Egy rossz nap

"Lélegezz! Ez csak egy rossz nap, nem egy rossz élet."

/Ashley Purdy/

Megkocogtatom Ace vállát, mert fejhallgatóval a fején ül egy képregény felett és ritmusosan bólogat. Ace lehúzza a nyakába a fejhallgatót.

• Csá! Képzeld gáz van! - rogyok le a forgószékbe a keverőpult mellé, csak egy sima gépi kapucsinót iszom és próbálom feloldani benne a lerakódott cukrot.
• Megint teherbe ejtetted? - vonja fel a szemöldökét Ace, s felnéz a képregényből, amit olvas.
• Mi?! Dehogy! - fújtatok. - A lánya belémzúgott! Már évek óta belém van zúgva! Most mit csináljak? - az alkaromat vakarom. Száraz a bőröm? Nem, csak babakaja ragadt rám. Komolyan Christ etetni az olyan mint egy kajacsata. Amiből több jut rám, mint Chris pocakjába. - Amúgy nem tervezünk még egy gyereket. Isten ments! Christől is néha ideggörcsöt kapok. Na meg hát Marianne is kezd lassan kicsúszni a gyerekvállalás időszakából. Bár éppen, ha akar, még most szülhetne ezekben az években.
• Jó oké, csak így kezdted a múltkor is - rántja meg a vállát Ace.
• Hahó! Ace figyelsz rám? Mit lehet kezdeni lázongó tinikkel, akik rámkattantak? te ebben rutinos vagy. Minden héten kiscsajok sikítoznak a füledbe.
• Nemtom. Én azt mondom nekik, hogy házas vagyok és gyerekem van. Attól el szokott menni a kedvük. Vagy hogy éppen benne vagyok valami csúnya nemi betegségben, és hetente kezelésre járok a nemibeteg gondozóba. Akkor egészen meg is ijednek - feleli rá.
• Kösz, nagy segítség vagy.
• Beszéltél a lánnyal?
• Mondtam, hogy nem mondom el az anyjának, ha viselkedik. Szerinted be fog próbálkozni nálam?
• Fogalmam nincs. Tudod, hogy a szerelem nem egy gomb ki-be kapcsoló cucc. Te meg ott vagy neki két lábon járó kísértésként. Inkább arra vigyázz, hogy Marianne mit és hogyan vesz észre ebből. Nem tudom Dylan. Lehet, hogy jobb lett volna elmondanotok, mert ez így nagyon gáz.... akármit változtatsz te vagy a lány, az Marianne-nak fel fog tűnni.
• Hibáztam igaz? - fújtatom.
• Reméljük megoldódik. Mondjuk belezúg valaki másba.
• Hol?
• A suliban.
• Nem koedukált a magánsuli ahova jár - rázom a fejem.

A következő hétvégén szerencsére Liv az apjához megy. Lazíthatunk. Legalábbis én. Tartok tőle, milyen lesz Liv, ha legközelebb találkozunk. Vonakodom még csak érte menni is. De család vagyunk. Szóval érte megyünk. Liv bemászik Chris mellé a Seatba. Eddig soha nem értettem, miért ennyire antiszociális a csaj. Most is bedugja a fülét, lesüti a szemét  és az iPhone-ját nyomkodja. Most már értem, hogy miért. Nem akart engem bámulni folyamatosan. Marianne kezével végigcirógatja a karomat, ahogy sebességet váltok. A tetoválásaimat simogatja. Marianne-tól ezek rendszeres és természetes dolgok. Ahogy a visszapillantóba nézek, hogy jönnek-e mögöttem, elkapom Liv pillantását. Elvörösödik és lejjebb csúszik az ülésen. Fúúhh! Hosszú hétvége lesz ez.

Marianne csőben sült csirkét sütött. A fehér étkezőasztalt négyen üljük körül. Liv már ismeri az anyja főztjét. Engem még mindig meg tud lepni Marianne. Chris az ujjai közt morzsolgatja a csirkehús száljait aztán a szájába veszi és rágcsálja. Livvel összeakad a pillantásunk. Egy ilyen kis asztalnál nem nagy kaland egymásra nézni. De Liv belevörösödik. Torokköszörülve elfordítom a fejem. Ez nehezebb lesz mint gondoltam.

