják a lábuk alá a ritmust, a hangokat. A fülkébe nagyon kellemes hangerővel érkezik a kinti hang, nem olyan bántó a fülnek, mint ott lent a dühöngőben. Kicsit torzítva kapjuk itt a hangot, de azért mindent lehet hallani. Ace feláll a székéből, és elkezdi felépíteni az estet. Lehajtott fejjel, félfülesezik. Hallgatja a kinti számot, s keveri rá a következőt. Csak sejtem, hogy várja a megfelelő pillanatot, mikor dobhatja be a you don’t own me-t. Nagyon jó zenei előválogatást tesz elé. Pakolja a számokat egymás után, figyeli a kéréseket, időnként a táncolókat nézi, aztán visszasétál és a laptopján görgeti a számokat. Őrült tempó van. Egy szám maximum négy-öt perces és ez alatt meg kell álmodnia a következőt. Nem sok megállás és gondolkodás jut. Már értem miért keresi Ace szüntelen a számokat a szituációkhoz. Ez tényleg egy agytréning. Tud-e kapásból azonnal rávágni egy számot a következőre. Helyzetre, élesben. Végülis igen folyamatosan ezt csinálja. Aztán a semmiből a techno alapra berobban Grace hangja.
• You don’t own me… - elakad a lélegzetem.  Felkapom a fejem. Ez… a jel! A tizenkét perces remix.  Amit Ace nekünk csinált. Ace leveszi a fülesét, s összenézünk. Kézen ragad és lehúz magával a keverő mellől. Nem vacakol azzal, hogy bejussunk a tánctér közepére, ahogy leérünk birtokba veszi az ajkaimat.  Ujjaival a hajamba túr és reszketve fogadom a rohamát. Nagyon heves, tele lendülettel és vággyal. Istenem! A tenyeremet erőtlenül simítom az arcára. Nagyon forrónak érzem. Vagy csak én remegek idegesen. Lehunyom a szemem és hagyom, hogy Ace forgasson a karjai közt. Levegőt sem veszünk, csak faljuk egymást. Fogalmam sincs, hol vagyunk, a Grace hangja csak tompítottan jut el hozzánk, tehát nem a tánctéren vagyunk. Ace tenyere beteríti a mellemet, a melltartóm alá csúsztatva az ujjait. Felindultan lihegek, alig kapok levegőt, s Ace csípője nekem csapódik.  Kiszáradt torokkal hördülök fel. Ace a combjaimat markolja, s egy karfa nélküli székre rogy velem, szinte ráesek a nadrágja halmára. Ace is fojtott nyögéssel reagál rá és megragadja a fenekemet, hogy ütemre ringasson. Istenem! Kisebb öltáncot lejtek Ace irányításával és közben nem akar összetalálkozni az ajkunk. Ace a nyakamra liheg és libabőrös leszek tőle. Hullámokban reszketek meg Ace lökéseitől. Istenem milyen lenne, ha élesben csinálnánk? Még soha nem éreztem, hogy Ace-t is megérintené, amit velem művel. De most, nem hagy kérdést. Teljesen felhúzta magát is. Itt van alattam és érzem. Ace kezei a melleimen és a fenekemen időznek, s elképzelésem sincs hány perce mehet a Grace-remix. Bedugult a fülem, megszűnt a külvilág és le sem esik, hogy a saját kéjes sikolyaimat hallom. Ace vállára rogyok, és beterítem mindkettőnket a hajammal. Ace a karjaiban tart és zihálunk. Nagyon lassan száll fel a köd. Ace tér magához hamarabb.
• Basszus! - felpattan és majdnem lelök, de már én is hallom, hogy csak a techno alapdob megy. Fogalmam sincs mióta. Aztán elég ügyetlenül, de ráhúznak egy számot. Valószínűleg Dylan lépett közbe, és messze nem olyan elegánsan oldotta meg az új szám beúsztatását, mint ahogy azt Ace profin megcsinálná. De legalább szól a zene. Senkit nem zavart a keverés ügyetlenkedése.  Ace után loholok a fülkébe.
• Kösz - nyögi be Ace.
• Hol a faszban voltatok már? - dühöngi Dylan visszaülve  a saját székébe. Ace kimelegedve és teljesen szétcsúszva rogy be a székébe, ledobja a fejéről a sapkáját és idegesen simítja a füle mögé a tincseit. Én reszkető lábakkal és tűzvörösen rogyok a pótszékre, s Ace kólája után nyúlok, s nagy kortyokban iszom. Dylan oldalt pillant rám.
• Komolyan itt kellett basznotok? - kérdezi Ace-től mérgesen.
• Nem basztunk - morogja Ace.
• most inkább elszívok egy cigit - fújtat Dylan, s ránkcsapja az ajtót. Teljesen kimerültem. Ace igyekszik kijavítani a hibát, szóval most eléggé be kell dobnia magát. Minden villog a keze nyomán, a DJ pultnál pörgeti fel a számot, nagyon jó ritmusalapot tol alá, igazi játék a ritmussal.
