Freudi elszólás

 Alex

Sietve zárom a tanári szobát és a folyosó nyitott ajtajához igyekszem. Behúzom magam után. A kiadott feladatot rajzolgatják a hallgatók.  Sorra végignézem a rajztáblákon a munkákat. Már belejöttek abba a mozdulatsorba, hogy mikor várom a ceruzájukat, néhány milliméter igazításra, és automatikusan tartják a kezem alá a ceruzát. 

• Jó… igen… ez is jó… - Charissától is átveszem a ceruzát. A rajzlapjára támasztom a kézfejemet és közelebb hajolva igazgatom a vonalait. - Jó… Charissa, a szünetben majd jöjjön már be hozzám kérem - adom vissza a ceruzáját.

• Rendben  - feleli nyugodtan.

• Üljenek át az asztalokhoz, folytatjuk a számításokat - a diasoromat kattintgatom a kivetítőn. - Tehát a hónap végére el kell készíteniük az első projekt tervrajzukat. Emailben kiküldöm a teljes leírást. Idén egy középületet kell készíteni. Ez lesz a féléves tervük része. A féléves terveket javaslom úgy elkészíteni, hogy később akár tervpályázatokon is indulni tudjanak vele. Viszont a kitétel, hogy minimum négy darab lapostetős felülvilágítót kell alkalmazni a tervben. Úgy kell tervezni, hogy az épület innovatív legyen, vizsgálni kell a hőátbocsátási tényezőt és a léghanggátlást, hőszigetelést és biztonságot. Továbbá a szellőzési és benapozottsági tényezőket. Mindezen bevezető után nézzük át ezeket a számításokat - negyvenöt perc kőkemény magyarázás után már kiszáradt a szám, és hugyoznom is kell. Kurva teák! 

• Érthető voltam? - kérdezem. Az egyik hallgató jelentkezik.

• Tessék  Henry, vagy Jon?!  Melyik keresztnevét használja?- kérdezem kicsit ingerülten.

• Én nem értettem. El tudná magyarázni lassabban tanár úr, kérem! Henry vagyok.

• Henry… ha lassú, akkor Nehézfejű Jonnak fogom nevezni. No… - komolyan itt hugyozom össze magam. Még egyszer ezt feszülő hugyhólyaggal kizárt, hogy újra elmagyarázzam - ... jól van. Charissa maga érti, igaz? - Charissa rám mosolyog.

• Igen, érthető volt.

• Rendben. Tartsunk egy technikai szünetet és utána Jon kedvéért ismétlünk egy kicsit - teszem le a táblafilcet és kiviharzok a teremből. 

A mosdóból kilépve az ablak alkóvjában Charissát pillantom meg várakozón. Követett a mosdóig. Igen, persze, mert azt mondtam neki, hogy a szünetben beszélni akarok vele. Tudta, hogy a mosdón vagyok. Hirtelen Stefi ugrik be. Aki a mosdóban támadott le. Így, rám várakozva. Charissa nem Stefi. Nagyon nem. Illemtudóan várakozik. De ahogy kilépek akkor sem foglalkozhatok vele, mert a folyosón egy hang megzavar.

• Apa? - a kiáltásra mindketten odakapjuk a fejünket. Talán én hamarabb, mert én felismerem a fiam hangját.

• Alex?  - megakadok a mozdulatban, hogy Charissához lépjek.

• Otthon hagytam a Jaguár kulcsát - ér oda hozzám Alex. - Elkérhetem a tied? - a Jaguár két gyári kulcsa közül az egyik nálam a másik mindig Alexnél van. Ezért van az, hogy én hozom be őket és Liam visz vissza az irodába. A zsebemben kotorászok.

• Szétszórt vagy - korhollom.

• Bocs.

• Hol hagytad az eszed ma reggel?

• Nem tudom - morogja. Végre megtalálom a jaguár kulcsát és átadom neki.

• Mákod, hogy még itt vagyok az épületben.

• Igen, tudom. Bocs. 

• Kösd a nadrágövedre, már ha még megvan. Értsd, felköthetnéd a gatyádat - rázom a fejem.

• Jól van. Kösz. Szia - sarkon fordul és visszasiet az előkészítő órájára.

• Elnézést, a fiam, Alex.

• Tiszta apja. Jó értelemben. Nagyon helyes fiú.

• Igen mondták már - biccentek. - Jöjjön - a tanári ajtaját kinyitom és  betessékelem Charissát.

• Az Építs a fényre tervpályázat. Lehet rosszul láttam, de nem érkezett megerősítő email, hogy beküldte a tervpályázatot.

• Igen, nos… elengedtem ezt a dolgot - feleli zavartan.

