Ami nincs kőbe vésve

 Alex

Éjszakai vezetésen vagyunk a fiammal. Tekintve, hogy télen hamarabb leszáll az éj. Alex még nem érzi a kocsit. Picit lassú is néha. 

• Már veheted feljebb - szólok neki.

• Annyira meglódul, ha feljebb veszem - vonakodik Alex, de sebességet vált.

• Ez egy jaguár. Persze, hogy nekiszalad, ha megdobod. De ne fojtsd le a motort azt sem szereti.

• Jól van - mondja nyugodtan. Csendesen ülünk a régi jaguáromban. Haladunk. A Kendal-Manchester távon oda vissza.

• Engedd el, ne gyorsíts rá! - mondom s Alex elveszi a lábát a gázpedálról.  - Az ilyeneknek hagyj mindig helyet. Hadd menjenek. Ha rászorítasz abból durva dolgok is lehetnek.

• Jól van.

• Oké, hogy Jaguárt vezetsz de ha lassú vagy mindenki ki akar előzni, hagyd őket.

• Jól van.

• Van most barátnőd? 

• Ez...keresztkérdés?

• Másik kapura játszol?

• Dehogy! Miért teszel fel ilyen kérdéseket, miközben vezetek? - kérdez rá Alex.

• Tesztelem, hogy bírod a nyomást.

• Ez egy nagyon nem jó játék - jelenti ki Alex.

• Oké. Állj le, átveszem a volánt! - Alex lehúzódik az út szélére. Helyet cserélünk. Az első lehetőségnél visszafordulok Kendal felé.  - Tehát? Sosem hoztál még haza senkit.  

• Hát csak nem jön össze - dünnyögi Alex.

• Tisztára mint én.

• Tényleg?

• Persze. Én se voltam különb. Mindegy, azért én is minden eshetőségre tartottam óvszert a tárcámban. Te is tedd ezt!

• Oké… - Alex összehúzza magát az ülésben. Mintha szidnám. Pedig tényleg nem. Csak nem tudom ezeket a dolgokat jól kikommunikálni. - Még mindig van a tárcádban? - kérdez rá Alex.

• Jó kérdés - felelem. - Ha van is, már biztosan lejárt.

• Az akkor nem a legjobb példa - jegyzi meg Alex. Oldalt nézek rá. 

• Visszavágó?

• Talán.

• Lássuk, hogy megy - dobom fel a labdát Alexnek.

• Gondoltál már rá, hogy meghúzod egy tanítványodat? Anyán kívül.

• Hogy lefeküdnék vele? Anyád után?

• Persze, egy csomó fiatal csajszit tanítasz, nem?

• Nem olyan sokat. 

• De néhányat. Akadt köztük valaki, aki nagyon bejött?

• Igen.

• És?  Megtetted?

• Te… megtennéd a helyemben? - fordítom vissza a kérdést.

• Ha egyetemi tanár lennék és esélyem lenne összejönni valakivel?

• Igen. Te mit tennél?

• Összejönnék vele.

• Akkor is ha házas vagy?

• Összejönnék vele. Most te jössz. Köztünk marad. Ígérem. Volt már, hogy megtetted?

• Hogy megcsaltam anyádat?

• Apa. Válaszolj! Ne kerüld ki a választ kérdésekkel! Tudod mit kérdezek.

• Nem. Nem tettem meg.

• De gondoltál már rá?

• Igen. Gondoltam rá. 

• Miért nem tetted meg?

• Nem mertem. Egyszerűen fizikailag nem vagyok jó a kezdeményezésben. Nem tudok átlépni bizonyos határokat. Szerinted mi a helyzet a házastársi esküvel? Vele megelégszem?

• Hát… semmi sincs kőbe vésve - feleli Alex.

• Felülírom az álláspontomat. Tökösebb vagy mint én - nézek a fiamra.

• Tényleg? Ezt még soha nem mondtad.

• Akkor most megállapítottam, és kijelentem. De… ez sincs kőbe vésve - nézek rá oldalt sandán. - Most én jövök. Beadod az építészmérnökire?

• Persze, hogy igen.

• S akarsz mellettem dolgozni az irodában?

• Liam mellett?

• Mellettem.

• A De Noir irodában?

• Építészként dolgozni az én irányításom alatt. Tudod, hogy nagyon sokáig kell gyakorolni, mire igazán jó leszel. Még a diploma után is.

• Tudom.

• Elfogadnád az iránymutatásaimat?

• Eddig is elfogadtam. Nem?

• De.

• Egy nívódíjas építésztől tanulok, az apám az. Mit mondhatok erre?

• Számíthatok rád?

• Apa, egész életemben erre készítettél. Megcsinálom. Építészmérnök leszek.

• Jól van. Megérkeztünk. Minden, amit a kocsiban beszélünk az köztünk marad. Mindig.

• Ez mindig is így volt apa.

• Jól van fiam, menjünk.

Liam

Serceg Dawn cigarettája a sötétben. Hideg a terasza a Thompsonsnak. Tél van. Az ünnepek után még kétszer hidegebbnek tűnik. Addig valahogy elviseli az ember, a hideget és a havat, mondjuk a fehér karácsony reményében. De utána…

• Nem gondoltatok még fűtött teraszra? - kérdezek rá. 

