Selfish Love

Dylan alapvetően sosem bírt. Most kicsit megint megfagyott körülöttünk a hangulat. Dylan nap közben nagyon sokat cigizik. Csak ebből tudom, hogy ideges. Elég hosszan készülök a “könyvtárba”. Dylan pedig tudja. Látom a szemén, hogy tudja, hogy Ace-el fogok találkozni. Az egész ház tuttifrutti illatban terjeng, a haj és testpermetemtől. Dylan némán nézi végig a készülődésemet. Az ablak alatt elsuhan egy autó, lágy motorhanggal, s tompított techno alapdobszólam hallatszik ki.

• Én… most elszaladok a könyvtárba - nyögöm ki, és a mellkasomig elvörösödök. Dylan az erkélyről néz rám, füst veszi körül, s metsző a tekintete.
• Ühüm - morogja, s megszívja a szálat. Tudom, hogy nagyon rosszul érzi magát, hogy megint miattam hazudik anyámnak, hiszen megint elhallgat valamit. S ugyanígy jártunk a múltkor is. Tud valamit rólam, amit titkol anyám elől. A matek példatárral és a gyakorlófüzetemmel szaladok le a a lépcsőház elé. Ace az utcán előrébb állt meg. De nem állította le a motort. Csendesen járatja, közben megy a zene. Ahogy kinyitom a kocsiajtót, a Le Flextől szól a Kiss me. Becsapom magunkra az ajtót és elmosolyodom.
• Csá! - vigyorogja rám Ace. Annyiszor köszönt már rám így. De ma egészen más a hangsúlya hozzá. S igazán tetszik. Ahogy a fogai rám villannak közben. Rövidujjú fekete pólóban van, a karját lazán az én ülésem fejtámláján pihenteti. Várakozón néz rám. Lassan esik le, hogy tényleg várja azt a csókot. Zavartan nyalom meg az alsó ajkam, s Ace mintha csak erre a mozdulatra várt volna, letámad. Ujjaival a hajamba markol, ahogy közelebb húzza a fejem a csókba. Alaposan felfedezi a számat, s csak utána enged el.
• Cukorka illatod és ízed van. Tetszik - sebességbe rakja a kocsit, s gázt ad. Becsatolom magam, s a hajamat simítom vissza, mert Ace teljesen felborzolta.
• Könyvtár? - kérdezek rá.
• Úgy nézek ki, mint aki könyvtárba akar menni veled? - kanyarodik Ace nagy lendülettel a munkásnegyed felé. Felborul a légzésem. Úristen! Tényleg magához visz! Fogalmam sincs, hogy fel vagyok-e erre készülve. Mármint persze, akarnám vele, de most hirtelen mégis elbizonytalanodtam. Ahogy haladunk a munkásnegyed sorházai közt egyszerre teljesen túlgondolkodom az egészet. Ace most sem beszél túl sokat. De mintha érezné a hangulatváltásomat, mert végül megszólal.
• Amúgy, jó hogy hoztál tanulnivalót, mert a program mellől álltam fel, szóval még be kell fejeznem egy mixet, ha nem gond - néz rám oldalt futólag. - Hát lehet ciki, de majdnem elfelejtettem, hogy érted jövök.
• Az igen. Hát nem tudom, hogy ezt most pozitívan, vagy negatívan kell értelmeznem - jegyzem meg.
• A legjobb, ha sehogy sem értelmezed - adja meg a választ Ace. - Valamikor nekem is dolgoznom kell.
• Azt hittem azt csinálod a klubban.
• A klubban már kész esték szoktak lenni. Azokat valamikor meg is kell csinálni Liv. Megalkotni, felépíteni, végiggondolni.
• Jól van - Ace leáll a háza előtt, s kiszállunk. A házban tényleg érződik, hogy Ace csak elszaladt értem. Szól a zene, és mi csak követjük a lépcsőn, az emeleti hálószobába a hangokat. Ledöbbenek, amikor látom, hogy tényleg a hálószobában vagyunk. Sokáig le sem esik. Utcafronti a hálószobaablaka. A redőnyök szinte teljesen lehúzva. A szoba tele van terhelve a hangrendszerrel. Elég komoly berendezés lehet. Ace-nek saját keverőpultja van, a forgószékébe ül és sietve éleszti fel a laptopot, s már megint hangfrekvenciákat látok előtte.  Falra szerelt tévéje van, ezzel szemközt van az ágya. Egy nagy franciaágyas matrac, ami…
• Mond, hogy ezek nem raklapok - lépek közelebb a szerkezethez.
• Nem raklapok - mondja Ace, miközben szüntelen kattintgat, s elég feszült, tehát nem sikerül, akármit is csinál.
• De Ace! Ezek raklapok! - fordulok felé vissza. Amúgy elég jól meg van csinálva. Feketére vannak festve, és rajta a fehér lepedős matrac egészen rendben van.
• Aham tudom - biccent rá Ace.
• Akkor miért mondod, hogy nem azok!
