Forest körbenézett a szobájában.
Semmi igazán személyeset nem vihet magával. Néhány repülőmodell lebegett a
tenger felől érkező szélben a mennyezetről lelógatva. Gyerekként még nem érte
el őket, most meg beleverte a fejét, ha nem figyelt. Pedig már tudhatná, hogy
melyik hol lóg le a magasból. Mégis szinte élvezte, hogy meglebbentheti a
repülőmodelleket és azok körpályán ringani kezdenek a levegőben,
felfüggesztésük középpontja körül. Vagy mint az ingaóra, kibillentve nyugalmi
állapotukból. Egy nagy vászonzsákba
pakolt. A nyakában egy pilótaszemüveg fityegett. Az ismerős tülkölés
hallatszott az ablak alól.
-
Forest! Indulok, nem várok itt a világ végén.
-
Indulj előre, majd utánatok megyek! – legyintett
neki az ablakon túl Forest.
-
A cukrászdánál leszünk.
-
Jó, menj csak – kiáltotta fel sem nézve a
papírjaiból Forest.
-
Kop-kop. Egy lány vár rád odalent fiam – lépett
be Fabian a szobába.
-
Majd utána megyek.
-
Ez az utolsó estéd itthon. A tábori ágyak nem
kényelmesek.
-
Apa, ez az egész várkastély nem kényelmes!
Költözz el, ideje komfortszintet lépned. Élvezhetetlen az élet itt. Nem a
középkorban élünk! Nem élhetsz egy várban!
-
Az angol király is Windsorban él!
-
De ő a király apa! – háborgott Forest.
-
De Noirok vagyunk!
-
Szerintem meg csak egy csökönyös vén szamár
vagy, aki nem hajlandó haladni a korral – érvelt Forest. – Nem fogok ide
visszajönni.
-
Ezt hogy érted?
-
Nem akarok egy várban élni apa, nevetséges!
-
Amit az őseid a vérükkel védtek, az neked
nevetséges!
-
Apa az őseimnek ez védelmi funkcióval bírt, de
ma a huszadik században ez egyszerűen vicces és kész.
-
Nagy-britanniában csak azok élnek várban, akik
megtehetik.
-
Apa, fölösleges veled vitáznom.
-
Ez az örökséged lesz.
-
A falra mászok ettől a dumádtól – sóhajtotta
Forest és a zsák száját összehúzva a vállára dobta a nehéz pakkot.
-
Meg sem érdemled, hogy a fiam légy – poroszkált
utána Fabian. Forest a lépcső tetején megtorpant és visszanézett rád.
-
Nem úgy értettem. Csak… nem tudod értékelni,
hogy milyen családba születtél.
-
Az, hogy nem tudom értékelni, hogy a falak hidegek, a sarokba még a 15. századi ősöm vizelt, hát
tényleg lehet, hogy nem ide való vagyok. Ki hozna ide bárkit is?
-
S a lány? Terveid vannak vele?
-
Ki? Lilly-Anne?
-
Neki udvarolsz?
-
Nem. Senkinek sem udvarolok. Rám akaszkodott.
ennyi.
-
Elmégy a háborúba. Talán vár valamit.
-
Mit?
-
mondjuk, hogy eljegyezd. Tudod. gyűrűvel.
-
Nem fogok Lilly-Anne-nek gyűrűt adni. Konkrétan
közölni akarom vele, hogy keressen mást. Várjon valakire. Lilly-Anne biztos
házasodni akar, nem akarom, hogy várjon rám éveket. Engem meg nem érdekelnek az
ő téves elképzelései.
-
A legtöbben, akik háborúba indulnak azért
biztosítanak maguk után valamit.
-
Nem akarok egy nőt sem kétségek és remények közt
hagyni. Akárki csinál is ilyesmit, az nem normális és bolond.
-
Nem lehet, hogy fordítva van? Magányos hősként
akarsz elvágtatni a naplementébe?
-
Egyszerűen van annyi józan eszem, hogy nem
akarok özvegyet és árvákat magam után hagyni, ha úgy alakul. Most ezért vetsz
meg komolyan? Apa annyira máshogy gondolkodunk. te és én.
-
Forest. minden valamire való ember gondol a
jövőre. Az utódlásra. Ha minden fiatal férfi a harctéren marad, ki biztosítja a
jövő nemzedékét?
-
Majd Te apám. Itthon maradsz és a szép fiatal
lányokat kedvedre használhatod. Engem meg hagyj békében ezzel a szarsággal.
-
Miért bánsz így velem!
-
Apa, ez az öröklés csak a Te problémád. S ne
azonosítsd a magad problémáit velem. Nekem ez nem probléma. Ha neked az, akkor
old meg Te!
-
Most lázadsz ellenem!
-
Ez nem lázadás apa, csak mások a nézeteink. S Te
ezt nem tudod elfogadni – Forest mély levegőt vett és a várkapuban még
visszafordult.