• Elszívok egy cigit! - állok fel és kimegyek az erkélyre. Nem sietek vissza. Mire visszaérek, már leszedték az asztalt és Liv zuhanyzik.
• Megyek megágyazok - indulok tovább Chris szobája felé.
• Minden rendben? - kérdez rá Marianne. Nem igazán tudok erre érdemes választ adni. Egy kihúzható kanapé van a másik hálószobában. A folyosóról  az ágyneműs szekrényből lepedőt és huzatot veszek ki és az ágyazható kanapéra dobom. Kicsit sietek az ágyazással, mert nem akarom, hogy Liv itt találjon a szobába, főleg úgy, hogy az ő ágyát készítem elő az estére.

Mire Liv kijön már a saját hálószobánkban húzom át a franciaágyat. Liv, ahogy elhalad a nyitott hálószobaajtó előtt, bepillant, épp mikor a lepedőt lendítem rá az ágyra. Liv a sötétben is elpirul és megszaporázza a lépteit. Hallom, ahogy csukódik Chris szobájának ajtaja. Mire Marianne-al ágyba jutunk már éjfél is elmúlt. Tenyeremet Marianne lábain csúsztatom felfelé. Marianne lefogja a kezem.

• Ne. most itt van Liv is… - nekem viszont kell ez a megerősítés, szóval mégis véghez viszem. Szex után mindig elszívok még egy szálat. Marianne már kiájult. Kilépek az erkélyre. Már a szál felénél járok, amikor az erkélyajtó nyílik mögöttem. Fürdőköntösben és szőrmés papucsban lép ki mellém Liv. Karjaimmal a korlátra támaszkodom. Megszívom a cigit.
• Miért vagy itt Liv?
• Nálatok?
• Az erkélyen.
• Sajnálom, de nem megy. Lehet jobb, ha nem jövök hozzátok egy darabig - túr a hajába Liv. Hallom, ahogy a körme súrolja a hajszálait.
• Lehet jobb - biccentek rá. Liv áthatóan néz. Sötét szeme csillog az éjszakában. Kapkodva veszi a levegőt. Én időnként a számhoz emelem a cigit. Liv egy ideig engem néz. Aztán bemegy. S ebben a hónapban már nem jön hozzánk többet.

Nem, nem vagyok annyira naiv, hogy azt hittem, ezzel megoldottam egy ügyet. Egyrészt nem vagyok ebben az egészben annyira jó. Hogy én megoldjak dolgokat. Hogy én lezárjak ügyeket és embereket. Szóval igen. Sejtettem, hogy rizikót vállaltam, azzal a paktummal. Liv és köztem. Ez nem jöhetett ki jól. Az elején haza kellett volna mennem és közölnöm, hogy a lányával mi a helyzet és beszéljen a fejével. Ő az anyja. De… jófej akartam lenni. Nem akartam Liv baromságait kiadni. Mert az olyan, mintha árulkodtam volna rá. Olyan óvodás szitu lett volna.

Mindegy. Tudtam. Ebből én jól ki nem keveredek. S bejött. Amikor egy rohadt hosszú éjszaka után reggel hazamentem és Marianne kisírt szemébe néztem tudtam. Tudtam, hogy Liv köpött. Még nekem se esett, még el se kezdte Marianne a drámát. Már akkor is tudtam, hogy megszívtam. Akaratomon kívül, de belekeveredtem ebbe a szarba.

• Te rámozdultál Livre? - suttogja a kérdést könnyek közt Marianne.

Nem pont erre számítottam. De tényleg benne volt, hogy Liv ellenem fogja fordítani az egészet. Tipikus tinivariáns. Liv gondolkodása pedig egysíkú. Éket akar verni közém és az anyja közé, hogy így megszerezzen magának. Az ő felfogásában ez ilyen egyszerű.

