Here she comes again

A kaputelefon zavart meg minket aznap este, ahogy anyumék beütötték a kódot. Ace a lépcsőn ment le, míg anyumék a lifttel jöttek felfelé. Fogalmam sincs, hogy Dylan látta-e Ace autóját valahol.  Egész este a klub honlapját bújtam, s kerestem, hogy mikor lesz Ace legközelebb a klubban. Ace aznap este cserepesre csókolta a számat. De nem ment tovább. Kicsit hiányoltam is tőle, hogy nem esett nekem, nem volt rámenősebb. Ace estjén Dylan délután négykor indult a klubba. Most, hogy itt állok a sorban, hogy bejussak, kicsit bánom, hogy nem vele jöttem. De elég nehéz lett volna indokot találnom. Ace pedig nem hívott. Én viszont találkozni akartam vele. Meg sem álmodtam, hogy ilyen nehéz bejutni egy közönséges klubba. Bent már javában tart a buli. Vajon éjfélig bejutok még? Bágyadtan dőlök a gyárépület mocskos, grafitis falának, ami enyhén nedves a kora esti esőtől. Előttem egy szakállas pasi áll, szemüvegben és hátizsákkal. Nem sok szót hallottam tőle eddig. Elég türelmesen várakozik ő is. A mögöttem lévő alakok sokkal furábbak. Egy csoportot alkotnak vagy öten. Mind atléta szerű trikóban vannak, és a testükön furcsa tetoválások vannak. Azt hiszem kicsit félek tőlük. Sokan is vannak és eléggé elbizonytalanodom a kinézetük alapján, hogy be akarok-e még jutni. Az egyiknek irtó szőrös a mellkasa. Tényleg zavar. A másiknak az arca tele van fémekkel. A földön elhaladtam egy injekciós tű mellett. Komolyan nem akarom tudni, hogy került oda és mire kellhetett. Nagyon szeretnék már bent lenni. Láttam, hogy néhány alakot félreállítanak és nem engednek be. Elképzelésem sincs mi alapján döntik el, hogy ki mehet és ki nem. Én a mögöttem levőket kapásból be nem engedném. De a sorban voltak már olyanok, akiket én balhésnak tartanék és mégis bent vannak már. A biztonsági őrtől rettegek. Szúrós tekintetű, hosszú őszes hajú hatalmas ember, bőrkabátban. A nyakán tetoválás. Ahogy elé érek, szerintem a mellkasáig, ha érhetek. Csak egy pillantásra méltat és a fejével biccent befelé. A karomra alig kerül rá a klubest karszalagja, valaki erősen megragadja a csuklómat és az átvezető folyosóra penderít. Érzem, ahogy frissen mosott hajam zizzenve libeg a levegőben, körülsuhogja a vállaimat és egy nagyon dühös szempárba nézek. A lehelete cigarettaszagú.

• Te mi a faszt keresel itt? - egyesével ejti ki a szavakat túlordítva a bulit. Dylan az.
• Én… - a hangomat teljesen elnyomja  a techno alapdob. A folyosón távolabb egy páros elég félreérthetetlenül már nem csak táncol. Dylan idegesen rángat maga után fel a keverőkhöz és szó szerint belök az ajtón. Ace a keverőnél ül és félfülesezik.
• Anyád tudja, hogy ide jöttél?
• Dehogy! - csattanok fel.
• Akkor?
• Azt mondtam a könyvtárban éjszakai raktárlátogatás van. Amúgy igaz, tényleg tartanak ma vezetést - a farzsebemből kihúzom a szórólapot.
• Bravo! - löki félre a kezem Dylan. - Te ennyire hülye vagy? Komolyan eljössz egyedül? Van fogalmad róla mi megy odakint? Liv! Elképzelésed sincs arról, hogy odakint egy csomó srác az ilyen csajokra vár. Bele ne éld magad! Egyedül érkező csajokat keresnek, akiket bedrogoznak,  aztán megrakják a mosdóban.
