Fenyőszirup

 Azon az estén hazafelé a kocsiban anyám összeszidott. Az egész estét Picarral táncoltam végig a legerkölcstelenebb és legfelháborítóbb módon, ahogy táncolni lehet. Szinte magamnak sem merem bevallani, hogy hogyan viselkedtünk. De akkor olyan természetesnek és normálisnak tűnt. Tulajdonképpen most is annak tartom. Legfeljebb az erkölcscsősz társaság szerint nem volt megfelelő a viselkedésünk.

Nem érzek semmi rosszat abban, ahogy Picarral voltam aznap este.  És nem, kicsit sem törődtem semmivel, és senkivel. Remek táncpartnerem volt és jól éreztem magam. Egy férfival, aki engem akart. Egészen csak és kizárólag, engem. Végre egy este, amikor nem éreztem magam boldogtalannak. 

Bevallom kíváncsi vagyok mikor jelentkezik be Picar de Noir látogatásra. Ha szándékában áll még látni. 

A kertemben vadrózsát és orgonát ültetek. Az ösvény másik oldalára nyárfasort. A nővérem látogat meg minket. Megmutatom neki a kertünket. Ahogy végigsétálunk a frissen ültetett nyárfasoron akkor látom, hogy két nyárfám is kidőlt.

• Mi történhetett velük? - vizsgálgatom a bánatosan kidőlt fáimat.

• Bizonyára egy rangos férfi hiányát gyászolják ők is - jegyzi meg Emily.

• Micsoda gáláns elképzelés! - nevetek Emilyre. - Nekem eszembe nem jutott volna korábban ilyen párhuzam.  A nyárfasor végénél találkozunk Emma Honeywooddal.

• Nem fogod kitalálni mit szereztem neked! - lobogtat egy borítékot Emily felém már messziről a magasba. Előreszaladok és kapkodok a keze felé.

• Mi ez? - kíváncsiskodom.

• Szereztem neked meghívót a Chesteri bálra! Ott lesz ő is - súgja Emma.

• Ki? - kapom ki a kezéből a meghívót. 

• Dorset márkija - komolyan mintha leülne a hangulatom. - De partnerről nem tudok neked gondoskodni.

• Majd vele megyünk - nézi meg a nővérem is a meghívót.

Chesterben az újbóli jelenlétem nem kis csalódás számomra. A bálon valóban ott van Dorset márkija, de mindvégig a terem másik végében marad bizonyos társasággal. Csak egy újabb ostoba estély. Miss Woodward eljegyzéséről szól  az este és a társasági pletyka, egy vagyonban és zenei tehetségben dúskáló hölgyet jegyzett el egy igencsak gazdag úr.  Mintha a házasság csakis a vagyonosok privilégiuma lenne. Minden lány a csupasz vállait mutogatja, mindenki fehérben. A bálok egyszerre kezdenek unalmasnak tűnni. Kevés a tánc és kevés a partner. Igazán szomorú látni, hogy mennyi fiatal lány kénytelen álldogálni táncpartner nélkül. Köztük én is. Dorset márkija is alig táncol ezen az estén. Talán nincs kedvére való a táncpartnerek választásában. És Chesterben most nincs itt Picar de Noir, hogy néhány fordulóra lefoglaljon. Vagy akár egész estére. Aki északon maradt. Egyszerre érződni kezd számomra a hiánya.

Kárpótlásként Emily és a férje elvisznek a Macbeth előadásra. Ahogy reggel kinézek az ablakon úgy tűnik a pára a balzsamos észak felé emelkedik. Követnem kell. Vissza. Északra.

Öt hét telik el, mikor Picar de Noir bejelentkezik nálunk. Anyám gyomorpanaszokkal a szobájában marad, tehát Picar  és én kettesben teázunk.

• Miss Leinster - Picar halkan kavargatja a cukrot a teájában. A kanalat nézi. - Meséljen, kihez készül éppen férjhez menni? - provokatív kérdés és egyben huncut is. Picar tökéletes ebben. Pontosan tudja, az élethez és a tánchoz is kell egy kis huncutság. Tüntetőlegesen a számhoz emelem a teáscsészémet és kortyolok.

• Mint látható, nem tolonganak a kérők az ajtómnál, hogy sorba álljanak a kezemért - emelem fel a fejem ültömben, de lesütöm a szemem.

• Már bizonyára feltérképezte az egész körzetet partiképes jelölteket keresve. Tudom, hogy aki nem kerül fel a listájára esélye sincs az érdeklődési körébe kerülni.

