Shana

Shannon Price a szárnyas tükör előtt ülve fésülte rövidre vágott frizuráját. Kifelé fésülte a hajszálak végét, amitől olyan volt, akár egy kis harang, csilingelve a füle mögött. Az ablak alatt dudáltak.

-          Shana! A jármű előállt! Gyere már! – kiáltoztak a lányok.  Shana kinézett az utcára. Elegáns fejkendőjének piros pöttyei vidáman mosolyogtak fel Shana-ra a nedves út párolgott a hirtelen jött napfényban.

-          Holly, ugye nem mondod, hogy ezzel megyünk? – kerekedett el Shannon szeme, ahogy lebámult a vadonatúj autóra, amit a középiskola legnépszerűbb lánya vezetett: Lilly-Anne Carter.

-          Gyere, nem akarunk elkésni!- intett Lilly-Anne, szőke hullámos haját fújta a szél, felállt a gépjárműben és lelkesen integetett. Shana behúzta fejét a függöny lebbent mögötte, és csattogó léptekkel érkezett a bejárat elé, a lányok a hátsó ülésen helyet szorítottak neki.

-          Mit szólsz az automotorhoz? – nézett hátra Lilly-Anne, ahogy hangos tülköléssel újra nekilódult. – Az apámtól kaptam, az érettségimre. Valószínűleg a drága jó papa, nem hitte el, hogy nő létemre is meg tudom szerezni az A-levelt, mint a bátyáim – mosolygott hátra Lilly-Anne. Shannon csendes ámulattal nézte ezt a nagyvilági lányt. Egy idősek. Mégis úgy érezte fényévekre van ő a Lilly-Anne-ektől. Lilly-Anne az apja cégénél fog dolgozni, irodista lesz. Autót vezet, ahogy nők még nagyon kevesen. S Lilly-Anne nyílt titokként jár a fiúkollégium legszebb bentlakójával: Forest de Noirral.

-          A fiúk mikor jönnek? – locsogta Holly előrehajolva. Már hónapok óta reménykedett, hogy legkésőbb az érettségi banketten összejöhet valakivel a fiúkollégium végzősei közül. De a szánalmas teadélutánok egyikén sem sikerült felkeltenie a fiúkollégium lakóinak érdeklődését.

-          Forest stílusosan fog érkezni.

-          Nem mondod, hogy repülővel jön!!! – sikították a lányok. Shana füle sípolt, ahogy Holly egyenesen belevisított az ő fülébe. – Azta-paszta cipőpaszta! Ez oltári lesz!!! Micsoda belépő! Egy igazi repülő!

-          Ami kifutónak használja a suli gyepszőnyegét. Kétlem, hogy a diri ugyanolyan lelkes lesz, a tönkrevágott parktól – ráncolta a homlokát Shana.

-          Ugyan ne akadékoskodj már! – bökte oldalba a könyökével Holly.

-          Forest biztos kimagyarázza majd – nevetett Lilly-Anne a kormánykereken tartva a kezét. Ahogy a kastély felé érkeztek, elsüvített felettük berregő motorral széles füstcsíkot húzva maga után egy fehér duplaszárnyas repülő, és mintha éles fütty is hallatszott volna, ahogy a sálját hosszan maga után húzott pilóta egy zuhanórepülést bemutatva hasított el a fejük felett. A lányok felálltak az autóban és visítozva integettek. Messze előttük könnyedén tette le  a gépet a fiú, hosszan futott még tovább a földön gurulva a repülő. Lilly-Anne kemény fékezéssel állította meg a gépjárművet.

