Fabian és Corinne az előretolt
bástyán üldögéltek. Corinne csomózott kendőt tekert maga köré és kényelmesen
melegedett benne. Fabian elgondolkodva támasztotta a homlokának a tenyerét.
Drágaköves gyűrűje tompán fénylett az ujján. Fekete bőrcipőjén egy két apró
esőcsepp fénylett. Nézték, ahogy úsznak a felhők a fenyvesek felett.
- Nem jelentkezett, azóta sem –
sóhajtotta Fabian.
- Ne légy türelmetlen! Nem kis
dolgot közöltél vele – játszott kendője rojtjaival Corinne.
- Persze, de mégiscsak izgat a
dolog. A fiam gyerekéről van szó - tette
karba a kezét rosszkedvűen Fabian. – A Te ötleted volt! – támadt Corinne-nak.
- Fabian! Azt kérdezted, hogy én
mit gondolok – nézett szürke felhőszemekkel Fabianra Corinne.
- Azt hittem, te vagy az aki
érdemi javaslatot tud nekem adni, hiszen majdnem lányanya lettél.
- Engem Armand feleségül vett.
- Nyilván! – tárta szét a karját
Fabian. – Ha Forest élne, neki is kötelessége lenne feleségül venni a lányt.
- Tizennégy voltam. Fabian,
lehet, hogy Shannon idősebb most…
- Hat évvel!
- Az nem olyan sok. Ráadásul más
időket élünk – rázta meg a fejét Corinne, s egy vörös tincset a füle mögé
simított. – Nézd! Én biztos, hogy örültem volna neki, ha akkor valaki leveszi
rólam azt az egész terhet! Tudom mit élhet át Shannon! Mert én is átéltem!
fiatalabbként, de legalább volt segítőm, Armand. Neki ki van? Senki! Lehet,
hogy idősebb, mint én akkor, de ő viszont egyedül van. Nekem is jól esett
volna, ha valaki egyszerűen segít abban, hogy úgy érezzem ez az egész meg sem
történt. És bár szerettem a fiamat, örültem volna, ha az életem nem csak ebből
áll. élhettünk volna máshogy, kevesebb küszködéssel – magyarázta Corinne.
- Shannon akkor sem olyan!
- Fabian! Majd meglátod,
átértékeli magában az egészet! És örülni fog a javaslatodnak és még meg is
köszöni majd ezt! Shannont semmi nem köti ehhez a családhoz. Forestet alig
ismerte! Kapott tőle egy gyereket és azt
se tudja mihez kezdjen a gyerekével, meg magával. Olyan tanácstalan és árva,
mint égen a csillagok! – bólogatott magát is megerősítve Corinne. – élni fog a
lehetőséggel, csak idő kérdése.
- Nem tudom! Nem is ismerem azt a
lányt! Milyen hülye egy helyzet, szerintem még én is többet találkoztam már
vele, mint a fiam, aki teherbe ejtette. Én többet előkészülök, mint ahogy a
fiam azt valaha is tette neki – bosszankodott Fabian.
- De! Összehozott egy gyereket –
mosolygott rá Corinne. – milyen szerencse, hogy fiút, igaz? – vigyorgott Fabianra.
- Na, hát igen. Az tényleg
szerencse – bólogatott rá Fabian egyetértően. – Szerinted meddig gondolkodik
még Shannon? – kérdezett rá türelmetlenül Fabian.
- Most hova siettetnéd? Kevin még
kisbaba. Had legyen az anyjával! Majd ha nagyobb lesz sokkal érdekesebb lesz
neked is. Mihez kezdenél egy csecsemővel?
- Öt gyereket neveltem fel, csak tudom
mihez kell kezdeni egy gyerekkel! – dörmögte Fabian morcosan.
- Már megint makacskodsz!
- Az én unokám! Csak tudom mi a
jó neki! A fiam gyereke! Akarom azt a gyereket! Szerintem én jobban akarom,
mint ahogy Forest akarta volna – sóhajtozott Fabian elégedetlenül.
- Na ebben az egyben aztán biztos
lehetsz. Forest nem volt azért egy apatípus valljuk be – ingatta a fejét
Corinne.
- Húsz éves volt, nem is kellett
volna, hogy apa legyen. Persze, hogy nem volt rákészülve – védte a fiát Fabian.
