Forest levette a kabátját, rátette a
pezsgősüveget és sietve kezdte a ponyvát
lehúzni a repülőről. Shana fázósan tipegett a hangár szélén. Nézte, ahogy
Forest rutinosan ugrálgat ki-be a repülőből. Állítgat, néz. Komoly és
megfontolt. Sötét szemekkel fürkészi a gépet. Egy ideig úgy tűnt indítani akar,
aztán mégsem. Aztán hadonászott, aztán, csapkodott, végül dühösen bevágta maga
után a repülő ajtaját, és feldúltan közeledett. Shana megszeppenten húzta össze
a kabátot magán.
-
Íme ez egy hangár! Barátkozz meg vele, mert úgy
néz ki hosszabb ideig fogunk itt időzni! – nyomta Shana kezébe a papírt, amit
összegyűrt. Shana értetlenül hajtotta
szét a papírlapot.
-
„Várunk a lakodalomba. Ne húzz el! A csapat” –
olvasta fel hangosan Shana. – ez meg mi? – nézett fel Forestre értetlenül, aki
visszanézett rá.
-
Ez a gép ma már biztos, hogy nem repül –
mutatott a repülőre Forest.
-
De… na de miért nem? – bámulta meg a repülőt
Shana. – Semmi baja.
-
Üzemanyag nélkül ez se megy sehova kislány! –
csattant rá Forest mérgesen. – A fiúk meg akartak tréfálni. És milyen nagyon
örülhetnek majd, hogy sikerült! – csapott a levegőbe ingerülten Forest.
-
Te komolyan elrángattál ide, és semmi értelme
nem volt? – támadt neki Shana. – Lekéstem az utolsó vonatot miattad! –
kiáltotta bosszúsan Shana.
-
Tudom, bocs – rántotta meg a vállát Forest.
-
Ennyi?
-
Miért mégis mit vársz? vágjam fel az ereimet
miatta? – kérdezte rosszkedvűen Forest és a pezsgőt megemelte. – Pezsgőt? –
nézett kérdőn Shanára.
-
Szemétláda! – fújtatott rá Shana és összegyűrve
a papírdarabot Forest mellkasához vágta. Forest egykedvűen leereszkedett a
ponyvára, amit a hangár falához vágott. Lehúzta a csizmáit, majd rutinosan
nekilátott felbontani a pezsgőt. Shana hátat fordítva nézte a kint szakadó
esőt. Még mindig cipőjét a mellkasához szorítva állt ott, csöpögött a hajából a
víz. Fázott és reménytelenül gondolt arra, hogy az utolsó vonat is elhúzott,
vagyis itt ragadt egy hangárban, átázva. Hangos pukkanással Forest felbontotta
a pezsgőt.
-
Francia, mh… jó pezsgő – húzta meg az üvegből az
italt Forest. – Biztos nem kérsz? – nézett Shana felé tartva az üveget. Shana
tanácstalanul ejtette maga mellé a cipőit.
-
Iszonyúan fázom – suttogta Shana.
-
Jah, én is, ezért iszom. Az átmelegít – tette le
a padlóra Shana felé az üveget. – Meg neked sem ártana levenned ezeket a vizes
ruhákat. És most nehogy azt mond, hogy milyen aljas módon kihasználom a
helyzetet – előzte meg Forest a megjegyzést. Shana végignézett magán. A
bugyijáig nedves volt mindene.
-
Ha nem nézel ide, akkor leveszem – harapdálta az
alsó ajkát Shana.
-
Jól van! – fordított neki hátat Forest.
Shana sietve kibújt a kabátjából,
lehúzta a harisnyáját és lekapta az ünneplőruháját. Csak a bugyiját, és a
kombinéját hagyta magán, s sietve visszaterítette magára a nedves ballonkabátot, s összefogta maga
előtt. – Kész?
-
Igen.
-
Keresek egy plédet neked – állt fel Forest és körbenézett a
hangárban. Egy kockás pléddel a hóna alatt tért vissza. – Hát nem túl divatos,
de megteszi – nyújtotta át a lánynak, aki a ponyva tetején didergett.
-
Fordulj el! – szólt rá Shana sötéten. S amikor a
fiú megfordult, gyorsan átcserélte a ballonkabátot a plédre, s maga köré
tekerte. Fokokkal melegebb érzete lett.