-
Nem kívánsz sok szerencsét a harcba induló
fiadnak?
-
Nem vagyok jó a búcsúzkodásban. Vigyázz magadra
és gyere le azzal a géppel!
-
Gép még nem maradt fenn a levegőben apám –
biccentett Forest. Szavai kétértelműségét, már csak távozta után értette meg
Fabian. A vadászgép akkor is földet ér, ha lelövik, ha lezuhan. A levegőben
repülőgép nem marad fenn. Milyen igaz.
Forest kezet fogott a fiúkkal.
Mind terep színbe öltözve ültek a lányok mellett. A lányok is egyszerűbb szürke
ruhában üldögéltek, limonádét kortyoltak. Beau lehangoltan ült, még Forest
érkezésére se kapta fel a fejét.
-
Mi a helyzet? – ült le mellé Forest.
-
Shana úgy néz ki nem is ér ide – sóhajtotta Beau.
-
Kicsoda?
-
A lány, aki leöntött punccsal a banketten,
emlékszel?
-
Ja, aham, az az ír csaj. Na és? – kért egy kávét
sietve Forest.
-
Nem is tudom. el akartam tőle köszönni. –
bizonytalankodott Beau.
-
Tetszik neked?
-
Csinos – vágta rá bizonytalanul Beau. – Vagy nem?
-
Az én véleményem kell ahhoz, hogy megállapítsd?
Hát ha annak tartod akkor az. Kész – túrta át a haját Forest megszokásból, mire
rájött, hogy a haja a sorozáshoz mérten, most egészen rövid.
-
Shana! Ide, ide! Itt vagyunk! – pattant fel
Holly a másik oldalról és a teraszról integetett le, hadonászva, hogy majdnem
kilökte a pincér kezéből Forest kávéját. A lány lihegve futott fel a lépcsőn.
-
Holly! Azt mondtad fontos! én meg itt loholtam –
fújtatott Shana és a hajába erősített fehér szalagot igazgatta. Barna
szövetruhában és hozzá illő cipőben volt, kimelegedve foglalt helyet és
mindenki az ő lihegését nézte. Forest végigmérte a lányt. Nem volt túl magas.
Amióta levágatta a haját, mindig egy
vékony pánttal tartotta a homlokából kifésülve, a nyakán megkötve. a megkötők
vagy a hátára estek, vagy oldalt előre hozta, vagy valami rejtélyes helyre
eltüntette. Ma igazgyöngy volt a nyakában. De egyébként lihegett mint egy
kutya, piros foltok voltak az arcán, ahogy kimelegedett és egyértelműen
nedvesség csillogott a homlokán inkább csapzottnak tűnt mint csinosnak.
-
Mi nem vagyunk neked fontosak? – ütött a
mellkasára Patrick vigyorogva.
-
A katonai egyenruha nem a polgári öltözet
konfekciórészlegén készül. Számomra lényegtelen – rendelt egy kávét Shana is. –
Majd leragadnak a szemeim. A háború divatja a barna és a szürke. Jól
beleolvadni a szürke ködös éghajlatunkba. Olyanok leszünk mint az esőcseppek,
szomorúan hullva alá az égből.
-
A ruhaiparban dolgozol? – kérdezte Forest
meghökkenve.
-
A dolgozó nő a mai világban sikk – vetett rá egy
futó pillantást Shana.
-
Mi azt hittük lányok mind háziasszonyok lesztek
– jegyezte meg nevetve Dave.
-
Mi meg azt hittük, hogy ti fogtok feleségül
venni – vágta rá Lilly-Anne, haragosan Forestre vetve tekintetét. – Én is
dolgozom.
-
Apuci cégénél – vetette oda Beau. – Mit?
Iratokat tologatsz az íróasztalodon?
-
És ti? miért követitek mind Forest-et. Mintha
nem is lenne saját akaratotok – vágott vissza Lilly-Anne.
-
Sokan bevonulnak – jegyezte meg óvatosan Shana.
-
S lelövetik magukat – nézett haragosan Forestre
Lilly-Anne.
-
Még élek – sütötte le a szemét Forest és
feszülten a cukortartóért nyúlt. Az ujjai beleütköztek egy hűvös kissé nyirkos
kézbe. Shana riadtan húzta el a kezét.
-
Bocsánat, tessék csak. Te voltál itt hamarabb, a
te kávéd már biztos nem olyan forró – motyogta az orra alatt Shana.
-
Kösz – felelte egykedvűen Forest és sietve
kanalazta a cukrot a kávéjába, majd Shana felé tolta.
-
Mind vettünk repülésórákat. A kiképzésünk
végülis jól sikerült és Franciaország tele van fiatal francia lányokkal – jegyezte
meg Patrick. – Talán kint is maradok.
-
A háború nem erről szól – vetette ellen Forest.
