Make Love

Az irodalom érettségim nem lett a legfényesebb. Anyám nem lesz igazán elragadtatva az érettségi eredményemtől, de engem meg már nem érdekelt az egész érettségi. A bizonyítványommal a kezemben kilépek a kapun. Végeztem a középiskolával. Végre többé már nem vagyok középiskolás. Egészen felszabadító érzés. A suli előtt meg sem lep, hogy a Ford parkol. Beletúrok a hajamba és beereszkedem Ace mellé az ülésre. A Losing my religion szól. Vajon ennek mi lesz az üzenete? Meglepődve nézek Ace-re, s ő széles vigyorral az arcán rámkacsint.

• Na A+? - kérdezi, miközben gázt ad.
• Ennyire strébernek nézel? - ráncolom a homlokom.
• Hát… kicsit.
• Sem a francia, sem az angol irodalom nem lett A - rázom a fejem.
• De a matek igen.
• Az igen.
• Akkor a lényeg megvan - bólint elégedetten Ace. - Mihez kellett?
• Pénzügy és számvitel.
• A manchesteri egyetemen?
• Aha - lerúgom a cipőmet és kikönyökölök az ablakba. Ma süt a nap. Kirándulós időnk van. Akkorát sóhajtok, hogy Ace rámnéz.
• Mi az?
• Túl kell élnem egy szalagavatót, puccba vágva, fényképezés, meg minden. Partner nélkül. Ez volt az alku, hogy elmenjek arra a klubestre - lehet az hallatszik a hangomon, hogy már megbántam? Ace semmit nem szól. Az az est ott van közöttünk. Kisorol és egy benzinkútnál megállunk.
• Tankolunk - jelenti ki Ace.
• Oké - visszahúzom a cipőimet és  én is kiszállok. Ace a kocsi tetején dobol az ujjaival, amíg tankol. Előremegy az üzletbe, és én követem.
• Hozhatok egy csokit? - kérdezem, Ace csak biccent, s az édességpolcnál válogatok.
• Négyes kút lesz… meg egy kék durex -  egy karamellás cadburyt választok, s ahogy Ace mellé állok a csokit a pultra teszem… és ledermedek. Ez… ott egy óvszeres doboz. Megkövülten állok. Hallottam is, hogy kérte, de fel sem fogtam. Minden óvszer, cigaretta és a drágább alkoholok a benzinkutas mögötti polcokon vannak. Szóval igen, tényleg kérnie kellett. Most meg ott áll a kék kis doboz a táblás csokim mellett. Ace meg sem rezzen. Fizet, aztán a dobozt a tenyerébe fogja, a csokit meg átnyújtja nekem. Azt hiszem még mindig tátott szájjal bámulok ki a fejemből.  Lassú léptekkel követem Ace-t a kocsihoz és darabosan beesek mellé az ülésre. Ace kettőnk közé a pohártartóba dobja az óvszeres dobozt. Te jó ég! Úgy vette mint egy csomag papírzsebkendőt. A szívem össze-vissza ver és nem merek Ace-re nézni. Ace elindítja a Daft Punktól a Make Love című számot. Oké, megállt a szívem kész. Ace egy hazaúttal kicsinál. Totál belevörösödök. Tisztában vagyok vele, hogy Ace azért vette most a kútnál az óvszert, szándékosan, hogy én is itt legyek vele. Hogy lássam. Hazavágott. A múltkoriért. Mert annyira kiakadtam rá. Mert olyan pipa vagyok rá, hogy nem hajlandó tovább menni velem. Erre tessék!
• Még mindig a klubest igaz? - kérdezi Ace.
• Egyszerűen elegem volt ebből Ace, hogy te mindent megtehetsz, én… meg igazán… hozzád sem érhetek... - olyan akadozva mondom, aztán elfulladok a mondandómban. Ace is kikönyököl az ablakba és a sapkáját igazgatja.
• Ott…. a klubban. Egy hajszálon múlt - mondja Ace rekedtesen. - De még időt akartam hagyni neked. Kettőnknek. - A fejemben visszhangzik minden szava. Kettőnknek...egy hajszálon múlt! Tényleg akarta! Ő is!
