Légitámadás

-          Levél! méghozzá Shanától! – kiáltotta lelkesen a sátorba Beau, ahogy meglobogtatta a friss Royal Mail pecsétes levelet.

-          Írt a nemlétező szerelmed? – nézett fel a konzervbontásból Forest. S egy kanalat húzott elő az övéből. – Halljuk halljuk! – adta meg magát, mert úgyis tudta, hogy nem kerüli el a felolvasást.

Kedves Beau,

még mindig olyan szép vagy, ahogy a neved sugallja? remélem igen, és berepülöd egész Európát oda-vissza. Küldtem egy Poe kötetet. Ugye hasznát veszed? Elgondolkodtam, hogy mire is használhatod. Ha nem olvasásra. Akkor a sátorban megteszi poháralátétnek, légycsapónak, kispárnának, na jó, legrosszabb esetben, legalább tüzeld el, ha fázol, vagy főzd meg rajta a vacsorádat. Használd belátásod szerint! Én magam nem vagyok nagy Poe rajongó, de amikor az antikváriumban jártam és azon gondolkodtam mit olvasna egy férfi, nem jutott jobb az eszembe. Ma megvettem az első ballonkabátomat. ( És persze lehet, hogy az utolsót is.) Azt mondják a legidőtállóbb ruhadarab. Nem fog kimenni a divatból. Különösen itt Angliában, hiszen majdnem olyan vízhatlan, mint egy esőkabát, bélelhető is, tehát télire is megteszi. Tehát most már nekem is olyan kabátom van, mint nektek ott a Légierőnél. Te is vigyázz a trencskódra, mert még itthon is jó lesz. Remélem még mindig megvan a sálad, na meg a többi fiúnak is, amit adtam, és használjátok és melegíti a nyakatokat! Hollyt megfűztem és most már ő is dolgozó munkásnő lett akárcsak én. Mindketten a konfekcióosztályon dolgozunk. A minap találkoztunk Lilly-Anne-el. Csak hogy irigykedjetek, megírom, hogy még szőkébb és még szebb, mint volt. Ugye nem jártok bordélyházakba fiúk? Úgyis tudom, hogy letagadjátok. Szépek a francia lányok? Milyen nyelven beszéltek vajon velük? Franciául? Angolul? Mikor kaptok egy kis eltávot? Hazajöttök hamarosan? Most búcsúzom, mert majd elalszom a fáradtságtól.

Üdvözlöm a többi vadászpilótát is ott a táborban!

Baráti üdvözlettel,

Shana

-          Írt nekem! – mosolygott Beau.

-          Ha megkértük volna nekünk is ír – rántotta a vállát Patrick.

-          Mert rendes lány – biccentett Forest, ahogy kanalazta a levesét.

-          Szerinted nem csinos? – kérdezte Beau elgondolkodva hajtogatva a levelet.

-          Az – hagyta rá Forest. – Unom a hidegételt. Mikor ettünk utoljára melegen valamit? Shana is miért nem egy üveg whiskyt küld inkább, mint Poe kötetet.

-          Kedves tőle, hogy egyáltalán küld valamit! – védte a lányt Beau.

-          Azt hittem ír a csaj! Akkor miért nem ír whiskyt küld? – ürítette ki a leveses dobozát Forest.  és a szemetesbe dobta. –Konzervkaja! – grimaszolta, s sietve fogat mosott , majd az ágyra vetődött és fázósan betakargatta magát a pokróccal. – Hűl az idő!

-          Nincs ami felmelegítsen éjszaka? – súgta vissza az ágyra heverve Beau is. – Én ide teszem a párnám alá Shana levelét.

-          Csinálj, amit akarsz azzal a levéllel, attól még a lány nem lesz itt az ágyadban – dohogta Forest.

-          De a tiedben sem! – vágott vissza Beau. Forest a sátorfal felé fordult és szinte még a fejére is húzta a pokrócot. Beau csendesen nézte maga felett a sátorponyvát. – Forest?!

-          Hümm? – mormolta már félálomban Forest.

-          Szerinted lenne esélyem nála? Most, ha hazamegyünk? – kérdezte halkan Beau. Forest nagyot sóhajtott és ő is hanyatfeküdt, s a párnát a tarkója alá gyűrte.

-          Nem tudom Beau – válaszolta Forest.

-          De, te hogy látod? Levelezünk, írt, mindig küld valamit…

-          Igazad van, csak jelenthetsz neki valamit, ha ilyen szorgalmasan ír neked – adta meg magát Forest.

-          Ugye?

-          Beau! Tudom, hogy csak ezt akarod hallani. Tehát megkaptad. most már elégedj meg vele! – mordult Forest.

-          Szóval, csak azért mondtad, hogy megnyugodjak végre.

-          Többek közt.

-          A franc! Akkor mégse?

-          Mit tudom én Beau! Minek nézel engem? Puncinak? ha legközelebb hazamegyünk menj és kapd le a csajt, a reakciójából biztos megtudod a választ! – bosszankodott Forest.

-          Jól van na. Csak tudod, ő olyan félénk, visszahúzódó. Nem olyan, mint más lányok, nehezebb kiismerni. Ezért bizonytalan vagyok benne. Pedig tényleg csinos. Shana ő, olyan ír! Shana nem egy tipikus angol lány. Shana kedves. Shana…

-          Jézusom Beau! – csapott ököllel a párnájába Forest. – Befognád végre?! Totál kikészítesz ezzel! Shana így, Shana úgy! Telebeszéled a fejem ezzel a Shanával, aztán már másra se tudok gondolni. Aludj! Engem meg hagyjál nyugton vele! – fészkelődött a kényelmetlen tábori ágyon Forest, s összepréselte a szemeit, mintha azzal kizárhatná a gondolataiból Shana nevét.

