Még mindig érkeztek a várhoz a
postai levelek. Royal Mail. Fabian utazgatott és bolyongott. Minden levelet a
Holdföldi postacímre továbbítottak.
Corinne egy héten egyszer sétált el a várhoz, hogy megnézze érkezett-e
posta. A tenger felé sétálgatva bontogatta a leveleket. S átfutotta mi a
fontos, mi a kevésbé jelentős. Újabb
levelet tépett fel, s léptei egyre lassultak, ahogy a levelet olvasta.
Tisztelt Fabian de Noir,
hónapok óta gyötrődöm azon, hogy
egyáltalán írjak-e. S ha igen, akkor mit. Mi tehetné hihetővé az én
történetemet az ön szemében. S számít-e ez egyáltalán bármit most a tények
fényében. Az újságokban mindig olvastam az elesettek névsorát. A fronton
szolgáló katonák közt oly sokáig nem szerepelt az a név, akiért imádkoztam.
Míg… néhány hónappal ezelőtt mégis ott volt, fekete nyomtatott betűkkel az,
amit sohasem akartam ott látni. Nem ismertem őt igazán jól. Sőt, szinte alig.
Nem dicsekedhetem azzal, hogy lelki társak voltunk. Vagy hogy egyáltalán
szerelmesek lettünk volna egymásba. Nem álltunk kapcsolatban. Semmilyen
formában. Még csak levelet sem váltottunk soha. Nem is akartam volna
kapcsolatba lépni vele. Mert… mindegy, hogy miért. Nem éreztem indokoltnak,
hogy tudjon bármit is erről az egészről. Arról, ami velem kapcsolatos.
Szerettem a fiát. De, hogy ez lehetett-e volna kölcsönös, az sosem derült ki.
Kevés volt az időnk. S milyen kevés ehhez mérten az ő ideje. Nincs értelme
magyarázkodnom, vagy mentegetnem magam, vagy csak indokolnom bármit is.
Háborúban másként mennek a dolgok egyébként is, mint békében. Találkoztunk.
Néhányszor. S néhány hét múlva kiderült, hogy terhes maradtam. Tőle. Nem
értesítettem. Nem kerestem. Nem kezdtem el őrült módon levelekkel ostromolni a
családját, vagy őt kint a fronton. Kövezzen meg érte, ha akar, de nem tudtam
elmondani neki. Még akkor sem, miután megszületett a fia. Futólag találkoztunk,
alig néhány mondatra, késésben volt, nem volt érkezésem egy ilyen hírt közölni
vele. Főleg, egy ilyen kapcsolatra. Egy ilyen semmilyen állapotra. Amiben mi
futólag érintkeztünk. Úgy halt meg, hogy nem tudta, született egy fia. Sok
álmatlan éjszakán gondolkodtam azon, értesítenem kellett volna, közölnöm
kellett volna vele, amikor volt rá lehetőségem? Vagy jobb volt neki így? Hogy
nem tudta? Változtathattam volna a
dolgokon, az életén? A halálán? Ennek már egyikünk sem a megmondhatója. De úgy
érzem az a tisztem, hogy ha nem vet meg érte, akkor tájékoztassam, a fiúunokája
jelenleg fél éves, Kevin Price-nak hívják. S kettőnkön kívül egyedül a barátnőm
és egyben fiam keresztanyja tudja az apa kilétét. Megértem, azt is, ha nem
válaszol. Azt is ha nem hiszi el. Nincs bizonyítékom. Nyilván még a nevemet sem
ismeri. Legalábbis nem hiszem, hogy Forest beszélt volna rólam a családja
körében. Nem voltam olyan jelentős az ő életében. Ha a fiam keresztanyja nem erőszakoskodik
annyira, ezt a levelet sem írom meg.
Üdvözlettel:
Shannon Price
-
A nő lehet, hogy egy szélhámos – paffogta
Fabian.
-
lehet.
