A szerencse nyertese

 Ami Grasmere-ben könnyen haladt, az a de Noir birtokon Picar szerint kevésbé lesz egyszerű. A házasságunk elfogadtatása. Az én családom elfogadását nem volt nehéz megszerezni. Anyámat alig érdeklik a családi ügyek. Emily és a férje Picar jóbarátja, természetesen támogatták a házasságunkat. Miles belenyugodott, hogy hasonló társadalmi státuszú férfi a férjem, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Bár a nőrablás tényéért senki sem rajongott. Elfogadták, hogy mi ezt az utat választottuk és végülis rendben lezajlott az esketés, hivatalosan férj és feleség vagyunk. Beletörődtek.

Couer de Noir  fanyar arckifejezéssel fogadja a bejelentésünket. Mintha citromba harapott volna. Az első kérdése a hozományom volt. Egyáltalán nem tetszett neki a válaszom.

• Hát fiam, házasodhattál volna jobban is - morogja öblös hangján. - Couer te tudtál róla? - fordul idősebbik fia felé.

• Nem. Én ugyan nem - feleli Picar bátyja a csülökhúst tologatva a tányérján.

• Nekem már ez a választott életmód sem tetszik. Lóversenyekből megélni! Egy kisnemes lányát elrabolni és feleségül venni. Nem tudom honnan szalasztottak fiam, de bohém egy élet ez annyit mondhatok - törölgeti zsíros ujjait Couer.

• Na, aztán hány éves vagy? - fordul felém álmatag tekintettel.

• Közel huszonöt - felelem s Picarra pislantok közben.

• Áh, túl idős - legyint rá azonnal Couer.

• Mihez? - kérdezek vissza nyugodtan. 

• Mindenhez - mordul Couer. - A házassághoz. A gyerekszüléshez.  Persze ennyi hozománnyal nem igazán lepődöm meg, hogy nem kapkodtak érted - bólogat magának Couer de Noir. - Mindig mondtam minél fiatalabb annál jobb. Könnyebben hajlítható a fiatal cserje, mint  az ezeréves tölgy.

• Eliza pont elég idős ahhoz, hogy tudja mi a házasság - feleli Picar röviden.

• Éppen jobb mint egy tizennégy éves csitri az igaz - mér végig Couer de Noir. - Ott laktok az udvarházban? - kérdezi futó pillantással.

• Végeztem egy-két igazítást rajta, de igen - feleli Picar.

• Én bocsátottam a rendelkezésére - jegyzi meg nekem mellékesen Couer de Noir. - Nem egy rossz fekvésű ingatlan. Legalább használja a fiú. Na, hát el lesztek éppen ott. 

• Tehát áldásodat adod apám? - kérdez rá várakozón Picar.

• Áldásom, rátok, na… áldásom - legyinti le Couer. - De akkor is hozhattál volna egy kis pénzt az asszonnyal, ezt csak eltartani hoztad éhes szájnak. Abból meg már éppen elég van a családban. Hazacsődítetted az összes unokatestvérdet is! Minek? Nincs ezeknek a léhűtőknek semmi sem, amiből megélhetnének - ingatja a fejét Couer. - Szolgának se kellenének senkinek, nem hogy másnak.

• Azt majd én megoldom - dől hátra magabiztosan Picar.

• Mindegyikből lovászfiút csinálsz, vagy kocsist? - nevet öblösen Couer de Noir.

• Az legyen az én gondom apám - mondja titokzatosan Picar. Összenézünk az asztal felett.

• Felőlem, etetheted őket szalmával is mint a lovaid, na kártyázunk egyet, vagy nem tudsz kártyázni?  - néz rám sötéten Couer.

• Történetesen nagyon jól tudok kártyázni - felelem rá könnyedén.

• Azt majd megnézem én. 

Tehát átvonulunk a nagyszalonba és kártyaasztalhoz ülünk. Couer de Noir szeret kártyázni és ért is hozzá. Rezzenéstelen arccal nézegeti a kártyáit. Húsos ujjaival  éppen csak megemeli az asztalról alapokat és vissza is teszi.

• Ha egy nő kezében jól forog a kártya az boszorkány - morogja Couer. Mert érződik, hogy nyerésre állok.

• Vigyázz apám, mert vele van az írek szerencséje - nevet hasból Picar.

• Tán azért vetted el? - kérdezi sandán Couer, miközben újabb összeget nyerek.

• Mindenkinek megvan a maga oka a választásához - feleli rejtélyesen Picar.

• Az igaz, az igaz - bólogat magának Couer.  Újabb kört nyerek. Couer összevont szemöldökkel felnéz rám.  Rámosolygok, miközben magam felé söpröm az asztalt.

• Az ördögbe is! Jól játszol te lány! - jegyzi meg mérgesen.

• Az én asszonyom - paskolgatja büszkén a kezemet a kártyaasztalon Picar.

• Áh nem játszom veled többet, kiforgatnál a vagyonomból is - jelenti ki, ahogy az aranyserlegbe pakolom a csilingelő nyereményemet.

• Hagyd már nyerni az öreget - vihogja Picar. - Még nem hív meg minket többet a várba. - nevetek és Picar elé teszem a teljes nyereményemet.

• A tiéd, vegyél belőle, amit szeretnél - kacsint rám Picar.

