Célkeresztben

 4. 

Célkeresztben

A következő estén Liv öltözőszobájában ülünk az unokanővéremmel, amikor Ace benyit ránk. Végigméri a kettősünket.

-        Remélem nem aludni készültetek - mindketten fürdőköntösben ülünk és én festem Liv körmét.

-        Mire készülsz már megint? - kérdezi fáradt sóhajjal Liv.

-        Egy kis privát meglepetés! - kacsint Ace. - Öltözzetek csinosan! - s azzal be is húzta az ajtót.

-        Tudod mit akar? - kérdezem óvatosan.

-        Ace-nél sosem lehet tudni éppen mi jutott eszébe - legyint Liv. - Hétfő este van. A klubban a hétfő passzív nap, nem a hétfő este a nagy bulik napja. De mint mondtam, Ace folyton pörög, folyton van valami. Gondolom titeket akar szórakoztatni - Liv a fésülködőasztala felé fordul. - Válogass csak! - int nekem, hogy menjek a ruhatárába és nézelődjek. Tanakodva állok a rengeteg színű, fazonú és stílusú ruha előtt. Egy lágy esésű, világosszürke miniruhát választok, elegánsan egyszerű és mindenhez illik – akármi is Ace terve. Ezüstöskékre húztam a szemeimet. Hosszan elnyújtva a szemem vonalát. Livnek a ruhához illő ezüstszürke cipői is vannak. Bár húztam harisnyát érzem, hogy hűvös az éjszaka. Ace van annyira figyelmes, hogy fűtésre állítja a klímát a kocsiban. Egy dalt indít a hangrendszeren. Feszült leszek a zeneválasztásaitól. Megérzés, de úgy érzem, nekem szól. A Queen of my castle szövegéből egyetlen részleten forog a fejem: “Ne akarj beszélni, csak mond a szemeddel!” Ace mögött ülök az elegáns fekete Fordban. Látom izmos tetovált karját, ahogy lazán tartja a kezét a sebváltón, sebességet vált. Foszforeszkáló szemsminkem van, a visszapillantótükörben a szemem a sötétben még különlegesebben világít. Ezüstös foszforeszkáló színhatás. Teljesen simára vasaltam a hajamat, annyira lágy esésű a hajam, mint a ruha rajtam. Arra számítok, hogy a saját klubjába visz, tehát meglep, hogy egy zsúfolt, zajos pub-ba vezet minket. Régi faborítású asztalok, a pub hátsó traktusában biliárdasztal és darts táblák a falon.

-        Célba lősz vagy inkább a golyókkal játszol, Kim? - kérdez rá kétértelműen Ace.

-        A golyókkal játszom - felelem rá magabiztosan. A pultnál egy pint sört kérek. Többen is ülnek a pultnál söröző férfiak.

-        Sejtettem. Majd én odaviszem - int a fejével a biliárdasztal felé Ace, de én nem moccanok. A pultnál ülők érdeklődve figyelnek. Ace védelmezően vagy inkább birtoklóan a csípőmre teszi a tenyerét. Jelezve a pultnál ülőknek, hogy meg se próbálkozzanak ma este a közelembe kerülni. Nem csak nekem tűnt fel a mozdulata.

-        A helyedben én is vigyáznék a csajra - jegyzi meg az egyik srác. A pubban a Rock my body szól, miközben Ace tenyere szinte átégeti rajtam a vékony selyemanyagot. Az érintéssel mintha nem csak védelmezne – hanem kisajátítana.

 

„A levegőben van, hogy közel akarlak téged…” - hallatszik a hangszórókból és a rock my body szövege is ugyanazt sugallja, amit az Ace által választott dal a kocsiban: átugorhatjuk a beszélgetéseket, mert csak egy dolog van…ma este a testem hívogat.

 

-        Meleg van ebben a pubban - áttúrom a hajam.

 

Kimelegedtem a zeneszövegtől, Ace határozott tenyerétől, ami forró, erős és birtokló a derekamon.

Libabőrös leszek az érintésétől.

Az érzés felkúszik a gerincemen. Önkéntelenül lehunyom a szemem.

Érzem Ace fantasztikus parfümillatát. A forró lélegzetét a nyakamon.

 

Megremegek.  A remegésemet Ace is megérezte, mert leveszi a tenyerét a csípőmről és elnéz a fejem felett a távolba.

 

-        Mi ez az illat rajtad? - kérdezi fojtott hangon.

-        Liv parfümje - lehelem.

-        Ne használd ezt többet! Irritál rajtad - feszült utasítás a hangja.

 

Éppen értékelni akartam, hogy kivételesen nem a saját klubjába vitt.

Hogy végre nem folyton a saját vagyonát és birodalmát fitogtatja, amivel folyton azt éreztem, hogy uralkodik mindenki felett.

