Chesterfield

 Az utazás Chesterfield felé borzalmasan alakul. Folyton felkavarodik a gyomrom, és a leglehetetlenebb pillanatokban ki is adok magamból mindent. Mintha a testem tiltakozna az egész utazás ellen. A kudarc az oka. A márki felé tett csábítási kísérletem teljes kudarca. Nem érzem magabiztosnak magam, hogy el tudom nyerni ennek a lovagnak a tetszését. Főleg nem a szerelmét. Tehát csak ülök a hintóban és elfogadom, amit kimér rám a sors. Emily a vidékről áradozik. Én némán bólogatok rá. Elgyengültem.  Még az almás piték gondolatára is csak felfordul a gyomrom. 

Chesterfield a kedves arcát akarja mutatni nekünk. Kivételesen süt a nap. Minden élénkzöld, frissen kaszált fű illata leng a levegőben. Nagyon üde illat. Könnyű a szél.

• Miss Eliza Leinster! Annyira örülök a látogatásnak! - Philip Knight csupa szívélyes vendéglátás. Túl kedves. Jó társasággal érkeztem. Emily és Charles kellemes benyomást tesznek rá és Philip kész körbevezetni minket a birtokán. A sok ülés és utazás után fellélegzés végre nem hánykolódó gyomorral küszködni. 

Philip büszke birtoktulajdonos. Aki jól ismeri a birtokát. Charles nem hazudtolta meg magát. Tökéletes leírást adott. Philip rajong az állataiért. Mindet megmutatja. A disznóknál túlzottan is sokat időzünk. Büdösek és majd elhányom magam tőlük és ő még mindig arról a három koszos malacról beszél. Nem is értem. Komolyan nevet is adott nekik, vagy nem tudom. Miután a  teljes állatállományát megmutatta a birtokán csak utána visz minket az istálló felé, a legnagyobb büszkesége helyszínére. A felé sem hallom annak, amit mond. A kalapomat igazgatva a karámnak dőlök amíg Charles és Mr. Knight az istállóban a lótenyésztés mélységeibe elegyednek.

• Gyönyörű birtok. Sosem fogsz éhezni Eliza - mosolyog rám Emily.

• Ez a birtokbemutatás borzalmasan unalmas. Azt hittem a kastélyt nézzük meg előbb - sóhajtok.

• Csak azért mert nekünk sosem volt ekkora gazdaságunk és birtokunk, még nem kell lenézned - pirít rám Emily.

• Nem is tudom.

• Eliza, neked semmi sem jó! Folyton fanyalogsz ezért nem mutat egy férfi sem komoly érdeklődést irántad. Ha jobban megismernek rájönnek, hogy sekélyes és felületes vagy - csattan rám Emily.

• Most teljesen olyan vagy mint anyánk! - fakadok ki rá.

• Javaslom minél kevesebbet árulj el Mr. Knightnak a valódi énedből. Azt elég, ha esküvő után ismeri meg.

• Örülök, hogy már nem élünk egy háztartásban Emily - jelentem ki. És otthagyom. 

Mindenütt lócitrom szagot érzek. Mintha beleléptem volna egybe. Vagy a szoknyám alja lenne olyan. Alig várom, hogy átöltözhessek. Nekünk is vannak állataink a tóparti házunknál, de sosem megyek közéjük. Főleg, mert büdösek.  Philip Knight sorra végigfogdosta az összes állatát és most csak arra tudok gondolni, hogy ha nem mos kezet, de még ha kezet is mos, akkor is ott marad rajta az állatainak a szaga. Milyen lehangoló lehet.  Dorset márkijának mindig drága parfümillata volt. Imádtam a parfümillatát. Philip Knight-nál a kastélyban is érezni a széna illatát. A kastély varázsához sokat tesz, hogy süti most a nap. A nehéz mustársárga brokátfüggönyök is frissnek tűnnek tőle. Sokat szellőztetnek. Nincs kellemetlen dohos illat. Átszellőztetett tiszta levegő van. Mintha a természetben lennénk. 

