Melankólia

 Természetesen Lord Delavalat faggatom legújabb ismerősömről. Kíváncsi vagyok, hogy Charles lovagnak tartja-e Mr. Knight-ot vagy erről a lehetőségről le kell tennem.

• Philip Knight? - Charles gyorsabban issza a kávéját, mint szokásos. - Véleményem szerint többre tartja bármelyik állatát, mint a nőket. De egyik birkáját, vagy marháját sem veheti feleségül, tehát Eliza lehet esélyed nála. 

• De Charles! - szól rá a nővérem. - Eliza, az a javaslatom, ha komolyan vennéd Philip Knight figyelmét, akkor mutass felé több érdeklődést a kelleténél.

• Mindenki felé kellő érdeklődést mutatok, aki esélyesen vagyonos és nőtlen - jegyzem meg.

• Kivéve, ha Picar de Noir a közeledben van - szúrja közbe Emily.

• Ez téves félreértelmezés részedről.

• Egyáltalán nem. Folyton eléri, hogy vele beszélj Eliza. Túlságosan is sokat foglalkozol vele, ezzel megtévesztve minden nőtlen férfit, aki csak megismer téged. Kétlem, ha Philip Knight nem így gondolja, már most. Rendkívül szerencsétlen eset, hogy éppen Picar de Noir ismertetett össze vele.

• Egyáltalában nem értem mi a bajotok Picarral. Fiatal, eszes, jó családi kapcsolatokkal, és jövedelmező új vállalkozással. A lóversenyek Angliában rendkívül népszerűek. Egy ló vagyonokat ér, nem kis nyerészkedést jelent, ráadásul rangban sem jelentős váltás Elizának. Ti nők, ha gazdag férfit láttok máris a házasságra gondoltok. Ellenben ha kevésbé vagyonost!

• Charles, mindannyiunk érdeke, hogy Eliza jól házasodjon.

• Csak annak a szerény megállapításnak adtam hangot, hogy Picar de Noir éppen olyan jó lehet, mint Dorser márkija, vagy Chesterfield birtokosa.

• Biztosíthatlak drágám, hogy feleannyira sem - csapja le Emily. - Igaz, Eliza?

• Több fiatalember is tetszik, ez természetes. Főleg az én koromban.

• Igaz. Biztosíthatlak Eliza, ugyanez igaz fordítva is - Charles gyorsan kiitta a kávéját. - A fiatalembereknek is több ifjú hölgy is tetszhet. De feleségül, csak egyet vesznek. Ahhoz pedig nem elég az, hogy tetszik valaki. A vonzalomhoz ennél több kell, és a házassághoz szerelem sem árt ha társul. Márpedig egy férfi mindig megteheti, hogy válogat. És csak válogatás után választ.

• De Charles! Ne vedd el Eliza kedvét!

• Nem a kedvét akarom szegni, csupán arra akartam utalni, hogy hiába mutat akármennyi érzelmet és nem létező szerelmet egy férfi felé, ha ez az illetőt csöppet sem érdekli. Mint Timothy Weymouth esetében is láthattuk - szúrja oda keményen Delaval.

• Ez igazán kegyetlen megjegyzés volt - hessegeti el Emily. Delaval sietősen itta a  kávéját, tehát távozik. Kettesben maradok a nővéremmel.

• Timothy Weymouth? Miért hozta fel? - kérdezek a sógorom után nézve.

• Semmi, hagyjuk most - rázza a fejét Emily.- Beszéljünk Philip Knightról! - mosolyog rám.

• A dorseti márki - nem tágítok a témától.

• Jól van. Bár… nem akartam még a tudomásodra hozni - fordul el Emily. - A múlt héten volt az eljegyzése.

• Az...eljegyzése? - mintha a padlásunkon heverő almák mind egyszerre zúdultak volna rám. Lehet összeroppanok.

• Igen. Londonban. Egy igencsak vagyonos ifjú hölggyel, még az udvarhoz is bejáratos. 

• Ó!

• Tekintve, hogy Mr. Weymouth is parlamenti tag… ez igazán nem rossz party számára.

• Igen, hát...ez igaz…

• Eliza, úgy sajnálom - fogja meg a kezem Emily. Kedvetlen lettem. Sokkolt a hír a márkiról. Nem is tudom, nem vagyok egy ájulós típus, de most kábé el tudnék ájulni.

• Egy kicsit lepihenek most Emily.

Chester főutcájára néző ablaknál állok. Nem is tudom miben reménykedtem. Természetesen tetszett a dorseti márki. A szépen varrt finom anyagú ruhái. De tudom, mennyire távol álltunk egymástól, nem csak jövedelem tekintetében. A könyvesbolt előtti találkozásunkra gondolok. Vergilius kötetet vett aznap a márki. Delaval könyvtárában csak egyetlen Vergilius kötet van, azt hoztam magammal a szobámba olvasni. “ Villan a villám és tanujuk nászukban a mennybolt.”

