Thousands Nights

Az Arndale centrumban eszünk. Nagyon jó hangulatban. Dylan és Ace sokat poénkodnak. Látszik rajtuk, hogy ősidők óta barátok. Kicsit sajnálom, hogy anyám távol tartja tőlünk Ace-t. Lehetne ő is velünk ma. Dylan Chrissel folytatja az útját, én meg Ace-el maradok. Emma kézművesfoglalkozásra jár tehát őt leadjuk ott. Ace-el ketten maradunk. és a munkásnegyed felé veszi az irányt.

• Van otthon egy kisebb albumgyűjteményem - vigyorog rám.
• Csábítóan hangzik - nevetek rá. A szemerkélő eső elől besietek a házába, s kivételesen nem az emeletre vesszük az irányt. Hanem Ace nappalijába.

Nekem mindenképpen új élmény. Ace nappalijában egy polcrendszer van, mint másoknak a könyvespolcok, de ezek rajta nem könyvek, hanem bakelitlemezek. Egymáshoz simulva. Egy fél hanglemezboltot felvásárolhatott. Rengeteg lemeze van. Próbálok rendszert látni abban, hogy milyen stílusú zenéi vannak, de rájövök, hogy minden van.

• Egy kicsit dolgoznom kell, ha nem gond - néz rám Ace puhatolódzva.
• Nem gond, csendben leszek - nézek rá. Ace a fekete elektromos zongorához ül, és már bele is vetette magát a munkába. Lazán ül a zongoraszéken, rutinos ujjakkal kísérletezget. Azt sem tudtam, hogy tud zongorázni. De most hallgatva. Nem kérdés.  Ace egészen jól tud zongorázni. Fura, hogy soha nem kérkedett vele.
• Nem is tudtam, hogy tudsz hangszeres zenét - nyögöm.
• Aha. Ja már kicsit bánom, hogy nem mentem ütősökre, meg gitár szakra mert, megkönnyíteném a magam dolgát. Állandóan gitárost meg speckó dobosokat keresek egy-egy számomhoz. Baromira nehéz munka. Mondjuk van már egy-két állandó gitárosom, akinek fel szoktam venni a játékát. Tudod ezek olyan imprók. Valamit bedobnak nekem. Felveszem, aztán meglátom mire megyek vele. Mindig van 1-2 órás anyagom, aztán abból szemezgetek. De állandóan keresek új hangzásokat.
• Hát ez tényleg nem csak tuc-tuc - jegyzem meg nevetve.
• Az a lényeg, hogy ne vegyék észre. Hogy kézi hangszer. Persze, innentől már az egész olyan mint a kísérletezés. De az igazán minőségi techno számokban valódi hangszerekkel is dolgoznak. Teljesen más élmény. Én jobban szeretem ezeket a típusú hangzásokat. S ebből kihozni valamit, ami mégis gépi, de telt a hangzása. Sokkal többet ad. Élményben. Zeneileg. Legalábbis nekem - Ace a feltűrt pulóverujja felé sodorgatja a karkötőnket a karján le-fel, miközben beszél és gesztikulál. Szeretem nézni, amikor a zenéről és a munkájáról beszél. Mindig olyan lelkes lesz. Látszik rajta, hogy szereti azt, amit csinál. Ezzel meg valamiért eléggé beindít. Legszívesebben rámásznék.
• Ez… nagyon sok háttérmunka - bólintok, s elhelyezkedem a kanapéján egy lemezzel a kezemben.
• Erre mondtam, hogy ezt soha az életben nem fizetik meg. Már nem számolom hány éjszakám maradt ki és nem azért, mert szétkúrtam az agyam.

Sötétedés után csörög Ace mobilja. Bele se szól, csak kimegy. Azt hittem a pizzafutár, mert Ace

vacsorára azt rendelt.  Az ablakhoz lépve nézek ki rá. Egy fekete mustang áll a feljáróján. Nagyon

elüt a környéktől a kocsi. Egy kigyúrt, magas, kopasz pasassal beszél Ace. De annyira halkan

beszélnek, hogy a nyitott ablaknál se hallom rendesen.

Ja-ja, tudom… - Ace beszél, de annyira halk. - Le van amortizálva minden cuccom. Pénzt kellene

már beletolni, csak most kurvára leégtem. Egy új keverő kellene, alsó hangon is ezerötszáz font.Honnan szedjek én most ezerötszáz fontot?