Couer kiszáll a játékból, de a többiek még próbálkoznak a szerencséjükkel. A lóheremedálom most is szerencsét hoz. Mint mindig. Az idős Couer de Noir minket figyel. A szája rándulásából tudom, hogy rájött a technikánkra. Picar mellettem ül. Kettőnk kártyalapját igazítjuk úgy, hogy egyikünk nyerjen. Picarral észrevétlen lapcserézünk az asztal alatt. Vége a játéknak. Picar nyert. Felállok az asztaltól. 

• Te voltál az, aki olyan jól hárfázott itt igaz? - kérdezi Couer.

• Nem tudhatom.

• Játsz nekünk valamit! - mondja és a hárfa felé int. 

• Ha kívánja - biccentek és átvonulok a szalonon a hárfa mellé. Picar az apjával a kandallópárkányra támaszkodnak.

• Nos? - kérdezi Picar felém sandítva.

• Minél inkább megismeri az ember, annál inkább értem, miért vetted el. Okos és veled van.  Egy házastársnál csak előny, ha mellettünk van és nem ellenünk. Ő társ. Igazán az. Támaszod lesz mindig. Még hasznodra is lesz. Tetszik… ahogy összejátszotok. Ti ketten.

• Eliza nagyon ért ehhez.

• Ravasz. És pénzéhes. Tetszik - vigyorog Couer de Noir. - Ragadni fog hozzá a pénz, mert úgy intézi. Megtanította rá az élet úgy látszik. Kevés pénzből sokat csinálni. Egyedül nem lehet. De csapatban igen. És ő ezt tudja. 

• Mondtam, hogy ne becsüld le a választásomat.

• Erős nő. Erős fiúkat fog szülni neked - méreget Couer. Picar válasz nélkül kiissza a bort a kupából és a kandallópárkányon hagyja. Hozzám lép.

• Eliza de Noir - nyújtja felém a tenyerét. - Egy séta  a várkertben?

• Mi okom lenne rá?

• Lássuk csak - vág gondolkodó arckifejezést Picar. - Holdfény, csillagok, igazi romantika - feleli Picar.

• Csábtóan hangzik Monsiuer - felelem és mosolyogva felállok, s belekarolok. Ring a szoknyám, ahogy távozunk a szalonból. Couer de Noir a fejét ingatva néz utánunk.

Kellemes sétánk van a holdfényben. Innen látni az egész környező vidéket. A tekintetem repül a fenyvesek csúcsai felett. A sötét vonulatok vezetik a szemet végig a látóhatár szélére. 

• Utál engem - fogom össze a szoknyám, ahogy fellépek a köveken, hogy magasabbról lássak rá a tájra.

• Azt utálja, hogy nem vagy elég gazdag.

• Azt én is utálom magamban - jegyzem meg sóhajtva.

• Akkor nem is különböztök annyira egymástól. Kedvel.

• Gondolod?

• Igen.

• Házasodhattál volna jobban Picar. Megvolt hozzá a képességed.

• Mármint?

• Nem tudom. Vonzó vagy. Magas. Erős. Kellemes modorú. Udvarias. Előzékeny. Elcsavarhattad volna egy hozományban bővelkedő lány fejét.  Apád jobban szeretné.

• Én tökéletesen elégedett vagyok a választásommal. Tehát a téma lezárva Eliza - feleli határozottan Picar.

• Mindez, lehetne a tiéd is. Ha elsőszülött lennél - nézek körbe a váron. - Nem szomorít el.

• Nekem is van egy váram. Az udvarház. Az én házam az én váram - mosolyog rám Picar. - Kicsinek találod?

• Tulajdonképpen nem. Szeretem a te váradat is Picar.

• Elégedett vagy? - kérdezi tőlem és magához húz.

• Tökéletesen.

• Gyere van egy szoba az én rendelkezésemre ebben a várban is, amit éppenséggel meg tudok osztani veled! - húz magával Picar.

• Csábítóan hangzik, a de Noir várban aludni ma éjszaka - búgom.

• Én nem annyira az alvásra gondoltam - bazsalyog Picar.

• Ó - formálom elpirulva és sietve követem a folyosón Picar nagy lépteit. Végigszaladunk a fáklyákkal világított folyosón. Hatalmasnak tűnik ez a vár a Grasmere-i házhoz képest. 

Szeretem a de Noir várat. De Picar is én is, vágyunk vissza a saját háztartásunkba, az istállóhoz, az udvarházunkba. Tehát nem nyújtjuk sokáig a de Noir várban tett látogatásunkat. Kezdem azt érezni magamon, hogy sosem lett volna nekem való egy gazdag nagyasszonyi életmód. Most hogy a várban töltöttünk néhány napot és elképzeltem milyen lenne itt élni. Rájöttem, hogy sokkal jobban kedvelem azt a kis vidéki, egyszerű udvarházi életet, amiben mindig is éltem. Tulajdonképpen elégedett vagyok. Ahogy Picarnak is mondtam. Nem vágyom többre. Talán azért, mert megtaláltam Picar mellett azt, amit kerestem. S ennél nem kell több. Kipihenten térünk vissza a kedves kis boltíves folyosókkal fákkal övezett vidéki udvarházunkba. Ez az én háztartásom. Picar otthona és most már az enyém is.