Az ajánlat

 Újabb ostoba estély Chesterfieldben. Este kilenckor lépünk be a bálterembe. Teljesen gyászba borít a hír, hogy Picar és a bátyja meg lettek hívva, mégsem tudtak eljönni az estélyre. Egy levelet is kaptam Picartól címezve. Egy háromlevelű lóherét rajzolt az aljára elköszönésként. Nagyon kedves levél, de semmilyen részletet nem közöl benne.  Picar kézírásának a látványa a gyönyör olyan élményeit okozza, amelyeket a létező nyelvek egyikén sem tudnék kifejezni:

Kedves Miss Eliza Leinster,

A távollétében remélem nem döntötte el végleg, hogy kihez kíván férjhez menni. Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom és ezúttal nem találkozhatunk, pedig öntől ezen az estén is nagy zenei élvezetre számítottam. Kápráztassa csak el a jelenlévő férfiakat. Mulatságos volna látnom, ahogy a lábai előtt hevernek a hárfajátékától. De Önt, Eliza csöppet sem féltem. Tudom, hogy mindenféle iránymutatás nélkül is remek ízléssel tud választani. 

Picar de Noir

Egyszerre gúnyolódó és jókedvű levél. Elegendő volt ahhoz, hogy a továbbiakban kevés örömet tartogasson számomra az est Philip Knight kastélyában. Philip mindenhová kitartóan követett, ha nem is volt a közvetlen közelemben, akkor folyton magamon éreztem a figyelmét. Az estély nagyon elegáns, és én mégsem tudom élvezni. Ott maradt az emléke a háromlevelú kis lóhere rajznak, fekete tussal húzva. Picar de Noir jegye a retinámba vésve. Philip több fordulóra is felkér táncolni. Kimelegedve a tánctól lesétálunk a kertbe a télikertet elegánsan kivilágították. A kivilágítás, az elkülönülés a társaságtól mind azt sugallják, hogy Philipp nagyon készült erre a meghitt percre velem. Figyelemre méltó szervezés a részéről.  Egyszerre pánikhangulatom lesz a helyzettől. Részemről szó sincs itt szerelemről.  Valószínűleg sokkal érdekesebb lennék ha mégis, de csak teljes jelentéktelenséget érzek. Philip Knight a rokonszenven kívül több érzelmet nem tud kicsikarni belőlem. Itt a saját télikertjében csókolva. Kedves gesztus, de megalázó a felismerés, hogy a csókja hidegen hagy. Cseppet sem fáj a szívem, amikor elhúzódik. S zavartan rám mosolyog. Zökkenőmentes, kellemes kis csók. Kecsegtető gondolattal Chesterfield-del a háttérben.  De a búcsúm Philiptől tökéletesen baráti. Philip áhítattal néz rám. Azt hiszem felcsigáztam és kiérdemeltem az érdeklődését.  Túlságosan is.

A fogadó felé még a kerékzörgést is kedvtelve hallgatom a nővérem mellett. Emily bölcsen hallgat. Én sem tudnék mit mondani.

Ahogy nem tudok mit mondani másnap a fogadóban Philip Knight látogatására sem. A lánykérésére sem. Philip Knight tiszteletre méltó férfi, csodálom, kedvelem, de…. A szerelmemet nem tudta elnyerni. S ettől egyszerre igaza lesz mindenkinek körülöttem.  Bármennyire is vágyom egy rangomat és vagyoni helyzetemet meghaladó házasságra. Nekem ez szerelem nélkül nem megy. Híján vagyok az érzelemnek.  Nem érzek iránta semmit. Nem mozgat meg bennem semmit. 

Kikosaraztam. Az egyetlen férfit, aki rangomon felül megkérte a kezemet. Aki feleségül akart venni, Chesterfield urát. Philip nem megbántott, inkább csodálkozik. Talán azon, hogy félreértettük egymást. Én is csodálkozom. Magamon. Hogy itt vagyok. Amire vágytam. Jó persze, nem egészen, nem teljesen. Nem Dorset márkija. De Philip is igazán vagyonos birtokos. S én mégis képtelen vagyok hazudni. Képtelen vagyok érzelmeket hazudni ennek a jó szándékú férfinak, akit barátilag nagyon kedvelek. De szerelemmel nem tudom szeretni.

Ilyen esély talán csak egyszer adódik az életben és én nem tudok élni vele. Nem bírnék őszintétlen kapcsolatban élni. AZ nem én volnék. Dorset márkijáért tudnék rajongani, még ha nem is szeretem úgy, ahogy. De Philip Knight-ot kedvelem. Kedvelem annyira, hogy ne hazudjak neki. Hogy adjak neki esélyt megtalálni azt, akivel igazán boldog lehet. Emily azt mondta, nem nekem való a boldogtalan szerelem nélküli házasság. Milyen igaza volt. Nem tudok beleegyezni. Képtelen vagyok rábólintani.

Igazán nem titkoltam sosem, hogy rangban nem állok ott ahol Mr. Knight. Szemmel láthatóan egy férfi, akit ez csöppet sem zavart.  Philip Knight jó természetére vall, hogy modora és egész viselkedése is megnyugtató maradt, sőt elfogadó.

