The Secret

Az éjszakám, és a hajnalom azzal telik, hogy keresgélek a neten Ace és Colleen után. Elég nehezen találtam bármit is. Tényleg mindketten leszedték a közös dolgaikat a saját netes felületeikről. Viszont arról a bizonyos közös buliról, amit ketten csináltak, készültek felvételek. Találtam egyet, ami felülről és oldalról lett felvéve. Már legalább egy órája újra és újrajátszom a jelenetet, amin Ace Colleen nyakába csókol, ahogy elhalad mellette. Nagyon komoly összhang van közöttük. Látszik rajtuk, hogy egy nagyon összeszokott páros voltak, akiknek jó volt a párkapcsolatuk. Hihetetlen, hogy ennyire szét tudta őket zúzni néhány cikk, meg néhány vélemény. Reggelre már beforgatom magam. Kész. Végérvényesen pörgök, és nem tudok leállni. Chris nem túl lelkesen készülődik, anyám viszi az óvodába. Dylan utánunk nem sokkal jött, tehát még alszik. Kint esik az eső. A hangulatom a mélyponton.  Nincs étvágyam, fáj a fejem a kialvatlanságtól. A karkötőmet babrálom. Ace nem írt. Kétlem, hogy bármi is igazán megrázná. Mindig annyira szétszórt. A telefonom felett ülök az étkezőasztalnál, és még mindig azt a mozdulatot nézem, ahogy Ace Colleenhoz hajol, amikor Dylan felébred. A mosdóban már megengedte a zuhanyvizet. Újraindítom a felvételt. Dylan frissen borotváltan és elég karikás szemekkel kijön és feltesz egy kávét főzni. Csészét keresgél, meg kávéskanalat.

• Mi van, leharcolt Ace? - kérdezi Dylan álmos hangon.
• Miért nem említetted sosem Colleent? - kérdezek rá vádlón.
• Nem tudtam, hogy Ace kibeszélő-showt tartunk valaha is - jegyzi meg Dylan és kiméri a cukrot a csészéjébe.
• Colleen szakított vele igaz? Tehát Ace még benne maradt érzelmileg a kapcsolatukban, bár elköltözött - dőlök hátra és felnézek Dylanra.
• Hát… nem igazán akarok erről beszélni - jelenti ki Dylan.
• Kösz. Nem is vártam tőled mást - fröcsögöm rá, s  kihúzom a hajamból a hajgumimat, mert húzza a hajamat és már fáj.
• Liv… - Kávéscsészével a kezében leül velem szemközt. - Csak egyet mondok. Ha karkötőt adott neked, akkor túl van Colleen-on. Ő nem ad csak úgy egy ilyen ékszert valakinek. Ha nem gondolná komolyan veled, nem lenne rajtad  - Dylan szemébe nézek. Aztán visszatekerem a felvételt. Eddig nem is figyeltem. De most rákeresek, hogy volt-e Colleen-nal közös karkötője. És...volt. Mindkettejük csuklóján ott van. Az azonos karkötő. Nem olyan, mint a miénk. Az sötétkék madzag volt és az ezüst horgony kecses ívvel hajlított. Mintha összeszorulna a szívem.  Egymás után csippan a telefonunk. Előbb az enyém.

Ace: Breakout Manchester 13:00 Szeretlek! ;)

Dylan telefonja is rezzen, úgyhogy ő is ránéz. Aztán rám.