-
De erről is – mosolygott Patrick. – Még közelebb
kerülünk élet és halál határához. Hol máshol akarnánk érezni, hogy még élünk.
Az érzékek és a törvények megváltoznak háborúban.
-
Ellátási gondokkal küzdenek. Ha éhes vagy nem
nagyon gondolsz másra – érvelt Shana.
-
Elválnak útjaink lányok, talán vissza sem
jövünk. Megsirattok minket? – dőlt előre Dave várakozón a lányokra nézve.
-
Előre senkit sem siratunk – tiltakozott Shana.
-
Engem nem érdekel mit műveltek – húzta fel az
orrát Lilly-Anne. – Forest! Nem gondoltad meg magad? – szegezte a kérdést a
szemközt ülőnek.
-
Nem – kortyolt a kávéból Forest.
-
Akkor már nincs egyéb mondanivalónk egymás
számára – Lilly-Anne egy kurta fejbólintással távozott az asztaltól. Forest
nyugodtan kortyolta tovább a kávéját. Holly és Shana várakozón összenéztek.
-
Szerintem mi megyünk – emelkedett fel Shana
sietősen.
-
Shannon! Várj!
- Beau is felállt és megkerülve az asztalt megállította a karjánál fogva
a lányt. – Írnál nekem esetleg. Néha? Nagyon örülnék neki.
-
Beau! – szólalt meg vontatottan Shana. – Semmi
okot nem adtam, tényleg nekem egy jó ismerős vagy és nem több és én….
-
Tudom, tudom. De azért írnál? Barátként? –
kérdezte Beau.
-
Jól van – adta meg magát Shana. – De ez nem azt
jelenti.
-
Nem jelent semmit, de jó lenne leveleket kapni
valakitől. A külföldieknek meg azt mondhatom, hogy a kedvesem írja őket.
Villoghatnék – vigyorgott Beau.
-
Beau, ti nem javultok meg sosem! – fogadta el a
papírt Shana és kifizetve a kávéját lesietett az utca túloldalára.
-
Utál engem – sóhajtotta Beau.
-
Dehogy. Csak nincs beléd esve – rántotta meg a
vállát Forest. – Kíváncsian várom, hogy ír-e majd neked.
-
Ha ír, az orrod alá fogom dörgölni minden egyes
levelet és hangosan felolvasom neked éjszakánként.
Drága Callie!
VálaszTörlésOlyan imádnivaló társaság Forest-éké! :D Ahogy egymást szivatják, ahogy a fiúk viccelődnek a másikkal. Imádom ezt a fejit is. :D Fabian és Forest tényleg nem egy húron pendülnek, de nem tudom, melyiküknek adjak igazat.
Remélem, kitart a lendületed, és a következő fejezetet is ilyen gyorsan hozod! :)
Sok puszi: Lau
Szia Lau!
TörlésSok ötletem lenne, csak valahogy formába kellene mindent önteni, és úgy igazán leülni és megírni, kigondolni... meg még színesíteni a dolgokat... hát remélem, hogy menni fog a dolog. Most kicsit Forest szerelmese lettem... remélem kitart sokáig a lendület...
Nem akar elérkezni ez a nyári pihenés, még mindig annyi dolog van...
Ezt a fejezetet alapvetően én is kedveltem. :)
Puszi: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésForest-ék olyan gyerekesek, de egyszerre felnőtt témákat boncolgatnak. Megpróbálják a szomorú végletet, ami szinte majdnem biztos, hogy rájuk vár, viccesen felfogni. És ez benne a csodálatos, hogy ennyire vidáman felfogni a halált. Végül Forest esik áldozatul, akit szinte ez nem is érdekelt, a meglátásom szerint.
És haragban elválni a háború előtt? Forest és Fabian nem valami jó módon váltak el, és szerintem ezt a végén mindketten megbánták. És Lilly-Anne-nel való szakítása még előttem nem teljesen tiszta. de idővel rájövök.
És ez a Beau-Shana szál is annyira érdekesnek látszik az én szemszögemből. Várom a további fejleményeket! :D
Üdvözlettel: Nita :D
Szia Nita!
TörlésForest és társai, még nagyon fiatalok. De ők már felnőtt fiatalok. Nem is gyerekek és nem is felnőttek, valahol a határon lebegnek.
Forest szerintem okés így, ahogy gondolkodik. A viták, a gondolatok, és az álláspontok azért nem szűnhetnek meg háborús időkben sem. Utólag persze nyilván átértékelődnek már ezek a dolgok. De ez mindig csak utólag történik meg. Én nem nagyon tudtam ezeket a dolgokat máshogy besorolni, ez most így maradt. A fejemben így állt össze egésszé. Beaut és Shanát külön-külön és együtt is nagyon kedvelem. Lesznek elkerülhetetlen dolgok, ez ilyen... remélem azért tetszenek a fejlemények majd!
Üdv: Callie