Fordulat

 Fellélegezve hagyom magam mögött Chesterfieldet.  Eleget téve ígéretemnek szórakozásért elmegyünk nővéremékkel a lóversenyre, de Philip Knight-nak igazat kell adnom. Picar de Noir nélkül kevésbé érdekes egy lóverseny.  Ennyi kaland után  szépnek tűnik a tóvidék is.  Anglia legszebb erdői itt találhatóak.  Ahogy közeledünk egyszerre növekvő izgalommal várom, hogy újra otthon legyek, a változatos dombok és kis tavak tarkította erdős vidéken. Grasmere határában megállítom a hintót és leszállok. A domboldal alatt szélesedő patak vize folyik. Nővéremékkel áthaladunk a hídon. Északon ismét itt lesznek a régi ismerősök. A közelben a megszokott emberekkel.

A tóparti házunkban több meghívó is összegyűlt az elmúlt időszakban. A legközelebbi esemény, amire el is tudok jutni az Honeywoodék meghívása. Nem olyasmi, amit vissza akarnék utasítani. A nővérem pedig anyám helyett szívesen elkísér. Nem bál, csak kisebb összejövetel, vacsorával, kártyával és egy kis zenéléssel a szalonban. Ideális és pihentető a nagy rendezvényekhez képest.

Honeywoodék estjén Picar is ott tartózkodik. De elképzelésem sincs mi járhat a fejében. Én zavarban vagyok egyszerre a jelenlétében. Picar ellenben közömbösnek tűnik és feltűnően sokat foglalkozik Emmy Honeywooddal. Mintha szándékosan kerülne! Soha eddig nem tapasztaltam tőle ilyen viselkedést. Inkább fájdalmat érzek most a viszontlátás alkalmával mint örömet.

Picar teljesen ellentétesen viselkedik mint eddig. Idegesít a saját viselkedésem. Lopva folyton Picarra pislantok. Folyton azt figyelve, hogy hogyan viselkedik. Picar a vendéglátóval beszélget messzemenően udvarias stílusban. Nem tudom értelmezni, hogy miért a kitüntetett figyelem Honeywoodék irányába. Minduntalan felteszem magamnak a kérdést: miért változott meg ennyire?

Nővérem se várat sokáig, hogy megtegye a maga észrevételeit. A kártyaasztaltól félrevon egy kis asztalkához, amire néhány könyvet helyeztek. Belelapozok a legfelső kötetbe.

• Mi történt köztetek? Picar mintha észre sem venné, hogy a társaságban vagy. Sosem volt ilyen érdektelen irányodba.

• Talán csak azért, mert nincs hárfa a közelemben - jegyzem meg epésen. - Mint egy jó zenész, meg kellene fizetni az esti szórakoztatásért. Talán ebből fogom fenntartani magam. Hárfaestekre járok gazdagok szalonjába.

• Igencsak meglep a viselkedése - nézi Picart Emily. 

• Talán túl szeszélyes voltam az elképzeléseihez képest - rántom meg a vállam.

• Abból amit láttam tényleg nem értem a mostani viselkedését irántad tanúsított érdektelenségét.

Lady Honeywood igazi háziasszony. Udvarias, derék asszonyság. Emma barackvirág ruhája igazán csinos. Alapvetően csinos lány, magasabb és vékonyabb is mint én. Ma tündököl. Hangosan kacag Picar mellett, igen élénken ecseteli a mondandóját. Én pedig végleg elvesztettem az emberek mozgatórugóinak megértési képességét.  Meglep és aggodalommal tölt el az, ahogy az ügyeim alakulnak a másik nemmel kapcsolatban. A korábbi élményeimet is félreértettem. A jelenlegieket pedig már egyáltalán nem értem. Kifáradtam. Ezért hamar távozom a társaságból. Nem tudom tovább nézni Picart és Emmyt, ahogy Picar figyelmében fürdik. A figyelemben, ami eddig rám irányult. Elvesztettem. A márkit, Chesterfieldet és Picart is. A vesztes hárfája maradt csak.

Grasmere-ben sokat sétálok a folyóparton. Nap mint nap ugyanazokat a köröket rovom. Vezeklés. Ha esik az eső, akkor csak az ablakhoz lépve figyelem a kaviccsal szórt utat. Várom, hogy beforduljon egy kocsi a házunk elé. Egy lovas. Egy gyalogos. Bárki. Zavarosak a gondolataim. A napi eseményeknél sem vagyok jelen. Fel-alá járkálok a szobába. Nem tehetek semmit. Rossz időzítés. Minden rosszul lett időzítve. Túl elhamarkodottan vontam le következtetéseket. Vagy túl későn. Nem vettem észre magamon időben, hogy valójában Picarhoz vonzódom. Az első perctől.  

Szétszórt és nyugtalan vagyok. Nem találom a helyemet. Nem tudom aggódnom kell-e. Igyekszem összeszedni magam, de nem sok sikerrel. Ahogy telnek a napok előjön a régi köhögés. Grasmere fojtogató levegője. Napi három kanál fenyőszirup. A szerelem keserű íze. Rettegve gondolok bele ahogy a kanálról nyalogatom a fenyőszirupot, hogy igen, én beleszerettem Picarba. Joggal aggódom. Mert csak rontottam a helyzetemen folyamatosan. Picar előtt. Folyamatosan.