• Nem szoktak télen ide ülni. Van hely bent bőven - szívja a cigarettáját Dawn.

• Panaszt fogok tenni. 

• Máris megtetted a kávézó vezetőjével beszélsz.

• Ja tényleg - röhögök szárazon.

• Napokig nem hívsz, aztán egyszer csak beállítasz. Ez mi? Játék?

• Még nem jöttem rá. Milyen játékot játszanál?

• Nem vagyok a szerepjátékok híve.

• Én meg a szabályjátékoké.

• Akkor milyen játékban vagy jó?

• Alkotó játék. Hát te?

• Funkcionális játék.

• Az milyen?

• Örömteli mozgásból álló tevékenység.

• Ez felnőtt nyelvre lefordítva a szex?

• Neked lehet. Nekem a hot iron edzés.

• Te súlyzózol? Én azt hittem csak telt vagy.

• Szerintem lenyomnálak.

• Félek tőled. Eddig is erős nőnek tartottalak.

• Akkor duplán elvágtam magam egy numerától ugye? Fittebb, erősebb és önállóbb vagyok mint szeretnéd.

• Semmi olyan nem vagy, amivel eddig dolgom volt - forgatom a karikagyűrűmet az ujjaim közt. 

• Hát… ez az újdonság varázsa - vigyorog Dawn.

• Magam sem tudom miért hívtalak. Talán csak levegőre volt szükségem.

• Hát itt a teraszomon van belőle bőven. Szívjad csak. 

• Egy erdőben lakom közel a tengerhez - nevetek fel fáradtan.

• Hát akkor te bejöttél feltöltődni benzingőzös és cigarettaszagos levegővel. Lehet ilyen is kell. Még túl tiszta lesz a tüdőd.

• Miért váltál el?

• Főként unalomból. Untam.

• Egy embert néhány év alatt elég könnyű megunni. Most még tök lelkesen smárolok veled bárhol. Néhány év után azt is unnám.

• Igen, de amikor nincsenek tervek már, amikor kihunyt a lelkesedés lángja. Akkor valójában az már nem is élő dolog. Se ember, se kapcsolat. Egy kapcsolat is addig él, amíg hajtja a lelkesedés lángja.

• Jogos. 

• Te nem válnál el igaz?

• Nem vagyok az a típus.

• Hova a lelkesedésed?

• Elvesztettem. Talán valójában engem is csak hajtott a verseny. Amíg a feleségemért kellett versengeni. Lehet elvesztettem a versenytársamat. Most ezt érzem. Nincs okom már meghódítani. Nincs okom versengeni. Valaki kiszállt a versenyből és nem én voltam az. Bent ragadtam. 

• És rájöttél, hogy nem is a győzelem volt a lényeg, hanem a verseny maga?

• Valahogy így.

• A trófea csak egy tárgy. De maga az út hozzá az izgalmas.

• Pontosan.

• S mi történt? Feladták?

• Versenyen kívül került. Új versenybe kezdett. Elvesztettem a riválisomat.

• Pedig téged ez motivált igaz?

• Igen. 

• Hogy lenyomj másokat.

• Igen.

• Elcseszett dolog.

• Az.

• Mi maradt?

• Kávé, whisky, insomnia. Altatók. Vanessa.

• Tehát így hívják. A feleséged.

• Igen.

• Miért vetted el?

• Anno? Nem is tudom. Vonzódtam hozzá. Szomorú szemű nő volt. Boldoggá akartam tenni. 

• Sikerült?

• Nemigazán.

• Tipikus pasi. És még?

• Azt akartam, hogy az enyém legyen. Egészen az enyém.

• És ne a riválisodé.

• Pontosan. Nyerni akartam. Jobb akartam lenni. Győzni akartam. Első lenni.

• Az lettél?

• Inkább utolsó. 

• Liam, melletted nem lehet szomorú szeműből vidám szeművé válni. Az nem te vagy.

• Én is rájöttem. A riválisom mellett vidámabb szemű lehetett volna. Közéjük álltam. Az egómmal. Az önzésemmel. Igazán lehetőséget sem adtam. Legalábbis azt hiszem. Volt néhány beszélgetésem még akkoriban. Vanessával. És folyton fűztem, hogy Alex, nem annyira gáz, csak rosszul kezdi. Tényleg… nem voltam annyira rohadék, mint barát. Legalábbis ezt hittem.  Igazán nem is tudom. Konzerválni akartam dolgokat. Sakkban tartani. Szerettem. Akkor azt hittem tényleg. De hát tudod milyen ez…

• Hogyne tudnám. Már elváltam. Túl vagyok mindezen az elejétől a legvégéig.

• Jobb?

• Válás után? Van akinek igen, van akinek nem. Nem mindenkinek való az elváltság. Szerintem neked sem való. Az nem konzervál semmit. Az olyan mint a felbontott befőtt. El kell fogyasztani, mind egy szemig. Vagy megromlik. Te szereted a kamrádat a kis konzerveiddel.

• Szeretem a hülye hasonlataidat is.

• Na, még kezdesz megkedvelni a végén.

• Dawn. Ha nem bírnálak, fel se hívtalak volna. Soha.

• Ez kezd egy egészen érdekes koncepció kibontakozásának tűnni. Végre kezd érdekelni, amit mondasz nekem.

• Dawn. Bírlak. Komolyan.