• Neked is Ace írt?
• Aham.
• Breakout?
• Aham.
• Ebéd után Chrisért megyek az óvodába. - Ebéd után. Az ebéd, Chris ebédje és már fél tizenkettő van. Tehát Dylannek sietnie kell. Álmos vagyok. Most kivételesen egészen barátságosnak találom azt a szürke kanapét ott a nappali közepén. Egészen jól ellennék ott.
• Öltözz! - szól rám Dylan.
• Meg sem kérdezett - tiltakozom.
• Liv! Vagy vele jössz, vagy velem, dönts! -  Dylan elég határozott, úgyhogy megadom magam. Két rövid dudálás jelzi, hogy Ace lent van. Kedvetlenül húzok nadrágot és cipőt és csak egy kabátot dobok magamra, plusz újra összefogom a hajam. Ennyire tellik tőlem. Álmos vagyok és fáradt. Meg beforgott. Dylan zárja az ajtót, a lépcsőház előtt meg sietősen rá akarna gyújtani, csak fújja a szél a lángot úgyhogy, össze-vissza fordul, mire végre sikerül. Nincs esernyőm. De nem is igazán érdekel. Beülök Ace mellé, bár nagy kísértést érzek, hogy Dylanhez üljek a hátsó ülésre. De ennyire nem akarok gyerekes lenni. Joris Voorntól a The Secret szól Ace-nél.
• Szia Tuttifrutti! - vigyorog rám Ace és körbeszaglászik. Kinézek az ablakon. - Kész vagy egy igazi kalandra? - nem igazán találom humorosnak. Csak a zene szól közöttünk. Aztán a semmiből gyereknevetés csattan mögöttem. Hátrakapom a fejem. Egy öt-hat éves forma lány ül egy gyerekülésben hátul és a tabletjén mesét néz fülhallgatóval. Eltátom a szám.
• Izé… egy gyerek ül hátul - mutatok a lányra. Elég béna megállapítás tőlem, de csak ennyire tellik. A kiscsajnak hátul ugyanolyan szőkés haja van, mint Ace-nek,  és a szemszínük is egyezik. Végülis Ace kiadása lányként. Ráadásul nem úgy viselkedik, mint akinek idegen Ace kocsija. Elég sok a külső hasonlatosság. Ezt nehéz lenne félreértelmeznem.
• Ja tudom - vágja rá Ace.
• Öhm… mond, hogy nem az eltitkolt gyereked - vonom össze a szemöldököm, ahogy Ace-re nézek.
• Nem az eltitkolt gyerekem - feleli nyugodtan Ace. Várjunk csak. Rosszul fogalmaztam meg. A franciaágynál is ugyanezt csinálta.
• Ugye most nem csak azért mondod, mert  azt kértem, hogy mond azt.
• De azért mondtam - vigyorog rám Ace. Mi van? Ace-nek gyereke van? Basszus! Tényleg semmit nem tudok róla. Másodpercekig csak nézek előre. Lefagytam. Végül csak ennyit kérdezek:
• Ki az anyja? - Csak mondja azt, hogy nem Colleen! Könyörgöm. Nem bírnám elviselni, hogy még közös gyerekük is legyen. - Colleen?
• Mi? - Ace-ből kitör a röhögés. - Nem Colleen. Viccelsz? Nézz már Colleenra! - jó beismerem tényleg nagyon jó teste van.
• Szóval? Ki az anyja? - bökök a gyerek felé, akit Ace kocsikáztat.
• Az anyám - feleli rá közönyösen Ace.
• Az anyád? - úgy ejtem ki, mint egy sértést. Jó, ettől tényleg agyfaszt kaptam.
• Liv! Állj már le! Emma a húgom! Mégis mit képzeltél? Hogy megbasztam a saját anyámat? - Ace indexel és a visszapillantót meg az oldalsó tükröket nézi. - Liv, néha iszonyat beteg fantáziád van. Meglepsz, de komolyan.
• Hát nem tudom. Már mindent kinézek belőled - felelem durcásan keresztbe tett karral.
• Jézusom! - fújtat Ace. - Nincs gyerekem. Az én életembe nem fér bele egy gyerek. Te jó ég! Hova gondolsz már? - leparkol. Dylant várjuk, hogy kihozza Christ az óvodából. Még mindig Joris Voornt hallgatjuk, a Ringo megy. Ace megakasztja a számot és helyette Robert Cristiantól indítja a The Secret of Soult. Közben szakad az eső. Ace a kezem után nyúl, s vonakodva engedem, hogy átfonja az ujjainkat.
• Mondtam Liv, ismerj meg. Nem titkolok előled semmit. A múlt az elmúlt.
