Stressed out

Holnap lesz a matek érettségim. Elég ideges vagyok. S mégis Ace-nél ejtőzöm. A héten már harmadjára vagyok nála. Amíg anyum dolgozik Ace-nél vagyok. Ace dél körül jön értem és négy és öt között visz haza, mielőtt anyum megérkezne. Ma meleg az idő. Ace alig hozott el magához, lerángatta rólam a nadrágot, s nekem esett. Felhúzott, aztán itt hagyott. Megőrjít.

• Ace? - hanyatt fordulok az ágyán, s a fejem hátrahajtva nézek rá. Hajam a padlót söpri.
• Hümm? - Ace a forgószékében punnyadva csipszet rág.
• Már megőrülök azért, hogy veled töltsem az éjszakát - fakadok ki. Ace megakad a csipsz felé nyúló mozdulatában.
• Holnap vizsgázol, nem? - kérdezi, de nem fordul meg, hogy rám nézzen.
• Lesz valaha is olyan, hogy velem légy egész éjszaka? - kérdezem meg, amin már napok óta forgok magamban.
• Nem tudom Liv - Ace válasza nem erősít meg. Csak tovább fokozza a bizonytalanságom. Tudom, hogy Ace is tudja, hogy azt kérdezem valójában, hogy le fog-e valaha is feküdni velem? A válasza nem túl bíztató. Nem hiszem el! Azt hittem egy tetovált, egész éjszaka bulizó DJ tutira olyan, aki lefekszik egy lánnyal. Ha mondjuk az a lány már elég egyértelműen felajánlkozott. Ehelyett. Kicsit azt érzem Ace kéreti magát. Nem akar megfektetni. Létezik ilyen? Vagy ennyire nem kíván?
• Mi van, ha elcseszem a matek érettségim? - fújtatok, s a fejem felé emelem a tételeket.
• Annyit tanultál rá, száz hogy meglesz - nyugtat Ace, aztán a hangszórókból a twenty one pilotstól a Stressed out szakad rám.
• Ez nem vicces Ace! - szólok rá. Még mindig szivat! Sóhajtva  fordulok hasra és újra elölről kezdem átnézni a matekot.
• Annyira fontos az a matek? - kérdezi Ace.
• Eléggé! Ez kell a felvételimhez - sóhajtok.
• Ne stresszeld túl tényleg! Annyira görcsös vagy Liv! - már megint  ezt kapom Ace-től. Nem először mondja rám. Idegesen lapozgatok a kidolgozott tételeim közt, tényleg kezdem túlstresszelni. Rohadt vizsga! Észre sem veszem, hogy már a Ride megy, csak akkor lepődöm meg, amikor Ace teste beterít, ahogy felém mászik. A csípője a fenekemnek nyomódik, s kétoldalt felettem könyököl az ágyra. Nézem a tetoválásokat a karján. Félresepri a hajamat és a vállamat csókolja. Ő teljesen fel van öltözve. Én egy bugyiban és a topomban fekszem alatta.
• Ace, most ne húzz fel! - erőteljesebb hangon akarom mondani, de ahogy elhagyja az ajkaimat,  olyan mint egy elhaló kérés. Tenyerével lassan végigsimít rajtam, elidőzik a fenekemnél és nem hagyja abba.  Ujjait a bugyimba csúsztatja.
• Lazíts Liv! - suttogja a fülembe, s  ujjaival végigsiklik a csiklómon. Azt hiszem megint ismétli a déli műsorát, amikor döbbenten bámultam rá, hogy ott hagyott felhúzva. De egyszer csak megérzem, ahogy az ujját belém vezeti.
• Óóó… baszd meg Ace - suttogom fojtottan. Lehajtom a fejem, s Ace paplanját markolom magam alatt. Ace apró csókokkal borítja a topom szegélyéig a hátamat, s az ujjaival valami fantasztikus, amit odalent művel. Remegek alatta, a légzésem fuldoklásba csap át, s Ace felhajszol a csúcsra. Úgy terülök el alatta, mint egy kilapított béka, és képtelen vagyok magamhoz térni.  Ace hanyatt fekszik mellettem az ágyon, még mindig a twenty one pilots szól, éppen a heathens megy, amikor magamhoz térek, az egész cd végigmegy, miközben Ace ágyán heverünk. Felkönyökölök és kiseprem az arcomból a hajamat, s az ujjaimmal hátrafogva a tincseket Acere nézek. Oldalt néz rám. Az ajkaira hajolok, s nem utasítja el a csókot. Kielégültem. Végülis kevésbé vagyok feszült, mint fél órával ezelőtt. Végighenteregjük Ace ágyát.
• Hazaviszlek! - köszörüli a torkát Ace, s csalódottan szedem össze a cuccaimat. Magamra rángatom a farimat.  Fogalmam sincs, hogy fogom megcsinálni holnap a matek érettségimet. Képes leszek koncentrálni?