• Ezt állítja? - kérdezek rá erőltetett nyugalommal.
• Dylan, csak válaszolj a kérdésre! - csattan Marianne. Húú… nem tudom mikor robbanhatott a bomba, az fix, hogy Marianne órák óta forog rajta tehát itt már nehéz lesz mozogni. Aknamezőre tévedtem.
• Nem - mondom ki nyugodtan.
• Pedig ma a szülői után beszéltem vele. Üzeneteket írkáltál neki. Láttam is őket!
• Miket?
• Hogy jó volt az éjszaka, és ismételjük meg. S ne mond el anyádnak…
• Nem írtam ilyet neki - felelem nyugodtan.
• Láttam, itt van, lementettem, nézd meg! - Marianne elém tolja a képernyőmentésről a képet. A szám, tényleg az én számom. A dátumok viszont nem látszanak, mert sorozatüzenetek sorjáznak.
• Ez semmit nem jelent. Liv írhatta az én telefonomról is magának. S ezt is tette. Tudom, mert ő írt rám.
• Persze, és én máris hiszek neked igaz?
• Miért hihetőbb az amit Liv állít? - kérdezek rá kimérten. Jó, lassan szükségem lesz egy cigire.
• A lányom telefonja tele van üzenetekkel tőled! Mégis hogyan?! Miért tenne ilyet?
• Nem tudom. Fogalmam sincs. Nem akarok vádaskodni. Nem tudom. Egy este eljött egy buliba és rámmászott. Megegyeztem vele, hogy nem szólok ha leszáll rólam. Visszavittem a suliba ennyi.
• Lefeküdtél a lányommal?! - esküszöm sikítja. Chris meghökkenten néz a kanapé mellől.
• Nem! - jó, most kell elszívni a cigit, mert már kiabálok. A zsebemből kiveszem a dobozt és már az öngyújtót húzom ki, de Marianne hangja megállít.
• Persze, menj csak, szívj el egy cigit. Hiszen mindig ez a technikád. Minden konfliktus elől elmenekülsz, minden beszélgetést félbe lehet szakítani ezzel az indokkal. Ez a legbiztosabb menekülési út, hogy te most elszívsz egy cigit!
• Marianne! Nem akarok veled veszekedni. Főleg nem egy ilyen hülyeségen!
• Hülyeség? Láttalak titeket együtt! -  na ez most már kezd nagyon eldurvulni.
• Micsoda? Hol? - állok meg.
• Egy bulifotón. Ott a klubban!  Ez Liv háttérképe a telefonján és a te számodhoz is az a kép van rendelve - Marianne kész hisztérika. Teljesen szét van csúszva. Zilált a haja, könnyes az arca és mint egy őrült hozzám vágja a tabletet és a képen ott vagyok én és Liv. A hülye villódzó fényekben. A klubfotós oldaláról van letöltve. Minden buliról készülnek ilyen hivatalos bulifotók. Hogy tudta pont azt az egy percet elkapni? A franc! A képen tényleg inkább vad ölelkezésnek tűnik a dolog és nem párharcnak, köztem és Liv közt.
• Ezt mivel magyarázod meg? Minden jó dolog vad és szabad! Igaz Dylan? Ez elég vad? - Marianne idegileg kész van, most már én is. fuldokolva kiabál és sír. - Legközelebb mit tetováltatsz magadra? A lányom nevét? Hány fiatal lánnyal fekszel le ott a klubban a hátam mögött?
• Marianne! Ezt most hagyd abba! Állítsd le magad! - csattanok rá. Basszus de jól esne egy cigi!
• Miért ne tehetnéd? Nem fogadtál örök hűséget. Apád is és anyád is megmondta, nem áll távol tőled a kilengés, nem akarták elhinni, hogy megkomolyodtál, miért is nem hittem nekik hiszen ők neveltek fel, jobban ismerhetnek már.
• Ezt ne mond, jó?! Kurvára ne keverd ide a szüleimet! Mert egyáltalán nem ismernek.  TE nem akartad, hogy elvegyelek, szóval állj le ezzel a dumával is. Mondtam. Ha akarod esküdjünk meg, de nekem nyolc, hogy van-e papírunk vagy nincs.
• Minek? Hogy még egy szar házasságban éljek? Kösz, de abból elég volt egy, egész életemre. Nekem nem kell még egy. Hát miért is ne fognám ki én, a hülye pasikat? Az egyik ver, a másik megcsal. Nem is tudom melyik a rosszabb? Hogy tudom én mindig kifogni ezt, miért kell mindig nekem szenvednem? Mások olyan boldogan tudnak élni, nekem miért nem jut ki ebből semmi? - és csak sír és zokog és zúdítja rám.
• Meghallgatnál végre engem is? Vagy telebeszélte a lányod a fejedet?  Miket mondott még? Mivel tömte tele a fejed? Az a hülye kis picsa!
• Ne beszélj így a lányomról!
• Hát pedig kurvára egy kis szemét ,hazudós ribanc! Miért nem veszed észre, hogy szét akar marni minket? Fogd már fel. Hozzá sem nyúltam. Mindent csak kiforgat. Nem tudom, hogy öncélúan, vagy az apja keze van a dologban.
• Jó, most állj le! Ilyet ne is feltételezz oké? Lehet, hogy Robert egy szemét barom volt velem. De akkor se használná fel Livet soha ilyesmire. Főleg ilyesmire! Hogy jössz te hozzá, hogy az én lányomat véleményezd!
• Úgy, hogy ő támad nekem. Nekünk. De annyira szemellenzős vagy, hogy észre sem veszed. Tudod mit? Leszarom, hogy miben fetrengtek. Ha ennyire nem bízol bennem, akkor nincs is miről beszélnünk - a bejárati ajtó felé fordulok és inkább lemegyek az utcára cigizni. Hamarabb kellett volna szívni ezt a cigit. Most egy csomó mindent dumáltam fölöslegesen. Mert csak az ideg beszélt belőlem. Jó sok szart kavar ez a Liv. A telefonomon tologatom az ujjam. Mi legyen?

