At hiszem ennél.... ennél jobb fejezet nem is lehetne a jubileumi bejegyzés. Mert a blogon ez a 200. blogbejegyzés. Ma mi is pezsgőt bonthatunk Forestékkel. Ideje az ünneplésnek :) Jó olvasást a fejezethez! Callie
Shana keresztbe tette sima lábait a ponyván. Forest a szemével követte a mozdulatot. Tekintete feljebb csúszott. Shana karcsú csípőjét a kockás takaró fedte, haját hátra és hátrasimította a homlokából. Még mindig enyhén nyirkos volt a haja, de már nem zavarta. Shana a pezsgőtől kimelegedett és kipirult. Ketten együtt megiszogattak egy üveg pezsgőt. Shana ráadásul annyira nem is volt hozzászokva az alkoholhoz. Érezte, hogy egyszerre lett könnyebb a feje és nehezebbek a végtagjai. Forestet alig ütötte fejbe. De ahhoz eléggé, hogy Shanát egyszerre egészen másként lássa, mint eddig valaha. Forest szeme laposan rebbent, tekintete le-fel kúszott Shana meztelen karján, a kombinéja pántján, a mellén előredomborodó pléden. a Lány meztelen lábszárán. Shana ajkai enyhén szétnyíltak és bágyadt tekintettel nézett a fiúra. Fogalma sem volt mennyi ideje ült közéjük a csend. Mennyi ideje pásztázzák egymást el-elfúló lélegzettel. Mámoros bódulatban, a sötétlő árnyakban. Mindig is ilyen közel ültek egymáshoz, vagy csak az elmúlt percekben hajolt közelebb Forest. Shana érezte a fiú leheletét a vállán és ettől önkéntelenül megborzongott. Pezsgőillatú volt a lehelete. Még magához sem térhetett, Forest lecsapott rá. Egy pillanat műve volt az egész. Aztán Forest tenyere a csípőjét markolta, ajkai pedig a szájára tapadtak. Shana annyira meghökkent, hogy viszonozta a csókot. Forest felbátorodva falta mohón a pezsgőízű, hűvös, rózsaszín ajkakat. s csípőjénél fogva magához rántotta erősebben a lányt. Shana Forest karjába kapaszkodott meg, hogy ne dőljön el a mozdulattól végig a ponyván.
Shana keresztbe tette sima lábait a ponyván. Forest a szemével követte a mozdulatot. Tekintete feljebb csúszott. Shana karcsú csípőjét a kockás takaró fedte, haját hátra és hátrasimította a homlokából. Még mindig enyhén nyirkos volt a haja, de már nem zavarta. Shana a pezsgőtől kimelegedett és kipirult. Ketten együtt megiszogattak egy üveg pezsgőt. Shana ráadásul annyira nem is volt hozzászokva az alkoholhoz. Érezte, hogy egyszerre lett könnyebb a feje és nehezebbek a végtagjai. Forestet alig ütötte fejbe. De ahhoz eléggé, hogy Shanát egyszerre egészen másként lássa, mint eddig valaha. Forest szeme laposan rebbent, tekintete le-fel kúszott Shana meztelen karján, a kombinéja pántján, a mellén előredomborodó pléden. a Lány meztelen lábszárán. Shana ajkai enyhén szétnyíltak és bágyadt tekintettel nézett a fiúra. Fogalma sem volt mennyi ideje ült közéjük a csend. Mennyi ideje pásztázzák egymást el-elfúló lélegzettel. Mámoros bódulatban, a sötétlő árnyakban. Mindig is ilyen közel ültek egymáshoz, vagy csak az elmúlt percekben hajolt közelebb Forest. Shana érezte a fiú leheletét a vállán és ettől önkéntelenül megborzongott. Pezsgőillatú volt a lehelete. Még magához sem térhetett, Forest lecsapott rá. Egy pillanat műve volt az egész. Aztán Forest tenyere a csípőjét markolta, ajkai pedig a szájára tapadtak. Shana annyira meghökkent, hogy viszonozta a csókot. Forest felbátorodva falta mohón a pezsgőízű, hűvös, rózsaszín ajkakat. s csípőjénél fogva magához rántotta erősebben a lányt. Shana Forest karjába kapaszkodott meg, hogy ne dőljön el a mozdulattól végig a ponyván.
-
Forest! – kapkodott levegő után Shana.
