Látogatóban a Leinster-házban

 Nehezen tudom elképzelni, hogy férjes asszonyként térek vissza Grasmere-be. Pedig ez a helyzet. Picar is szorgalmazza, hogy visszatérjünk látogatóba. Magammal hoznék néhány dolgot is. Személyes tárgyakat. Először a hárfámra is gondoltam, amíg meg nem láttam a Picar hálószobája melletti szobámban a saját, archaikus hárfámat. Azonnal beleszerettem. Szépen szól. 

Picar az istállóban van. Itt csatlakozom hozzá. Figyelem, ahogy kedveskedik az állatainak. Sokára veszi észre, hogy közeledem. Olyan zavarban van, mintha tiltott dolgon kaptam volna. 

• Magadtól sosem hoztál volna ide igaz? - kérdezek rá.

• Nem hittem, hogy érdekel a lótenyésztés - simogatja a lovat miközben hozzám beszél.

• Tekintve, hogy ez lesz a megélhetésünk, eléggé érintett vagyok a témában - nézem meg én is a lovat. - Sok időt töltesz itt?

• Ha nem éppen versenyen vagyok, vagy valahol a nemesi társaság üres eseményein vagyok, akkor igen.

• Legalább annyit, mint Philip Knight? - élcelődöm. Picar csendesen nevet.

• Lehet rájátszott neked egy kicsit.

• Azt mondod?

• Nem tudom.

• Féltékenynek kell lennem a lovaidra?

• Miért?

• Sokan vannak, és mindegyikkel túl sokat törődsz.

• Elhanyagollak?

• Még nem töltöttünk elég időt együtt ahhoz, hogy ezt megállapítsam.

• Mit szeretnél? Lecsutakoljalak? - vigyorog rám.

• Egy kockacukrot is adhatsz - nevetek rá. - Mi a titka?

• Minek?

• A győzelemnek.

• A jó pedigree. A lovak erősségeire építek. Senki sem tökéletes. De ha tudod, hogy mi az erőssége egy lónak, azzal győzelemre lehet vinni. A csikókat együtt tartjuk az anyjukkal. Illetve nem mindegy mit esznek. A tápanyag. Tudod, szeretik a lóherét is - mutat a nyakamban a lóheremedálra.

• Ez mit jelent, én a lóhere te a ló?

• Hogy felfallak - ránt magához. A ló mellettünk békésen áll, a földre szórt szalma közt szaglászik.

• Khm… Monsieur. A hintó előállt.

• Igen, köszönöm - húzódik el Picar és a kézfejével áttörli az összekeveredett nyálunktól nedves ajkait. Zavartan babrálok a szoknyámmal. - Indulhatunk? - néz felém Picar.

• Igen - indulok el Picart követve.

Az idő nagyon szeles. Hűvös, hideg és kellemetlen. Mint északon bármikor. Valóban nem lovaglásra alkalmas idő. Értem miért állította elő a hintót Picar, főleg, hogy utazóládáim is lesznek.

• Mire gondolsz? - kérdezi Picar. Percek óta szótlanul ülünk a hintóban és bámulok kifelé az ablakon.

• Nem… gondoltam konkrétan semmire - rázom a fejem.

• Hiányozni fog Grasmere? - kérdezi Picar.

• Nem hiszem. Nem tudom. Kedveltem a tájat. De a tó és fojtogató füst szelleme nem fog hiányozni. Minél több időt töltöttem Grasmereben, annál inkább előtörtek belőlem azok a furcsa köhögési rohamok.  Megült a völgyben a köd. S szívtuk a saját tüzelésünk füstjét. Kellemetlen volt. Nem fog hiányozni.

• Anyád? A testvéreid? - kérdezi Picar.

• Bármikor meglátogathatom őket. Vagy nem?