- Azért ez akkor is jellemző
Forestre! Csinál valamit, otthagyja… aztán…
- Jó én is tudom, elég felelőtlen
tudott lenni, mindennek csak úgy nekiesett. Szerintem ennek a Shannonnak is –
túrta át a haját zavartan Fabian. – aztán otthagyta. Igen… ez Forest… - ismerte
be Fabian.
- Bármennyire is szerette Shannon
a fiadat, előbb utóbb a maga útját akarja járni, és a maga életét. Forest nem
él. Nem táplálja már azt a reményt sem, hogy esetleg feléjük néz. Előbb-utóbb
Shannon is be fogja látni, hogy jobb lesz nekik így. Kevin a családjával élhet,
ő meg járhatja a maga útját.
- Hát neked legyen igazad Corinne
– nézett a húgára bágyadtan Fabian.
- Igazam lesz, mert én voltam
Shannon helyzetében, tudom, hogy kapva kaptam volna egy ilyen lehetőségért,
akkor amikor éjszakákat sírtam azért, mert terhes lettem. Bár az én szüleim
mondtak volna valami ilyet… vagy az én nagyszüleim vagy mindegy ki, akárki…
Shannon altatta a fiát. Halkan
duruzsolt neki, s közben lágyan simogatta a fejét. Kevin még nem tűnt álmosnak.
Nézegette kinyújtott kezét. Megcsodálta az ujjait, szájába vette, aztán megint
maga fölé emelte. Meresztette rá a szemét. Megmozgatta az ujjait. Shana
megfogta a fia kezét és egyesével megsimogatta az ujjacskákat. Kevin anyjára
nézett.
- Nap, Hold, csillagok, a bolygók
táncát járják… - mormolta Shana
elgondolkodva fia ujjaival játszva. - Holdföldén a barlangok, a gyöngyök titkát
súgják – Shana fátyolos tekintettel merengett el. – Ezt még apukád tanította
nekem. Fura mi? Ezt játszottuk mi is, éjszaka, egymásba fűztük az ujjainkat és
néztük a fejünk felett, a kinyújtott
karunkat, az összekapcsolódott kezünket és ő hirtelen ezt a verset kezdte el mondani.
Azt mondta… még a nagymamája tanította neki. Aki egy igazi hercegnő volt ott
ahol él. A családod Kevin. Szeretnél velük élni? – kérdezte elmélázva Shana.
Kevin torokból gurgulázón nevetett, s tetszetősen anyjához fúrta a fejecskéjét.
Úgy tűnt a fiának tetszett a gondolat.
- Akarod, hogy újra elmondjam a
versikét? – suttogta a fiának Shana. Kevin hosszú elnyújtott ásítással lecsukta
a szemét. – Nap, Hold, csillagok… -
Kevint lassan elnyomta az álom. Shana is félig bealudt a kicsi mellett.
Megrázva magát, még utoljára megigazgatta a takarót Kevinen, aztán halkan
kilépett a szobából. Holly a nappaliban várta.
- Elaludt? – kérdezte Holly a
kanapén üldögélve.
- Végre, ma nagyon élénk volt –
rogyott le mellé fáradtan Shana. – Mit csináljak Holly? Mond mit csináljak? –
kérdezte Shana tanácstalanul.
- Többet ajánlottak mint vártuk,
nem igaz? – nézett Holly. – Nemcsak, hogy némi támogatást nyújtanának, de
szeretnék maguk felnevelni Kevint.
- Persze, csak mi lesz így a
véleményük rólam? – sopánkodott Shana.
- Shannon Price! Mióta érdekel
téged az, hogy mit gondolnak rólad?
- Mindig is érdekelt.
- Igen, de nézd a másik oldalt.
Forest meghalt. Ez a gyerek meg itt van a nyakadon. Oké, hogy megszülted, meg
most egyedüli anyaként fel akarod nevelni. Hát ez tényleg bátor dolog tőled, de
senki sem fogja megveregetni a válladat azért, hogy világra hoztál egy
törvénytelen gyereket. Még akkor is, ha háborúban több mindent elnéznek az
embernek. Még ha azzal is sajnáltatnád magadat, hogy valaki biztos
megerőszakolt. Ott a másik gondolat, mi van ha árultad magad a hazatérő
katonáknak és úgy maradtál – mondta kemény hangon Holly.