• Na ezek után végképp nincs kedvem a szalagavatómhoz… nélküled - veszek mély levegőt.
• Menj el Liv! - néz rám Ace. - Mert akármi lesz később, az lesz… hogy miattam nem mentél. Nem akarom, hogy megbánd, hogy miattam lemaradtál a szalagavatódról.
• Jó! Csak tök egyedül leszek! - nézek el rosszkedvűen.
• Van egy ötletem - kacsint rám Ace.

Tehát a szalagavatóm estéjére készülök. A hosszú tüllös sötétkék báli ruhámba. Ez az egész ruha...nagyon nem találom benne magam. Nem találom még a lépéseimet se. Én kicsit kedvetlenül nézem magam a tükörben. Anyám lelkes csak. Dylan cigire gyújt és vár minket. Dylan részint be lett avatva a nagy tervbe, úgyhogy ő duplán ideges. Ezerrel szívja a cigit. A visszapillantóban időnként sötéten néz rám. De ma este nem tudja a kedvemet szegni. Ma túl izgatott vagyok. Kiszállok Dylan Seátjából, és elköszönök tőlük.

• Jó mulatást! - kiált utánam anyám, és Dylan végighallgathatja, ahogy anyám rólam áradozik. Szerintem Dylan a fejét fogja és kábé kétszer a falnak megy míg hazaérnek. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy ez itt egy fölös kör, két óra múlva Ace fog értem jönni. Tehát az osztályommal vacsorázok, elkészülnek a hivatalos fotók. De egyébként ülök az ünnepi asztalnál és szörnyen unatkozom. A fiú és a lánygimnázium közösen tartja a szalagavatót, vagyis itt van az exem is és nem nagyon akarok vele találkozni. Szerencsére többet jár ki cigizni, mint hogy én lássam. Egyedül ülök az asztalnál és szüntelen a telefonomat nézem, mikor lesz már este tíz? Háromnegyed tízkor felállok az asztaltól és lassan kisétálok a feldíszített teremből. A parkolóban nagyon sok autó van. A szoknyám alja söpri az aszfaltot, ahogy az úttesten haladok, s végre meglátom a Fordot. Ég a világítása. Megvilágítja a köveket. A kocsiban zene szól, de Ace a kocsinak dőlve pötyög a telefonján. A szokásos szerelésben van, viszont most a kapucnis pulóvere felé egy fekete zakót vett fel. Ki sem néztem belőle, hogy a ruhatárában ilyen darab is található.  A kapucnija, a zakó felett van. Elég vagány. És nem bírom visszafojtani a vigyoromat. Egy DJ jön értem a szalagavatómon. Valahol valamit mégiscsak nagyon jól csinálhattam. Kopog a cipőm a kövezeten, s Ace erre a hangra figyel fel. Megemeli a fejét és már nem veszi le rólam a tekintetét. Ahogy közeledek hozzá lassan mosolyra húzza a száját.
• Csá Pipő! - szélesebb lesz a mosolyom. Már hívott így. Amikor a szülinapomon mentem a klubba.
• Szia herceg - mosolygok rá, s Ace átkarolja a derekam.
• Ezt a látványt ki nem hagytam volna - jegyzi meg a ruhám anyagát tapintva. - A hintód előállt! - vigyorog, s a fejünk fölött elkattint egy képet. Sötétben vagyunk és homályos az arcunk, ahogy felfelé nézünk. “Bál-ON”. Már fel is töltötte. Belegondolva igazi bulizós sminkes szelfiket nem is én csináltam magamról, hanem Ace. Annyi szelfit feltöltöttem, buli-külsőmről, amikre nem mentem el. S Ace olyan képeket tölt fel rólunk, amin tényleg ott vagyok. Most még jobban csillog rá a szemem.
• A rajongóid jobban fognak ismerni, mint én - jegyzem meg.
• Látod Liv? Csak az instámat kellett volna egész nap függeni és hamarabb szexelhettél volna velem - húzza az agyamat. Kinyitja nekem az ajtót, és megvárja, amig minden anyag a szoknyámból bekerül a kocsiba.
