Versenyen kívül

 Alex

Az Alpesi teaház elé szinte egyszerre értünk. Hallottam az izgatott cipőkopogás közeledő hangjait. Charissa félénk mosollyal köszön. Nem tévedtem. Ez a teaház mindig kicsit kihalt. Mi vagyunk az egyetlen vendégek ebben a furcsa időpontban. Mindketten az ebédszünetünket csippentettük el. A hatalmas pálmalevelek mögötti kis asztalhoz ülünk. Az osztott ablakokon át rálátni a Fletcher Moss Parkra. Nem a legkényelmesebb komfortú teaház. Viszont nem is a kényelem volt a szempont. Itt senki nem ismer és senki nem jár. Egy nyugodt órát akartam ezzel a nővel. Kényelmetlen székeken és egy billegő körasztal mellett ülünk. Teával és a teaház talán egyetlen süteménykínálatával magunk előtt. Ahogy kiszolgált minket még a teaházi alkalmazott is eltűnt. Ketten vagyunk ebben az eldugott kis teázóban. Egy picit hűvös a teaház.

• Voltál már itt? - kérdezem.

• Még soha.

• Itt csak botanikus családok szoktak  néhány órát eltölteni. Senki olyan, akit ismernék - mosolygok futólag. 

• Szintén. Mindig is arra gondoltam, hogy biztos érdekes lenne egyszer eljönni ide, mondjuk a lányokkal, de valahogy sosem vonzott ennyire a hely - lesüti a szemét. Lehet nagyon fókuszáltan nézem. Felnéz és találkozik a tekintetünk. - Te honnan ismered a helyet?

• Ó régről. Még egyetemista koromban elhívtam ide egy lányt, randira. Arra gondoltam milyen romantikus lenne virágnézegetés közben süteményezni.

• Valamiért úgy érzem kudarcos randevú volt - mosolyog.

• A tejszínhabba beleragadtak a muslicák. Katasztrofális randevúim egyike. 

• Ha valahova rossz emlékek kötnek én oda nem megyek újra - jegyzi meg Charissa.

• Én ezt már nem engedhetem meg magamnak. Tele lenne a város olyan helyekkel - nevetek. Bár kicsit sem vicces, így belegondolva. - Tudod az a megállapításod. Szíven ütött.

• Melyik megállapításom is pontosan?

• A családi házakról és a semmi intimitásról. Nagyon… igaz rám. De sosem gondoltam így bele. Én nem szeretek ilyen módon érzelmileg kötődni ingatlanokhoz. 

• Még a sajátodhoz sem?

• Különösen a sajátomhoz nem.

•  Nem szereted az otthonodat?

• Még csak nem is én terveztem, sőt nem is én építettem.

• Ez...komoly? Nem ellentmondásos ez kicsit? - kérdezi Charissa.

• Mármint?

• Egy elismert építész, aki a saját otthonát nem maga tervezte és építtette?

• Ahogy mondtad, nem tudok kis léptékekben gondolkodni. Márpedig nem lakok sem kilátóban sem irodában. Egy normál méretű tóparti házam van Kendalban. A cégtársam tervezte. Ő szereti az ilyesmit.

• Nem gondoltam volna.

• Azt hitted álomházam van?

• Nagyon szép épületeket tervezel. Nagyon egyedieket. Nem tudlak elképzelni egy szokványos házban. Hogy megelégedsz vele. Amikor beszélsz az építészetről mindig olyan igényes vagy. A tervekre az épületekre. Azt hittem mindenben ezt követed.

• Magamnak különösen nem terveznék semmit. Az tényleg túl intim lenne. Túl személyes.

• Túl nagy a felelősség igaz?

• Pontosan. Ahogy mondtam, az… egy életre szól. A cégtársam jó lakóépületeket tervez. Rábíztam. Csinál, amit akar, nekem jó lesz.

• Rábíztad az otthonodat. 

• Ház. Áll. Szép. Jó a fekvése. Betölti a funkcióját.

• De nem te vagy.

• Nem. De lehet lakóépületként kevésbé lenne érdekes a házam. Szeretem a fényt. De nagyon sok helyen zavaró. Én például rossz ötletnek tartom a hálószobai tetőablakokat. A hálószobába a megnyugvás a fontos, a naplemente, a rákészülés a pihenésre. Plusz ne feledjük a tetőablakokon az eső hangja zavaró lehet. Főleg egy városban, ahol folyton esik. Ez egy irodaépületben ahol több méter választ el a jól záró és hangszigetelő ablakoktól nem is téma. De egy lakásban… Nincs akkor a belmagasság és az ablakokon lefolyó víz látványa totál nyomasztó is lehet.  Szuper ötlet lenne  fürdőszobába egy tetőablak. Nem látni be csak felülről. Arra meg kevesen járnak. Tehát ablak, de nem szokványos helyen és egy alapvetően sötétnek tartott funkciós helyiségbe fényt vinnék. Természetes napfényt. Összességében imádnám a szokatlan ablakmegoldásokat, hogy minél több természetes fényt csempésszek a belső terekbe, de közben azt vallom, hogy egy lakóháznál első a funkció és másodlagos a látvány. Vagyis nem az én terepem.

