Fondü

 Alex

Néha úgy érzem, itthont mindent el lehet magyarázni. Törött autót. Késői hazaérkezést. Bonbonokat Vanessának. Bármit. Talán megbízhatónak tűnök? Olyannak, aki sosem hazudik? Sosem csal? Esküszöm nem tudom. De Stefi még csak igazán sokkot sem kapott. Hogy majdnem ott maradtam Manchester valamelyik főútján. Csak a kommunikáció kérdése. S lehet bizonyos dolgokat képes vagyok jól kikommunikálni, másokat meg rosszul. Stefi pedig rendkívül elfogadó. Talán a korkülönbség teszi. Kicsit mindig én voltam az irányadó. Ahogy mondom a dolgokat az úgy van. Mert úgy kell lennie. Stephanie bár nem érzékeltetem soha, és magam sem gondolkodok így, de alattam van. A cégben, a háztartásban.  Én vagyok az idősebb, a tapasztaltabb, nálam a pénz. Az én házamban lakik és nekem dolgozik. Sosem érzékeltettem, de sokszor érzem azt, hogy lehet azért nincs ellentmondás, mert Stephanie szereti ezt. Kényelmes neki az én irányításom alatt élnie. Nem tudom. Vanessa is egy nagyon alkalmazkodó nő volt. Szerintem valahol mindketten hasonlóak ebben a tekintetben. Irányításra szorulnak, és ezért döntően olyan férfi mellett kötöttek ki, aki irányítja őket.

Amíg az új jaguáromat várom addig a fiam jaugárjával járunk mindenhova. Alex úgyis csak hétvégén használja a kocsit. Hét közben döntően én viszem és hozom a családot. Stefi ívesre reszeli a körmét és átfesti. Még mindig vérvörösek a körmei. Mint amikor megismertem. Akkor is kihívónak találtam. Ma is. Charissa legfeljebb áttetsző körömerősítő lakkokat használ. Vagy azt sem. Nagyon asszonykeze van. Szerettem a száraz kézfejét is. Az anyáméra emlékeztetett.  Stefi finom mozdulatokkal igazgatja a szőke tincseit.

• Hiányozni fog a régi kocsi?

• Lízingelt autó. Nem különösebben érdekel. Kapok másikat. Ennyi.

• Semmihez nem akarsz kötődni.

• Azt mondod?

• A házadat Liam építette, a kocsidat lízingeled. Egyedül Alexnek vetted meg a régi jaguárt, hogy neki legyen gyakorló kocsija. Nem akarsz elköteleződni.

• Hozzád elköteleződtem - emlékeztetem Stefit, s megmutatom a karikagyűrűmet.

• Te döntően a fiadat akartad törvényesen, a nevedre venni - nevet Stefi.

• Sokan megtették már ezt a történelemben előttem is. Nagyobb emberek is, mint én. Egy fiúért - a mosdó szélének dőlve várom, hogy Stefi elkészüljön. 

• Hideg van a teraszon?

• Hűvös - bólintok rá, de feljebb vettem a teraszfűtést. Nem túl energiahatékony jelenség, de igen, fűtjük kicsit a teraszt is ha ki akarunk ülni. Stefivel kiülünk. Az asztalon a forralt bor és a fondükészítő alatt is ég a láng, hogy melegen tartsa. Amikor megvettem akkor is Vanessára gondoltam: ha áthívom őket, akkor Vanessa imádni fogja a fondükészítést. Aztán amikor egyszer tényleg áthívtuk őket, akkor valami hatalmas balhé lett az egészből. S végül… a DeNoirok kábé soha többet nem jöttek hozzánk. De ha már megvan, akkor használjuk a fondükészítőnket. Stefi is beburkolódzik egy vastag takaróba. A tóra látunk. Hallani a víz mozgását. Egészen ide a teraszunkra. Nagyon megnyugtató zene. 

• Vanessa imádná ezt - jegyzi meg Stefi miközben a forró csokoládét nyalogatja.

• Igen… nagyon szeretné - mormolom. Mintha mindig is abban reménykedtem volna, hogy Vanessa egyszer majd mégiscsak a feleségem lesz. Bevásároltam egy fondükészítőt. Őrizgettem, mint valami féltett kincset. Azt kellett volna adnom nekik nászajándékba. Hogy majd Vanessa felavatja. De valójában én akartam Vanessával fondüt csinálni és nem azt akartam, hogy Liammal vagy egyedül készítsen fondüt. Tehát nálam maradt. Aztán ideköltözött Stefi. S megtalálta.  Azóta. Néha használjuk. Stefi átvette mindenki helyét. Önként. Felajánlkozva a szerepre. Hogy a feleségem legyen. De ez is igazán valami, ami Vanessához köthető. A ködös Humberhez. Stefi a fondüvel ügyeskedik.  Csokisak lesznek az ujjai. Mielőtt megtörölné elkapom a kezét és végignyalogatom a csokoládét az ujjairól. Charissa és a mozi jut róla eszembe. Csak Stefinek hosszabbak és matt lakkosak a körmei.  Ha borozunk abból általában két végkifejlet lesz. Vagy szexelünk vagy alszunk. 