• Mert azt kérted, mondjam azt, hogy nem azok - néz rám oldalt Ace. Kikerekedett szemekkel nézek rá. Ace egy ideig néz, aztán visszafordul a gépe felé. Jól van. Visszabámulok a lábam előtt szétterülő vetetlen franciaágyra.
• Hát ez egy fura ágy - összegzem végül.
• Ja, az ex-emmel amikor szétcuccoltunk nála maradt az ágy - ránt vállat Ace. - Ezek a franciaágyak rohadt drágák, nekem meg egy rakat jogdíjat kellett kifizetnem az elmúlt időszakban, szóval totál le vagyok égve - közben megállás nélkül kattintgat, elindítja a számot, megállítja és úgy pötyög a billentyűzetén, mintha legalább programot írna. Fogalmam se volt róla, hogy egy DJ-nek jogdíjakat kell fizetnie. Leülök az ágyára, s kinyitom a matekfüzetemet. Ace két fülessel dolgozik, de a másikat csak most dugta rá a gépre, tehát engem nem akar zavarni. Újabb matek feladatsort írok a füzetembe, s nekiállok megoldani. Három oldallal odébb már fel sem tűnik, hogy Ace ágyán végighasalva matekozok. Jó lesz túllenni ezen a matek érettségin is. Visszalapozok arra a lapra, ahova még anyámnál satíroztam a szívet. Néhány kis szivet rajzolok köré, aztán megkeresem a mosdót az emeleten. Visszamegyek és leheveredek Ace ágyára a füzetem felé. A szívecskés oldalról készülök ellapozni, amikor megakad a szemem a központi nagy szíven, amiben két fekete, alkoholos filccel vésett betű áll: L.A. Az fix, hogy nem Los Angeles. Felnézek a füzetemből, s Ace a hangszórókra engedi Jessie Ware-től a Selfish Love-ot. Az egész hálószobában mindenütt szól, minden sarokból, rezonál a talajon a mélynyomó. Ace-re emelem a tekintetem. Úgy sétál, mint egy fekete macska, az éjszakában az utca közepén. Ráérősen, kényelmesen. Ő az éjszaka ura. Aki a sötétben jobban lát, mint bárki más. Hatalmasat nyelek, s Ace felhúz az ágyról. Tenyere a csípőmön, s ajkával a vállamra hajol.
• Egész nyáron hosszú nadrágban vagy? - morogja.
• Öhm… ja általában - nyögöm, ahogy ritmusra ringatni kezd.
• Kár - ajkaival a nyakamra vándorol. Le- fel járnak az ujjai a fenekem, a hátam, a csípőm, és a derekam vonalán. A felsőm alá csúsztatja a tenyerét, s ujjaival a bőrömet cirógatja. Megint ugyanúgy érzem magam, mint az első csókunknál. Nagyon darabosak a mozdulataim. Nem tudom mit kezdjek magammal. Ace-t eléggé lefoglalja, hogy leszedje rólam a felsőmet. Mire felfogom mit csinált, már fekete melltartóban állok előtte. Ace nem hagy gondolkodni, újra átölel, s kezei ritmusra simogatnak. Az ágyig hátrál velem, s belezuhanunk, rá a példatáramra, a füzetemre, Ace párnáira. Ajkaival az én számat keresi. Ujjaival az arcomat, a hajamat, a mellkasomat simítja, s halad lefelé a köldökömig, s ujjaival a lapos hasamnál kipattintja a nadrágom gombját, s kézfejét a nadrágomba csúsztatja. Megvonaglok alatta. Ace elhúzza a száját a csókból.
• Csináltad már ezt? - lihegi. Belevörösödök a kérdésbe. S ahogy Ace habozva leállt. Ujja a bugyimon.
• Hát… öhm… - felnézek Ace arcába, s kiszárad a torkom, úgyhogy szárazon nyelek. - Én...ööö… már nem vagyok szűz, ha ez volt a kérdés - Ace tekintete megfejthetetlen. Ujjai megmoccannak a szeméremdombomon, s lassan lejjebb csúsznak. Az én ujjaim pedig feljebb a nyakán, s lassan a fülénél az állandó sapka alá csúsztatom az ujjaimat, s lassan hátratolom fejéről a sötét színű sapkát.
• Jé…. van hajad  - suttogom rekedten. Méghozzá meglepően, baromira jó, sötétszőke haja van. A füle mögé tudom simítani. Éppen csak ennyire hosszú. Állati jól néz ki vele. Miért nem hagyja így? Ace ajkán is futó mosoly szalad át, ahogy felmosolygok rá. Ujjaival átsimít a szeméremajkaim közt. Leeresztem a szemhéjam, s átadom magam Ace ujjainak. Sokáig keresi a ritmust, de ahogy megtalálja, nagyon gyorsan elvisz. Átáztatom a bugyim, s most már Ace ujjait is nedvesítem. Elvitt. De csalódott vagyok, mert végülis nem feküdt le velem. Ahogy kinyitom a szemem találkozik a tekintetünk. A szememben csalódottság és kérdés ülhet, mert Ace csak ennyit mond:
• Én csak kapcsolatban fekszem le bárkivel is.