Úgy volt, hogy Dylan jön értem az érettségim után. Így alaposan megdobogtatja a szívemet, amikor meglátom, hogy egy fekete ford áll a sulim előtt. Ace fel sem néz. Gondolom jó ideje dekkol itt a sulim előtt. A kormánynak támasztva egy képregény van előtte, amiben éppen lapoz. Ahogy felnéz a szélvédő üvegén át találkozik a tekintetünk. Vetkőztet a szemével. Még sosem éreztem magam ennyire vonzónak az iskolai egyenruhámban. Megadom magam, és beülök hozzá.

• Na? - kérdez rá Ace, a hátsó ülésre dobva a képregényét.
• Égek, hogy az iskolai egyenruhámban látsz - fújtatok.
• Baromira szexi! - ezt a szót még nem igazán hallottam tőle, velem kapcsolatban. - Olyan, mintha egy hentaiba csöppentem volna. Tetszik, annyira, hogy lehet a hátsó ülésre doblak és megduglak - lehúzom az ablakot és kikönyökölök. Ilyen az, amikor Ace nem komoly. Nem is reagálok rá. A kocsiban a Peter Gabriel féle Heroes szól. Ace szerint ez jó poén lehet.
• Azt hittem Dylan jön értem.
• Lepacsiztam vele - Ace lendületesen hajt fel a Manchesterbe vezető forgalmas útra.
• Fogalmam sincs, hogy érhetted el nála.
• Egyszerűen. Semmi kedve nem volt kikocsizni ide a te seggedért.
• S neked volt? - emelem meg a szemöldököm.
• Ja, jó segg - néz rám oldalt Ace. A fejemet ingatom, s élvezem, hogy a menetszél az arcomba csap. A Heroes a vége felé tart, amikor a telefonjára mutatok.
• Erről szól? - kérdezek rá.
• Aha - feleli, de a forgalmat nézi. Rengeteg a kamion.
• Választhatok én? - emelem fel a telefont.
• Persze - Őrületes milyen zenei listája van. Megtalálom, amit akarok és elindítom a számot. A Velvet Undergoundtól az I’m Waiting for the man-t játszom be neki. Ha számokkal játszik, akkor tessék! Én is tudok mutatni egyet. Ace felismeri a számot azonnal. Rámkapja a tekintetét. Aggódom, hogy nem a forgalmat figyeli, hanem engem néz.
• Megleptél Liv! - krákogja rekedtesen. - Nem néztem ki belőled ennyi...mh… játékosságot. De legyen - vigyorog rám, majd újra az utat nézi. Végigmegy a szám, s Ace a kezem után tapogatódzik, kiveszi a telefont, s  fél kézzel a lejátszólistát görgeti. Mire megtalálja a következő számot. Elindul az Ace által válaszként adott szám. A Pixies Here comes your man című száma. Rásandítok és kitör belőlünk a nevetés. Most tényleg oltári összhang van közöttünk, olyan, mint még soha, és ettől nagyon-nagyon szerelmesnek érzem magam belé.
• Itt a közelben sem lesz lámpa?
• Minek neked közlekedési lámpa?
• Meg akarlak csókolni.
• Ahhoz nem kell pirost kapnunk - Ace lekormányozza a leálló sávba az autót és rámcuppan. Végigmegy a szám, ismétlésen van. Ace keze a melleimen kalandozik. - Felfektesselek a motorháztetőmre? - kérdezi elhúzódva.
• A kamionsofőrök biztos élveznék, dudasort is kapnánk - biccentek rá. - Menjünk le akarok zuhanyozni, át akarok öltözni - sorolom. Ace indexel, és besorol a Manchester felé tartó forgalomba.
• Zuhanyozz nálam, aztán elviszlek valahova - habozok. Dylan otthon van. Ace időt akar spórolni nekünk.

