Számítás

 Alex

A tóparti házunk ajtaját kulcsolom. Alex a válltáskájában matat, körülbelül az a legfontosabb kérdés foglalkoztatja, hogy betette-e a körzőjét vagy itthon maradt. Megnyugszik, tehát nála van a körző. Stefi  az anyósülésen ül. Fegyelmezetten várakozik. Alapvetően is ilyen, de most mintha valami fokozott óvatosság kísérné a szemvillanását. Este tíz után értem haza, úgy hogy tudta, hogy Vanessával voltam. Egy ilyen este után nehezebb lesz az irodában. Stefi laza franciafonatú haja előrehozva pihen a vállán. Futólag rámosolygok a szélvédőüvegen keresztül. Visszamosolyog. De csupa visszafogottság. Szép nő. Kedves nő. A feleségem. Beülök a volán mögé és a pohártartóba dobom a házkulcsokat.

• Minden rendben? - kérdezem, miközben becsatolom a biztonságiövemet.

• Itt a körzőm, mehetünk - szólal meg Alex hátulról. A visszapillantót igazgatom, miközben Alex szőkésbarna haját nézem. 

• Igen, persze - néz futólag oldalt Stefi.

• Jól van - kikanyarodok a házunktól. Előbb Alex iskolája a célpontunk, csak utána fordulunk ki az iroda felé.  Alex ásítozva köszön el tőlünk. Enyhén szitál a köd Kendalban. 

• Ha akarod, beszélhetünk - mondom Stefinek, miközben feljebb tolom a sebességeket.

• Miről?

• A tegnap estéről? Bármiről?

• Vanessával voltál, megírtad. Tudok róla.

• Beszéltél vele? 

• Hívott tegnap.

• Akkor tudod.

• Féltékeny. 

• A féltékenység jó jel.

• Gondolod?

• Bizonyos szintig igen, jelzi, hogy fontos valami. Fontos… egy kapcsolat. 

• Még sosem voltam féltékeny. 

• Vanessára sem?

• Nem. Kellene?

• Nem gondolnám. Az egyetemen… van...egy nő… rátok emlékeztet.

• Tényleg?

• Igen. Vanessa és te. 

• Tudom ki az. Charissa. Akivel az Arndale-ben találkoztunk a liftben.

• Igen.

• Kedveled?

• Talán. Féltékeny vagy rá?

• Kellene? - mosolyog rám Stefi.

• Passzolok. Nem tudom - mosolygok rá vissza.

• Van valami közös bennetek.

• Tényleg?

• Igen. Letisztult stílus. Udvarias kifinomultság. Mint akik a Victoria Bath-ba mennek kultúrálódni. Drága bőrcipője volt. Klasszikus darab. Mint amilyeneket te is hordasz. Még sosem láttam cementet tapadni a cipődre.

• Folyton ezzel ugratsz.

• Mert tipikus irodista fejed van. Fehérgalléros vagy. Tanultam, nem fogom meg a lapátot és a metszőkést sem, inkább hívok egy kertészt és egy építőmunkást. Olyan mint te.  Jaj piszkos ne legyen a körmöm! -  emeli meg Stefi a kezeit. Csak mosolygok.

• Jól van, igazad lehet…

• Szerintem imponálsz neki. Úgy nézett rád, mint aki felnéz rád. Aki nagyon csodál.

• Egyszerűen az építészt látja bennem, akinek van pár épület a nevével jegyezve. Ennyi.

• Alex, nagy többségben szerintem neked mindig is a személyiségedbe szerettek bele. Nem néztél ki rosszul sosem, de nem az a típus vagy, akibe ránézésre bele lehet zúgni. De amikor megismernek… akkor téged szeretnek meg. Szerintem a tanítványaid nagy százaléka is így gondolja. Ezért vagy szexi mészáros. A sok gáz építész közt. Neked van valami egyedi stílusod. Amibe bele lehet szeretni.

• Ezt csak azért mondod, mert a feleségem vagy.

• Ezt csak azért mondom, mert szerintem igenis beléd esett az a Charissa.

• Áh, dehogy.

• Tetszik neked?

• Nem csúnya nő. 

• Nem. Kicsit talán idős. Hozzám képest. De nem hozzád. Vanessa korú lehet.

• Nos? Féltékeny vagy már? - vigyorgok rá.