-
Bocs… bocs ez… nem az amire gondolsz, máris…
leállítom magam – morogta Forest miközben forró tenyere birtoklón simult Shana
lábaira, fel a combján. Homlokát Shana hűvös homlokának nyomta, de a keze nem
állt le, mohón siklott fel Shana hűvös meztelen bőrén a tenyere. Enyhén szédült a pezsgőtől. – Jézusom! Ezer éve nem voltam nővel! –
lehelte Forest, ahogy kutakodó kezeitől szétnyílt a pléd, s Shana csipkés
kombinéja a szeme elé tárult. – Neked is ennyire jó!? – nyomta az ajkait Shana
nyakára, vállára és mellkasára. – Shana? – Shana erőtlenül hajtotta hátra a
fejét, s ezzel felkínálta nyakát Forest forró csókjainak.
-
Igen… igen – pihegte bizonytalanul Shana, s
tenyerével átfogta Forest tapogató tenyerét. Forest nem érzékelte a bizonytalan
mozdulatot. Shana sem volt meggyőződve róla, hogy tényleg le akarja fogni a fiú
kezét, amikor annyira jó érzés, az érintése.
Shana kombinéja csupa selyem és csipke volt, finom kelmék az ujjai
tapintása alatt. Az anyag sikamlós a kezei alatt. Shana mellbimbói szinte
átszúrták a vékony csipkeanyagot. Forest
ajkai rátapadtak a meredező mellbimbókra, forró lehelete és nedves nyelve
csúszott a csipkével fedett halmokon. Shana reszketve vergődött a kezei közt.
Forest kutakodó ujjai a bugyijába csúsztak.
-
Lassíts, Forest! – nézett fel Forest arcába Shana.
-
Az nem fog menni – lihegte kifulladva Forest. –
Üss le, de én nem tudok leállni! – tolta le Shanáról a bugyit Forest, s
ajkaival Shana száját kereste. Sürgető és mohó volt a csókja. Shana hűvös
ujjait Forest tarkójára simította. a rövid, frissen nyírt haja borzongatóan
izgatta ujjbegyeit. Forest sápadt bőre szinte fénylett az éjszakában. Alkoholos
leheletük keveredett a hangár nyirkos, hűvös levegőjében. De a takaróponyva
szinte forró volt körülöttük. Shana kinyújtotta a karjait, ahogy Forest
átemelte a derekáról felfelé húzva a kombiné selyemanyagát. Shana kábán ébredt
rá, hogy teljesen meztelenül fekszik a fiú alatt. Forest lerúgta magáról a
cipőjét és a nadrágját, az ingjét Shana rángatta róla, Forest kioldotta a
repülős óráját és szinte azzal a lendülettel fordult is Shana meztelen, hűvös
testére. Tenyere erősen markolta Shana
combjait, a feneke ívét, a csípője hajlatát. Shana vékony karjait átvetette
Forest vállán, és ujjaival a fiú rövid hajának kis sörtéit simogatta a
tarkóján. Forest ujjai a nedves ölén matattak. Shana riadtan nézett fel
Forestre, ahogy az határozottan megemelte a feneke alá nyúlva a csípőjét és
puhán beléhatolt. Egyszerre szakadt fel
belőlük a nyögés.
-
Shannon… Ez… - Forest előredőlt, s a könyökére
támaszkodva megállt, sötét szemének köde mintha felszállt volna egy pillanatra.
Shana zavartan megnyalta az ajkát. Érezte magában Forest feszítő, lüktető
vágyát. S ez a bizalmas közelség szinte túl sok volt. Ahogy Forest rajta
fekszik. Ahogy a tekintetével zavartan kutatja az ő arckifejezését. S aztán
lehajol az ajkaihoz. Ahogy elmélyítette a csókot, nyelvével egyre mélyebben
hatolva Shana ajkai közé, úgy hatolt egyre beljebb a lány szűk ölébe. Forest ütemesen mozgott. Shana összeszorított
szemhéjjal ölelte át, s Forest egy pillanatra megfeszült, majd szinte
rárogyott. Könyökével tartotta magát Shana felett. A vállára zihálta a levegőt,
majd legördült róla és a ponyvára dőlt mellette. Magával húzva a plédet is,
amivel betakaróztak. Lassan csendesedett a szívük dobogása. A légzésük
egyenletessé vált. S észrevétlenül álomba merültek.
Shana csörömpölésre riadt. A
ponyván nem feküdt mellette senki. Forest helyét lenyomódva rajzolta ki a
ponyva, ahogy megérintette az anyagot, még meleg volt. Forest döbbenten nézte a hangár oldalában a
pőre bőrét. Kétségtelenül véres. A rohadt életbe! Tényleg nem csak álmodott!
Lefeküdt Shannon-nal és elvette a szüzességét! Úristen! Most már nem csak alul volt rajta a rászáradt
vér, Shannon szüzességének bizonyítéke, de dühében öklével a hangár falára
csapott, s a kézfején kiserkent a vér. Remek. Forest sietve tépett le egy csík
anyagdarabot és a csuklójára és a kezére
kötötte. Forest az esőben állt, zsebre tett kézzel nézett messze, a zuhogó
esőfüggönybe bámulva. Lehajtotta a fejét, s a lába körül keringő pocsolyában
lépdelt fel-alá. Próbálta összeszedni a gondolatait. Rendszerezni a tetteit.