• Elengedte? Ó, de nem szeretem ezt a szót. Tudja, hány építész hallgatótól hallottam már ilyesmiket? Hogy elengedik ezt a félévet.  Maga miért engedte el? Nem akar a fényre építeni? - Szinte hozzá teszem, hogy Velem.

• De, nagyon szeretnék, csak betegek lettek a lányok. Nem volt rá időm. Csak egy lehetőség volt. Rájöttem, nem nekem valók már ezek a versenyek. Örülök, ha a diplomát megszerzem. 

• Értem, és… igazán sajnálom. De megértem - bólogatok. Charissa Dupinnak csak egy papír kell. Nem akar építész lenni. Nem akarja megváltani a világot és felhőkarcolókat húzni az égig. Komolyan úgy éreztem ezzel a nővel Pritzker-díjig vinném. HA együtt gondolkodnánk, ha együtt építkeznénk egészen a fényig.

• Ne haragudjon tanár úr! Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Igazán sajnálom. Bocsánat - tényleg őszinte megbánás van a hangjában. Csúnyán néztem rá? Pedig nem akartam. Inkább csak úgy éreztem, hogy tényleg, ezzel a nővel felhőkarcolókat építhetnék a fény felé. De ő nem akar velem építkezni a fény felé. De hát megérthetem. Más a munkája. Gyerekei vannak. Igazgatónő. Nem ér rá tervezőasztal felett üldögélni és épületekről álmodozni. Nyilván nem is mérnöki tervezőasztala van otthon, mint nekem. Még ha meg is lenne rá a képessége. Talán tényleg igaza van Charissa Dupinnak. Elkéstünk. Későn találkoztunk ehhez. Túl későn. Milyen szomorú is ez.  - Bocsánat. Többet nem fordul elő tanár úr.

• Ugyan Charissa. Nem történt semmi.

• Neheztel rám igaz tanár úr?

• Dehogy. Kérem Charissa. Ne tanár úrazzon. Szintén igazgatónő, közel egy idősek is vagyunk. Simán Alex.

• Köszönöm. Simán, Alex - mosolyodik el Charissa.

• Mehetünk? - Charissa előre indul és én követem. Jonnak pedig újra elmagyarázom a számításokat.

Liam

Alex és én. Közösen dolgozunk. Az irodában. Projekt egyeztetés. Ezt már muszáj volt beiktatnunk. Alex még a szokásosnál is elfoglaltabbnak tűnik. Ami még rosszabb, hogy szemmel láthatóan maga alatt van. Nem tudom mi az oka. Mármint Alex-el mindig meg tudtunk beszélni dolgokat. Még… még Vanessát is. De most még én sem vagyok képes neki elmondani semmit. Nem tudom mit gondolna róla. Nem tudom, hogyan fogadná. Még én sem tudtam értelmezni ezt a kis eseményt, ott a kávéházi teraszon.  Azt mondják a barátságot a nagy sikerek és a nagy kudarcok teszik próbára. Alex-el sokkal inkább a magánéletben versenyeztünk, mint a munkában. Főleg, hogy mindketten olyan munkamániásak lettünk. Mindketten a gondolatainkba mélyedünk, valahol teljesen máshol járunk gondolatban.

• Szép lett ez a makett! Tetszik - mérem végig és figyelem Alexet.

• Egész tűrhető - biccent,  a nagy tervrajzokat nyomtatja ki. Ezekhez speciális nyomtatónk van. Figyeli a kifutó papírokat. De máshol jár.

• Mi van Alex?

• Hah?

• Napok óta itt sem vagy. Csak a fizikai valódban.

• Túldimenzionáltam - feleli szűkszavúan Alex.

• Mit?

• Tudod te. Charissa Dupint.

• A nőt.

• Igen.

• Miért is? Mert már nem egyezik a gondolatotok egy tervrajz felett.

• Véletlen.

• Képzeld egy kávézóban egy kávé fölött azt mondta nekem egy nő. Hogy a véletlenek sokszor nem is annyira véletlenek, bizonyos esetekben.

• Na ez kezd érdekelni! - fordul felém Alex.

• Csak eszembe jutott.

• Nem, nem. Liam, leálltál dumálni egy nővel. Egy kávézóban. Méghozzá tudom melyik kávézóban, és tudom, hogy melyik nővel. Azzal az állati dögös kerek fenekű nővel. Márpedig te abszolút a jó seggek híve vagy. Szóval mi történt?

• Képzeld - suttógóra fogom. - Lesmárolt.

• Mi? Komoly? A Dawn? A nagy seggű csajszi a kávézóból?! Apám! Ez mekkora! Csak úgy? - Alex teljesen feléledt. Vigyorog és villog a szeme.- Ez kurva nagy! - suttogja.

• Aha. Totál döbbenet. Érted. Meghívott kávézni és aztán fogta és nekem esett!

• Te mázlista! - lök oldalba Alex. - és? Lesz folytatása?