Forest ingujjra vetkőzött ,s feltűrte a vizes ingjét a könyökéig. A
hangár falának döntve a hátát visszaereszkedett a ponyvára.
-
Pezsgőt? Esküszöm tényleg melegít – nyújtotta
Forest az üveget a lánynak.
-
De csak egy kortyot – vette el Shana, s meztelen
karral kinyúlt a pléd takarásából, s elvette az üveget. Szemét végig Foresten
tartotta, amíg kortyolt az édes pezsgőből. – Miért vicceltek meg a társaid?
-
Mert értelmetlennek látom háborúban házasodni –
felelte Forest egykedvűen, s a nadrágja szárát igazgatta.
-
Dave, miért házasodott meg most? – kortyolt újra
a pezsgőből Shana.
-
Mert, az utolsó légiütközetnél, kapott egy
lövést, ide, a karjába – mutatott a saját felkarjára Forest. – S ráébredt,
hogy… ő az utolsó férfi a családban. Ha ővele történik valami, akkor… kihal a
családneve – magyarázta Forest.
-
Végülis ez… logikus érv a házasság mellett. Vagy
nem? – gondolkodott el Shana.
-
Igen – bólintott rá komolyan Forest.
-
Te nem gondolkodtál el ezen? – kíváncsiskodott
Shana.
-
A házasságon?
-
Aham. Miért nem házasodsz meg te is? Tudod… hogy
fennmaradjon a de Noir név – vigyorgott rá Shana.
-
Nekem nincs ilyen gondom. Nem én vagyok az
egyetlen fiú. Az én családnevem nem fog kihalni velem. Vannak unokatestvéreim.
Fiúk. akiknek már gyerekük is van. Sok de Noir él arrafelé, ahol én lakom. Én
csak egy ág vagyok azon a nagy terebélyes fán.
Nem múlik rajtam egy család kihalása – vette le az üveget Forest, és
komótosan meghúzta. – A de Noir nem egy kihalóban lévő állatfaj – vigyorgott a
lányra.
-
Ó, tehát több példány is van belőled? Ez igazán
megnyugtató – mosolygott rá Shana.
-
Szerintem is – adta vissza az üveget Forest.
Csendesen adogatták egymás kezébe az üveget. Egymás után ittak belőle.
Hallgatták az eső szüntelen kopogását a hangár tetején. A szürke eső, egyre
sötétebb színbe öltözött. Sötétedett.
-
Soha… nem is akarsz megházasodni? – kérdezte
végül halkan Shana.
-
Nem tudom. Nincs túl jó természetem – döntötte a
fejét a hangár falának elgondolkodva Forest. – Nem bírom a kötöttségeket. Nem
vagyok egy otthonülő típus. Nincs nyugalmam. Nem szeretem a házasság szót sem,
olyan állandóságot jelent. Unalmat. Megállapodást. Én repülni akarok. A világ
egyik pontjáról a másikra. Melyik nő értené ezt meg?
-
Miért tanultál meg repülni?
-
Kíváncsiság volt. Valami új iránt. Hiszen…
akkoriban még szinte senki sem tudott repülni. Meg akartam ismerni az
ismeretlent. Részese lenni a csodának, a repülés csodájának.
-
És a front? Miért, miért vonultál be?
-
Hát… láttam azokat a mozgóképeket, a gyalogsági
csatákról, tudod… a lövészárokban. S arra gondoltam… ők ott vannak egy helyben,
repülővel mennyivel nagyobb távokat lehetne bejárni. Célt adott. Valami
olyasmit, amit semmi másban nem találtam meg – ingatta a fejét Forest
elmerülten.
-
Igen, én is néztem olyan mozgóképeket. Már
készültek a légitámadásokról is – vallotta be Shana zavartan, s a meztelen
lábfejét melengette a takaró sarkával.
-
Komolyan? Te néztél légitámadásokról felvételt?
– lepődött meg Forest.
-
Igen. Én csak… nem is tudom. Nem kíváncsiság,
mert borzalmas volt látni. De… szerettelek volna felvételen látni… mármint
titeket – zavarodott bele a beszédébe Shana.
-
egyszer megnézhetnénk valami mozgóképet együtt.
-
Ez most randimeghívás? – préselte össze az ajkait
Shana, mielőtt kibuggyan belőle a nevetés. – Háborús vetítésre?