Nehezebb volt, mint hitte. Eső és nedves föld szaga keveredett a levegőben. Ez
az illat most már mindig Shannon Price-ra fogja emlékeztetni. Meg arra, ami a
hangárban történt. Forest visszasétált a hangár ajtajához és megtámaszkodott a
furnérlemez vékony lécének döntve a karját. Shana a ponyva tetején ült, már ő
is felöltözött és úgy nézett rá, akár egy kislány, aki nem érti mi történt
vele.
-
Lefeküdtem veled igaz? Nem álom volt – kérdezte
hűvös nyugalommal Forest.
-
Hát… úgy tűnik – felelte nyeglén Shana.
-
Azért eszedben volt tiltakozni, vagy csak
hagytad magad? – támadt neki Forest.
-
Most ne akard már rám kenni az egészet! –
csapott vissza Shana.
-
Oké, mindketten benne voltunk. De tőled azért
több ellenállást vártam volna. Beittam – tette karba a kezét Forest.
-
Hát képzeld én is! – tárta szét a karját
tehetetlenül Shana.
-
hát ez aztán fantasztikus! – csapott a levegőbe
Forest. Értetlenül nézett a lányra. – Miért Shannon? Miért engedted? – rázta a fejét hitetlenkedve
Forest.
-
Kell azt magyarázni?
-
Hát igen, kurvára meg kellene magyaráznod! Mit
gondolsz minden lány ilyen szolgálatkész?
-
Most lekurváztál? – pattant talpra Shana.
-
Nem egy francia bordélyt láttam, de még ott is
alkudni kell legalább az áron! – nézte ingerülten, ahogy közeledik a lány.
Shana teljes erőből pofonvágta. Forest csak az alsófogsorára harapott, ahogy az
ütés erejétől félrebillent a feje, s hallgatta, ahogy Shana kopogó cipővel
távozik a hangárból a zuhogó esőbe. Fáradtan simította át kendővel bugyolált
kezével a homlokát. Hátrahajtotta a fejét és a hangár tetőszerkezetét bámulta.
Értetlenül állt az eset előtt és tehetetlenül. Ami megtörtént, megtörtént.
-
A francba! – Forest sarkon fordult és a lány
után eredt. Nem kellett sokat mennie. Shana az esőben ült. Mivel az egész mező
végig hatalmas néhány centis víztengerré változott, tulajdonképpen a vízben
ülve zokogott. Nyilván azt csinálta, mert rázkódott a válla. – Shannon! –
kiáltotta a lány nevét. Shana hátradőlt a fűben. Hagyta, hogy az esővíz mossa
az arcát. Lehunyt szemmel feküdt az esőben. Forest odaért hozzá, és felé
hajolva mellé térdelt. – Shannon! – rázta meg gyengéden a lányt.
-
Menj el! Most nem tudnék beszélni veled –
fordította el a fejét Shana. Forest nem tudta eldönteni, hogy a lány könnyei
csorognak az arcán vagy az esővíz. Shana haja a vízbe omlott.
-
Shannon! Hiszen szűz voltál! Az
istenért!Legalább mondj valamit, miért adtad nekem? Miért? – tenyerelt a vízbe
értetlenül Forest a lány mellett. Shana csak a fejét rázta, de nem szólalt meg.
Forest ujjait érezte a haján, a homlokán, aztán esővízzel kevert ajkai hűvösét
az ajkán. Az ajkaik szétnyíltak, s a nyelvén még érezte az eső ízét, fel sem fogta, hogy Forest felnyalábolta a
vízből és cipeli vissza a hangár felé. Shana menekültként kapaszkodott belé,
Feneke a hangár falának csapódott, de a
feje nem, mert Forest a tarkóján tartotta a kezét. Reszketve engedték újra szabadjára a vágyaikat.
Forest tenyere a fenekén volt, Shana lábai a dereka köré kulcsolódtak, s Forest
a hangár lemezfalának nyomta, ahogy belecsapódott az ölébe. Olyan lendülettel
és acélkeményen, ahogy egy repülő szeli ketté a levegőt. Shana felsikoltott,
ahogy kitöltötte belsőjét Forest vágya. – Ezért? – zihálta fújtatva Forest.
Shana a hangárnak vágódott, ahogy Forest újra és újra nekilendült.