 

Ace klubjában és otthonában teljesen elszédít Ace férfias dominanciája.

 

Most semleges területen vagyunk.

 

 Erre Ace… egy ilyen megjegyzést tesz.

 

-        Irritál rajtam Liv illata? Vajon miért? Összetévesztenél vele egy óvatlan pillanatban? - kérdezem gúnyosan.

-        Bajkeverő vagy Kim! - néz le rám feszülten.

-        És ez titkon nagyon is bejön neked! - súgom a fülébe.

 

Azt hiszem, hogy Ace ledöbben erre a megjegyzésemre.

De Ace sötét tekintetében más ül.

Talán… félelem?

 

-        Kim, kérlek!

-        Oké! - Jézusom milyen basáskodó egy alak. Végre megkapjuk a rendelésünket. Liv biztos, hogy nem sört kért, mert Ace egy talpas poharat emel le jégkockák úsznak a fehérborban, míg mindenki másnak söröskorsót viszünk. Én átadom az egyiket Alexnek. Érzem magamon Liv kutató pillantását.

-        Liv? Játszunk egyet? - intek a fejemmel a biliárdasztal felé. Most látom, hogy itt hátul a biliárdasztal túloldalán a lábaink előtt terül el az éjszakai Manchester, lenyűgöző a kilátás. Liv kortyol a borból és felemelkedik. A két pasi leül a bőrfotelekbe és minket figyelnek.

-        Tétre játszunk? - kérdezi Liv.

-        Vigyázz Liv! - szólal meg Alex. - Kim akármihez nyúl mindenben jó lesz! - figyelmezteti Livet.

-        Ugyan, dehogy - felelem hűvösen. Hagyom, hogy Liv adja meg a kezdőlökést.

A bőröm alatti összes idegvégzősédemben érzem Ace tekintetének súlyát.

A tarkómon lassan végigcsorog az izzadtságom.

Annyira meleg ez a hosszú haj.

Hátradobom a hátamra, mielőtt lökök.

 

-         Nem versenyzünk igaz? - mosolygok Livre.

 

Az egész játék alatt visszafogom magam.

Csak a hűvös sört kortyolgatom, hagyom, hogy Liv nyerjen.

Nem hibázok, de igyekszem kivonni magam a játékból érzelmileg.

 

Sokkal keményebbek a lökéseim.

Ace és Alex is felnéznek, ahogy a golyók egymáshoz koccannak a lökésemtől. Határozottak a lövéseim.

 

Lesz, ami lesz életfilozófiám része.

 Nem érdekel ki győz.. vagy ki veszít.

Csak játszom.

 

Talán ez vagyok én.

Úgy érzem sorsszerűek lettek az események az életemben.

 

Az, ami jelenleg is történik... sorsszerű.

Nem én irányítom.

Képtelen vagyok befolyásolni itt bármit is. Csak sodródom az eseményekkel, a történésekkel. Talán mind a négyen ebben a sodródásban vagyunk.

 

Az utolsó golyót is belőttem a lyukba.

Ace segít összeszedni őket az asztalnál:

-        A játék nem mindig ott dől el, ahol gondolnád - felnézek rá az asztal túloldaláról.

 

Nem értem.

 S Ace nem fejti ki mire gondol.

Hol dől el a játék?

Fejben?

A szerencse kérdése?

Fogalmam sincs.

 

Ace és Alex dartsoznak. A sportokról beszélgetnek.

-        … nem szoktam nézni darts versenyeket… nincs időm ilyesmire - feleli Ace.

-        Én a jó focimeccseket azért megnézem.

-        A jó focimeccs csak azt bizonyítja, hogy kapus mellett is lehet gólt lőni - Ace a közepébe talál a dartsnak, és ahogy nyeri a kört kihúzza a nyilakat a táblából.

-        Ez a szerelemben és a szexben is  pontosan ugyanígy működik - Livre, Alexre, majd rám néz. Az arcomon nem rezdül meg semmi, de belül... égni kezd a bőröm. Tökéletesen értem a célozgatását és ettől zavarba jövök.

-        Miket beszélsz Ace? - nevet fel Liv értetlenül.

-        Hogy nem számít ha férjnél is vagy, attól még másnak is lehet szerencséje nálad - kortyolok a sörből, Alex lesüti a szemét.

 

-         Játszunk ivós játékot. Ha Alex talál a tábla közepébe, akkor Livnek kell innia egy pohárral, ha Ace akkor nekem - és nem kérdés, aznap csak én ázok el. Fátyolos tekintetembe Ace éles pillantása olyan tűpontos célzás, mint a darts közepén a nyílhegye. Betalált. Nálam. Nagyon is. És most…mi lesz velünk?