-
Nem – nevetett erőtlenül Forest is. – Háborús
képeket egyébként se akarok többet látni. Abban neked mi a romantikus? – nézett
rá értetlenül Forest. Shana elismerve, hogy butaságot kérdezett felnevetett.
-
Milyen a háború? A háborúban repülni?
-
Nem olyan békés, mint egyébként – grimaszolt
Forest. – Meg hát… tudod… egyszerre kell vezetni és lőni. Nem könnyű
koordinálni mindent így. Egyik kezed a fegyveren, a másik a kormányon –
próbálta két kezével bemutatni Forest.
-
Nem tudnám csinálni, biztos, hogy nem. Ez nagyon
nehéz lehet.
-
komoly figyelemmegosztást igényel, kemény dolog
– vette el a pezsgősüveget Forest és nagyokat kortyolt belőle.
-
Gondolsz közben valamire?
-
Dehogy! Lősz, kormányzol, lősz. Le-fel. kicsit
úgy kell vezetni, mint ahogy a delfinek úsznak.
Állandóan le-fel lebegsz, mint hal a hullámzó tengerben. Tilos egyenesen
repülni. Az egyenlő a véggel.
-
Miért?
-
Mert ha egyenesen repülsz könnyű célpont vagy.
Az egyenes vonalú repülőt könnyebb kilőni, mint ha kacsázol össze-vissza logika
nélkül.
-
Félsz?
-
ki ne félne! Viccelsz? Baromira ijesztő az egész
– bólogatott Forest, ahogy visszaadta az üveget. Nézte, ahogy Shana torka
megmozdul, ahogy nyeli a pezsgőt. Nedves haja rátapadt a bőrére. Forest
szárazon nyelt egyet. Shana már megigazgatta magán a plédet és most a melle
köré volt tekerve szorosan. a hónaljába gyömöszkélve tartotta magán a meleg
anyagot. Kilátszott a kombinéja csipkepántja, mindkét vállán, s Forest
szüntelen azon gondolkodott vajon milyen lehet ez a kombiné a pléd alatti
takarásban. Krémszínű selyem anyagnak tűnt, annyira kíváncsi volt, hogy meddig
érhet, takarja-e teljesen Shana fenekét, vagy szinte leér a térdéig? Milyen
lehet a tapintása? Forest tekintete a lány lábfejére esett, csupasz simára
borotvált lábszárára, ami a ponyva jellegtelen anyagán feküdt. Shana
megmozgatta a lábujjait, Forest elvette tőle az üveget és mohón nagyokat
kortyolt a pezsgőből, s elnézett Shana testéről, hogy folytassa a beszédet. Hol
is jártak? Valahol a háborúnál. – Észre sem veszed és belerepülsz egy golyó
célkeresztjébe. rémisztő, félelmetes, gyorsan vége van az egésznek. Az életnek
is. Nem olyan mint a régi háborúkban. Ez már más… nagyon sok áldozatot követel
ez a háború –adta vissza az üveget Forest.
-
Bátor dolog tőled, hogy ott vagy… - bólintott Shana
ismét kortyolgatott. Mindketten elmerülten gondolkodtak a háborún.
-
Hagyjuk a háborút! – kapta ki Shana kezéből az
üveget Forest. – Sajnálom, hogy eltérítettelek az utadról és most itt kell
fagyoskodnod ebben a rémes hangárban.
-
Most már mindegy, úgyis csak rossz kedvem lett
volna. Nem szeretem az esküvőket. olyan mintha a képembe röhögnének. Nézd mi
boldogok vagyunk Te meg nem – rántotta meg a vállát Shana.
-
Ők sem boldogok – vette le az üveget a szájától
Forest. – Vissza akarsz menni a lakodalomba? Elkísérlek.
-
Kizárt. Nem tudnék táncolni sem, ünnepelni sem,
még csak mosolyogni sem. Ott volt Lilly-Anne – jegyezte meg óvatosan Shana.
-
Tényleg? Nahát… észre sem vettem – ráncolta a
homlokát Forest.
-
Ő már a múlt?
-
Réges régen az. El se kellett volna kezdeni. Az
esküvőktől is repülhetnékem van.
-
Minél messzebb menekülni? – mosolygott rá Shana.
-
Valahogy úgy – biccentett Forest. - Jól
ittragadtunk ebben a hangárban – nézett körbe Forest.
-
életem legkülönösebb estéje – követte Forest
tekintetét Shana.