• Egyszer… megnézném milyen házat terveznél saját magadnak. Csak papíron. 

• Egyszer… lehet megmutatom - mondom neki komolyan. - Talán...soha nem volt nő, akinek házat akartam volna tervezni. A mi otthonunkat. Lehet… ezért nincs még a fiókomban sem saját házterv.

• Ez valahol szomorú.

• Nem feltétlen. Lehet babonás vagyok. Asszonyt kész házba kell vinni. 

• Létezik ilyen babona?

• Az én fejemben biztosan. 

• Nem akartál nővel ötletelni egy ház felett.

• Eddig. De papíron minden mehet.  Kár, hogy nem indultál az építs a fényre tervpályázaton. 

• Ott megtervezhettük volna azt a családi házat?

• Akár.

• Akkor módosítom a kijelentésem. Lenne kedvem indulni azon a pályázaton. Miért ne csinálhatnánk meg a terveket? Versenyen kívül

• Versenyen kívül? - szokatlan felvetés. Kábé nincs a fogalomszótáramban. Én, aki folyton versenyzek. Nem tudtam elképzelni sem ilyesmit. Valamit csak “szórakozásból” tervezni. Versenyen kívül. Charissa Dupin új ajtókat nyitogat előttem. Körülbelül meghökkenten ülök vele szemben. Szokatlan, de valamiért mégis… tetszik.

• Elképzelhetetlen?

• Tulajdonképpen nem. Legyen. Hogyan képzeled?

• Mondjuk legyen a kiindulópont egy három hálószobás két fürdős tengerparti ház.

• Rajzold meg az alapokat, ahogy te képzeled és én Goodwinossá teszem.

• Előbújt belőled az egyetemi tanár éned igaz?

• Nehéz levetkőzni már a magánéletben is.

• Tehát, most a magánéleted része lettem?

• Lássuk csak, egyetemen kívül vagyunk, egy eldugott teázó kis rozoga asztalánál. Kifejezetten magánéletnek tűnik. De ha szabad, kifejezhetem ennél egyértelműbben is…

Liam

Kevésbé jó itt a kávé mint a Thomsonsnál. De már nem másíthatom meg az elgondolást. Én fizetem a kávét. Én diktálok. Dawn eljött. Nézem a mozdulatait, ahogy lustán cigarettára gyújt. 

• Kérésed, mint látod parancs. Itt vagyok. Távol a kávézómtól. Nem bírod, ha egy nő irányít igaz?

• Tulajdonképpen csak azt akartam kérni, hogy töröld ki a számom és felejtsd el. A feleségem kurvára gyanakvó és nincs kedvem miattad is balhézni otthon.

• Hú, igazi házasság szaga van. Féltékenység, viták. Folyamatos ellenőrzés. Oka is van rá?

• Többnyire. Folyton szekálnak a nők. Mint te is.

• A te hibád. Túl jól nézel ki.

• Próbáltam már pocakot ereszteni, hátha attól kevésbé lennék vonzó. De megszállott vagyok. Néha enni is elfelejtek.

• Tudom, mondtad, munkamánia.

• Az. Csak engem szivatsz, vagy mindig vannak kiszemeltjeid?

• Akadnak. Most rajtad a sor.

• Akkor léphetsz a következőre.

• Megijedtél? Nyugi, nem történik semmi, amit te nem akarsz.

• Én? Konkrétan azt a csókot sem akartam. Letámadtál.

• Nem úgy viselkedtél, mint akinek annyira ellenére van egy kis csőrözés. De legközelebb csak jelezd és leállok.

• Oké, jelzem. Állj le! És szállj le rólam. Nyugalmat akarok.

• Akkor vegyél egy jakuzzit a kertedbe és áztasd benne magad. Velem van bajod, vagy a házasságoddal? Úgy döntően.

• Mindkettővel. Be sem neveztem erre a versenyre.

• Előfordul, hogy valaki más nevez be és neked csak végig kell vinned.

• Engem ne nevezz be sehova Dawn - tisztára mint Alex. Belerángattak valamibe. 

