Villanás

 Alex

A moziban kényelmes széles fotelekben ülünk. Charissa ujjait simogatom. Igazán fogalmam sincs mi megy a vásznon. Egyikünk sem a filmet nézi. Engem teljesen leköt Charissa kézfejének tanulmányozása. Most enyhén szárazabb a bőre.  Most látszik jobban, hogy már nem fiatal, a kézfeje elárulja. Charissa elhúzza a kezét. 

• A hideg miatt…  siettem, és nem maradt időm bekenni, egy pillanat - a puhabőr táskájából egy kis tubus kézkrémből nyom a kézfejére. A simogatásra érzékenyebb lehetett a száraz bőr. Átkeni a kézkrémmel a kezét. Finom friss gyümölcsös mentás illatú a kézkrém.

• Meddig maradhatsz? - kérdezek rá.

• Egyetemi órának könyvelem el az időt. Tehát fél nyolcra vissza kell érnünk az egyetemi parkolóba.

• Reszketsz - állapítom meg.

• Csak izgulok… miattad - feleli izgatottan csillogó szemekkel. - Fázom kicsit - a kezét csókolom. Aztán az ujjait egyesével, végül a száját. 

Nem nézzük végig a filmet. Hamarabb kell elhagynunk a VIP terem intimitását. Charissa kocsija az egyetem előtt maradt. Így hitelesebb, hogy ő tényleg az egyetemen van. A VIP teremből a külső folyosókon egyenesen a parkolószintre tudunk menni. Villog ránk a jaguárom, ahogy kinyitom a központi zárat. Charissa hideglelősen remeg meg. 

• Fűtött ülés van, sietek felfűteni neked - adom rá a gyújtást és a tenyeremmel figyelem, mikor melegszik fel a levegő. Charissa finom körömcipős lábaira irányítom a fűtést.  Idegen fegyelmezettséggel ül a jaguárban. Új autó illata van. Mindig. Én ezt az illatosítót szeretem. Charissa vacog mellettem.

• Felmelegítselek? - súgom halkan. 

• Alex! - Charissa óvatosan nevet.

• Lehet nem sikerülne… - bólintok rá.

• Szerintem menne - jegyzi meg Charissa és teszek egy kísérletet a nemes ügy érdekében. A tenyeremmel a tweed szoknya anyagát tapintom. Az ajkaimmal Charissa bőrét kóstolom végig. Charissa hideg tenyerével a combomra tenyerel. Piheg és reszket felváltva. Végre felmelegszik a kocsi. Én már kimelegedtem. 

Fogalmam sincs mennyi ideig ostromlom Charissát, amikor érzem, hogy ha tovább hergelem magunkat, én tutira nem fogok tudni leállni.  Ezer éve nem merészkedtem eddig el senkivel. Hogy igazán beinduljak rá. Annyira, hogy akarjam. Itt és most. Lihegve húzódom el. Charissa a jaguár ülésének fejtámlájára dönti a fejét. Az ajkát nyalja és kívánom. Őrülten szeretném, ha az enyém lehetne most ez a nő. 

• Bárcsak… tovább mehetnénk - szólalok meg.

• Bárcsak… több időnk lenne most - néz ki a jaguár oldalablakán zavartan. A kijelzőn az időt nézem.

• Sietnünk kell - szedem össze magam.  

Sok időt elcsesztem a parkolóban. Nem. Nem elcsesztem, mert nagyon jó percek voltak. De ezt száguldva is nehéz lesz behozni.  Még mindig van forgalom.  Elég nagy. Nagyon rossz időzítés és hely. Egy egész kamionkonvojba futottam és egyszerűen nem lehet kijutni. Egymást előzgetik teljesen értelmetlenül.  Erősek a fények, a lámpák  váltanak és nekilódul az egész kamiontömeg. Végre haladunk. Kielőzöm a sort. Már régen elmúlt fél nyolc. Charissa késik. Éles fények, hosszú alsó sorfény, csak az éles fény, a hang, és a kamion látványa oldalról az egyetlen, ami a másodperc törtrésze alatt eljut a tudatomig, miközben utolsó mentésként próbálom félrerántani a kormányt. Egy villanás az egész. Charissa sikolya a fülemben és a mellkasomnak csapódó ütés az utolsó, ami eljut a tudatomig.

• ALEX!

Sokkot kaptam. Egészen biztos. Mert nagyon lassan jut el a tudatomig bármi is. Egyszerűen fogalmam sincs mi történik. Alig akarom visszanyerni az emlékezetemet és azt, hogy hol vagyok és mi történik körülöttem. Fogalmam sincs kik hívhatták a mentőt. Hogy hogyan kerültem ki a kocsiból. Meg hogy egyáltalán... ja a manchesteri kórházban vagyok.

Kurva sokára esik le, hogy a kocsiban nem voltam egyedül. Hanem Charissa volt mellettem az anyósülésen.

Az is lassan esik le, hogy a jaguár szarrá tört. Tuti. 

A balesetin minden lelassul. Egyszerre végtelennek tűnik az idő. Gondolkodni. Várni.  A baj mindig sötétedés után jön. Hányás, hasmenés, szűnni nem akaró láz, lenyelte-e a gyerek azt vagy sem… csak hogy garantáltan ügyelet legyen belőle.

Lassan esik le, hogy kurvára félreléptem és ez kurvára ki fog derülni.

Hogy karamboloztam és nem a feleségem ült mellettem.

Annyi éve vezetek. Jól, tényleg jól. Most is csak a reflex, csak a vezetési rutin, hogy itt vagyok.

S ez az egész felhoz valamit a múltból is. Abból az időből, amikor egyedül száguldoztam haza Kendalba. 