Csak Chris alvásidejében megyek vissza a lakásba. Marianne a konyhapultot törli. Lecuccolok. Legalább bevásároltam. Volt valami értelme ébren lenni. Nem szól. Kipakolok. Kerülgetem a konyhában... aztán. Lefogom a kezét. Marianne el akar húzodni, de utána megyek. Számmal a száját keresem és Marianne lehajtott fejjel kerülget. Haja az arcában. Nagyon nyúzott. Ő sem aludt semmit. Ujjaimmal hátrasimítom a haját és ajkaimmal kiszáradt bőrét csókolom. Végre elérem a száját és lecsapok rá. Marianne  vonakodva húzódik el, de megremeg. Érzem a rezdüléseit. Átmegy a nappaliba. Követem. Tenyeremmel végigsimítom a meztelen combjait a térdig érő szabadidőruha alatt. Enyhén széttolom a combjait. Marianne összezárja a térdeit, s elhúzódik a kanapén, de elé rogyok és ujjaimmal a csípőjét markolom. Benyúlok a ruha alá és elkezdem lefelé húzni róla a bugyit. Ha nem emeli meg a csípőjét a súlya miatt esélytelen leszednem róla. De addig küzdök, míg le nem varázsolom róla. Újra és újra az ajkába kapok. Mariane tiltakozva ingatja a fejét, s félrekapja a száját a csókból. A tenyeremmel széttolom a combjait és belefúrom az arcom az ölébe. Nyelvemmel betakarom a csiklóját és Marianne erőtlen nyögéssel fogadja az érintést. Sokáig becézem mire végre megadja magát és térdeit felhúzz a vállaimra, ujjaival a hajamba túr és átadja magát. Nekem.

A fogai közt szívja a levegőt és gyorsítok a tempón. Apró nyögésekkel bíztat és Mielőtt elmegy, lerántom a nadrágom és belécsapódok. Marianne megvonaglik alattam és végignyúl a kanapén, felé mászok és combjaival a csípőmet szorítja. Most az se érdekel, ha teherbe ejteném. Nem vagyok a békülős szexek híve. Tudom, hogy ezzel semmi sem lesz megoldva.

És nem is lett. Szakadék tátong közöttünk, amit nem tudok áthidalni, hogy elérjem Mariannet. A földre rogyok. Néhány perc után Marianne átlép felettem. A hangja hűvös, ahogy megszólal:

• Szeretném ha most egy ideig nem a hálószobában aludnál - mondja. Mintha olyan sok éjszakát töltenénk együtt.