• Ez igaz - vakkantja Ace, miközben átkeveri a következő számot.
• Azt hittem ide a zenéért jönnek! - érvelek.
• Arra valók a hard techno estek, amire Ace hívott. Ezek a hétköznapi bulik arról szólnak, hogy csajokat, meg pasikat szedjenek fel, becuccozva - Dylan levágja magát a forgószékébe és a sarokba mutat. - Leülsz és ott maradsz! - Engedelmesen leereszkedem a forgószékbe. - Pisilni se mégy ki felügyelet nélkül, világos?
• Jól van - morgom.
• Jesszusom! - Dylan idegesen a telefonjáért nyúl. - Fel kell hívnom Marianne-t, hogy jöjjön érted.
• Megvárom, amíg végeztek - szólok közbe.
• Tudod anyád az én fejemet fogja ezért leszedni! Mert úgy gondolja, hogy én csábítalak ebbe a klubba! - dobol idegesen az asztalán Dylan. Ace-re pillantok futólag, aki összeszorítja a száját. - Jesszusom, fogadtál el valakitől valamit? - néz rám rosszkedvűen Dylan és úgy nézi mint Christ, amikor piros az arca és csillog a szeme és azt vizslatja, hogy lázas-e.
• Nem. Komolyan ennyire óvodásnak tartasz? - paffogom. Kivörösödöm, hogy Dylan már megint Ace előtt éget. - Nem is értem, miért drogoznak?
• Gondolom, mert beanyagozva jobban lehet bírni ezt a techno szart - fintorog Dylan. - Bocs ez nem neked szólt - néz oldalt Acere, aki a fejhallgatóját most a nyakába csúsztatja,  megfordul a székével és rám néz.
• Azt hittem érettségire készülsz - mondja komolyan rám nézve.
• Este tízkor már nem megy a matek - mondom lesütve a szemem.
• Na azt veszem észre, hogy minden logikától mentes vagy este - morogja Dylan. - S ha nem látlak meg?
• Akkor is ide jövök - fújtatom belevörösödve. Ace a sapkáját igazgatja, miközben Dylan szeme rám villan, aztán Acere.
• Nem is miattam jöttél igaz? Hanem Ace miatt! Basszus! - Dylan karba teszi a kezét és hatalmas levegőt vesz, aztán lassan kezdi kifújni. Ace-re néz. Írtó sokáig néznek farkasszemet. Nem tudom mi zajlik le a néma párbeszédben.
• Beszélek vele kint! - mormolja Ace, s átkeveri a következő számot, aztán a kezemért nyúl és felhúz a székből. Azt gondolom, hogy valamelyik külső folyosóra, háttérterembe visz, de meglepődve tapasztalom, hogy a tánctér közepe felé húz és egy elég ritmikus dobszóló indítja a következő számot.
• Én erre nem tudok táncolni! - kiabálom át a zenét.