Philip Knight kastélyában gondosan válogatott bútorok vannak. Kecses aranyozott bútorok, nem olyan nehéz sötét mahagónidarabok mint amilyenek nálunk. A kristálypoharait tisztára törölték, a kövezet is csillog. Egy nagyon takaros kastély birtokosa. Philip Knight is olyan mint a birtoka. Majd kicsattan az egészségtől. Pirospozsgás az arca és kedélyes. 

Abban reménykedem, hogy az asztalnál véget ér az állatcsorda dicsérete. De tévedek. Philip Knight túl sokat beszél az állatairól. Folyton róluk beszél. Még ha mulatságos történeteket is, de a beszédének a 90%-a az a birtokgazdaság állatállományáról szól. 

Elképzelem magam ahogy ebben a tiszára pucolt, rendszeresen szellőztetett kastélyban ülök a marhasült felett és Philip Knight elmeséli a marhasültem teljes élettörténetét fogantatástól egészen a feltálalásig. Egyszerre nevethetnékem támad a jelenettől. Belekuncogok a szövetszalvétámba, ami enyhe fuldoklásnak tűnhet. Emily kérdőn néz rám. Charles olyan komolyan és érdeklődően beszélget Philippel, hogy apám is megirigyelné ezt a mély és odaadó kiházasítási szándékot. 

A baj ezzel az, hogy Philip Knight teljesen komolyan gondolja azt amit mond. Semmi humor nincs benne. Hiszi, hogy érdekel mindenkit a legutolsó borjának a sorsa is. Az állattenyésztés minden csínjával egyetemben. Két órája beszél és zsong a fejem a tyúkoktól és malacoktól. 

Így nézve Philip Knight szőke haja és kék szeme és kissé lágy arcvonásai inkább bárgyúnak tetszik már, mint kellemesnek, és egészen kicsit hízásra hajlamosnak tűnik. Vagyis minél idősebb lesz, annál inkább fog hasonlítani a jámbor képű marháihoz, vagy még inkább a malacaihoz.

Ahogy hátradőlök Charles Delaval hintójában a nővéremékkel szemben egyszerre fellélegzek.

• Nos? - kérdezi Emily.

• Birtokgazdálkodástan kezdőknek tankönyvet sem olvasnék nagyobb élvezettel - jegyzem meg nevetve.

• Komoly megerőltetés volt mindezt belső békével végigtársalogni, de az a megállapításom, hogy Philip Knight komolyan érdeklődik irántad Eliza - pillant le a zsebórájára Charles.

• Igazán?

• Ilyen részletesen a jövedelmeiről egy férfi egy másik férfinak csak akkor beszél, ha a rokonságában lévő hölgyet mindenképpen el akarja kápráztatni. Nem különösebben érdekelt hogyan ellenek az állatai, de az utolsó üsző termékenységi esélyeiről is pontos képet kaptam.  Néha magam is úgy éreztem, hogy állatszaporítási professzorral van dolgom, aki mindenáron meg akar tanítani, hogy jól diplomázzak - Charles a mellényét gombolgatja. Kimelegedett. 

• Hálás köszönetem Charles! - mosolygok rá. Tényleg mindent megtett. A családom férfitagját képviselte. 

• Kevés férfit érdekelnek az állattartás részletei ilyen mértékben. Én általában csak a birtokvezetőm jelentéseit olvasom el. Az is bőven elég. De Philip Knight igen gondos birtokos. Őt senki nem vágja át. Van esze. Két lábbal áll a földön. Senki nem fogja átvágni egyetlen centtel sem. Azt kell mondjam tökéletes ellentettjei vagytok egymásnak. A földhöz ragadt Philip Knight és te Eliza, aki a fellegekben jársz. Tökéletes ellentétei egymásnak, éppen ezért tökéletes páros. Ellensúlyoznátok egymás túlkapásait.

• Ez igazán bíztató leírás, nem igaz Eliza? - kérdezi Emily.

