Ultimátum

Kedves Miss Shannon Price,

bizonyára nem csodálkozik azon, ha azt írom, hogy alaposan meglepett a levele. A fiam halála mélyen megrázott, bár háborús időkben, és a Légierőnél tett szolgálata felkészíthetett volna erre az eshetőségre is. Ezért minden, ami Forest életével, vagy halálával kapcsolatos, számomra felértékelődik, és mindenféle ízetlen tréfát alkalmatlannak találok ebben az esetben. Bevallom, nem is igazán tudtam mit kezdeni a levelével.  Forest sosem említette az ön nevét. Még futólag sem. Megvallom rettegek attól, hogy az ön példáján felbuzdulva, több ifjú angol hölgy is kész lenne árváját fiam gyermekének tulajdonítani. Házasságon kívül született gyermek, törvénytelen, és mi jogon ismerném én el fiam gyermekének? A nagyapa jogán? Nemcsak komolytalan, de következetlen dolog is lenne. A fiút, az apának kell elismernie. Én ezzel már fel nem ruházhatom a maga gyermekét. Ha ilyesmit várt tőlem, akkor sajnos csalódást kell okoznom. Nem tudom kicsoda maga, és mi köze volt a fiamhoz, vagy a fiamnak magához. Nem mutatott igényt arra sem, hogy fiam temetésén jelen legyen. Ha most mégis részvétét kívánná kifejezni, úgy engedélyezem tárgy hó utolsó vasárnapján a délutáni ötórai teán.

Szolgálatára,

Fabian de Noir

-          Nem túl kedves levél – állapította meg már sokadjára Shana, ahogy a levelet a kezei közt forgatta.

-          Találkozni akar veled.

-          Nem a legfinomabb invitálás. Engedélyezem! Mintha legalábbis királyi audiencián fogadna.

-          Tudod, hogy tulajdonképpen lord

-          Ugyan már! Mi jelentősége van a rangnak, most a háború tragédiái után? – ingatta a fejét Shana.

-          Forest apja bizonyára még régi vágású férfi – nyugtatta Holly.

-          Nem is tudom, valahol még szinte sértő is. Mintha valami jelentéktelen kis persona lennék, és mit akarok én itt. meg hogy merek én ilyet írni!

-          Szerintem értékelned kellene, hogy így látatlanban és ismeretlenben is hajlandó beszélni veled. találkozni veled. egyáltalán! Hiszen válaszra méltatta a leveledet!

-          Micsoda kegy! – fújtatta Shana.

-          Shana! Azért beleképzelhetnéd magad az ő helyzetébe is. Meghalt a fia. Erre egy vadidegen nő jelentkezik nála, hogy hahó nagypapa vagy?! Persze, hogy bizalmatlan, sőt elutasító. Az lenne a gyanús, ha tárt karokkal várna, s egyből minden vagyonát a kicsire íratná!

-          Nem is vártam ezt. Tulajdonképpen nem is akartam felvenni a kapcsolatot a de Noirokkal. Minek is beszéltél rá!

-          Mert joguk van tudni róla. Még ha nem is ismerik el! Így is Forest lekésett a dologról! Legalább a családja értesüljön róla – neheztelt a lányra Holly.

-          Hagyjuk, Holly!

-          És mit akarsz? Nyomorogni Forest gyerekével? Ki fog gondoskodni rólatok? Abból akarod eltartani magatokat, amit a textiliparban megkeresel? Mire lesz az elég? rendes iskolára biztos, hogy nem – jegyezte meg Holly.

-          Nem tudom, most ezen nem is tudok gondolkodni Holly! – támasztotta a homlokát a tenyerébe Shana. végignézett a sorházi lakás folyosóján,  a bejárati ajtóra. Anyagilag biztos nem fogja sokáig bírni lányanyaként fenntartani ezt a lakást.

-          Mit vártál Shana? Egyedülálló anya vagy! Azt gondolod, hogy a lányanyák jól élnek, miután kitagadta őket a saját családjuk? – támadta Holly.

-          Holly, ne nehezítsd ezt meg nekem most – sóhajtotta Shana. Kevin békésen forgolódott anyja ágyán, tenyerével kitolta magát és körbenézett a szobában, aztán anyja felé dőlve a hátára gördült. Elégedett babahangokat hallatott. Őt aztán semmi nem zavarta a világon. Tele volt a pocakja, anyja tenyere simogatta a hátát és a fejét. Számára biztonság volt és elégedettség az élet. Holly is lenézett a kisfiúra, aki közöttük hempergett a puha paplanon.

-          Shana vagy férjet találsz nagyon gyorsan. Vagy hozzám költözöl, vagy elfogadod, amit Forest apja esetleg ajánlani tud nektek. Kevin sem fog élete végéig anyatejen élni.

-          Nem kellett volna megtartanom a babát igaz? – simogatta kisfia formás lábait Shana.

-          Ezen a beszélgetésen már túl vagyunk. És jó, hogy itt van Forestből ez a kis tünemény. De most már más helyzet állt elő Shana. Fel kell nevelned a fiát. Egyedül. Végérvényesen. Képes leszel rá?

-          magamnak szültem nem igaz? – rántotta meg a vállát Shana.