Csak Ace-nél jövök rá, hogy mégiscsak jobb lett volna anyáméknál zuhanyoznom, mert megjött. Az fix, hogy most már több napig esélyem sincs lefeküdni Ace-el. Kijövök a zuhanyzóból, nyakkendő nélkül és  feltűrtem a blúzom ujját, a felső gombokat kigomboltam és a derekamon megkötöttem az ingem, remélhetőleg nem tűnök túl iskolásnak.

• Mégiscsak haza kell mennem - sóhajtok.
• A kertmozi előtt be akartam ülni veled az Archie’s ba - bosszankodik Ace.
• Jó, akkor… - a hajamba túrok. - Akkor egy drogériába, vagy egy patikába akkor is be kell ugranunk.
• Minek?
• Mert megjött, és pénz sincs nálam.
• Komolyan tampont veszek neked először? - Ace röhög. Karba teszem a kezem és pirulva nézem, ahogy Ace nevet. Én egyáltalán nem tartom viccesnek.
• Tudnánk egy kicsit igyekezni? - kérdezem türelmetlenül. Ace bevágja magát a volán mögé, s elindítja a grandsontól a Blood watert. Rosszkedvűen hallgatom ezt a számot, de Ace tényleg sietősen a drogéria elé hajt. A pénztárhoz én a dobozzal, Ace egy bugyival érkezik, s rámkacsint. Egy csipkés fekete bugyi, semmi extra. Ace fizet és már folytatjuk is az utunkat.
• Te aztán tényleg túlstresszelted ezt a vizsgát - állapítja meg Ace.  Az Archie’snál én a mosdóba vonulok. A kedvem mélyrepülésben van. Ace rendel mindkettőnknek és egy sarokasztalhoz ülünk. A hátamat a falnak vetem és rákészülök, hogy most  tényleg beszélgetni fogunk, mi ketten. Eléggé új szitu.
• Hogyan lettél DJ? - kérdezek rá, miközben jégkockákat kevergetek a kólámban.
• Alapvetően érdekelt a zene.  Aztán megismertem a programokat. Elkezdett érdekelni a mixelés. Még a középsuliba jártam, amikor megnyertem egy remix-versenyt. Ha kreáltam valamit, akkor azt feldobtam a netre. Végülis ma is ezt csinálom, csak most már szerződésben vagyok a klubtulajdonossal, szóval most azért már nem olyan egyszerű a dolog, hogy felnyomom soundcloudra és kész. Most már főleg jogi kérdés minden. De egyre élesebben körvonalazódott, hogy van egy stílusom és erre figyelt fel végülis a klub is. Tetszett nekik és rendszeresen akartak hallani. Onnantól már minden simán ment - Ace egészen közlékenynek bizonyul, ami tőle szerintem most kimagasló teljesítmény, bár ha kérdeztem tényleg mindig válaszolt. Azt hiszem tényleg komolyabban szeretné, ha megismernénk egymást, mielőtt… bármi más történne.
• Ha nem akarsz váltani, biztos jól keresel.
• A zeneiparban nem lehet elég jól keresni. Rengeteg pénz megy el a szerzői jogdíjak kifizetésére, és bár úgy tűnik alig dolgozom, hiszen kevés estem van, szüntelen dolgozom.
• Ezért van, hogy mindig zenét hallgatsz - biccentek rá.
• Hát igen. Nekem ez tréning. Hogy találok-e mindig aktuális zenét.  Mindig mindenhez passzoló zenét, oda illőt. Érted. El kell kapni a hangulatot és annak zenei aláfestést adni. Igen, lehet kicsit idegörlő, gondolom néhányan szekálásnak is tartják tőlem, de engem ezek tartanak mozgásban. Jókor jó helyen jó számot nyomatni. Szar DJ lennék, ha nem éreznék rá, hogy mit akar a közönség. Ez főleg a szórakoztatásról szól. Ez nem úgy művészet mint a fotó vagy a festés. Ha nem tetszik a zene, nem táncolnak rá. Ennyi. Ha nem táncolnak, akkor nem is kellesz.  Ebben a szakmában gyorsan lehet felfelé és lefelé is haladni a lejtőn.
• Akkor szereted a zenét - figyelem Acet elgondolkodva. Sapkában van, mint mindig. Totál laza és nyugodt. Ace mindig figyel mindent. Ő talán most is a háttérben szóló számot hallgatja, hogy mi mit követ. Amiket én észre sem veszek. Mint amikor gyalogosként fel sem tűnik, mennyi kresz tábla van az utak mentén. Csak akkor lesz kiélezve rá a figyelem, ha már tudni kell róla, melyik mit jelent.
• Hát… nekem ez főleg munka.  Napra késznek lenni. Ismerni mindent a zene születésétől napjainkig.  Igazán attól lehet egyedinek lenni, ha nem azt játszom, amit bárki más is játszana. Itt nincs megállás. Ha nem buli van, akkor felkészülés van.
• Van kedvenc előadód, számod?
• Nem kötődök igazán érzelmileg ezekhez. Valamilyen szinten minden szám, nekem jó kis szám. Inkább az izgat, mit lehet kihozni még belőle. Mitől lehet még jobb, még több. Persze akad, hogy valami jobban érdekel és utánajárok, de ez tisztán szakmai érdeklődés, nem azért, mert én személy szerint megfüggtem egy előadót, vagy egy stílust.