Timothy Weymouth, valaki mást vesz feleségül. Egy gazdag nőt. Érzékenyen érint a hír. Elhagy az erőm. A kedvem. Philip Knight vizitkártyáját használom könyvjelzőnek a Vergilius kötetben. Nem tudom rászánni magam a látogatásra Mr. Knightnál. Az új lovagnál. Nem úgy, hogy kedélyemet vesztettem, egy másik férfi miatt. Talán igaza volt Picarnak a jellemem leírásában. Túl könnyen adom át magam a hangulataimnak és egészen magukkal ragadnak. Mély melankólia. Katartikus lélekmorzsolás. Nem tudom feldolgozni ezt a belülről mardosó fájdalmat. Magamnak akartam Timothy Weymouth, de még csak el sem indulhattam a versenyen. Nem hogy a befutók közt lehettem volna. Igazán most még ez a lóversenyhasonlat is csak a földhöz vág. 

Hoztam magammal egy üveg fenyőszirupot arra az esetre, ha meghűlnék az úton. Remélem kedélyjavítónak is megteszi. Napi három kanál fenyőszirup javallott. Remélem nem ettem többet. Már nem emlékszem. Ragad a méztől az ujjam. De a fenyőszirupban nincs benne Picar életesszenciája. Az a vitalitás, amiből mindig átragad rám is valami. Magával tud húzni. Kihúzni a melankóliából, aminek folyton átadom magam. A fenyőszirup nem pótolja azokat a szurkáló megjegyzéseket, amikkel rendszeresen felpiszkál. Legalább annyira, hogy érezzem, még élek.

A harmadik nap már tényleg betegnek érzem magam. Próbálok kijutni a kertbe, és megnézni legalább a hortenziákat, de végül csak ülök a faragott kőpadon és bámulok magam elé, erőtlenül az ölembe ejtett karokkal. Ha Timothy Weymouth mást vett feleségül, akkor nincs értelme erőlködnöm. Megtévesztem önmagamat is bármilyen társaságba megyek. Egy vagyontalan nemes lány, senkinek sem kell. Még csak jól sem nézek ki, mint a nővérem, nem vagyok hozzá sem elég magas, sem elég csinos. Emily volt a befutó, egy lord felesége lehetett. Lady Delaval. Én maradok versenyen kívül az otthoni gazdaságban.

• Meddig akarod még emészteni magad a márki miatt? - kérdezi Emily, ahogy megáll mellettem a kerti pad szélénél.

• Nem tudom. Nem tudok felállni ebből a csapásból.

• Badarság. Sosem hitegetett.

• Tudom. De én hittem.

• Hittél a csodákban?

• Igen.

• Eliza, nem egy ír mondában élsz.

• Nem? - nézek fel bágyadtan.

• Nem. Túl sok mesét olvasol és túl kevés helyi hírt.

• A helyi hírek unalmasak.

• De pontosan kiolvashatod belőle a valóságot. A mitológia nem valóság.

• Pedig annak tűnt.

• Tündérekről, óriásokról és istenekről, meg hősökről? Eliza itt húsvér, halandó, hétköznapi emberek élnek körülötted.

• És mind unalmasak is…

• Mind?

• Jó, kivéve talán Picart.

• Akkor menj hozzá!

• Ez nem játszik.

• Miért nem?

• Nem fogja megkérni a kezem. Ő maga mondta: nem vagyok hozzá elég gazdag.

• Ezt mondta?

• Ezt.

• Vagy csak ezt akartad kihallani abból amit mond. Igazán szelektíven tudsz meghallani és értelmezni dolgokat.

• Akkor mi a javaslatod?

• Az, hogy tervezzük meg az utazásunkat Chesterfield felé.

• Biztos?

• Philip Knight nem egy márki. Nem érdekli sem a politika sem más vidék.

• Értem.

• Tetszik neked?

• Kellemes embernek tűnt.

• Az éppen elég egy boldog házassághoz. Nem igaz?

• Hááátt….

• Ha szerencséd van feleségül is vesz.

• Gúnyolódsz!

• Ó dehogy, én soha.

• Valójában Picar mellett voksolsz.

• Én valójában melletted voksolok Eliza. De az a megállapításom, hogy végtelenül boldogtalan lennél egy szerelem nélküli házasságban.

• Hát akkor nagyon meg kell válogatnom, hogy kibe leszek szerelmes.

• Látod ez milyen bölcs megállapítás volt?

• Jól van, nézzük meg Philip Knight -e a lovagom! - adom meg magam.

•  Kezdhetünk néhány váltás ruhát csomagolni! - húz fel magához Emily és egymásba karolva sétálunk vissza a házba.