Hajnalban kelt a tábor. A tábori ébresztés sosem kellemes. Forest felriadt álmából. Egyrészt sajnálta, hogy véget ért az álom, másrészt örült neki. Sajnálta, mert erotikus álma volt. S megrémült, mert a főszereplője Shannon Price volt.

-          Rohadj meg Beau!  - vágta a párnáját az ébredező Beau-hoz. Forest ingerülten felrántotta a takaróját és tehetetlenül mérte végig az alsónadrágját. most cserélhet alsógatyát. -. A kurva életbe!

-          Mi van? Bal lábbal keltél? – morogta a szemét dörzsölgetve Beau.

-          Ha még egyszer elalvás előtt Shanáról beszélsz komolyan beleverlek az ágyadba – kapkodta magára a tiszta ruhát ingerülten Forest. Beau értetlenül nézte, hogy Forest lerántja a lepedőt az ágyról és a szennyesbe dobja.

-          Shanáról álmodtál? Te komolyan? Szexeltél Shanával álmodban! Azta! Hogy én miért nem álmodok ilyeneket! – ült fel hitetlen nevetéssel Beau.

-          Fogd be! – csapta a sálat a nyakába Forest. Aztán eszébe jutott, hogy még az is Shana sálja, mire ingerülten kitépte a nyakából, s kirontott a sátorból. A fű még harmatos volt a csizmája alatt. Aviátor sapkáját a fejébe nyomta, és beszökkent a vadászrepülőbe. Az indítókapcsokat átbillentette.  A Royal Aircraft Factory S. E. 5a-s repülők felszálltak a levegőbe, készen a támadásra. Forest ránézett az üzemanyagmérőre. Van bőven. Nyugalom. Nem marad az ellenség területén. A szemből érkező repülők gyorsan közeledtek.

-          Ne egyenesen repüljetek! Ne legyetek könnyű célpontok! – kiáltotta az ellenszélben Forest.

-          Okés! – kiáltotta vissza Patrick.

-          Jobbra kormányozzunk, menjünk mi ketten alájuk, a többiek oldalról, próbáljunk meg a hátuk mögé kerülni! – ordította át a menetszelet Forest. megkezdték a stratégiai manővert.  Forest ujja  a ravasznál lebegett. Célpontot találni. Célpont… célpont… Leadott egy sortüzet.  A golyók megtépdesték az ellenséges repülő szárnyát, de a repülő stabilan a levegőben maradt. Egy idő után füst, zúgás, a szélvédőnek csapódó korom, köd, apró nekicsapódó  repülődarabkák karca, és egyéb madármaradványok, néhol egy tollpihe az ablak szélén, már fel sem fogta, ha egy madarat bedarált a repülő properrele, olyan természetes dolog volt, mint minden itt a háborúban és a levegőben.   A golyók koppanása, a vér fröccsenése, az üzemanyag égő szaga. A háborúban nincs időérzék. Egy légi ütközetnél nem érződik az eltelt idő. Megszűnnek a szükségletek. Csak az összpontosítás marad, és a halálfélelem. Életösztön az egyetlen ösztönérzet ebben az állapotban. A legerősebb. Forest lepillantott az üzemanyagmérőre. megkocogtatta a kis üveglapot. Ez nem tévedés. Alig maradt annyi üzemanyaguk, hogy visszatérjenek a bázisra. Felhúzta a repülő orrát és  elhúzott a többiek felé.

-          Dave! Beau! – intett a másik kettőnek. – Húzzunk vissza! -  intett karjával erőteljesen a bázis felé. -  Üzemanyag! Figyelj az üzemanyagra! Mindjárt itt fogunk kifogyni belőle az ellenség kereszttüzében! Húzás vissza! – ordította, s rákapcsolva maga is zúgva irányt váltott és a bázis felé hullámozva kormányzott. Landolás. Földet érés. Kifutás. Lassítás. Forest fáradtan tolta fel a pilótaszemüveget a sapkájára.

-          Mind megvagytok? – kiáltották sorra.

-          Ketten ott maradtak – rázták a fejüket néhányan.

-          Gyertek igyunk egyet! – csapott Forest vállára Beau, ahogy kiszálltak a repülőjükből. A kocsmában sakkoztak, és kártyáztak többen is csoportokba verődve. A pultnál Dave rendelt.

-          Négyet erőset.

-          Hány cl?

-          Üveggel, négy üveggel, a legerősebből! – mondta Dave, s a pultra könyökölt. – mi a francnak jöttünk mi a frontra? Ezt kérdezem én minden nap magamtól. Ti nem?

-          Repülni akartunk – vont vállat Forest.

-          Hát most aztán röpködünk, amíg le nem lőnek minket – jegyezte meg szarkazmussal Dave. – Ha hazamegyünk elveszem Kate-et az tuti. Tapodtat se várok most már! – Forest komótosan meghúzta az üvegből az italt. Már poharat se kértek. Az alváshoz felejteni kell. El kell tompítani az agyat. Az erős alkohol könnyen elnyomja majd. Álmot hoz. Mélyet, könnyűt.  Gyorsan áradt szét az ereiben az alkohol. Néhány perc múlva, már csak a fáradtság és az álmosság, gondolatok nélkül. Üresen meredt az üveg nyakára.  De mind így tettek.

-          Azt hiszem megyek, lefekszem – jelentette be Beau.

-          Aham… menjünk mi is – tolta fel magát Patrick és Forest is a pulttól.

-          volt pár szép lövésünk – nyögte Beau.

-          Ja-ja – bólogattak rá, de mindenkit csak az ágy érdekelt már, az alvás, a felejtés, az alkoholos bódulat. Máshogy nem lehet bírni a háborút.