• Picar de Noir, Ön is az érdeklődési körömben van, pedig biztosíthatom, hogy nem találom sem partiképesnek, sem általam listára jelöltnek.

• Üresedés volt azon a listán? Talán Dorset márkijának a helye? - kérdez rá.

• Minden botlásomra emlékeztetni fog életem végéig? - kérdezek rá villámló tekintettel. Picar félreteszi a teáscsészét és egyenesen rám néz.

• Ahhoz hogy életed végéig emlékeztesselek, elég közeli kapcsolatban kellene maradnunk. Tetszik, ahogy feltűzted a hajad. Nagyon tetszik - jegyzi meg és megköszörüli a torkát. Néhány tincs a tarkómra omlik, játékosan oldalról hátrarendezett tűzés a fejem teteje felé tűzve. Ma én is sikeresnek éreztem magam a hajtűkkel.

• Sétáljunk, olyan szép ma az idő! - szólítom fel.  Picar némán követ. 

A lenyugvó nap aranyló fénye lágyan melenget.  A környék legmagasabb pontjáig sétálok. Picar a tóvidéket nézi. Nincs füst, nincs fojtogató levegő, nincs köd. Napsütötte, tiszta idő.

• Öt hét. Milyen régen volt. Mi minden történt öt hét alatt Picar? Kártyaveszteségek? Lóversenyek? Szerelmi vallomások? 

• Fenyőszirup főzés - összegzi tömören.

• Ez… komoly? - kérdezem vissza.

• Szórakoznék veled Eliza?

• Ez keresztkérdés, folyton azt érzem, hogy szórakozunk - jegyzem meg a fejemet ingatva. - 

• Tényleg fenyőszirupot készítünk. Általában hat hét mire kiválik a fenyőrügyből a szirup. A jövőhéten megkóstolhatod. Ha… eljössz - meghívás? Ismételt belépőre a de Noir várba?

• Fenyőszirup?

• Ettél már?

• Még soha - rázom a fejem.

• Ezért köhögsz folyton - jelenti ki Picar. 

• Nem köhögök folyton - tiltakozom. - Csak ez a hülye levegő itt!

• Minden légúti panaszra tökéletes. Nézz rám, sosem köhögök - vigyorog.

• Mert egy fenyves közepében élsz - emlékeztetem.

• Kóstold meg! A legfrissebb főzetet.

• A szabadság íze? - huncutság a kérdés.

• Vagy… a szerelemé… ki tudja? - emeli meg a szemöldökét pajkosan Picar.

• Hát akkor ki nem hagyom.

A de Noir vár udvarán készítik a szirupot. Sosem láttam ennyi  mézet és ennyi fenyőrügyet együtt. Picar az ujjai közt forgatja a fenyőrügyet, miközben mutatja a szirupfőzés praktikáit.

• Tehát két ujjnyi fenyőrügy és rá két ujjnyi méz vagy cukor. Bármilyen fenyőrügy lehet, nekünk többnyire erdei és ezüstfenyőink vannak. Kóstold meg! - nyújtja át.

• Hogy? - nézek óvatosan a fenyőrügyre. Picar a szájába vesz egy fenyőrügyet és rágcsálni kezdi. 

• Így. Még zsengén kell szedni, ilyenkor tavasszal, legkésőbb kora nyáron. Ha már elkezd barnulni akkor nem jó, az már fás. Ezek már át vannak mosva és kicsit elősütve. Minden sort döngölünk. Ha elkezd oldódni a hajtások nedve, akkor összeesik, ilyenkor lehet még rá halmozni. Hat hétig áll, utána át kell szűrni. És a végeredmény - egy vastag üveget tart elém. Olyan, mintha méz lenne benne.- Megkóstolod? - egy kiskanalat nyújt át.

• Rendben - lépek közelebb és kiveszem a kezéből a kanalat és belemártom a szirupba. Állaga alapján is mézízre számítok. Enyhén savanykás fenyőízzel.

• Tetszik? - kérdezi, ahogy a kiskanalat még mindig a számban tartom.

• Ühüm.

• Remek, mert a ma esti szarvaspecsenye ezzel készül a vacsorához - veszi el a kiskanalat a kezemből Picar.

• A vacsorához? - nézek rá. Nem fogok hazaérni.

• Lovaglás a holdfényben? Vagy egy éjszaka a de Noir várban, ha én kérlek. Melyiket választod? - mindkét variáció csábító. Nem tudok dönteni.

• Muszáj választanom?

• Kizárt, hogy egyszerre megoldjuk a kettőt. Habár… miért ne? - ráncolja a homlokát Picar. - Majd lesz valahogy.