• Állandóan nyaggat, azért a számért, már komolyan tartok, hogy rámállítja a verőlegényeit - röhögi a másik.
• Figyelj, összedobok egy nyers változatot. Megpróbálom holnap még a klubban a DJ-pulton kicsit feljavítani és este átviszem neked. Az itthoni konzolomon már nem tudom megcsinálni, amit akarok. Teljesen bedöglöttek az effektek, lazák és senki meg nem javítja már. Kikopott az egész. - Ajtócsapódás. A futár érkezett. Ace sietve kifizeti. A pizzásdobozzal a kezében áll. -
• Na majd meglátom, mit hozok össze. Holnap beugrom hozzád! Aztán megnézzük mi a reakció rá - kezet fognak és Ace besiet a pizzával.
• Van forgalom mi? - néz rám.
• Ma be kell fejezned - reméltem, hogy kicsit összemelegedünk.
• Aham - bólint rá Ace.
• Nem akarlak feltartani -  Ace kettőnk közé teszi a pizzát.
• Haza akarsz menni?
• Nem igazán - felhúzom a lábaimat a kanapéra, és Ace-t figyelem, ahogy a kecsapot nyalogatja az ujjairól.
• Szobafogságot kapsz - röhög rám Ace.
• Ace ezen már túlléptem - nevetek rá.
• Jól van. Csak mondom - neveti.
• Szóval rendeltek tőled egy számot?
• Igen. Tudod az a techno szex szám. Eléggé befutott bizonyos helyeken.
• Mit jelent az, hogy bizonyos helyeken?
• A night clubokban.
• Atyám! - nyögöm teli szájjal.
• Ja. szóval van egy elég jó arc ...  tulajdonos, akinek tetszett az a szám és azt mondta, csináljak nekik egy számot.
• Ez az, amiről beszéltél a meetingen?
• Ühüm. Jönne belőle egy kisebb összeg. Hát nem egy új kontroller ára, de legalább valami. Plusz, ha beforog, akkor idővel valamennyi még befolyik belőle -
• Holnap egy night klubba mégy? - nyögöm.
• Aha.
• Hűűű! - csak meredek a pizzásdobozra magam elé és bólogatok. OKé. fel kell dolgoznom, hogy Ace egy nagyon más világban mozog, mint amit én ismerek. - Már értem miért tartasz kicsit unalmasnak - nézek fel rá.
• Liv, ezt nem erre mondtam - törölgeti a kezét a szalvétájába Ace.
• Elmehetek veled? - csapok le.
• A night klubba? - Ace megemeli a szemöldökét. - Hát végülis… ja - biccent rá Ace. Aztán félredobja közülünk a pizzásdobozt és rámmászik.

Ace hálószobájában ébredek. Én már órák óta feljöttem. Zuhanyoztam, és befeküdtem Ace ágyába, tekintve, hogy az előző éjszaka szinte semmit nem aludtam. Ace az imént zuhanyozhatott, mert tusfürdőillat leng a szobában. Ace feljött a zongora mellől és a gépén dolgozik. Füles van rajta. S eléggé belemerült abba, amit csinál. A keverő mellett áll és ritmikusan mozgatja a kezeit. Valami techno ritmust rak össze. Időnként kattintgat a gépnél, tehát rögzíti is. Újrajátsza. Aztán szerkeszti a hangsávot. Sokáig figyelem, ahogy az állát és az ajkait dörzsölgeti, miközben gondolkodik. Aztán újra lecsap a kiálló kis gombokra. Csodálom egy darabig, de túl fáradt vagyok, és elnyom az álom.

Mikor legközelebb ébredek, Ace ujjai siklanak rajtam. Az ujjait az ajkai követik. Ahogy a derekamhoz ér összerezzenek.

• Hát ezen még sokat kell dolgoznom - jegyzi meg Ace.
• Hüm? - mormolom csukott szemmel.
• Amíg csiklandós vagy azt jelenti, hogy nem szoktunk össze.
• Tényleg?
• Hát ja. Szóval lesz mit gyakorolnunk - vigyorogja, és lehúzza rólam a bugyimat. A legérzékenyebb pontomra szorítja a száját és felnyögök. Tenyeremet a sapkájára szorítom. Annyira bizalmas az egész.  Két tenyerével a csípőmet szorítja.
• Nézz rám! - vonakodva nyitom ki a szemem, hogy találkozzon a tekintetünk. - A szemedből akarom kiolvasni, hogy mennyire tetszik - leheli a csiklómra és megborzongok.  Látom a nyelvét, ahogy lassan végignyal a szeméremajkaim között. Fojtott nyöszörgés ül a torkomban. A tenyerét szorítja a csípőmre, hogy fogva tartson, és ne rántsam el magam. Egy hangos nyögés kíséretében szökik ki a levegő a tüdőmből. Lerántom Ace fejéről a sapkáját és a hajába túrok. Még enyhén nedves a haja. Reszketek, Ace megdug a nyelvével, én meg a lepedőjét áztatom. Szörnyen nedves vagyok. Az egész fenekem úszik a nedvemben. Ahogy Ace felém mászik, szinte megkönnyebbülök a könyöradománytól, hogy végre belém hatol. A lábamat a mellkasára vonja és egészen mélyen érzem magamban. Annyira lassan csinálja. S én tehetetlenül dobálom magam alatta. Sokkal többet akarnék, de Ace nem kapkod. Nagyon hosszan akarja kiélvezni, pedig már nagyon késő van, vagy inkább már korán. Most igazán szeretkezünk. Talán úgy, mint még soha. Össze-összeakad a pillantásunk és megremegek a vágytól, ami a szemében ül. Hihetetlen. Hogy tényleg engem akar. Nem, nem is értem. Felfoghatatlan.  Ahogy közeledek a csúcsra, lefelé rebben a szemhéjam, képtelen vagyok tartani a szemkontaktust. Csak befelé akarok koncentrálni és a torkomból egyre hangosabb hangok szökkennek ki. Olyan sokáig élvezek, mint még soha. Ace-el most minden jó. Minden tökéletes. S csak sóhajtozom és simogatom a mellkasát és a tarkóját, nem akarom, hogy vége legyen. Ace mögém fekszik és a fenekemnél fogva húz magához. Kimerültem, kielégültem, álmos vagyok és Ace karjaiban vagyok. Egy takarót terít kettőnkre, s én belesüppedek a boldogságba.