• Preston mellett részt veszek egy lóversenyen. Számíthatok arra, hogy Picar de Noir nélkül is érdeklődést mutat a lóversenyek iránt Miss Leinster? - kérdezi meg nagylelkűen.

• Örömmel elkísérném Mr. Knight! - mosolygok rá búcsúzóul.

A kandalló körül gyűlünk össze nővéremmel és férjével. Ahogy tudomást szereznek a fejleményekről nem kis értetlenséggel tekintenek rám. 

• Gondolom semmivel sem hathatunk rád, hogy megmásítsd a döntésedet - néz rám Charles Delaval.

• Attól tartok nem - rázom a fejem. 

• Ez egy nem mindennapi ajánlat volt Eliza - emlékeztet Emily.

• Tudom. De nem mondhattam igent erre a kérésre. Egyszerűen nem volt szívem hozzá. Nem lettem volna őszinte. Nem ezt akarom.

• Nemet mondani Chesterfieldre? Egy ilyen birtokra és kastélyra? Egy kényelmes életre? - sorolja Emily.

• Valóban nem túl józan döntés igaz? - hajtom le a fejem.

• Fiatal, nem is néz ki borzalmasan. Egy elfogadható, kellemes fiatalember, kellő vagyonnal és érdeklődéssel irányodban. Mit akarsz ennél többet Eliza?

Csak az elmúlt idők sejtették meg velem a lezajlott események jelentését. Az invitálások, látogatások, találkozások, magányos esték mind azt akarták bizonyítani, hogy teljesen alkalmatlan vagyok egy érzelmek nélküli házasságra. Csak félrevezettem magam, hogy képes lennék rá. S kiválóan rávilágítottak arra, hogy olyan véleményen voltam, amit valójában sosem osztottam. Mekkora téved ez önmagammal kapcsolatban. S erre éppen Picar de Noir ébresztett rá. Aki elég régóta ismer.  Aki valahányszor hárfáztam, mindig úgy helyezkedett, hogy tökéletessen lássa minden mozdulatomat. Egy férfi, aki valóban ismer, az én valós énemet.

• Ennél többet nem is akarhattam volna. Philip Knight tökéletes - motyogom magam elé.

• Akkor? Miért utasítottad ilyen ostoba módon vissza?

• Mert… a szívem mélyén pontosan tudom, hogy én… - azt akarom mondani, hogy nem őt akarom, de végül csak ennyit mondok: - ...nem lennék vele boldog.

• Eliza, nem ismerek rád. Egy évvel ezelőtt ennek pont az ellenkezőjét állítottad - emlékeztet Emily. - Csak gazdag legyen, ennyi kikötésed volt.

• Lehet, hogy azóta változott a véleményem ezzel kapcsolatosan.

• Tehát visszautasítottál egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Mi az oka?

• Nem tudom.

• Vagy csak nem akarod elmondani. Mit jelenthet ez? Szerelmes vagy valakibe?

• Ki én? - komolyan percek telnek el, amíg hallgatok. Erre a kérdésre régebben higgadtan rávágom, hogy természetesen, Dorset márkijába. Aki már valaki másnak a jegyese. De jelen állapotomban csupa félreértelmezett helyzet. Áldozatok. Én magam is áldozat vagyok és a férfiak is. Maga Philip Knight is. A reggeli látogatásaival. Minden reggel átlovagolt hozzánk a fogadóba. Talán bátorítottam. Kedves volt. S én is kedveltem. Mint barátot. Mint egy kellemes ismerőst. De ennél sosem volt több.  - Nem tudnám viszonozni Philip Knight érzéseit bármennyire is próbálkoznék.

• Valaki másba vagy szerelmes? Hogy nemet mondtál Philip Knightnak? Valaki más ajánlatára vársz? - nyomatékosítja a kérdést erőteljesen Emily.

• Lehet, hogy másnak az ajánlatára várok? - összezavarodom. A saját érzéseimet és gondolataimat illetően.  Miért utasítottam ilyen határozottan és vehemensen vissza életem egyetlen és talán utolsó lánykérését? Ráadásul egy olyan férfi kezét, akiben semmi kivetni valót nem találhatok? Sem én, sem a környezetem. 

Nem kényszeríthet házasságra senki sem az akaratomon kívül. De én kit akarnék férjként, ha nem Philip Knightot? Már egyedül ülök a szobámban, amikor a bál előtt félretett levelet újra a kezembe veszem.  Picar de Noir azt írta: Tudom, hogy mindenféle iránymutatás nélkül is remek ízléssel tud választani. 

Milyen érdekes megjegyzés mindez a mai ajánlatot hallva. Remek ízléssel? Iránymutatás nélkül? Nincs is választási lehetőségem. Csak döntési lehetőségem volt. Igen, vagy nem. Philip Knight hízelgő és kedves ajánlatára. A köszöneten kívül többet nem mondhattam. Nem voltam rá képes. Mert igen, egészen másra vágyódom. Egészen másra. Egy fekete lovagra, aki a szívemet rabolja el és nem a vagyonával kápráztat el. Eliza Leinster nem vagy többé önmagad. Eladtad a lelked a szerelemért. Milyen ostoba,csekély és mégis a mindent jelentő dolog.