• Ha beneveztek, akkor versenyben vagy. Csak rajtad múlik, hogy utolsó leszel, vagy első. Márpedig te az a típus vagy, aki soha nem adja át az első helyet másnak. Nem mondanál le róla senki kedvéért igaz? Túlságosan irányító típus vagy hozzá - kegyetlen ténymegállapítás. Húsba vágó. Különösen most. Soha nem adtam át az első helyet. Senkinek. Legfőképpen nem Alexnek. Cégtársak lettünk. Cégtulajdonosok. De Alex mindig csak a második lehetett a cégnél. Mindig. Holott… mindig is jobb volt mint én. A tervei, az ötletei szakmailag messze felettem állt. Nem véletlen, hogy ő nívódíjas építész lett.Én a közelében sem vagyok. De amire befolyásom volt ott sosem engedtem át semmit Alexnek. Vanessát sem. Alapvetően rohadékság volt Vanessára hajtanom, amikor tudtam, hogy Alexnek mennyire bejön. Ha igazán a barátja vagyok, akkor meg sem fordul a fejemben Vanessára nyomulni, ott Skóciában sem. Egy igazi barát soha nem tenne ilyet. Soha. Ez aranyszabály. Férfiak közti alapelv. Rakat barátnőm volt. Tucatnyi. Vanessa a nagy részüket látta is. Alex viszont tényleg szerelmes volt Vanessába. A házasságunkig még csak barátnője sem volt. Mi sem bizonyítja jobban, az esküvőnkre a húgát hozta partnernek. A kamarabálra is. Folyton a húgával jelent meg. Ennyire csak Vanessa létezett számára. Vanessa volt a végzete.  Amit én éreztem Vanessa iránt az mindig közelebb volt a vágyhoz. Alex viszont szerelemmel szerette.

Egy szörnyeteg vagyok. De tényleg. Mert alapvetően tudom, hogy Vanessa és Alex jó páros lehetett volna. Persze mennyire működne együtt két álmodozó arról fogalmam sincs. Mindketten nagyon az érzelmeik hatása alatt állnak. De Alex odaadását talán Vanessa értékelte volna. Hatásos volt az én szomorú szem kúrám is, de Alex… ő rajongva imádta volna. 

Alex és köztem mindig is ez volt a különbség. Én racionális voltam, ő érzelgős. Én megtettem, míg ő csak vágyakozott. Enyém volt a cselekvés, övé az álmodozás. 

Borzalmas barát vagyok. Igazán az Alexhez fűződő kapcsolatom nem is olyan egyszerű. Szerintem Alex messze jobban a barátom mint én neki. De már ezt sem tudom. Az alapoknál kollégiumi szobatársak voltunk. Kényszer együttlét. Egy szobába osztottak minket. Ott kezdődött minden. Mondjuk Alex életének az elcseszése is. Ha barátnőt hozott a szobába, az egy idő után rám hajtott. Alex pedig átengedte.  Még mielőtt akár megfektette volna. Egyszerűen hagyott nyerni. Vagy nem tudom. Persze a többség tudta, hogy messze jobban szituált vagyok mint Alex. Talán így működött. Betudta a pénznek. 

A cégalapításnál én vittem a tőkét. Alex pedig pontosan tudta ezt. Hogy én meg fogom tudni csinálni. Önállósulni. Azonnal. Nem kellett éveket geccsolnunk egy építészirodában, ahol nem a mi nevünk van a terveken. Tudta, tehát igen, tartotta velem a jó viszonyt. A baráti kapcsolat illúzióját. Én meg láttam az egyetemen, hogy mennyire jó. A rajzai, a tanárok folyton kiemelték. Kellett nekem. A céghez. Lehet csupa közös érdek volt. Alexnek a pénzem kellett, nekem meg Alex tehetsége. 

De Alexet mindig meghagytam másodiknak. A cégben. S Vanessa életében is. Mellettem, csak a második lehetett. Amire nekem hatásom volt ott én voltam a győztes. Alex pedig felépítette a másik életét. A mi kettőnk versenyén kívül. Talán a Vanessával való kapcsolatom hozta a végső döntést, hogy külön életre is szüksége van. Minden, ami az egyetem és Alex tanársága az Alex egyéni élete volt. Távol az én befolyásomtól. Az a terep, ahol Alex nyerni tudott. Talán ezért lett a tanítványa a felesége. Így lett nívódíjas építész is. 

Alex csak versenyben szeret lenni. Csak az esélyt akarja a győzelemre. Mint Vanessánál is. Versenyben lenni. De ha úgy alakul, akkor beéri a második hellyel is. Kezdem azt érezni, hogy arra a pontra értünk, amikor Alex is kezdi felismerni ezt. Ahogy én is. Nem lehetünk együtt győztesek. Nem lehet két nyertes. Ha Alex győzni akart, akkor tőlem függetlenednie kellett. Már nincs szüksége az én pénzemre, mint ott egyetemistaként. Már neve van. Már évek óta érzem, és tudom, Alex már csak Vanessa miatt van velem. Ezért remegtem meg Charissa Dupin nevétől. Félek. Hogy ez a nő kiütheti Vanessát Alex szívének királynői pozíciójából.  Erről a nőről úgy beszél, mint… Vanessáról. Rajongással. Minden racionalitást nélkülözve. Nincs verseny. Charissa van.