• Totálisan ki van akadva ránk - tartok tőle, hogy Dylan vissza sem jön már.
• Csodálkozol? Nagyon szar helyzetben van. Az anyád, te, én... ez tényleg sok...én se viselkednék jobban - Ace keze ide-oda ugrál a keverőpult kiálló pöckei közt, minden ritmusra, újabb és újabb variánssal.  Én csak pihegek a székben és bámulom, ahogy Ace most egy elég kemény fél órát nyom végig, hogy a Grace számot behozza. Hajnal fél háromkor már csak alig páran lézengenek a tánctéren. Ace leveszi a fejhallgatóját és már csak néhány számot indít levezetésként. Fél füllel figyel oda csak. Én meg Ace  Instáját görgetem. Rengeteg hozzászólás érkezett a képünkhöz, főleg arról, hogy milyen állat volt a buli. S meglep, hogy senki sem kérdőjelezi meg, hogy én mit keresek Ace mellett a képen. Ace elkezdi szétszedni a szerkezetet, pakol. Dylan olyan sötéten néz ránk, hogy komolyan megszeppenek tőle. Ha beköp otthon akkor kész, végem. Ace észre sem veszem, és csinál egy új képet. Elmosódott kép, rajta mindketten felülnézetből, csak a fejünk teteje látszik, Ace sapkája és az én szépen melírozott hajam. “Buli után”. Így került fel az Instagramra. Ace a kocsiban a you don’t own me-t játssza újra. S ettől akaratlanul is bevillannak azok a percek ott Ace ölében.  Izgatottan fészkelődöm az ülésemen. Megnyalom az ajkamat. Szeretnék egy ismétlést. Vagy még többet. Már bárhol lefeküdnék vele.
• Bármire is gondolsz, felejtős - jelenti be Ace.
• Utálom az elveidet! - vágom hozzá.  Ace oldalt néz rám. - Mitől kapcsolat a kapcsolat neked?
• Liv, még szinte nem is ismersz - érvel Ace minden meggyőződéssel.
• Mert nem is akarod, hogy megismerjelek, nem is hagyod.  Engedd, hogy megismerjelek! - könyörgök. Nem hiszem el! Mit tegyek, hogy végre együtt legyünk?
• Ne siettesd Liv! - nyugtat Ace. Komolyan azt hittem, hogy ma történt valami! Ma úgy éreztem Ace is akarná. Igazán benne lenne. Ennyire benéztem volna? - Holnap dél? - kérdezi Ace, ahogy megáll a házunk előtt. Csak erőtlenül biccentek, s otthagyom Ace-t Grace-el a kocsiban.

Ahogy a matek érettségim előtt, most is az utolsó napot Ace-nél töltöm. Ace-el elméletileg filmet nézünk. Én a tételeimet olvasom, Ace meg mellettem alszik az ágyban. Nem először fordul elő, hogy Ace egyszerűen bealszik a filmeken. Arra ébred, hogy ismét elkezdek csipszet ropogtatni a fogaim közt.

• Bakker, bocs… már megint bealudtam - dörzsöli át az arcát. - Totál fel van borulva a bioritmusom. Fogalmam sincs milyen napszak van. Sokat aludtam? - kérdezi.
• Nem tudom, nem figyeltem - nézek rá tüntetőlegesen.
• Már megint durcás vagy - állapítja meg. - Kikérdezzem a tételeket? - vigyorog rám.
• Inkább ne - fordulok hanyatt és lehunyt szemmel próbálom visszamondani magamban a tételt. Ace mocorog, helyezkedik, azt hiszem fel fog állni, aztán megérzem az ujjai motoszkálását a bugyimon.
• Ace? - fordítom felé a fejem, de nem nyitom ki a szemem.
• Sss! Te csak tanulj! - súgja rekedten, s az ujjaival játszani kezd. A szeméremszőrzetemet húzogatja finoman, de éppen annyira, hogy a nagyajkaimat előrehúzza velük, elég izgató. - Tetszik, hogy kicsit rajtahagyod ilyen röviden - hallani a hangján, hogy mosolyog. Érzem, hogy eléggé kezd bepörgetni azzal, amit odalent művel. Már nem kicsit idegesít, hogy ilyen könnyen felizgat a kis játékaival. Összezárom a combjaimat, s rászorítok a kézfejére, ahogy felülök.
• Tudom, hogy úgyse megyünk tovább, szóval inkább ne - húzódom az ágy szélére, s a hajamat hátrarázva futólag visszanézek rá. Ace arckifejezése megfejthetetlen.
• Oké - mondja nyugodtan.
• Lehet jobb, ha most már hazaviszel - felállok és elkezdem a cuccaimat összepakolni. Ace a sapkáját igazgatja a fején. Ma nem igazán hat meg vele. A klub éjszakája óta… lehet elvesztettem a türelmemet a játékaihoz. Ace nem reagálja le, hazavisz és csak azért is a you don’t own me-t játsza ismétlésen az autóban. Eléggé felfújom magam rajta. Jó lesz holnap leérettségizni.