• Ha ezek belőve tudnak rá táncolni, akkor te is tudsz! - kiáltja vissza. - Ennél egyszerűbb alapritmus a világon nincs, mint a techno - vigyorog rám, aztán közénk robban a Röyksopptól a Here she comes again. Ránevetek, hogy már megint találó dalcímet talált és a fejemet ingatom, miközben megragadja a kezem és magához húz. A kapucnis felsőjébe temetem az arcom és hagyom, hogy ringasson a számra, ami egészen pörgősre lett mixelve. Jobbra-balra ingunk és Ace lassan kifordít, s keze végigpásztázza a testem. Beleremegek az érintésébe. Arcát a hajamba temeti, s közben tenyerével végigsimít a derekamon, a mellemen, s másik kezével magához vonja a csípőmnél fogva a fenekemet, s ujjaival határozottan a lábaim közé simít. Önkéntelen is felnyögök, de még Ace sem hallhatja, a hangos zene, mindent elnyom.  Ace tenyere tart ritmusban, a karjaiba kapaszkodok. Szeretném tovább érezni a tenyere érintését, de maga felé fordít és ajkaival lecsap a számra. Már nem táncolunk. Mindenki ugrál körülöttünk, s kiabálnak, de mi csak állunk ritmusból kiesve és Ace a két tenyere közé fogva az arcom csókol. A pulóverét markolom és Ace a hajamba túrva csókol. Tele a szám a nyelvével és semmi mást nem érzek, a fülem bedugult, a fények a lehunyt szemhéjamon játszanak, Dübörög a techno körülöttünk, de én csak Ace pulóverének tapintását, tenyerének melegét és a szédítő csókját érzem. Nagyon, nagyon szeretném, ha berángatna a folyosóra és magáévá tenne, ott a hűvös neonfény alatt, vagy a keverőpult fülkéjében, teljesen mindegy, hogy hol, csak tegye meg. Tenyere az arcomról a tarkómra vándorol, aztán végigsiklik a derekamon és a fenekembe markol. Belehörgök a csókunkba, és képtelen vagyok leállni a nyögdécseléssel. Örülök, hogy senki nem hallja, s így nem kell belepirulnom. Itt senki nem ismer. S Ace-el vagyok.  Ace még mindig a fenekemet markolva megemeli fejét a csókból. A csókjára szomjazva, lábujjhegyre állva tenyeremet a tarkójára simítom, de nem kapom vissza az ajkait. Csalódottan nyitom ki a szememet, hogy ránézzek.
• Vissza kell mennem, rá kell kevernem a következő számot! - kiabálja Ace, s maga után húz. A Here she comes again már a végét járja. Ace sietve halad előttem, s a keverőpulthoz  lép, s sietve keveri rá a techno alapra a következő számot.
• Na megmondtad neki, hogy felejtős a dolog? - néz rá Ace-re Dylan a maga pultjáról.  Ace csak a torkát köszörüli, de nem válaszol. Néhány szám után Ace hátranéz rám. A hajamat csavargatom az ujjaim között, de most megállok a mozdulatban. Ace a forgószékem karfájánál fogva maga mellé gurít és két szám közt időnként tenyerét lustán a lábamra ejti, a combomon simít végig le-fel, egyre beljebb merészkedve.
• Azt hiszem most inkább elszívok egy cigit - morogja Dylan. Ahogy kimegy, magunkra maradunk és Ace nem sokat habozik. Húz a fejem és lebegek, valahol, egy másik dimenzióban, mert megszűnik minden más, ahogy az ajkaink találkoznak. Eszméletlenül jól csókol. Reszketek és többet akarok. Nem merek hozzá érni, Ace a fejhallgatóban hallgatja a számot, tenyeremmel a combján támaszkodok, mert félek, hogy az ölébe esek, annyira igyekszem hozzá helyezkedni. Istenem az is jó, ha ezen a jellegtelen szürke linóleumon tesz magáévá, csak tegye már meg! Minden porcikám utána sikít, s Ace csak elhúzódik. A gépén hangfrekvenciák csúszkálnak a képernyőn. Újra kattintgat és kattintgat.  Már hiába indít új számot. Dylan visszaér. Nem tesz megjegyzést. De bizonyára észrevette Ace tenyerét a combomon. Fogalmam sincs mi lesz otthon. De Ace-el akarok lenni. Ace cirógatja a combomat, kicsit kezdek beálmosodni. Hátradőlök a forgószékben és figyelem Ace-t munka közben. Most, hogy Dylan itt van úgyse tehetek mást. Dylan idegesen kevergeti a kávéját. Nem tudom mit fogok tőle kapni otthon. Nagyon szeretnék Ace ölébe kucorodni és elaludni, mint egy cica. Ace és Dylan közvetlen beszélgetésének vége. Ott ülök közöttük, Ace kezével a combomon és ettől vége a jókedvüknek. De most ez sem érdekel. Ace csókjára gondolok ott lent a tánctéren, megpróbálom ébren tartani magam, de már régen elmúlt éjfél. Ace kólával tartja magát ébren. Dylan kávéval. Én meg bealszom közöttük.