-          Igen, de Forest ezt akarná? És Kevin így akarna élni? Ha választhatna? Te vagy az anyja, hogy nézel majd a szemébe, ha egyszer megkérdi, hogy és lett volna más választásod és Te erre nem tudsz neki őszintén felelni. Lehet ezen az egy találkozáson múlna az egész.  Hogy a fiadnak jobb élete legyen. Olyan, amit megérdemelne. Amilyen élete lehetne, ha Forest még él! Forest már semmit sem tehet az ügyben, de Te még igen! Harcolj a gyerekért, Forest gyerekéért, a te gyerekedért, a kettőtök gyerekéért! Csak kibírsz egy teadélutánt az öreg de Noirral!

-          Jó, de azt se tudom mit vegyek fel. A lányruháim már nem jók rám. Amióta Kevin megszületett, alig mozdultam ki itthonról. Semmi ruhám nincs, amit felvehetek egy hivatalos, kastélyba szóló meghívásra. Egy lorddal fogok délutáni teázni! Mégsem mehetek oda úgy mint egy londoni varrónő!

-          Shana! Elvégre varrónő vagy, vagy nem? Varrj egyet!

-          Tételezzük fel, hogy elmegyek.

-          Persze, hogy elmégy.

-          És? Mit mondok neki?

-          Miért nem várod, hogy adja a helyzet önmagát?

-          Félek!

-          Ugyan! Fabian de Noir bizonyára a fiáról akar hallani.

-          Lehet, hogy egyáltalán nem akar már Forestről beszélni.

-          Biztos, hogy akar. Különösen, hogy titeket csak ez az egy dolog köt össze. Hogy ő Forest apja, te meg feltételezi, hogy Forest gyerekének az anyja. Kevin vérségi kapcsolatban áll vele. S nyilván ő is tisztában van vele, hogy erre van esélye. Ha állítod! Elvégre mégiscsak azt írtad neki, hogy lefeküdtél a fiával. Ilyesmit senki sem ír dicsekvésből! Értheti, hogy annyira azért neked sem kellemes ez a vallomás. Értheti, hogy szándékod van azzal, hogy kiadtad ezt a titkodat és éppen neki.

-          Nem véletlen, hogy a pénz és az elismertetés a kérdés a levelében. Tényleg ezeken gondolkodott?

-          Vagy feltételezi, hogy Te ezeken gondolkodsz.

-          Úristen én tényleg burkoltan de leírtam neki, hogy… lefeküdtem a fiával! Mennyire kínos! – temette a tenyerét az arcába Shana.

-          Jah! Szégyellhetnéd magad! – nevetett Holly.

-          Most komolyan, hogy nézzek így  Fabian de Noir szemébe?

-          Neki is legalább olyan kellemetlen lesz a Te szemedbe néznie ne aggódj! Arra gondol majd: ezt a nőt csinálta fel a fiam?

-          Ugyan mit evett rajta! – fűzte hozzá Shana. – Mi van, ha arról akar beszélni, hogy… hogy lefeküdtem a fiával! Annyira égő!

-          Shana! Mivel egy gyerekkel állítasz oda a kapujába, hát mi másról beszélnétek ha nem erről!

-          Tényleg borzalmas nőszemély vagyok! Biztos azt gondolja, hogy fűvel fával összefekszem! Hiszen olvastad, milyen feddőn ír arról, hogy törvénytelen a gyerekem!

-          Valljuk be, tényleg az!

-          Tudom… csak… én még soha ilyen kellemetlen helyzetbe nem hoztam magam.

-          Magadnak köszönheted!

-          és Forestnek – tette hozzá nagy sóhajjal Shana.

-          Valóban szükség volt az ő apai hozzájárulására és aktív részvételére a dologban – biccentett Holly.

-          Gúnyolódsz!

-          Dehogy, csak felkészítelek arra, hogy Fabian de Noir  is ilyesmiket gondol és miket gondolhat még ezen kívül. Ahogy mindenki más is tenné a helyében.

-          Kegyetlenül meg fog bántani és sérteni.

-          Vagy lehet, hogy nagyon diszkrét lesz.

-          Az is megeshet.

-          De sosem derül ki, ha Te nem mégy el hozzá!

-          Rendben, beadom a derekam. Belépek az oroszlán barlangjába és elviszem Forest fiát is hozzá.

-          Jó kislány vagy! Most pedig nézzünk szét a gardróbszekrényedben. Mit tudnál átalakítani. ha lehet igyekezz jó benyomást kelteni a gyereked rokonaiban. Felvételiznetek kell a családba!

-          Muszáj előre rástresszelned engem?

-          Miért nem ez a cél?

-          De igen, csak kimondva még rémesebben hangzik.

Shana idegesen hajtotta össze a meghívó levelet. Felállt az ágyról és  ő is a ruhásszekrényhez lépett. Tanácstalanul kezdtek válogatni, anyagok, színek és ruhák közt. Találkozni fog Forest apjával.  Egyes egyedül. Egy gyerekkel a karján. Hogyan kerülhetné el azt, hogy szánalmas és szánni való benyomást keltsen? Vagy hogy ne tűnjön erkölcstelennek, mert házasságon kívül gyereket szült egy immár halott férfinak? Kevin elégedetten gőgicsélt, s minden ágyra dobott ruhát megtapogatott, új dologként ismerkedett vele. Meggyűrögette apró tenyerében. Vagy fogatlan babamosollyal ráharapott. Felkapott fejjel érzékelte az izgalmat, ami hirtelen eluralkodott a két nőn.