A de Noiroknál nagy asztaltársaság van a vacsoránál. A többség rokon. Vagy meghívottak, akárcsak én. Nem tudok számba venni mindenkit. Picar és Coeur között kapok helyet az asztalnál. A falak mentén fáklyák lobognak,  a hátunk mögött a kandalló ontja a meleget. Talán mindig fűtenek.  Hatalmas vas gyertyatartók ereszkednek le a mennyezetről, a fejünk fölé.  A szavaspecsenyét nyílt tűzön sütötték egész nap. A fenyősziruptól, puha és édes az íze. Minden falat egy kisebb mennyország belőle.  Picar szóviccekkel szórakoztatja a közel ülőket.  Tetszik a hangulatuk. Sokan vannak és zajosak. Közel sem olyan, mint a finom úri szalonok tucatja, amikben annyit forgolódunk a társasági érintkezéseink alatt. Csupa fárasztó csevegéssel olyanokkal, akikről nagyon keveset tudok. Itt nincs ilyen teher rajtam. Senki sem erőlködik azzal, hogy meg akarjon ismerni és én sem  akarom őket. Elfogadnak pusztán Picar asztaltársaként. Nincs megkérdőjelezve, hogy mit keresek itt. Nem irányul rám végtelen figyelem. Mint szinte az egyetlen lányra, aki nem túl finom ír vászonruhát visel.

• Este héttől nyolcig hárfamuzsika? - fordul felém Picar. Beleegyezően rámosolygok és biccentek. Egy kisebb teremben állították fel a hárfát. Coeur egy öblös fotelben helyezkedik el. Picar hozzám közelebb. Miközben hárfázok folyton magamon érzem kifürkészhetetlen tekintetét. Meg vagyok elégedve a sötét szemeivel. Bort kortyolgat. Vajon mire gondolhat? Annyi gondolatunk van egy nap. S ezek jelentős része aggodalom, szorongás, félelem. A múltról és a jövőről. Írországra gondol? Vagy arra, hogy hogyan tovább?  Olyan szép a szeme. Sötét.  Mindenki beszélget a terem különböző pontjain. Csak Picar figyel engem. Feláll és megkerül a hátam mögött kinéz az ablakon.

• Ne nézz! - szólok neki halkan.

• Mert?

• Mert zavarba hozol - nézek fel rá sötéten.

• Zavarba hozlak? - pislant rám Picar fanyar mosollyal. - Van a közelben egy utca, kandeláberrel kivilágítva. Ha akarod, ellovagolhatunk odáig. Kettesben a holdfényben, Picarral. Akarom? Igen… akarom.

• Igazi világítás az utcán? - szeretném megnézni. Tényleg. S beleegyezem. De Noir lovat kapok, valószínűleg Picar nevelte ló. Szelíd. Könnyed vágtával érünk el a kandeláberekig. Észak végtelen nyugalma és csendje vesz körbe minket. Mintha csak ketten lennénk az éjszakában itt északon. A hold ezüstösen ragyog be mindent. Már sötét van, de az utcai kövezetet megvilágítja a lámpássor fénye. Egy kis patakon vezet át az út. Leszállunk a lovakról. Alvó kisváros, fényekkel. 

• Milyen békés! Nagyon hangulatos - nézek Picarra, aki várja, hogy elinduljak a kandeláberek mentén. - Tetszik! - jelentem ki két kandeláber között a vízfolyást nézve a kőkorlátnak dőlve.

• Szép utca - ért egyet Picar.

• Ez a nyugalom. Ami erre van északon. Nem unalmas nyugalom. Pihentető és kikapcsoló. Nem akarsz tőle gondolkodni, nem akarsz beszélni, csak élvezni a csendet.

• Akkor ne beszélj! - nyomja az ajkait a számra. Megdermedünk, mint az éjszakai kandeláberek mellettünk az éjszakában. Egészen közelről érzem a légvételeit. A mellkasa vadul emelkedik és süllyed. A köpenyem egyszerre nagyon melegnek tűnik itt ezen az esti hűvös kis utcán. A lehunyt szemeimet a kandeláber fénye tompán világítja. Mintha érezném a fenyőszirup ízét Picar csókjában. 

• Errefelé azt mondják, ha elcsendesedsz akkor el tudod képzelni, hogy csodás dolgok történnek,  és ha el tudod képzelni, akkor el is kezdenek történni a csodák - súgja Picar az arcomat és a karomat simítva.

• Tényleg? - súgom vissza.

• Igen, ahogy a Hold beragyogja az éjszakai eget, a hely varázsereje miatt valóra válnak a csodák.