• Hümm… nem. Még mindig nem - rázza a fejét Stefi pajkosan. Leparkolok az iroda előtt.  Csak egy pillanatra, de tovább maradok a kocsiban. Rejtély, miért most akar minden összejönni, de érdekes a tényállás. Stefi nem féltékeny. Se Vanessára, se Charissára. Nem. Mert talán nem számít. Mert hát miért is vagyunk mi ketten együtt? Alex miatt. A fiam miatt. Lehangoló összegzés. Ha Liammal Vanessa is és én is döntően a pénz miatt maradtunk, akkor Stefi és én a gyerek miatt vagyunk együtt. Viszont Vanessával nem beszéltük meg, hogy ezek a szempontok jelenleg igazán már nem is számítanak. Már nem téma sem a pénz, sem a gyereknevelés. Én befutott építész vagyok, a fiam pedig nagykorú. Becsapom a jaguár ajtaját.  A zsebemben egyetlen csomagolt bonbon. Vanessának. Amikor belépünk természetesen mint mindig Vanessa látványa fogad. Ugyanott ül, mint mikor először találkoztam vele. Az íróasztalnál. Füstszín harisnyában, fekete körömcipőben és dauerolt hajjal. A szemében ugyanaz a fátyolos szürkeség, amitől annyira melankólikusnak és gyönyörűnek láttam mindig is.  Talán ez a látvány marasztalt itt. A tudat. Hogy minden irodai napomon itt lesz. Nem az enyém. De a közelében vagyok. Beérve ennyivel. Meg lehet elégedni örökre ennyivel? Az örök második helyével?

• Sziasztok! - kiáltok be. Vanessa íróasztalánál megállok.

• Helo...kész a teád. Az asztalodon van - simítja hátra egy hullámos vörös tincsét Vanessa. 

• Egyetlen, csak neked - húzom ki a díszcsomagolású kis bonbont. - Alkoholos, meggyes, marcipános, svájci csokoládés.

• Atyám, orgia a számban - csillan meg Vanessa szeme és széles lesz a mosolya. - Mikor vetted?

• Még este, hazafelé, a benzinkútnál. 

• Akkor egy vagyonba került - összegzi Vanessa.

• Eszembe jutottál. Mint mindig. Ha bonbont látok - zsebre dugom a kezem és csak bámulom. Sokáig fonódik össze a pillantásunk.

• Befutottatok? Szuper, mert  sok meló lesz ma - ér haza Liam is. Kimet vitte el az iskolába. - Bonbon? Ismét?

• Mi okoz nagyobb élvezetet? A szex vagy a csoki? - kérdezem rá.

• Neki? - mutat Vanessára Liam. - A csoki. Szóval te Alex jobban kielégíted, mint én.

• Ennyi. Na ki a nyerőbb! - mutatok Liamra és magamra.

• Na húzzál befelé az irodába!

Liam

Ma este keveset aludtam. Vanessa szinte derűsen tért haza. Komolyan ettől jobban megijedtem, mintha sír vagy tajtékzik. De nem. Nyugodt és derűs volt. Tudom, hogy mindig is imponált neki Alex legyeskedése. Szerette ezt a figyelmet, amiben Alex fürdette.  Ezt a kitüntetettséget. Bármit is csináltak, mintha visszaállt volna a  rend az irodában. Alex bonbont hoz. Vanessa örül. Helyreállt a béke. Alex talán a villámhárító. Akire bosszankodhatok folyton, mert úgy tűnik, hogy folyton az én feleségemre hajt. Miközben tudom, hogy nem tenné meg. De mi van ha mégis? Túl magabiztos vagyok. Túlságosan nagy az önbizalmam. Talán ez a baj. Ez a sok egó. 

• Annyira jókedvűen jött haza, hogy kezdtem azt hinni kitaláltátok a fedősztorit - zökkenek a forgószékembe. Alexet figyelem. Tudom, hogy okos. És ettől kurva veszélyes. Tisztára mint Kim. Véres páros lenne.

• S ha így van? - kérdezi Alex, fegyelmezett nyugalommal.

• Akkor feltűröm az ingujjam - húzom meg jelképesen a ruhámat.

• Kettőnk közt az a különbség Liam, hogy én tényleg inget hordok, te meg nem - nyugodt, hűvös, kék szemek. 

• Mert nekem nincs szükségem ilyen külsőségekre. Mint a jaguár. És a többi. Én tudom ezek nélkül is…

• Hogy mekkora fasz vagy? - kérdezi Alex.

• Ja, hogy milyen vastag…

• A pénztárcád? A telek kiválasztást illetően találtam egy egészen jó területet - kezd bele Alex.

• Ne terelj Alex! Ki vele! Mit mondtál neki?

• Az igazságot - néz Alex várakozón. 

• Mi az igazság?

• Szerinted Liam, mi? - kérdez vissza és hátradől a forgószékben. Elkezdi áztatni a teafiltert a forralt vízben.