Ahogy hazafelé visz végig ezen gondolkodom. Nem értem. Akkor mi az, ami köztünk van? Mikortól számít valami kapcsolatnak? Akkor mi vagyok én most Ace életében? És ő mi az én életemben?  Teljesen a gondolataimba merülök, fel sem fogom, hogy Ace is kiszállt, s a fordnak dőlve újra megcsókol. Talán érzi rajtam, hogy nagyon magam alatt vagyok nem tudom. A hónom alá csapva a matekot felsietek az emeletre.

• Nem busszal jöttél haza? - anyum kérdezi, ahogy becsapom az ajtót. Fogalmam sincs, hogy járnak a buszok, szóval, valószínűleg nem buszhoz igazított időben érkeztem.
• Nem.
• Úgy tűnt, mintha Ace-t láttam volna. Hogyhogy ő hozott haza? - anyám csak egy sötét pillantást kap tőlem, s bevonulok Chris szobájába.

Este fennmaradok, és a Blue Moont hallgatom újra és újra.  Próbálok rájönni valamire. Bármire. De csak azt érzem, hogy semmit sem értek.  Kint a fürdőszobában az anyám Dylannel beszélget, és Ace nevére fülelni kezdek.  Mezítláb a konyhába megyek egy pohár vízért, s itt jobban hallom mit mondanak.

• Marianne, én ezt kizártnak tartom - jelenti ki Dylan.
• Akkor ki más? - anyám fogat mos, úgyhogy ront a kiszűrődő hangok minőségén.
• Figyelj Ace biztos nem hajtott rá!
• Nem?
• Nem!
• Biztos?
• Jó, nem tudom. Megkérdezzem? Szerdán úgyis ott lesz - Dylan kezd feszült lenni.
• Beszélj vele! Liv éppen hogy tizennyolc! Ace meg már...érted tíz évvel idősebb. Nagyon jól tudom, mit akar egy tíz évvel idősebb srác.
• A lányod apakomplexusos, előbb rám hajt, most meg Ace-re. Remélem nem támadta le Acet! - morgolódik Dylan.
• Mert szerinted a lányom mindenkire rámászik! - csattan anyám.
• Hát mit tudom én? Én csak a saját tapasztalatomat hozhatom fel, márpedig engem kifejezetten letámadott! - na már nem is kellett volna kijönnöm, tökéletesen hallani őket.
• Mindegy. Senki mást nem ismer Liv ki más lehetne? Egész nap itthon van. Amióta Ace és a klub volt azóta… mh… sokat ártott a lányomnak és én előre tudtam, hogy nem kellene elmennie. Próbáld kideríteni Ace-től a dolgokat! És értésére adni, hogy a lányom tini és még fiatal, ahhoz hogy ővele kezdjen. Gondolom csak meg akarja fektetni!
• Marianne! Nem is ismered!
• Mi mást akarna egy huszonnyolc éves? Biztos, hogy nem könyvtárba menni vele! Főleg nem egy ilyenfajta… DJ érted!
• Hagyjuk, de ha Ace benne van, akkor ő komolyan gondolja, mert ő nem olyan.
• Mit nem olyan?
• Nem egyéjszakás fajta. Neki elvei vannak.
• Nagyszerű! Szóval rendszeresen akarja az ágyába a lányomat. Sokkal jobb! Kösz, megnyugodtam - paffogja az anyám
• Marianne vedd észre, hogy a lányod felnőtt!
• Értem. De nem akarom, hogy Ace vagy bárki más bajba sodorja! Ismerem az ilyen fajtákat!
• Egyáltalán nem ismered! Semmit nem tudsz arról az életstílusról, amit Ace képvisel.
• Figyelj Ace-ről inkább ne beszéljünk. Véded, mert a barátod.
• Livről se, mert te meg szentnek látod a lányodat, pedig nem az! Hú de felhúztad az agyamat basszus! - nyitja ki a fürdőszoba ajtót Dylan.
• Pszt! Ne hangoskodj!  - inti le anyám s leoltják a villanyt. A hálószobában már elcsendesednek. A kezemben a vizespoharammal állok.  Az életem kifejezetten bonyolulttá kezd válni.