-
Ja, fura egy hely. Este még én se aludtam
hangárban – sóhajtott Forest.
-
Miért nappal már igen? – nevetett rá Shana.
-
Hát… hangárban még nem aludtam – nézett rá
Forest a lányra, s meglebbent a szempillája. Volt valami a tekintetében. Valami
különös. Shana sosem látta még, hogy Forest ilyen szemekkel nézett volna rá.
Mintha érdekes lenne. Hosszú percekig nézték egymást. Shana egyszerre
érezte a mellette ülő testmelegét, ahogy
párolog róla az esővíz és a fenyvesek illata. Shana megnyalta a szája szélét.
-
És most… aludni készülsz? – billentette oldalra
a fejét Shana és két oldalt megtámaszkodott a ponyván.
-
Nem… nem igazán – morogta elhalón Forest, s
tekintete lustán végigjárta a lányt.
Drága Callie!
VálaszTörlésEsküszöm, hogy megöllek, ha még egyszer abba mered hagyni épp ilyen résznél!!! De most komolyan, hogy tehetted ezt?
Szegény Shana, meg szegény Forest, tényleg elég szerencsétlen helyzetbe kerültek. De akkor sem bocsátom meg, hogy itt abbahagytad!
Ha már ilyen komisz módon zártad le a fejezetet, ajánlom, hogy nagyon gyorsan hozd a folytatást!
(Hű, de félelmetesnek hangzott ez. xD)
Puszi!
Szia Lau!
TörlésTényleg félelmetesnek hangzott :))) Sőt, most kapkodva keresem a történetet, hogy gyorsan nekiüljek és írjam. :) Kell egy kis izgalom is azért a fejezetekhez :) néhanapján, csakis azért, hogy kicsikarjam a kíváncsiságot és hogy ne feledkezz el a történetről. :)))
Tehát írom és írom, igyekszem a folytatással.
Puszi: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésLátod, utolértelek titeket. Lau nagyon hűséges olvasód, mint látom. És nagyon erőszakos, de jó értelemben. Én is itt nagy lelkesedéssel olvasom, erre keresem, de nem találok folytatást. ezt hogy teheted Velünk, Callie? :D
Elképesztően jó rész volt, elnyerte a tetszésemet.
Ez a hangár-beszélgetés jó dolog :D Csak aztán nehogy megfázzanak ott bent, ha már hideg-esős az idő :D
Üdvözöllek: Nita :D
Szia Nita!
TörlésÉn Lau-n mindig ámulok. Ő az egyetlen, aki folyamatosan résen van, és még ha hónapok után teszek fel egy fejezetet, akkor is órákon vagy napokon belül válaszol. Hú hát ha ő nem lenne, lehet jobban nekiszontyolodnék itt az írásnak. Úgyhogy örülök az ő erőszakosságának :)
hát én is nagy lelkesedéssel írom a történetet, de azért nekem 3-4 óra az, ami nektek 3-4 perc. tehát nem egészen ugyanaz a kettő.:) Pedig igyekszem, tényleg... de azért nem megy ez olyan gyorsan. Még a leggyorsabb pillanatokban sem. S azért én sem ülhetek nonstop gép előtt.
A hangár-jelenetek a kedvenceim :) Hát persze... ez Forest.
Remélhetőleg nem fognak megfázni ;)
Üdv: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésŐszintén bevallva, kicsit féltékeny vagyok Lau-ra, mivel most rákapott az oldalra, és ő is az elsők között szereti olvasni a fejleményeket. Szerintem jó kis páros leszünk az olvasói körödben.
És értem én, hogy neked ez sokkal több idő. És ezt nagyon is köszönjük Neked.
Remélem én is ;)
Üdvözöllek: Nita :D
Szia Nita!
Törléshát vannak aktívabbak és kevésbé aktívak. Elég változó, hogy kik jelennek meg... néha én is meglepődök.
Ma... nagyon besokalltam Foresttől. Azt hiszem kicsit beleszerelmesedtem és írtóra fájt őt elengednem...
Üdv: Callie
Latom elso kommentre keszulsz Nita. Vigyazz... kesz ... es jon.... idozitore van allitva mint egy bomba:)
VálaszTörlésCallie
Atallitsam deli 12-re? Akkor nem kell este ilyen sokaig fennmaradni :)
TörlésJo olvasast. Udv:Callie