• De természetesen. Nem vagy bezárva Eliza. Akkor és oda mégy, ahova akarsz, amikor csak akarsz. Tudom mi az ír koboldokat megfogó jutalma. Ha szabadon engedlek nagy szerencse ér. Márpedig nekem mindig szükségem van a versenypályán a szerencsére is. Pontosan… erre a szerencsére - megérinti a medált a mellkasomon, aztán az ujjai érintését az ajkai követik. A nyakláncom mentén érzem a lehelletét, borzongok.

• Picar, ezt ne itt!

• Elhúzom a függönyt - motoszkál a háttérben Picar és remekül elszórakozunk Grasmere-ig.

A hintó közeledését hamarabb észlelik a házban. Miles fogad minket a kapuban. Picar szökken ki a hintóból és engem is kisegít. Érzem Milesen, hogy Leinsterként lép fel. A család feje. Picar is tudja.

• Hazahoztad. Épségben? - vádló az öcsém hangja. Hűvös, igazi családfői szerepet vesz magára, pedig milyen fiatal még.

• A feleségemként - feleli rá szárazon Picar.

• Nekem a szó nem elég. Bizonyítékot is szeretnék rá látni - feleli Miles elutasítóan.

• Bemehetünk Miles? Nagyon bántóan hideg a szél - szólok közbe, megzavarva a két férfi villanó tekintetváltását. Rajtam nincs kabát és fázom.

• Eliza te bemehetsz! - mondja Miles, de rám sem néz. - az úrral még beszédem van. - A papírokat! - nyújtja a tenyerét várakozóan Miles. Nagyon határozott fellépés részéről. Nem ismertem az öcsémnek ezt az oldalát. Picar némán a mellényzsebéhez nyúl.

• Eliza, kérlek menj be! Még beszédem van az úrral! - feleli Miles miközben átveszi a papírokat. Picarra nézek, aki némán biccent, tehát magukra hagyom őket. Besietek a házba. Anyámék a szalon ablakában a függöny mögül kukucskálnak a két férfira. Csatlakozom hozzájuk.

• Hallotok valamit? - kérdezem miközben a nyakam nyújtogatom. Csa Picar vállát látom, Milesre innen egyáltalán nem látok rá.

• Semmit, annyira süvít a szél, hogy csak annak a fütyülése jut a fülünkhöz - méltatlankodik Emily.

• Ez igazán bosszantó - harapok az ajkamra. - Vajon miről beszélhetnek? - teszem karba a kezem. Olyan sokáig diskurálnak. Picar arcélén látom, hogy nagyon komoly. Nem kedélyes. S tudom Miles miért a ház előtt beszél vele. Mert tudja, hogy így, mi bent nem halljuk. Akármelyik szobába zárkóztak volna az ajtón át áthallani a beszélgetést. De így esélyünk sincs hallgatózni.

• Gondolom a hozományodat beszélik meg - könyököl az ablakpárkányon unottan Emily.

• Azt az évi száz fontot? Hát azon aztán nem sok megbeszélni való van - fújtatom gúnyosan.

• Megkérdezi, hogy ő miből fog téged eltartani, ha már feleségül vett. Mert ugye feleségül vett? - kérdez rá anyám.

• Természetesen - biccentek.

• Gyűrűt is kaptál? - kérdez rá hirtelen felém fordulva Emily.

• Igen - mutatom a kezemet megemelve.

• Hűha! Ó de szép! - ámuldozik Emily és anyám felváltva. 

• S boldog vagy Eliza?

• Igen, nagyon.

• Azt kaptad, amire vártál?

• Szerintem még többet is - felelem. A gyűrűcsodálatban zavarnak meg mindhármunkat, ahogy belépnek a szalonba.

• Emily lehívnád Charlest is, hogy csatlakozzon hozzánk? - kérdezi Miles kimérten.

• Természetesen - suhan el mellettem a nővérem. Miles rendelkezik a szolgánknak utasításokat adva. Vagyis, a saját szolgájának utasítást adva. Hiszen én már nem ide tartozom. Milyen furcsa is ez. Megkerülve a foteleket Picarhoz lépek.