-
Lehet, hogy csak pénzt akar kicsikarni belőlem –
morogta Fabian.
-
Lehet.
-
Biztos tudja, hogy hogyan állunk pénzügyileg.
Megkreálta ezt a kis történetet, bemutat nekem itt valami gyereket és aztán
elvárja, hogy olyan életük legyen, amilyet bizonyára meg sem érdemelnek.
-
Biztos.
-
Forest soha nem beszélt erről a nőről.
Egyáltalán kicsoda ez?
-
Te is apánknak mesélted el a nőügyeidet?
-
Nem, persze, hogy nem.
-
Akkor meg? Forest nyílván nem beszélt neked egy
nőről, aki egyértelműen a levélből is süt, hogy csak egy alkalmi kapcsolat
lehetett. Egy egyéjszakás nő. Egy bizonytalan kimenetelű együttlét.
-
És egy ilyentől született unokám? Egy ilyen
egyéjszakás nő… nyilván nem is érdemelt többet. Nem is érdemes arra, hogy a
fiam összefeküdjön vele. Lehet nem is volt köztük semmi.
-
Lehet.
-
Corinne! Ne kezd ezt! Látom rajtad, hogy
mosolyogsz rajtam. Kinevetsz! holott ez komoly dolog. A fiam magánügyeit kell
nekem rendezni? Hány zabigyereket csinált?
-
Fabian. Az istenért! Ne szennyezd be a fiad
emlékét. Egyáltalán nem biztos az, hogy Forest nem érzett valamit a nő iránt,
hiszen mégiscsak együtt volt vele. Csak a nő állítja, hogy bizonytalan. A
háború alatt jöttek össze, hát mi lehet biztos a háborúban? Lehet, hogy Forest
sem akarta hitegetni egy háború kellős közepén. A fiad nyilván érettebb volt
ennél. Mi az esély a hazatérésre a frontról? Semmi. Persze, hogy nem kezdett
egy lánynak sem jövőről beszélni. Fabian, gondolj már bele egy kicsit!
-
S miért várt eddig? Elhallgatta a fiam elől is.
Micsoda nő az ilyen? Aki titkol egy gyereket! Mégiscsak tudatnia kellett volna
vele, hogy apa lett!
-
Fabian valld be, hogy kíváncsi vagy a gyerekre.
-
Ha az unokám – vakkantotta Fabian.
-
Miért nem próbálod meg kideríteni, ha ennyire
bizonytalan vagy?
-
De hogyan? – nézett tanácstalanul Corinne-ra.
-
Forestnek sok barátja volt. Olyanok, akik a
fronton is vele voltak. Olyanok, akik két támadás közötti szünetekben, a
halálfélelemben, a bizonytalanságban elsuttogott szavakat is ismerik. Szerinted
ők nem tudhatnak valamit? – biccentette oldalra a fejét Corinne.
-
Arra gondolsz, hogy faggassam körbe a barátait,
hogy mit tudnak a lányról?
-
Pontosan.
-
Igen, ők talán többet tudnak mindannyiunknál. De
hogyan érem el őket?
-
Tudtommal a Royal Airforce vadászpilótái most itthon vannak. Írj rájuk,
hívd át őket. Ők is szívesen beszélgetnének Forestről, akinek az elvesztése
nekik mélyebb nyom az életükben, mert ők a saját szemükkel látták is lezuhanni.
-
Nem tudom készen állok-e erre? – habozott
Fabian.
-
Mire?
-
Olyan dolgokat fogok megtudni a fiamról, amit
lehet, hogy nem is akarok. Amit lehet, hogy Forest sem akart az orromra kötni,
megosztani velem.
-
Talán csak úgy gondolta, nem értenéd meg. S tőle
nem tudnád elfogadni. De lehet, hogy valaki más, egy harmadik személy
tolmácsolásában mindez más megközelítést nyer. Nem apa-fia beszélgetés lenne,
hanem egy személyről több szempontból megalkotva megérthetnétek a nagy egészt.