Arra ébredek, hogy korog a gyomrom. Nagyon durván. Elképzelésem sincs mennyi az idő. Ace-nél az idő eléggé relatív lesz. Mivel sokszor besötétel nappal is. De valami édes illatot érzek és nem a tusfürdőm az. Ace mellettem ül csak egy fariban az ágyon.

• Jó reggelt Pipő! - megmozdulok és a kezem bele is ejtem valami puha meleg dologba.
• Mi… ez? - nézek le  az ágyba magam mellé. Egy tálcán kisebb torony amerikai palacsinta áll.
• Választhatsz, juharszirup, tejszínhab, vagy dzsem?
• Ugye egyik sem kerül a testemre? - nevetek rá.
• Hát… te eszed a palacsintát én meg… - Ace megnyalja a szája szélét.
• Nahát! Ki sem néztem belőled, hogy tudsz palacsintát sütni. Azt hittem az étkezési repertoárod a gyorséttermek, és a pizzafutár közt terjedő kínálatban kimerülnek.
• Na megállj! Ezért elviszlek egy igazi étterembe. De… nem ma - A juharszirupot választom. Nem igazán tudom hány palacsintát sikerül eltüntetnem, mielőtt Ace eltereli végleg a figyelmemet. De annyit biztos, hogy megállapíthattam belőle, hogy Ace egészen okés palacsintákat képes sütni. Aztán már hányok a juharsziruptól, annyit lenyaltam Ace-ről, és jutott belőle a lepedőre is rendesen. Szóval ez az ágy jelenleg vállalhatatlan.  Remegnek a lábaim a kielégültségtől. De állandóan Ace kezeit akarom érezni magamon. Képtelen vagyok leállni. Újra és újra akarom. Már megint Ace vállait harapdálom, de lefogja a csípőmet.
• Liv! Komolyan végigtolnék veled egy két hetes nászutat is basszus, de kurva sok dolgom van ma - állít le.
• Jól van - ülök fel csalódottan.
• Hé! Ne durcizz! - túr a hajamba, hogy elfésülje az arcomból. - Amúgy gumit is vennünk kell, mert egy hétvégi csomagot simán ledolgoztatsz velem -  Ace sietve pakol. Tudom, hogy tényleg komolyan mondta, hogy vége. Délután egy óra van. És még csak szexeltünk. Istenem! Elpirulok. Ace szinte semmit nem aludt. Ágyneműt cserél. Teljesen egyforma fehér huzatai vannak. A szennyeshez dobja és közben már telefonál.
• Aha… ki lesz ma? Jól van… hát ő olyan hat körül megy csak ugye? Akkor van kábé négy órám a pultnál… az egészen okés, szerintem elég lesz… aha… kösz -  Ace már sürgetőn int, hogy szedjem magam. Lesietünk a lépcsőn, Ace zárja a házat, a cuccait a csomagtérbe dobja és bevágódik mellém az ülésre. A telefonját közénk rakja.  S Gregor Treshertől választja a Thousands Nights-ot. - Jól van, akkor tankolunk, gumit veszek, bemegyünk a klubba, összerakom a számot, kajálunk, ruhát cserélünk, elmegyünk a klubba, megnézzük a hatást, hazajövünk, - Ace rámnéz, miközben indít. - Pörgős napunk lesz - nagy lendülettel forgatja a kormánykereket - ... és te már két éjszaka kimaradtál otthonról. Liv, mi lesz veled odahaza?
• Nem’tom - nyögöm. - De nem is érdekel.
• Húha, ki ez az új csaj itt mellettem - vigyorog rám Ace.