• Nem is tudom - felelem kitérően. Elbizonytalanodtam. Charles leírása alapján Philip Knight tényleg rendben van. Ezzel az ecsettel rajzolva egészen kellemes a kép róla. Valahogy azonban ebben a festményben mégsem tudom elképzelni magamat.

• Reméljük, hogy a saját bálján nem az állatok farsangja lesz - bíztat Emily.

• Igen, azt nagyon-nagyon remélem - bólogatok. Mert ha igen, azzal Philip Knight lovag esélyei igencsak lecsökkennek nálam.

A lenyugvó nap fényében még szebb ez a kastély. S nem kétlem, hogy tiszta és friss illatú. A környékről több családot is meghívott a bálra Philip Knight. Kedélyes mosolyú. Olyan, amilyennek a lóversenyen megismertem. Előzékeny és udvarias.  Ott a lóversenyen csak a lovakról beszélt, a lófuttatásról, a versenyló tenyésztésről. Illett oda a téma és tetszett, hogy ért hozzá, majdnem olyan jól ért hozzá, mint Picar de Noir, aki ellenben sosem untatott a lótenyésztés rejtelmeivel. Még igazán az istállóját sem láttam, most így belegondolva.

• Beismerem mindig szórakoztatom magamat is ilyen kisebb lóversenyek rendezésével. Itt a közeli falvakban. A helyi parasztokkal megmérettettem a lovakat. 

• És ki szokott nyerni?

• Ha egy paraszt nevelt lova jól fut a falu és a templom körüli versenyben, akkor attól megveszem a lovat. Jó pénzt megér a gyors ló. Aztán vagy továbbadom, vagy megtartom, attól függ - feleli Philip Knight.

• A lótenyésztés új szenvedély.

• Szeretem az állatállományomat jó egészségben tartani. Legyenek életerősek. Egészségesek. Erejük teljében. Ez fontos, igen. 

A borospoharam felett Emilyre nézek. Forgatom a szemem. Emily nemtetszően ingatja a fejét.

• Most mi bajod? - húz az előtérbe.

• Nem tudom, úgy érezném magam, mint egy tenyészkanca. Aki csak addig jó, amíg ellik neki. Ha nem vagyok erős egészséges és termékeny, akkor levág mint egy disznót, vagy elad, vagy nem tudom - fújtatok.

• Ugyan már, ne légy ilyen undok!

• Nem vagyok undok, ez az igazság.

• Eliza Leinster, igaz lefoglalhatom a következő táncra? - ér hozzám Philip Knight.

• Hát persze - mosolygok rá kedvesen. 

Az egyik legfontosabb táncra választott partnernek. A Quadrille táncot együtt táncolni mindig jelentőségteljes. Ezt a táncot például soha nem táncoltam sem Dorset márkijával, sem Picarral. Ellenben most Philip Knight a saját maga által rendezett bálon a kastélyában éppen erre a táncra kért fel.

Este a fogadóban, még Emilyvel átbeszéljük a bál minden részletét. A táncválasztást illetően Emily is egyetért velem.

• Mit gondolsz? Tényleg kedvel? - az ágyban becsúsztatom a lábam a takaró alá és Emily is mellém fekszik.

• Mr. Knight igen józan férfi. Tudja, hogy ha ezt a táncot táncolja, és ehhez táncpartnert választ, az azért jelent valamit. Mindenki megjegyezte, hogy ezt a táncot együtt táncoltátok. Nézd lehozta a helyi újság is a bált - tartja a kezében az újságot Emily.

• Rövid néhány sor - futom át az estélyről a beszámolót.

• Én el tudnálak képzelni Chesterfield úrnőjeként - néz rám Emily. 

• A közös étkezések alatt a birtokigazgatás adataival… - homlokráncolva mérlegelem a szituációt magam elé képzelve. Philip Knight és én. Sokkal nehezebb tudom elképzelni, mint Dorset szőke márkiját… ez az igazság.