• Úgy jött haza, mint akit kábé kielégítettek.

• Nem én húztam el vele két hétre Skóciába hogy aztán megfektessem. Igaz nekem nem is közvetlen titkárnőm volt.

• Na már megint itt vagyunk?

• Tudtad, tudtad, hogy mit érzek iránta! Igen kurvára fájt! Övön aluli ütés volt Liam! Én addig a percig azt hittem, hogy barátok vagyunk. 

• Barátok vagyunk. Nem?

• Én ilyet sosem tettem volna. Soha nem hajtok rá arra, akit kiszemeltél - kikerülte a kérdést. Elegáns módja a válaszolásnak. Alex stílus. - Miért nem törölted le a Dawn üzeneteket?

• Nem tudom.

• Dehogynem tudod. Mert nem számít. Nem számít! - Alex a mutatóujját ütögeti az asztallapra. -  Hogy itt ebben az irodában mennyi minden nem számít az egy rakat szar és szemét körülöttünk. Számítson! A kurva életbe már számítson valami is!

• Már megint a pedagógust játszod? Nem az egyetemen vagy.

• Jó, megyek. Most nekem erre se időm, se energiám nincs. Majd küldj emailt ha kell valami.

• Még a teádat se ittad meg.

• Öntsd a fikuszodra, úgyse számít! - Alex lelép. Stefi marad. Jellemző. Ez az iroda nőkkel van tele. Vanessa, Stefi, Kim. Miért nem született fiam? Az élet mindig be tud mutatni. Hiába akarok én nyerőbb lenni… az élet mindig megmutatja az igazságot. Azt mondta Alex az igazságot mondta Vanessának. 

• Stefi, át tudod venni Alex  helyét? - szólok ki az irodából, ahogy hallom Alex elhajt a jaguárral.

• Persze - Stefi félretolja Alex teáját az asztalról és leül a gép mellé. Alex gépéről dolgozik. Én kábé sose merném a feleségemet a gépem közelében hagyni.  Vagy azért, mert valamit elrontana, vagy azért, mert valamit titkolnék. Alexnek nincsenek titkai? Alex tiszta? Alex jobb mint én? Ugyan! Nem lehet! Ugye?

• Stefi! Csinálja Alex azt a pályázatot? Annyira sokat beszélt róla! Hogy milyen jól együtt gondolkodott azzal a levelezős nővel.

• Charissával? - Stefi a tervdokumentációból felém néz és feljebb tolja a szemüvegét. Ne már! Alex komolyan beszélt Charissáról a saját feleségének? És még ő papolt arról, hogy mi számít meg mi nem? Én Dawn nevét kiejteni se merném a számon Vanessa közelében. - Nem hiszem. Elfoglalt nőnek tűnik, de rákereshetek az iskolai versenyek mappában.

• Tedd meg! - morgom. 

• Kellene a terv? Megépítenétek?

• Akár - igazi rohadék vagyok tényleg. Igaza van Alexnek, még barátnak is szar vagyok.

• Nem, úgy látom a pályázatra regisztráltak, de végül nem adott le pályázati anyagot. Sejtettem. Elfoglalt nőnek tűnt. Két másik projekt is van a mappában, annak itt a dokumentációja. Az érdekel?

• Azok, nem… nem… - szinte látom magam előtt a következő rémálmomat. Alex ahogy felteszi a kérdést, hogy ki a nyerőbb, ő vagy én? De már magam sem tudom ki a versengőbb. Alex, aki folyton benevez valamire. Vagy én, aki folyton nyerni akarok. Kegyetlen páros vagyunk. Talán egymást csináljuk ki folyton. - Szerintem bejön neki az a Charissa - tényleg kegyetlen döfések Stefinek. Miért vagyok ilyen?

• Szerintem meg Charissa szerelmes Alexbe - jegyzi meg Stefi. - Láttam, ahogy Alexre nézett.

• Ja azt én is láttam.

• Találkoztál velük?

• Igen, egy szombaton, Alex tanári szobájában teázgattak - ez a páros verhetetlen. Stefi még csak meg sem rezzen. Sőt, hátradől és nevet.

• Látod? Ennyi! Én mondtam. Éppen ma mondtam Alexnek. Ő a szexi mészáros. Egyszerűen tanárként vonzó. Nem tudom miért, de vonzó.

• Hát akkor mák, hogy Vanessa nem ismerte meg tanárként - morgom. Totális kudarc. Vesztettem. Hátba akarom támadni Alexet és nem tudom. Bebiztosította magát.

• Az tuti! - nevet Stefi.