• Hogy érted?

• Hát nem tudom. Mit kezdel ezzel az egésszel? Dawn, a kávézó… jó volt a csók?

• Aham. Tüzes. Vad. Forró.

• Ó az igen!

• Erről a csajsziknak egy szót se! - súgom.

• Hülye vagy? Persze, hogy nem. S Vani?

• Csak egy csók volt. Még csak nem is én akartam. Érted - tárom szét a karom.

• Ja, persze -  feleli Alex és megint abba a kendali mélysötét hangulatába zuhan.

• Na mivan?

• Hát Liam, megint te vagy a jobb. Mint Vanessánál. Egy csomót forgok mostanában ezen.

• Hogy?

• Sokat dolgozó, házat építő munkamániás férjek lettünk.

• Mindig is sokat dolgoztunk és házakat építettünk. Ez volt tulajdonképpen az egyetlen közös bennünk.Egyformán szerettük az építészetet.

• És a feleségedet - morogja Alex.

• És Vanessát igen. Vanessa volt az igazi próbatétele a mi barátságunknak Alex.

• És te nyertél - annyi érzelem van ebben a mondatban. Nem tudom csupa negatív túl feszítettség.

• Igen.

• És most is te nyertél. Dawn a te napod hajnala. A nőknél mindig te nyersz.

• Az építészetben pedig te! 

• Nem érted. Lehet, hogy már nem is akarok az építészetben nyerni. Lehet én is szeretnék másban is nyerni. Szóval nem érted.

• Dehogynem.  Kudarcaid voltak a szerelemben, mindig. Most is?

• Talán. Charissa Dupin mégsem indult az építs a fényre pályázaton. Mintha csak Vanessa lenne. Nem, én nem akarok veled tervezni. Mintha pofán vágott volna. Ezer éve nem esett  semmi ilyen rosszul.  Mintha egyenesen a szívembe döfte volna a szót: elengedtem. Ez olyan, mint a Vanessa féle én nem tervezek veled,  és hagyj már a hülye szövegeiddel. Azt hittem Charissa lesz a fény. A kiút. Valami ami nem ez az állandó munkamánia. A családfenntartó szerep. Mire mindent megteremtettem mintha nem is éltem volna.  Hosszú évek után egyszerre vonzódni kezdtem ehhez a nőhöz. Tetszik nekem. Igazán. Megmagyarázhatatlan okból, de vonzódom hozzá.  És amikor végre úgy érzem, valaki megérintett, lelkileg és fizikailag is, akkor elutasít! És egyszerre ott voltam, mint a régi időkben, Vanessa, Jenny, Nicole.  Stefit hagyjuk totál más, ő kezdeményezte, csak belefolytam és  aztán ott volt a gyerek, nem nagyon voltak opciók.

• Azt mondtad volt összekapcsolódás. De most Stefivel van bajod?

• Nincs vele bajom. Csak… az más, megszokott. A szeretkezéseink nagy százaléka valami szükségletkielégítés, két  test találkozása fizikailag. Mint két barát. Nem… érzelmi kérdés.

• Erre besétált Charissa Dupin az órádra.

• Ismét egy tanár-diák felállás. 

• Amitől talán Charissa Dupin éppen úgy tart. Különösen, hogy szüksége van a diplomára a munkájához és közben házas. 

• Teljesen érthető, ha megrémült tőled. És az összekapcsolódásotoktól. Talán ő is érezte Alex. Ugyanazt. Mint te. De már nem tini.

• Gondolod?

• Nem tudhatod.

• Jelentkezett az építs a fény pályázatra, aláírtam a jelentkezési lapját, aztán mégsem csinálta meg. Érthetetlen.

• Lehet, hogy éppen azért, mert érzi, hogy ha kinyit egy ajtót a fény előtt ,az beáramlik és onnantól mindent megvilágít. Mindent. Árad és áramlik. 

• Hát én rám még a kukucskálót is rám baszta! Bár…. azt mondta, hogy a fiam, Alex helyes, és tiszta apja… - Alex félreteszi a kinyomtatott lapokat és döbbenten néz rám.

• Ez igazán egy freudi elszólásnak tűnik - vigyorgok rá kacsintva.

• Gondolod? Tudatalatti, rejtett elszólás?

• Amikor  a rejtett gondolatok leleplezik a titkokat. Találkozott Alex-el?

• Látta, a folyosón. Igen.

• És kibukott belőle egy elfojtott lelki folyamat eredménye: hogy a srác, olyan helyes mint te! kurvára bejössz neki!

• Stefire is azt mondta, hogy szép.

• Miközben azt gondolta, bakker, fiatal a felesége, és még szép is! Esélyem sincs nála - nevetek fel.

• Gondolod?

• Próbáld meg! Én is elhívtam kávézni Dawnt és tessék - nevetek rá.