• Mennyit ittál már amíg készültem? - nevet Stefi.

• Alakul - vigyorgok rá lapos szemekkel.

• Az jó - kuncog… - Mit csinálnál, ha egyedül ülnél itt a tónál?

• Ha nem lennétek velem? Itt a teraszon?

• Igen.

• Teáznék. De szerintem ki sem jönnék a teraszra. Vagy max üldögélnék itt. - A kutya az asztal alatt szuszog közöttünk. Talán el is aludt. Béke és nyugalom. Kendal. Stefivel.

• Vagy… boroznál egy másik nővel… bárkivel. Akivel csak akarnál.

• Ez is egy opció.

• Kivel boroznál? - a kérdésre jelenleg egy válaszom van: Charissa. 

• Nem tudom. Miért?

• Nem tudom. Mostanában sokat gondolkodom ilyesmiken.

• Tényleg?

• Tényleg. Megtalálni a tökéletes párt. Az egyetlent. Megtaláljuk-e  valaha? Neked én vagyok-e s nekem te?

• Tökéletes pár? Ebben már nem bízom. De szerintem mi ketten. Te meg én. Szerencsések vagyunk. 

• Azt mondod?

• Miért, nem? Mindig is össze akartál jönni egy jól menő építésszel - nézek rá futólag a borospoharam felett. - Sikerült.

• Igen. De Alex. Én veled akartam összejönni - neveti Stefi. - A tanárommal. A tabuval. Tudni akartam, milyen veled.

• Akkor neked én vagyok a tökéletes pár. Látod? Tökéletes pár vagyunk.

• Ez egészen jól hangzik.

• Olyan vagyok, mint amilyennek képzeltél?

• Jobb vagy mint képzeltem. Sokkal- sokkal jobb vagy Alex.

• Én nem hinném - ingatom a fejem. - Szerintem nem akartál feleség lenni, meg anya sem meg semmi ilyesmi…

• Te mihez ragaszkodnál, ha mindent el kellene dobnod?

• A terveimhez.

• A nívódíjas kilátódhoz? A tervrajzaidhoz?

• Azt hiszem igen. Te?

• Alexhez. 

• Igaz, hozzá én is.

• Látod, ez közös bennünk - kortyolgatja a bort Stefi. - Órákig el tudnám nézni a tavat.

• Igen, én is… Veled jobb, mint nélküled volt - fogom meg Stefi kezét. Megszorítja a kezem. - Átülsz mellém? -  Stefi átlép s mellém ül a széles fonott székbe. Megcsókolom az arcát és a száját is.

• Bemenjünk? - súgja Stefi. Csak némán bólintok és leteszem az asztalra a borospoharam.

Liam

Egy vadonatúj Jaguár áll be a ház előtti parkolóba. Körülbelül én is hátast dobok a kocsitól. Alex-nek mindig is volt stílusa. Karaktere. Tudott választani. Volt érzéke hozzá. A megjelenéshez. A külsőségekhez. Ezért gondoltam úgy, hogy ha neki annyira tetszik Vanessa, hát akkor nekem is jó lehet. Vanessa kábé sikongva rohan ki az irodából, ahogy meglátja az autót.

• Alex! Hát ez a kocsi ez, atyaég! 

• Jól mutat mi? - vigyorog Alex, ahogy becsapja kocsiajtót. - Ennyi igazán kijár Kendal főépítészének nem?

• Tessék?! - megkövülten állok a bejárati ajtónkban. - Ez… komoly?

• A helyi polgármester ajánlására külső építész szakértőt szerettek volna tudni a városfejlesztési döntések mögött. Kendalban értékelik az építészetet. 

• Ezt… nem...hiszem… el - annyira tagoltan és lassan jönnek a szavak, hogy kezdem azt érezni, hogy szellemileg leépültem. Vanessán kábé azt látom, hogy menten lesmárolja Alexet. A nyakában csüng és nem bírja visszafogni magát. Egyszerre duplán úgy érzem, hogy Vanessa azt gondolja a rossz baráttal bújt ágyba. 

• Hogyan lettél te főépítész? - leesett az állam. Ennyi. Alex a legszarabb szituációkból is feláll. S méghozzá micsoda karrier! Apám! Nem hiszem el, alig pár napja a balesetiről hoztam el és most meg…?! Hogy csinálja? Hogyan?

• Az út egészen hosszú és bonyodalmas. Legyen annyi elég, hogy köze volt anno Kyle kocsmájához, meg néhány privát beszélgetéshez és az új polgármester kinevezéséhez. Aki ragaszkodott hozzá, hogy Kendalban az ő vezetése alatt már lesz építész tanácsadója, méghozzá a személyemben. Kendalban tehát szebb, rendezetebb, és méltóságosabb lesz az élet, méghozzá az én építész véleményemmel.