Már mindketten csak a tálcánk felett ülünk és nézzük egymást. Ace dönt úgy, hogy ideje indulnunk. A kertmozihoz hajt és egyáltalán nem fogunk kezet. Próbálom összegezni, hogy milyen a kapcsolatunk, vagy van-e köztünk bármilyen kapcsolat. Ha Ace már csak kapcsolatban hajlandó bárkivel lefeküdni.  A kivetítő hatalmas, s mindenki a fűben üldögél, és heverészik. Ace is megfelelő helyet keres kettőnknek, s a kapucnis felsőjét dobja a fűre. Én arra ülök, ő meg simán csak elhelyezkedik mellettem. A Piccadilly Gardensben ülünk. Ace elugrik popcornt venni, közben elkezdődik a Mamma mia. A popcornt közénk teszi és végighever mellettem.  Valószínűleg azért választott zenés darabot, mert innen is inspirálódni akar. Nem tudom. De már megkérdezni sincs lehetőségem, mert Ace bealszik mellettem a fűben. Vagy szörnyen untatom, vagy nagyon fáradt.

Az angol irodalom érettségim az utolsó a sorban. Nagyon nincs hangulatom hozzá. Igazán azért, mert nem számít, hogy hogyan sikerül. A kertmozis este után anyám meglátott, hogy Ace kísért haza. Szóval szobafogságot kaptam. Amíg az érettségimet le nem zárom. Tekintve, hogy anyám nap közben dolgozik ez eléggé üres próbálkozás volt. Dylan nemtetszőn figyeli a napközbeni mozgásomat. Délután nem jut időm tanulni, mert anyámnak hirtelen beugrik, hogy nekem szalagavatóm lesz hamarosan, tehát a nyakunkba vesszük a várost.