• Jó mondj egy valamit, amit utáltál benne? - erőszakoskodom. Ace elhúzza a kezét és elfordul.
• Most komolyan róla beszélünk? - Ace a kormányra nehezedik az alkarjával, megigazgatja a sapkáját is kifelé néz a szélvédőn. - Jól van. Hú… hát...  na jó a műkörmét lehet, hogy utáltam. Elég sokat telefonozott és állandóan kop-kop-kop. Na az tényleg idegesített. Vagy, ahogy beletúrt a hajamba és éreztem, hogy a műkörmén súrlódik a hajam. Nem is nagyon voltam sapka nélkül vele, meg szerintem eléggé karcolta a lemezeket is. De… bizonyos helyzetekben meg mégiscsak jól nézett ki… - Dylan beülteti Christ a kocsiba és sietve indít.
• Együtt voltatok, amikor kiderült, hogy Dylannek gyereke lesz?
• Aham, persze.
• Ti nem akartatok? - kérdezek rá.
• Nem gondolkodtunk ilyesmin. Nem vagyok én se, meg Colleen se abban az életszakaszban. Egyszerűen nem.
• Hát szerintem Dylan sem gondolkodott ezen előre - jegyzem meg.
• Dylan… jól kezeli a helyzeteket. Ő kicsit másabb mint én.
• De, ha mégis úgy alakult volna?
• Akkor az miatt megyünk szét - teszi sebességbe a kocsit Ace.
• Akkor nem is szeretted igazán - nyugszom meg.
• Ez… nem a szeretetről szól Liv.
• Hát mi másról?
• Főleg pénzről, meg életstílus váltásról. Tudod az éjszakai életben élünk. Ami a munka és a család az van nappal. Minden más éjszaka van. Na hát se Colleen se én nem akartuk feladni az éjszakai életünket. Nekünk szuper volt úgy, ahogy éltünk.
• Amíg nem kezdték kétségbe vonni a tehetségét.
• Hát igen.
• Te csináltad a számait?
• Szerintem eleget beszéltünk Colleenról - jelenti ki Ace. Eltökélt az arckifejezése. Tehát nem fog több infót megosztani velem. Lehet nekem se kellene túlságosan mélyen fúrnom Ace előző kapcsolatában. A Breakout várószobájában ülünk. Ace vette a jegyeket és egy családi programon leszünk. Grimm-mesefeldolgozáson. Chris és Emma nagyon jól megértik egymást, amiből kitalálom, hogy nem most találkoztak először. Emma tabletén válogatnak egymás mellett a kanapén. Dylan a prospektust hajtogatja a kezében. Mi meg Ace-el egymás mellett a fotelünkben várakozunk.
• Sokat szoktatok együtt bandázni? - kérdezek a fiúkra.
• Hát… vannak közös programjaink - biccent Dylan.
• Anya mindenről tud?
• Nem igazán. Arról általában nem, hogy Ace is velünk tart - ahogy kinyílik a szoba a két gyerek előre szalad.
• Mennyi titkaitok vannak nektek fiúk! - ingatom a fejem. Dylan és Ace összenevet a megjegyzésemen.
• Menjünk Liv - húz fel a fotelből Ace.
• Nagyon nagy korkülönbség van köztetek - jegyzem meg Ace húgára mutatva.
• Ja, anyám második házassága - bólint Ace. - Emma a féltesóm. Kicsit késői gyerek. - Dylan a két gyerekkel máris nekilát a feladatoknak. Ace-el kicsit lemaradva haladunk. Próbálom összegezni magamban azokat a dolgokat, amiket megtudtam Ace-ről. Végülis azt tényleg értékelem benne, hogy nem akarta rejtegetni a dolgait. El kell fogadnom, hogy Ace  tíz évvel idősebb nálam, nyilván maga mögött tud egy-két komolyabb kapcsolatot. Nagyon lassan kezd derengeni bennem a gondolat, hogy Ace miért is kötött ki mellettem. Talán kerülni akarta, hogy még egyszer szakmából akad össze valakivel. Colleen-nal egyértelművé vált, hogy minden jó, egy pontig, ahonnan minden rossz lesz.
• Ace? - állítom meg a kezénél fogva.
• Hüm? - fordul vissza felém.
• Nem mondtam, de… én is szeretlek - mosolygok fel rá.
• Ezt jó tudni - vigyorog rám,  a kezei és az ajkai rajtam, s alaposan lemaradunk a feladatmegoldásban.