Only happy when it rains

Életemben nem kaptam még ennyi szobafogságot, mint amióta Manchesterben vagyok. Szerintem a szobafogság a manchesteri életem velejárója. Nem mintha nem esne eleve annyit az eső, hogy igazán kedvem se legyen kimoccanni. Manchesterben vannak jobb napok, meg rosszabbak. Ma igazi szutyok idő van. Nem csak az a kis szemerkélő, tűhegynyi cseppes eső, amivel kényelmesen besétálnám a világot is, nem hogy Manchestert. Nem most szakad az eső.  Unom az angol irodalmat, szeretnék már túl lenni a vizsgámon. Habozva nézem a telefonom, végül ráírok Ace-re.

Én: Mit csinálsz ma?

Ace: a városban vagyok, velem akarsz jönni?

Én: IGEN

Ace: 15 perc

Felnézek az irodalom szöveggyűjteményemből. Dylan sötéten néz rám a konyhapult mögül. Felugrok a kanapéról, és percek alatt rendbe hozom magam. Tuttifrutti illat marad utánam. A szájfényemet teszem fel, amikor Dylan a folyosón keresztbe tett karral megáll és körbeszaglászik.

• Már megint könyvtárazol? - kérdezi sötéten.
• Aham… anyagot kell gyűjtenem.
• Ne anyagozd túl magad! - grimaszol Dylan. Elmosolyodom, s sietve cipőt húzok. Mindketten halljuk, ahogy a Ford kint elhúz a ház előtt és szól a zene. Dylan a fejét ingatva a cigije után tapogatózik a farzsebében.
• Kösz - suttogom, s kisurranok az ajtón.  Ace-nél már zene szól, mint mindig. A Mr. Bigtől a To be with you, és rámosolygok a számot hallva.
• Kicsit rázós a mai napom - kezdi Ace.
• Nem gond - felelek rá. Ace keverteti a levegőt, hogy ne párásodjunk, s most még erősebb a mentol illat a kocsijában, mint eddig. Manchester belvárosában járunk. Ace parkolót keres, s ide-oda fordul az utcákban. Végre le tudja tenni a kocsit, úgyhogy kiszállunk. Esik az eső. A hajam lassan kezd nyirkos lenni, ahogy haladunk az utcán.  A cipőm tocsog a kövezet vöröses színén, s Ace egy csupa üveg üzlet előtt áll meg. Az üvegajtón egy fekete korona van. A Manchester Ink szót éppen hogy el tudom olvasni. Nagyon szép az üzlet, kívülről ékszerüzletnek néztem, de belül bőrszékek vannak, amitől fodrászatra tippeltem, aztán rádöbbenek, hogy egy tetoválószalonban vagyunk. Húha!
• Csá! - Ace kezet fog a sráccal.
• Elkészítettem, megnézed? - Ace hátramegy a gipszkartonfal mögé én meg a tisztára pucolt kirakatüvegen át az utcára nézek.  Esernyővel rohangálnak mindenfelé az emberek. Én is hozhattam volna magammal esernyőt. A háttérben Ace hangját hallom a tetoválós sráccal diskurál.
• Egész jó lett. Tetszik. Jó lesz.
• Maradhat?
• Aham.
• Most csináljuk?... van rá időm.
• Nem, most csak beugrottam ránézni, de csörgök, hogy mikor lesz egy fél órám rá - Visszatérnek, s a tetoválósrác már rám figyel.
• Szia! Neked miben segíthetek?
• Liv velem van - tisztázza a helyzetet Ace. Velem van! Jézusom tényleg ezt mondta? Tátott szájjal bámulok Ace-re. Velem van…
• Te nem tetkós csaj vagy. Hanem piercinges. - tetőtől talpig végigmér. - Simán lyukasztok neked egyet - vigyorog és közben Ace-re kacsint.
• Azt elhiszem! - röhögi Ace. A két srác nagyon röhög. Utálom, hogy Ace-t mindenki ismeri és mindenki olyan vele mint Dylan. Mintha fél Manchester a haverja lenne. Gondolom sokan ismerik… az estjei miatt. Lyukaszt nekem egyet? Te jó ég! Mennyire vagyok vörös?
• Anyám meg is ölne, ha piercingem lenne - nyögöm.
• Ha meggondoltad magad, én itt vagyok - kacsint rám a srác.
• Öhm… oké - nyögöm, s Ace kitol maga előtt a szalonból. Már megint az esőben caplatunk. Vissza se ülünk a kocsiba.  Alig bírok lépést tartani Ace-el. Ő zokszó nélkül halad a szakadó esőben. Mi van ő a sorja közt megy? Lehet utána kellene mennem és nem mellette. Rajta nem látszik, hogy zavarná az eső. Benyit a következő üzletbe. Ámulva nézem a kirakatot. Olyan mint egy múlt századi bolt. Aztán rájövök, hogy ezek bakelit lemezborítók. A narancssárga felirat körbefut a kirakatüvegen: Piccadily Records.
• Csá! - köszön be Ace.  Egyenesen az eladó sráchoz megy és kezet fognak.
• Az újdonságok izgatnak mi? -  lép ki a pult mögül az eladó.
• Ja, jöhetne valami akusztikai friss a cuccaim közé - nevet Ace, s hátramennek. Ace már megint hátul üzletel.
• Nem, az már megvan… de ez… érdekes lehet. Legyen ez a kettő! - Ace gyorsan dönt. S fizet. Egy reklámtáskával a kezében már ki is lép az üzletből.  A hajamon egy réteg már kezd eléggé letapadni a fejemre. Amikor megérzem, hogy a fejtetőmről egy egész csepp csorog valahova lefelé a hajam mélyébe, beérem Acet, aki előttem halad.
• Már tudom miért hordasz mindig sapkát - jelentem ki.