• Hát nem gondoltam, hogy a megismerésed ilyen egyszerű is lehet - rántok vállat, és megvárom, amíg Ace megkerüli a kocsit.
• Készen állsz, egy igazi bulira? - emeli meg a szemöldökét Ace.
• Ühüm - bólintok rá izgatottan és Ace gázt ad. Még így éjszaka is olyan nagy a forgalom Manchester felé. A kocsiban a Where the wild roses grow megy. Betölti az egész utasteret.
• Hová megyünk? - súgom rekedten.
• Titok - vigyorog Ace. Teljesen felcsigázott. Már akkor is, amikor elmondta az ötletét, hogy mégiscsak együtt legyünk a szalagavatómon. Akkor, amikor úgy döntött teljesíti azt a kívánságomat, amit megfogalmaztam nála. Vele akarok tölteni egy egész éjszakát. Ez az este a kettőnké. Ace semmit nem árult el, hogy mit tervez. Úgyhogy elképzelésem sincs mi lesz. Magához visz?  Vagy valahova máshova? Lehet nem is Manchesterben leszünk?
• Manchesterben leszünk? - kérdezem izgatottan Acet.
• Meglepetés! - nevet Ace.
• Na jó, csak egyet árulj el: lesz zene? - kérdezem nevetve.
• Liv. Amíg engem látsz, ne aggódj lesz zene - biztosít Ace és ezen mindketten elnevetjük magunkat. Nagyon oldott a hangulatunk és szeretném, ha ez örökre így maradna. Ace mellett ülni az autóban, kocsikázni együtt éjszaka és szerelmesnek lenni. Kinézek a sötét éjszakába, ahogy suhan el előttünk a táj, és a kezemet Ace sebváltót markoló kezére teszem.  Ace futólag oldalt pillant rám. Tudom, hogy Ace mindig üzen a dalszöveggel. Tehát rózsa? Mi lesz ez?
• Liv, ma tényleg nagyon baba vagy - jegyzi meg komolyan.
• S le akarsz feküdni ezzel a babával? - emelem meg a szemöldököm. A beszélgetés, ami ott ment a francia érettségim után. Már én is tudom, hogy Ace tényleg rám gondolt akkor. Ace nem válaszol. Manchester külvárosában maradunk. S egyszerűen nem jövök rá, hogy merre járunk. Ace leteszi a kocsit. Egy kis kovácsoltvas kapu van előttünk.  Hol vagyunk?
• Megérkeztünk? - nézek körbe. Mivel Ace kihúzza a slusszkulcsot, ezt igennek veszem. Ace kiszáll, és becsapja a vezető ajtót. Tücsökciripelés hallatszott. Követem Ace mozgását, ahogy megkerüli a kocsit és kinyitja nekem az ajtót, hogy kisegítsen. Talajt fogok, és magam után húzom a sötétkék uszályos szoknyaanyagot. Jobbra-balra nézek a kis utcában, de semmi ismerős dologra nem bukkanok. Manchester nekem mindig egy felfedezetlen város marad. Nagyon békés és nyugodt itt minden. Még békakuruttyolást is hallok. Ace zárja a kocsit és a kapuhoz lépve lenyomja a kilincset. Nyitva van. Kérdőn nézek rá, de Ace csak egy sejtelmes mosolyt ereszt el.
• Odaát Narnia fogad? - kérdezem rekedtes suttogással.
• Amíg nem lépsz be, nem tudod meg - súgja vissza Ace. Belépek és egy kis ösvény fogad. Kitalálom magamtól is, hogy végig kell mennem rajta. A kíváncsiság és az izgatottság hajt előre, most már igazán tudni akarom, hogy mi lesz a túloldalon. Egyre gyorsabban szedem a lábamat, a szoknyámat megemelem, hogy ne bukjak fel benne. Nagy levelű növények simogatják a bokámat, s végre látom az ösvény végét. Halvány fények hívogatnak. Az utolsó métereket futva teszem meg és megtorpanok az ösvény végén. Ace szorosan mögöttem.