- Túl keményen fogalmazol! –
karolta át magát Shana.
- Én magam vagyok a józan ész,
aki megszólal. és meghúzza a vészharangot! Shana, ha hagyod ezt az egészet
elúszni, akkor te teljesen hibbant vagy! Ahelyett hogy örülnél, hogy Forest
szülei elfogadják a gyerekedet, és készek felnevelni, Te csak nyavalyogsz itt.
Mit akarsz tenni Shana? Forest gyerekével nyomorogni, és pityeregni a nagy
szerelem után? Nézni ahogy a fiad felnő és azt látja, hogy a szerencsétlen
anyja nem tudja normálisan eltartani? Milyen életet akarsz neki? Londoni
munkáséletet? Senki nem támogat Shana! Vissza akarsz utasítani egy ilyen
ajánlatot! hát te nem vagy normális! Add nekik oda Forest gyerekét! Úgyis oda
tartozik! Te meg lépj túl ezen a háborús románcon és éld az életed!
- Több együttérzést vártam volna
tőled Holly!
- Ennél nagyobb együttérzés a
világon nincs, mint amit most én mondok neked. És egyszer majd meghálálod
nekem, hogy nem hagytam, hogy az egész életedet elcseszd. Nem a sintértelepre
viszed Kevint, hanem egy palotába! Az Isten szerelmére, hiszen egy lord fogja
nevelni! Más anya kipurcanna azért, hogy a gyereke az arisztokraták életét
élje, hát nem is értem miért vagy elégedetlen! Fabian de Noir jobban fog
vigyázni az unokájára, mint az életére, Nem lehetne nagyobb biztonságban Kevin
sehol máshol. Elvégre a fia van ebben a gyerekben!
- Abban biztos vagyok, hogy
Fabian de Noirnál jó kezekben lenne – bólintott végül bátortalanul Shana.
- Hát akkor meg? Mi itt a kérdés?
Add át nekik Kevint!
Szia Callie!
VálaszTörlésItt van a végre valahára várt rész, de kis szemfüles vagy, mert nem a hangárban folytattad. Az lesz a következő, mert ide-oda ugrálsz a történetszálak között :)
Ideért Corinne is. Mindig jó elbeszélgetni vele. Felidézni az emlékeket. Akár jó, akár rossz. Ő a saját példájával nyugtathatja Fabiant.
Holly nélkül meg szerintem Shana elveszne. Biztosra venném. Igaz,m hogy az Ő gyermeke, meg minden, de láthatja is, meg foglalkozhat vele. És hogy egy arisztokrata családban felnőhessen, csoda lenne számára. A kis Kevinnek, és Shananak is. Meg persze a nagypapának.
Nagyon jó rész volt, tökéletes minden szempontból. Várom a következő részeket!
Üdvözlettel: Nita :D
Szia Nita!
TörlésNem is tudom, hogy ti jártok-e jobban vagy én... mert végülis én egybe írtam meg a Forest történetet és most ékelgetem bele a Fabian elemeket... talán így felváltva nem lesz annyira... megrázó nektek. mert én most végigkísértem Forestet a végig és ez így egyhuzamban... nagyon.... fuh nagyon lélekgyilkos volt. Hát írtam most olyan részt is, ahol nekem még Kevin jelenléte sem segített, úgyhogy mára befejeztem, mert nem fogok tudni aludni.
Üdv: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésAz előttem szóló is tökéletesen megfogalmazta, hogy nem a hangári jelenetet folytattad. Biztos nem voltam elég szigorú, azért mertél ilyet tenni. :D Nem tudok rá mást mondani, mint amit az eddigiekre is, hogy imádom és nagyon várom a folytatását.
Sok puszi: Laura
Szia Lau!
TörlésHát beismerem, hogy írásban a hangár jelenettel folytattam.:)))) Mert én is előbb azt akartam... :)))) Próbálom húzni egy kicsit a boldogság perceit... most már csak Fabian és Kevin részeket kell írnom, mert a Forest-Shana szál készen van. De most nagyon elfáradtam... tényleg... kiszipolyoztam magam.
Fél egykor jön a hangár folytatás ;) Jó lesz :)))
Puszillak:
Callie