• Aham, az én hajam száraz marad - vigyorog rám Ace. - Manchesterben rájössz ilyen dolgokra, főleg ha egész életedben itt éltél.
• Itt praktikus viselet egy sapka - bólintok.
• Már kocsiba ülünk  - nyugtat Ace, s ahogy kinyitja az autóját tényleg szinte bemenekülök az eső elől. Ace füti kicsit, hogy száradjunk. S elindítja a Garbage-től az Only happy when it rainst. Ránézek. Ace viszonozza a pillantásomat. Amikor rávillantom a fogaimat, ő is rámmosolyog.
• Szóval…. Veled vagyok? - kérdezem vontatottan.
• Aham… - ejti ki valami extrém lassúsággal és közben úgy néz, de úgy, hogy abban sokkal több minden van, mint amit remélhetek.
• De még nem vagyunk kapcsolatban - szögezem le puhatolódzva.
• Még nem - biccent rá Ace, aztán puhán megjáratja a szánkat egymáson. Már nem is fázok, már nem is érzem, hogy vizes vagyok.
• Végeztünk? - súgom.
• Még nem - vigyorog Ace. Még mindig a belvárosban keresi az utcákat, aztán megáll a Pie & Ale előtt. - Jöhet egy pite? - rábólintok, s beszaladunk az eső elől az étterembe. Mindketten csirkés pitét választunk és desszertnek egy gyümölcsös pitét is. Felkészülök egy romantikus közös pite-evésre, de totál lehangolódom, amikor meglátom, hogy Ace itt is találkozik valakivel. Tényleg elég mozgalmas napja van.
• Csá! - rágja a falatot Ace, ahogy leül mellé húzva egy széket a pasas. Kicsit elvontnak tűnik.
• Itt van - az asztalra egy sima fekete pendrive-ot tesz.
• Mennyi van rajta?
• Nyolc mash-up - feleli.
• Belehallgatok - biccent rá Ace. - Aztán ha okés, bedobok belőle egyet a klubban. Megnézzük mit reagálnak - veszi fel a pendrive-ot Ace és a zsebébe csúsztatja.
• Kösz. Nem is zavarok. Akkor szerda vagy csütörtök.
• Csütörtök - feleli Ace, s már kezet is fognak. A srác nekem is int és már fel is szívódott, kint az esőbe veti magát.
• Ez ki volt?
• Feltörekvő kezdők, tele van velük az egyik költöztető dobozom - legyint Ace. Olyan ámulva nézek rá, hogy elneveti magát. - Na mármint nem azért, mert eltettem őket láb alól, csak érted, keresik az utat a zeneiparba. De a nagy százalékjuk sosem jut be. Volt már egy-két alak, meg banda, akiket viszont behoztam a manchesteri zenei palettára. Lehet ez a hobbim nem tudom. Hallgatok totál új, totál ismeretlen, mély underground számokat, ami tetszik azt ha úgy van feljavítom és bedobom a mélybe a klubban. Na például, amikor Dylan-ra rácuppantál akkor is épp a reakciókat bámultam egy ilyen kis törtető gyökér bandára.
• De hogy vettél észre?
• Hát a kapukat mindig figyelem. Ha nagy a járkálás, akkor az azt jelenti, hogy inkább elszívnak egy cigit, amíg nem jön jobb szám. Kábé ennyi. Dylan bejött, te meg bamm. Berobbantál a képbe - széttárja az ujjait, ahogy érzékelteti a megjelenésemet.
• Hümm… ciki - biccentek rá.
• Nem volt annyira béna. Arra gondoltam, hogy az igen! Ez az este végre kezd érdekes lenni - vigyorog Ace. - A legváratlanabb helyekre teszek ilyen számokat. Attól függ, hova passzol. Előzenekari szint, szünetszint, buli közepe szint, lecsengő szint. Többféle kategória van és ahova leginkább illik ott bedobom. Aztán ha kedvező a fogadtatás meghívom a bandát, és figyelem a szereplésüket. Vagy fentről, vagy a pult mellől. Kábé ennyi.
• Akkor is… elképzelni sem tudom, hogy érzed ezt - ingatom a fejem, miközben már a desszertet tömöm magamba.
• Hát, amikor sok szar buliban vagy, akkor hidd el kezded kitapasztalni, hogy mi a gáz. Amikor még tinédzser voltam, egy csomó ilyen buliban voltam, ahol a DJ volt nagyon szar. A buli közepére bedobott hülye számokat. A táncolók le-fel sétáltak a táncparkettről. Olyan volt mint egy ütemezett gyalogsági bemutató. Az ilyesmit érzed, hogy nem oké. Minden egyes szám számít. Abból építkezel az estére, hogy mi tetszett és mi nem. A csúcs mindig éjfél környékén van, azt a két órát nagyon tolni kell, ha azt elbasztam, akkor az az este szar volt.  Az a cél, hogy azt a két órát mindenki végigtáncolja. Ha ez megvan, akkor egy jó estét csináltam.
• Szeretnék újra elmenni a te estédre - dőlök hátra jóllakottan és felcsigázottan.
• Tanulnod kellene Liv.
• Unom az angol irodalmat. Úgyse kell nekem sehova - érvelek.
• Ez akkor is az érettségid - figyelmeztet Ace.
• Jó, viszek néhány tételt. Na? - kérdezem.
• Szobafogságban vagy - emlékeztet.
• Azt megoldom.
• Tántoríthatatlan vagy látom - sóhajt Ace. - Gyere! - magához húz, és a vállamon lustán átvetve a karját kivezet az étteremből. El sem hiszem, újra a klubba megyek. S Ace fog vinni. Mert hogy is mondta ma? Velem van...