-
Igen – sóhajtott fel Shana. Forest gyorsított a
tempón. Shana combjai az alkarjára nehezedtek, fenekét Forest a tenyerével
tartotta, s Shana elképzelni sem tudta, hogy tudta az utat így szabaddá tenni
egy pillanat műve alatt Forest. De ismét olyan közel voltak egymáshoz,
amennyire csak egy férfi és egy nő közel lehet egymáshoz testileg. – Szeress
Forest! Még! – sikította Shana, ahogy Forest keményen az ölének csapódott.
Annyira gyors volt. A kapkodó csókjaik, Forest vad vágya, gyors üteme, az eső hűvöse, aztán a
pillanatnyi megdermedés. Egyszerre érték el a beteljesülés gyönyörét. Olyan váratlan és heves volt. Forest
leeresztette a lábait. Shana alig bírt megállni a lábán, annyira reszkettek a
lábai. Forest a homlokát a homlokának támasztotta. Shana érezte ahogy Forest
forró nedve lassan végigcsorog a combjain. Lehunyta a szemét.
-
Ezt már nem fogjuk tudni kimagyarázni – mormolta
Forest. Érezte Shana megemelkedő kezét, s sietve a hangár falának nyomta. –
Mielőtt megütsz – nézett Shana szemeibe Forest.
-
Nem terveztem -
nézett fel a csuklójára, amit Forest a falhoz nyomott a feje felett. –
Hogy van a kezed?
-
Minden oké – mozgatta meg az ujjait a kötésben
Forest, aztán lassan, ráérősen Shana ajkaira hajolt. Nyelvével bebarangolt a
lány száját, eljátszadozott a nyelvével, míg Shana bele nem nyögött a
csókjukba. – Azt hiszem ránk férne egy angolreggeli – jegyezte meg Forest, s
csuklójánál fogva maga után húzta Shannont.
-
Egy kiadós angol reggeli – értett egyet Shana.
Basszus, Callie, ez lett a kedvenc részem! És kell nekem egy Forest, ahogy egy Kevin is kell. Írhatom a bevásárlólistát? :3
VálaszTörlésImádtam a fejezetet, mint mindig. Hát, ha már megírtad a Forest-Shana szálat, akár továbbra is tarthatna a naponta egy fejezet rutin! :D Imádom, hogy minden nap van új rész, amit imádhatok. :)))
Sok puszi: Lau
Szia Lau!
Törlés:)))) Forest történetében ezek a legeslegjobb fejezetek itt a hangár körül...abszolút én is elfogadnék egy Forestet és egy Kevint is, mindketten úgy belopakodtak a szívembe és uralnak, hogy szinte egész nap rájuk gondolok.:))) Pedig végülis már szinte kész a történet.
Forest-Shana után az a nagy kérdésem hogy mit is kezdjek el írni.Most két nagy motívum motoszkál a fejemben. Az egyik a Charlotte-Robin titkos gyerek története... a másik a 21. századi fő de Noir szál. most ők ketten a nagy esélyesek eddig... még tényleg nem tudom mi legyen... hamar elrepül a nyár sajnos. :( Hiszen tessék már itt is a július.
Rendelést természetesen leadhatod nálam, sorozatgyártásban jönnek a szalagon a de Noir férfiak:) Ki mit kér? :))))
Pusszantás: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésElképesztő tudsz lenni, ezt már nem is kell mondanom. Megint nagyszerűre sikeredett ez a várva várt rész. Egyetértek Lauval, megint jól kitettél magadért. És lassan ideje lenne már valamiféle figyelmeztetést kitenni, nehogy valaki lelki világa megsérüljön :D De nyugalom, jó lett ez így :3
Forest és Shana párosa megunhatatlan. A te leírásaid bedig észveszejtők. Szinte érzem, hogy ott vagyok mellettük, vagy a szereplők bőrébe bújok. Ez azért kicsit furcsa, egy ilyen helyzetben, de azért jó dolog :)
Gratulálok hozzá, és várom a további fejleményeket, és Launak meghagyom az első megjegyzés helyét :D
Szép napot, és legyél jó!
Üdvözöllek: Nita :D
Szia Nita!
TörlésFigyelmeztesselek titeket? Na de mégis mire? Vigyázat, veszélyesen jó rész következik? :)))
Egyetértek. Forest és Shana... imádom őket úgy ahogy vannak. Még a nevük is annyira összetalálkozik... Forest az erdő, Shannon a folyó. Általában azért én is a szereplőim bőrében vagyok, különben elég nehéz lenne megírni a dolgot. :)
Nita, te is dobogós vagy a kommenteknél, úgyhogy nincs itt semmi hiba.
Érkeznek tovább a fejezetek, azt hiszem most már váltottam és déli fél tizenkettő környékén fognak jönni hamarosan...:)))
Szép estét és jó olvasást!
Üdv: Callie