Arra gondoltam, kit értesítenének, ha történne velem valami? Nincs senkim. Még kutyám se. Feleségem se. Senkim. Kit hívnának? A húgomat? Az anyámat?

Most meg arra gondolok bakker, csak a feleségemet fel ne hívják! 

Mert az egész szar a nyakamba borul. Hogy a kocsiban Charissa Dupin ült mellettem.

Liam

Kicseng a telefonom. Este fél kilenc van. Alex az. Miért hívhat? Ritkán beszélünk telefonon ennyire későn. 

• Alex?

• Csá! - mondja. - Szóval… a kérdésem, az, hogy mennyit ittál ma… mert kéne egy fuvar.

• Mi van? Hol a faszban vagy?

• Manchesterben a balesetin.

• Mivan?

• Karamboloztam.

• Bakker! De… hát hol?

• Itt Manchesterben.

• Jól vagy?

• Fogjuk rá. De… szóval nem akarom, hogy Stefi megtudja….

• Mert…?

• Mert nem egyedül ültem a kocsiban.

• Fasza!

• Igen...Charissával voltam.

• Gáz.

• Ja.

• És….ő?

• A röntgenre várunk… 

• Komoly a sérülés?

• Főleg a légzsák csapott minket pofán. A mellkasom durván fáj. Ha a röntgen rendben lesz, akkor kiengednek minket.

• Ez most… kábé engem is ledöbbent. Alex… annyira jól vezetsz... hogy?

• Piroson jött át egy kamion. Ennyi. Én meg siettem. A szerencse, hogy tulajdonképpen szemből és az én oldalamról jött a kamion. Elrántottam a kocsit. Különben…

• Ledarál titeket a kamion.

• Ja. De a jaguár szarrá tört. Kuka az egész kocsi. Cserélhetem.

• Megoldjuk. Értetek megyek..

• Kösz.

Mázli, hogy ma nem az alkoholba merülő insomniát választottam. Csakis azért, mert még dolgozni akartam kicsit. Tehát bevágom magam a Mokkába.

Charissa és Alex is a kórház baleseti előcsarnokában  az automata vacak teáját isszák müanyagpoharakból.  Alex vesz észre. Kihúzza a kezét a zsebéből. 

• Charissa, a cégtársam - mutat be Alex.

• Bocsánat, hogy ilyen későn zavartuk - futó a mosolya.

• Hogyan tovább? - kérdezem őket. 

• Minden eredményünk rendben. Hazaengedtek. Charissa kocsija még az egyetem előtt parkol. Előbb oda vissza kellene vinned minket, aztán engem Kendalba.

• Ez az éjszaka egy szívás  - jelentem ki.

• Nekem mondod? A jaguárom cserélhetem. 

• Sokba lesz ez a logisztikai cégnek - állapítom meg.

• Hát ja…

• De ahogy Alex félrehúzta a kocsit! Volt egy pillanat, amikor azt hittem ennyi volt - mondja Charissa.

• Igen… nekem is - bólint Alex. Mindketten nagyon feszültek. Látszik, hogy még most kezdenek kiengedni az események után.

• Hátraülünk - nyitja ki a Mokka hátsó ülését Alex. Csendben hajtok át az egyetem elé. 

• Bocs, ez a mai bevonult életem legrosszabb randijai élére.

• Nos… izgalomban és élményben nem volt hiány - összegzi Charissa diplomatikusan.

• Akkor nem mondhatod, hogy nem tettem meg mindent a mély benyomásért -  csókol kezet Alex a nőnek. - Bocsánat, tényleg. 

• Ugyan, erről nem tehetsz. Jó éjt! - Alex kiszáll és megkerüli az autót. Kisegíti Charissát és átkíséri a nőt a kocsihoz. Nem bámulom őket, tehát a telefonomba mélyedek, amíg Alexet várom.  

Charissa elhajt. Éppen, hogy még nincs éjfél. Alex a fejét fogva beül mellém. 

• Legalább megvolt? - kérdezem szárazon, ahogy gázt adok.

• Dehogy!

• Még csak nem is szexeltetek?

• Hát nem.

• Hát akkor ez nagyon nem érte meg.

• Katasztrofális randi volt. Életem legszörnyűbb találkozója. Egy rémálom - Alex megtámasztja a könyökét és csak fogja a fejét. - Ez előtt a nő előtt leírtam magam egy életre.

• Ugyan, végülis túléltétek nem?

• Hogyan tovább?

• Még nem tudom. Jobban fáj a fejem a kocsi, meg Stefi miatt.

• Nyugi…

Alex teljesen magába zuhanva ül mellettem. Borzalmasan gondterhelt. De semmit nem oszt meg a gondolataiból. Csak néz ki az éjszakába. Nem erőltetem a beszélgetést. Nekem sem lenne kedvem egy baleset után beszélgetni. Valahogy minden mélypontra ült. 

• Rossz előjel? - kérdezi halkan Alex és  homlokát dörzsöli.

• Nem kell túlmisztifikálnod…

• Aha, ja…

A tóparti ház csendesen áll a város szélén. Bent halvány fény ég valahol. De a hálószobákban már sötét van. Mindenki alszik. Nekem nem ritka dolog hajnal kettőkor kocsikázni. De Alex házánál ez ismeretlen. Itt este már nincs mozgás. 

• Alex neked sosem ment a csajozás - jelentem ki. Ahogy ülünk a kocsiban.

• Kösz - biccent rá. - Jó éjt! - Alex becsapja az ajtót és a tarkóját dörzsölve keresi elő a ház kulcsait a zsebéből.