Arra ébredek, hogy Ace a kezemet rázogatja.

• Hahó! Csipkerózsika! Megyünk - szólal meg halkan. Dylan ránknéz, ahogy én Ace-nek dőlve álmosan követem őket a hajnal első csendes fényeibe.
• Jöhetsz az én kocsimon, vagy… - néz rám Dylan. - Anyád ki fog nyírni mindkettőnket remélem tudod - gyújt cigire Dylan.
• Tudom… bocs - hajtom le a fejem. Dylan bevágja magát a Seatba. Ace-el a Ford mellett állunk meg. Nem kérdés, melyik kocsiba fogok ülni. Mind a hárman tudjuk. Beülök Ace mellé. Ace Dylan Seatja mögött gurul, s az autós hifijén állítgat, végül az Example-től a Changed the way you kiss me hangzik fel a kocsija hangszóróiból.  Mindketten nézzük a Seat-ot magunk előtt. A felvezető kocsink.
• Most haragszik igaz? - suttogom, a hangomat köszörülve.
• Majd megbékél - vált sebességet Ace.
• Mindig csak gondot okozok - sóhajtom.
• Ne rágd magad túl rajta. Nem ér annyit - csak némán bólogatok. Kezdem azt hinni, hogy Ace azért hallgat mindig zenét, hogy nehogy bealudjon. Ezzel tartja ébren magát. Majdnem bealszok Ace mellett a kocsiban. Üres a fejem. Nehéz a fejem. Szeretném, ha Ace inkább magához vinne, de közben meg tényleg csak aludni akarok már ma hajnalban.  Megérkezünk a házunk elé. Dylan kiszáll, becsapja az ajtót, s egy cigit szív, miközben közelít, Ace lehúzza az ablakot.
• Öt percet kaptok, nem többet. Világos? Ha öt percen belül nincs fent a kisasszony, lejövök és neked bemosok egyet, neki meg kiporolom a fenekét - mutat előbb  Ace-re aztán rám Dylan. - Még mindig értesz a szarkavaráshoz! - mutat rám Dylan, s azzal otthagy minket.
• Most rosszul érzem magam - süppedek Ace kocsijának ülésébe.
• Ne tedd! Azért elég nagy százalékban én is kellettem ehhez - morogja.
• Most már nem vagytok barátok? Majdnem szétszedtem anyámékat, most meg a ti barátságotokat?
• Liv! Sokat beszélsz - állapítja meg Ace, s áthajol hozzám, a száját az enyémre tapasztja. A kocsiban kellő hangerővel szól a szám, ahhoz hogy ne halljuk a saját nyálhangjainkat, de így is minden tele van Ace csókjával, különösen a fejem. Baromira gyorsan elszédít, s felizgat, tehetetlenül érzékelem, hogy legszívesebben hátramennék vele a hátsó ülésre jobban elmélyedni a dologban. De Ace mindig tartja magát. Jobban észnél van, mint én.
• Letelt az öt perc? - motyogom, ahogy elhúzódik.
• Most ne élj vissza Dylan türelmével. Lesz még alkalmunk erre máskor is Liv - keze a kormányon van. Én meg megadóan biccentek.  Be kell mennem a házba. Dylan után. - Mikor mégy legközelebb könyvtárba? - kérdezi torokköszörülve Ace, mielőtt kiszállnék. Ahogy felé fordulok suhog a hajam, s megcsillan a szemem. Végre! Ace egészen olyan, mintha randi időpontot akarna egyeztetni velem… s most már madarat lehet fogatni velem!