• Mekkora hír! Gratulálok! - ragadom meg Alex kezét. - Tudod Alex.. én ott az egyetemen is tudtam, hogy nagy leszel. De meg sem álmodtam, hogy ekkora nagy.

• Irigykedsz?

• Nem is kicsit - bólogatok. 

• Egy főépítészünk van! - visítja Vanessa. - Pezsgőt bontunk, most! - Vanessa Stefihez lép. - Azt hiszem igazán büszke lehetsz, hogy ilyen férjed van.

• Az vagyok. Bár… én mindig is tudtam, hogy a legjobbtól tanulok - neveti Stefi. - Benne volt mindig is.

• Gyertek már be! - invitálom be őket. - A pezsgő után viszont én whiskyre váltok. Alex?

• Nem, kösz.

Még a pezsgő előtt meghúzom a whiskys üveget. Bakker! Baj van. Érzem. Alexet egyre több minden vonzza el az én irodámtól. Eddig csak Manchester volt és az egyetem. Most már Kendal és a lakhely is? Még ha Alexnek ez nem is egy fő állás. De nyilván egy főépítészi kinevezés jelzés. Alex kendali lakos. Kendal polgára. Mi dolga neki az én irodámban? 

• Mesélj! Mit fogsz csinálni, mint főépítész? - kíváncsiskodik Vanessa. Ijesztő rajongással függ Alexen.

• Minden építéssel kapcsolatos helyi ügyekben kikérik majd a véleményemet, településrendezés, parkok, utcák, örökségvédelem, építészeti tervek, fejlesztések.

• Ez nagyon jól hangzik. Milyen mesés és nemes feladat! Egy egész város képét formálod! Ó Alex.

• Annyira ne feküdj már be neki na! - morgom Vanessa lelkesedését nézve. Ragyog. Legalább úgy ragyoghat, mint Charissa Dupin. Alex fényét verik vissza. Totálisan féltékeny vagyok Alex sikereire. És nem értem, hogy miért. Nekem sosem voltak ilyen céljaim. Alexnek meg egyszerűen az ölébe hullik az egész.

• És milyen irányt fogsz képviselni? - kérdezek rá whiskyt kortyolgatva.

• Szerintem Kendalban a legfontosabb az arány, az egyensúly. Meg kell tartani a  régi nagyon egyedi épületeket. Mint a Kendal Paris Church. De közben haladni is kell a korral. Tehát nyilván a modern építészeti elgondolásokat is fogom támogatni.

• Boldog vagy? - kérdezi Vanessa. Alex olyan sokáig nézi. Mélyen… nagyon sokáig gondolkodik.

• Tudod Vani… annyi éven át… nem értettem, hogy mi dolgom Kendalban. Annyit szenvedtem abban a városban. Mélypont volt. Annyira a mély. Évtizedeken át. Két évtizede lakom ott. S arra gondoltam, mit keresek én itt? A kendali szürke szemét időben. A folytonos ködben és esőben. A depresszáns Kendalban. A ködös… Humberen. S egyszerre… értelmet nyert. Minden. Már nincs köd. Felszállt. Már látok. Ezért… most forrta ki magát. A semmiből. Annyi éven át érlelődött ez az egész. S most értettem meg végre, ennyi idő után… idő Vani. Annyi idő… s látod… volt értelme. Volt… Ez volt az értelme. Hogy ma én legyek Kendal főépítésze.

• Istenem Alex. Tudom... és ettől… sírnom kell - Vanessa már megint bőg. Jézusom! A napjaink kilencven százalékában a feleségem sír. És egyre kevésbé értem, hogy mi zajlik előttem. Nem értem miért csinálja. De már megint zokog. 

• Vani… - nekem kellene mozdulnom, de Alex az, aki készül magához ölelni az én feleségemet. Vanessa csak a fejét rázza.

• Bocs… mindjárt összeszedem magam - Vanessa sírva elvonul a mosdóba. A Goodwin házaspár rám néz.  Megforgatom a szemem.

• Hát érzékeny… de nyugi… nem terhes - felhörpintem a whiskymet. Szar poén. Még tőlem is. A házasságom egy katasztrófa. A feleségem képtelen felnézni rám. Bánja, hogy hozzám jött és nem a haveromhoz. S már a tengerre néző hálószobámat is lecserélné egy tóra nézőre, ott Kendal főépítészének ágyában. A gyereknevelésem félresiklott. Egy döglődő vállalatot és egy döglődő céget kell életben tartanom és már fogalmam sincs, hogy miért is küzdök. A családomért? Hiszen nincs is családom. A lányom elvágyik, sőt menekül tőlem. A feleségem más férfi után sóvárog. Én meg… kávéházi teraszokra járok friss levegőért. 

Nem tudom hol csesztem el. Talán csak oda volt az újdonság varázsa. Amivel érdekesnek tűntem az elején. Már megszokott a szex is, ami az elején annyira jó volt. Folyton fáradt vagyok. Folyton alvászavarokkal küzdök. De hát… ez mindig is megvolt. Alex meg közben a csúcson.