Emmy Honeywood látogat meg. De egy szavas válaszoknál többet alig tud kiszedni belőlem. Jó természetű, tökéletes modorú, szelíd teremtés. Természetes, hogy Picar jobban kedveli nálam. Fáj a mellkasom, ha köhögök. Nem szeretnék orvost hívatni, de lehet muszáj lesz. Emmy ragaszkodik hozzá, hogy elküldeti hozzám az orvost Én meg erőtlenül beleegyezem. Bármit megadnék azért, hogy tudjam Picar gondolatai körülöttem forognak-e. Éjszaka lázálmaim vannak. Ha Emmy a vetélytársam én elbuktam ezt a versenyt. A gyengeség jele. Sosem tudtam jól beszélni vagy társalogni. 

Az én tündöklésem apró gyertyaláng volt Dorset márki bálján. Ami kihúnyt régen. Az utolsó esélyemet eljátszottam Chesterfieldben. Táncoltunk Picarral. Annyit táncoltunk, a de Noir várban. Egész este. Mit ronthattam el? Hol? Mikor? 

Sokszor pillantottam Picarra Honeywoodéknál, de ő ezt csak valami rövid elégedettséggel nyugtázta, s el is fordult. Olyan hatalmasnak tűnik a változás és a különbség, mintha nem is ugyanaz a Picar de Noir lenne, mint akit korábban megismertem.

Döbbent vagyok. S beteg. Picar szándékosan került, szándékosan nem figyelt rám. A zavarom már nem csak pillanatnyi, hanem állandósult. Én reméltem, hogy ő szerelmes belém. Erre most rádöbbenek, hogy fordítva van. Én vagyok szerelmes belé. Végtelenül gyűlölöm ezt a következtetést. Vagy lázálmaim vannak, vagy éberen fekszem az ágyamban. Az én lángoló szerelmem már csak keserűséget és megvetést érdemel. Mindenhol. 

• Miért is nem bátorítottam, hogy kérje meg a kezem? - sírom lázálmomban.

• Kicsoda Eliza? - Emily tolja felém az orvosságos üveget, ahogy felriadok.

• Picar, hát ki más? Picar de Noir - köhögve eszem be az orvosságom. Se a szerelem íze, se  Írország íze nem gyógyít ki ebből. A szerelembe betegedtem bele.

Öt nap után erőltetem végre meg magam, hogy kikeveredjek ebből a betegségből. Vagy csak hatottak a gyógyszerek.  Nem tudom miféle benyomást kelthetek a környezetemben. Mindenki óvatos pillantásokat vált körülöttem. Kicsit erőtlennek érzem magam. Kedvesm sincs felöltözni vendégfogadásokhoz. Magam sehova se megyek. 

Némileg zavarban vagyok az itthoniak előtt. Tudják, hogy visszautasítottam egy igen jó partyt. Hogy a márki esküvőre készül Dorsetben. Látszatra is mindenki sajnál, még Picar miatt is. Szégyenkezem. A viselkedésemen. Lehet én is megváltoztam ezekben az időkben.  Anyám és Emily felváltva próbálkoznak társalgást kezdeményezni a jelenlétemben. De engem túlságosan lekötnek a saját gondolataim. Emmy igazán barátian viselkedik velem. Meglátogat. Többször is. Közli, hogy Picar időnként ellátogat Honeywoodékhoz. Tartózkodón hallgatom ezeket a beszámolókat. Csak miután elmegy vallok színt a családom előtt:

• Meggyőződésem, hogy tiszta és felemelő szenvedéllyel szerelmes voltam és talán vagyok Picar de Noirba. A felemelkedési vágyamért túl nagy árat fizettem. Bánom Picar szemében a mostani jelentéktelenségemet. Amit önmagamnak okoztam. Micsoda csúnya önvád. Úgyhogy igyekszem most már csak szimplán derék lánynak lenni. Megismertem a világot.

• Túl vagy rajtuk - biccent Emily.

• Fáj a szívem - sóhajtok a mellkasomra ejtve a kezem. - Jobb leszek most már igérem. 

• Hárfázz kicsit Eliza! - noszogat anyám. 

Hetek óta nem értem a hárfához. Nem volt hozzá erőm. Lélekjelenlétem. A hárfa valahogy összekapcsolt Picarral. Azzal, ahogy rám néz. A sötét szemeivel, amivel mindig is meg voltam elégedve. Mert mindig is tetszettek. Legalábbis amíg engem nézett. 

Nehéz sóhajjal, de megadom magam. Hárfához ülök s az ujjaimmal lágyan átfuttatok néhány akkordot. Vigasztalón és fájdalmasan sóhajt velem a hárfa is. Ma újra szövetséget kötünk. A hárfa és én. Barátkozunk egymással. Cirógatom a fájdalom húrját. Az egyetlen húrt, amit ismerek ezen a hangszeren. Kicsit belezokogom most a saját fájdalmamat is. Chesterfield szénaillatú levegőjét, a de Noir vár fenyőszirupját, Dorst márkijának szeme kékjét. Megtisztító játék, kienged a mellkasomból a fájdalom görcse. Enyhül a fájdalmam is.  Ma este megszerettem a hárfát újra. A régi barátomat. A társamat, ami mindig elkísér. Bárhol is vagyok.

Hamarosan koravén leszek. Huszonnégy évesen elutasítottam egy házassági ajánlatot. Mert jobbra vártam. Nem jobbra, hanem… az igazira.