Forest összetett személyiség volt. Nem szeretnéd megismerni igazán a fiadat és
megérteni őt, s ezáltal esélyt kapni arra, hogy feldolgozd ami történt vele?
Nem akarnod megismerni az unokádat?
-
Na és mond csak, megvan valahol azoknak a fiúknak
a címe? Volt az a Beau, meg Dave… és Patrick? Az egyikőjük csak tud valamit
erről a lányról. Igazam van?
-
De igen. Igazad van. És még minden meghívottnak
megvan a címe. Meg is keresem őket a listán. Áthívom őket egy teára. Mit szólsz
hozzá?
-
Tedd, ahogy jónak látod.
-
Meglátod, nem fog ártani, ha jobban megismered
Forest múltját. Talán jobban megérted őt, talán el tudod fogadni őt végre,
olyannak, amilyen volt.
-
S az a gyerek?
-
Az unokád?
-
Mi van, ha tényleg… ha tényleg Forest fia?
-
Előbb ismerd meg a részleteket, és bölcsebb
leszel.
Szia Callie!
VálaszTörlésMegint szavak nélkül hagytál, és már kezdem kínosan érezni magam az állandó szótlanságom miatt. xD Ez a rész is fordulatos, izgalmas és érdekfeszítő lett, szabályosan imádom. És alig várom a folytatást, remélem, még ma hozod! (Ez egy utalás volt, hogy hozd, vagy nyűgös leszek, és nem szeretnéd tudni, az milyen. :D - Jó vicceltem, de akkor is. xD)
Puszi! :)
Szia Lau!
TörlésA folytatást igyekezem szépen, szakaszosan, adagolni. Mint a függések esetében. :) Közben nekem is töltekeznem kell azért. Így is egész nap írtam ma is. Forest most nagyon lázban tart engem, elég sokat gondolkodom rajta, meg úgy a cselekményen általánosságban. Tehát most egészen elkaptam a fonalat. Ha így marad az egészen jó kis dózis lesz itt a napokban. :)
Puszi! Hamarosan érkezik a folytatás ;)
Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésSajnálattal közlöm, hogy nem értem magamat.
Miért nem olvasom a részeket, éhezve a folytatást?
Miért nem akarom tovább olvasni?
Mert félek, hogy véget ér. Félek, hogy ha én másképp élem át a dolgokat, rosszabbul fog esni.
De nyugalom, szépen, türelmesen olvasom a részeket, és szépen átgondolok mindent. Minden szépen le van írva, össze kell tennem a részleteket. Menni fog.
Mint szokott lenni, megint zseniális részt hoztál össze, és mint látom, nagyon le vagyok maradva. Ezt lassacskán majd be is kellene pótolnom. Már szégyenlem magamat, hogy ennyire lassan megy, de remélem, ezzel nem okozok neked nagy tragédiát, mert szépen lassan haladok vele.
Remélem, jól vagy, jó időtöltést, jó nyarat, és vigyázz magadra!
Üdvözöllek: Nita :D
Szia Nita!
TörlésMh. lehet, hogy nem szokványos a történetvezetés. Elvégre van egy múltbeli esemény, aminek mi már réges régen tudjuk, hogy mi lesz a kifutása, s most mégis végignézzük az ő történetüket. s van egy másik, ami bemutatja, hogy mi történik mindezek után. Nem tudom, hogy vidám-e ez a történet, vagy pl, feltöltő-e. Talán egyik sem, nem tudom. De Forest mégis valahol erről fog szólni. Előbb utóbb sajnos minden történet véget ér.
Én is sokszor tartok attól, hogy megírok egy történetet, lezárult és mi lesz utána, lesz-e még ötletem, mit fogok írni, lesz-e akkor is időm?...
Nyugtalan vagyok mostanában... nem szeretem ezt...
Üdv: Callie