• Minden rendben? - kérdezem óvatosan.

• Igen - biccent nyugtatóan Picar. Csatlakozik hozzánk Charles is, aki némán biccent Picarnak. Brandyt hoznak tálcán a szalonba. A férfiak elveszik a poharukat.

• A Leinster család fejeként nekem a tisztem üdvözölni a családunk új tagját, Picar de Noirt, egyben Eliza, drága nővérem, kívánom, hogy légy nagyon boldog az új otthonodban - mondja komolyan Miles. Picarhoz lép és kezet fog vele. - Picar! - Miles hozzám lép és rám mosolyog.

• Ha szemét veled, csak üzenj és ott leszek! - súgja, ahogy átölel.

• Köszönöm Miles! - bújok hozzá egy pillanatra. Miles ellép és ránk néz.

• Vigyázz rá! - mondja Picarnak.

• Vigyázok rá! - karol át Picar és ezzel a végszóval mintha kiengednénk.

• Nem tetszik nekem ez a mód, hogy elrabolt és így vett el, mint egy vadember - jegyzi meg Miles homlokráncolva.

• De nekem tetszett - mosolygom Picarra. - Romantikus volt.

• Megérdemeltél volna egy szép esküvőt - méltatlankodik Miles. Annyira édes egy öcsém van!

• Így is szép volt Miles hidd el! - karolok az öcsémbe engesztelően. - Kaptam egy új családot. Nem leszünk egyedül. Új társaság. Semmi magány. És nagyon szép az új otthonom.

• Ha javasolhatom, gyertek is át! Egy vadászatra! Hozzánk - invitálja meg a családomat Picar. - Lord Delaval?

• Charles - mosolyog rá Emily férje és átvág a szalonon, hogy gratuláljon nekünk. - Ki nem hagynám Picar - vigyorog az én férjemre Emily férje. 

• Charles, vitathatatlan érdemeid vannak a házasságomat illetően - állapítom meg, ahogy arcon csókol.

• Valóban, én ismertettelek össze titeket. És lám, milyen jól tettem. Igaz Emily? - kérdezi Charles a nővérem felé fordulva.

• Remek házasságközvetítő lennél Charles - lép hozzánk Emily is.

• Mindig is mondtam, egy társaságban azonnal kiszagolom a házasságtörő asszonyokat és a lehetséges házaspárokat is! Kitűnő érzékem van az ilyesmihez - jegyzi meg a brandyt kortyolgatva Charles. Na ezzel a kijelentésével elgondolkodtat.

• Akkor mi volt a helyzet Philip Knight esetében? - vetem közbe érdeklődve. Charles futó szemvillanást küld Picar felé. Elkapom a tekintetük találkozását.

• Ugye nem! - érintem meg Picar karját. 

• Eliza… - kezdi Picar, és mielőtt kitalálna bármit is a fejemet ingatom.

• Ezt nem hiszem el! Hányan voltak beavatva?

• Szinte mindenki - neveti Picar.

• Emily, te ugye nem? - kérdezem a nővéremet.

• Én nem tudtam róla annyira. Bár Charles furcsán viselkedett. Az feltűnt azonnal.

• Tehát megesketted Philip Knight-ot és Charles Delavalt is a két lord barátodat, hogy szedjenek engem rá - jegyzem meg némi felháborodással.

• Hogy segítsenek neked rájönni, hogy valójában engem szeretsz - nevet Picar.

• Ezért igazán utállak.

• Valójában szeretsz - mosolyog rám Picar.

• Minden furaságotok ellenére, annyira aranyosak vagytok együtt - nevet ránk Emily.

• Megállapíthatom, hogy sem rangomon felül, sem rangomon alul nem sikerült házasodnom. Ez valahol szerencse. Igaz? - mérlegelem a helyzetemet.

• Jó házasság lesz ez, én mondom - bólogat Charles nagy bölcsen. Ezzel az állításával kivételesen mindenki egyetért. Még Miles is.