• Mi lenne, ha inkább rendelnénk egy ruhát a netről - érvelek anyum után csoszogva a boltokban.
• A netről? A szalagavatós báli ruha a legfontosabb! Életed legfontosabb eseménye! Nem lesz még egyszer középiskolai szalagavatód - anyám idegesen tologatja a ruhákat a vállfákon. Be van késve az egész szervezéssel és tudja. Nem marad rám ideje. Chris mindent elvisz az életéből jelenleg.
• Kivel mégy? Lesz kísérőd?
• Nekem? - meghökkenten nézek rá.
• Akkor egyedül mégy?
• Hát nem tudom,  mondjuk éppen Ace elkísérhetne. Majd megkérdezem.
• Kicsoda? - anyám felhördül és rámnéz. - Ace? Szó sem lehet róla! - csattan rám. - Normális kísérőről beszéltem. - sötéten mered rám. Szigorúan.  Tudom ő milyennek látja Ace-t bár nem sokat látta. Ace mindig sapkában, mindig kapucnis pulcsiban, mindig fariban és mindig fűzős cipőben. Szerintem csak sejti, hogy vannak tetoválásai. Idős, és DJ. Egy lumpen alak. Anyám ilyennek látja őt. Én meg az egészre érdektelenül nézek. Ha végülis nem kísérhet el Ace, annyira nem érdekel ez az egész.
• Jó, ha nem mehetek Ace-el akkor nem is akarok menni, szóval nem kell ruhát sem néznem - jelentem ki. Anyám kimeresztett szemekkel néz rám. Otthagyjuk a boltot,, a belvárost, anyám idegesen vezet, nem találja a sebességeket, nyekeg az egész kocsi alatta, s szinte kifullad mire hazaérünk.
• Sikerült választani? - kérdezi a konyhából Dylan.
• Beszélj vele! Nem érdekel, mit de beszélj vele! - sziszegi anyám és bevonul a hálószobába, onnan a fürdőbe. Dylan úgy néz rám és a velem való beszélgetés elébe, mint egy foghúzásra.
• Hallgatlak, mit műveltél? - kérdezi. - Cigire is gyújtsak vagy ki fogom bírni anélkül?
• Azt mondtam, hogy csak akkor érdekel az egész szalagavató, ha Ace kísérhet el.
• Jó mégiscsak rágyújtok - jelenti ki Dylan. Tipikus reakció tőle. Tehát a kényszerített beszélgetésünket áthelyezzük az erkélyre.
• Ace tud arról, hogy mit tervezel vele? - kérdez rá a cigit szívva.
• Dehogy. - Miért is említeném Ace-nek? El tudom képzelni mi lenne a reakciója. Velem egy bál. Kizárt. Nem az ő világa és nem akar középiskolások közt lenni újra. Még meg is értem. Eszem ágában sincs Ace-nek megemlíteni, hogy létezik szalagavató is a világon. Dylan fürkészve figyel.
• Valójában nem akarsz elmenni és ez az indokod - jelenti ki Dylan.
• Hát végülis, ja - bólintok rá. - Ismered anyámat, kierőszakolná, mert hogy ez nagy dolog. Neki. De… nem nekem.
• Értem - biccent Dylan. - Miért Ace? Ez is valami lázadás?
• Még magam sem jöttem rá mi ez - könyökölök a korlátra.
• Ühüm - morogja Dylan.
• Ace… mondott valamit? - csapok le rá.
• Ami rád tartozik, azt neked is elmondja, nyugodj meg - feleli ködösen. S tudom, hogy ennél többet esély sincs kiszedni Dylanből.
• Na mindegy. Úgyse mondasz semmit. Dylan, tudod, nem gondoltam, hogy utánad jöhet még bárki, de… azt hiszem… szörnyen belezúgtam Ace-be - a hajamba túrok és elnézek. Dylan nem reagál. Lassan szív egy slukkot, s kiengedi a tüdejéből a füstöt.