-          Megérkeztünk, mire ideér, egy puncsot is ihatunk! – pattant ki a széles autóból Lilly-Anne. A kendőjét kioldozta az álla alól és a pöttyök alól kiszabadult szőke hullámos tincseit könnyedén megrázta. Shana kikászálódott a hátsó ülésről, és nézte a friss saras két csíkot a gyepen, ami hosszan bevésődött párhuzamos hullámvonalat rajzolva a szépen rendezett tájba. Forest de Noir nyoma a suli parkjában. Shana a lányok után sietett. Lilly-Anne nem tartozott szorosan a baráti körébe. Lehetetlen is lett volna. Nemcsak életvitelben és vagyoni különbségekben, jelentettek ők ketten széles távolságokat, a valódi okot Shana szíve mélyén lehetett csak megtalálni. Az első közös fiú-lánykollégiumi teadélutánon beleszeretett Forest de Noirba. Egy pillanat műve volt az egész. Meglátni és megszeretni. Mosolygós barna szemei, szép fogsora, szélfútta haja elég volt, hogy megszeresse. És még csak nem is hozzá beszélt. Még csak rá sem nézett. A terem másik végében ült néhány fiú társaságában. De ő azonnal kiszúrta. Mindenki felé fordult. Akkor vette az első repülő leckéit. Mivel ebben a közösségben senki sem repült még, ő különleges volt. Az ő repülés élményeiről beszélgettek és kérdezősködtek. Mindenki körülötte forgott és vele foglalkozott. Csak Shana nem mert a közelébe menni. Nem tudta mit mondhatna és mit kérdezhetne, amit a többiek még nem kérdeztek. Amitől nem lenne unalmas. Egy a sok közül. Ezért soha nem is ment oda hozzá. Soha nem kezdeményezett beszélgetést. Csak távolról csodálta, mint egy műalkotást. Mint a velük élő csodát. Forest nem beszélt hangosan, nem volt harsány, sosem tehetett arról, de mindig tudni lehetett mikor lépett be egy terembe. Mert előbb utóbb tekintetek tapadtak rá. Főleg lánytekintetek. De az idősebbek is érdeklődéssel figyelték, mi lesz ebből a fiúból. Ki ő. miért ilyen egyedi? A csendes lányoknak csak az áhitat maradt. Még Holly is bevallotta, hogy írt Forestnek egy szerelmes levelet másodikban. Shana döbbenten vette tudomásul, hogy csak ő nem tett semmit azért, hogy Forest de Noir felfigyeljen rá. Lilly-Anne szőke hajával erőteljes nevetésével és vagyonával gyorsan felkeltette több fiú érdeklődését is, de neki a különleges kellett. Az, aki mindenkit érdekel. Forest.

-          Nagyon szép pár igaz? Összeillenek! – suttogta a puncsos poharába Holly, ahogy elkapta Shana pillantását, ahogy Forest könnyedén átöleli Lilly-Anne derekát és a bankett részeként táncba viszi. Shana megkerülte az asztalokat és a terem széléhez vonulva az egyik székre ereszkedett. Rózsaszín muszlinruhája szinte kislányos és nevetséges volt Lilly-Anne sötét, combon hasított szoros ruhájához képest. A táncban a tangó hódított szerte az országban. A tánc, ami olyan távol állt Shanától. S amiben olyan jó volt együtt Forest és Lilly-Anne.

-          Válaszolt neked valaha is arra a levélre? – kérdezett rá Shana.

-          Nem. De az egész fiúkoli tudott róla – sóhajtotta még mindig belevörösödve Holly. – Azt hiszem egy életre megszégyenültem.

-          Az érzéseinket nem kell szégyellni – mondta komoran Shana.

-          Igen, persze. Csak más, ha kigúnyolják az érzéseinket.

-          A férfiak ostobák. Idővel majd rájössz – húzta fel az orrát Shana.

-          Semmit nem tudsz a férfiakról Shana – ült le mellé Holly.

-          Egész este itt fogjuk árulni a petrezselymet. Szánalmasak vagyunk – dünnyögte Shana, s ujjaival könnyedén simogatta a terített asztal finom abroszát.

-          És nézhetjük, ahogy Forest jól érzi magát – sopánkodott Holly.

-          Lehet, hogy annyira nem is érzi jól magát – vágta rá harciasan Shana. Mivel nem akarta merőn a Forest Lilly-Anne párost bámulni, kedvetlenül körbenézett a feldíszített termen. – életem legszomorúbb estéje ez. A középiskolai bankettem. Még csak jól érezni sem tudom magam – kortyolt a puncsból Shana. – Soha nem fog véget érni ez az este?

-          Egy fiú közeledik, lehet fel akarja kérni valamelyikünket? – köhécselte zavartan Holly. Shana unottan nézett fel az asztal túlvégén velük szemközt megálló fiúra. Látomásból ismerte Shana. Tudta, hogy Beaumont-nak hívják és Forest társaságába tartozott.

-          Táncolnál velem? – mosolygott le Shanára Beau.

-          Nem, kösz – felelte hidegen Shana s  belemélyedt a puncsos poharába.

-          S miért nem? – erősködött a fiú.

-          Most nincs kedvem – vágta rá Shana. Holly elképedve hallgatott Shana mellett.

-          Később lesz? – próbálkozott vigyorogva Beau.

-          Nem, később sem akarok táncolni.

-          Csak velem?

-          Nem a személyed miatt. Nem tudok tangózni.

-          Megtanítlak – felelte magabiztosan Beau.

-          Nem tangózok. Megyek hozok még puncsot – ugrott fel az asztal mellől Shana és suhogó szoknyával elviharzott. Csak a puncsos asztalnál jött rá, hogy a fiú követi.

-          Ebben a ruhában… táncolnod kéne, még ha nem is tudsz táncolni…csinos vagy – Shana annyira meghökkent a bókon, hogy csak tanácstalanul lenézett  a ruhájára. A térde alatt ért. Az új divat szerint. Rövid szoknya. Kilátszott kecses vékony bokája, hosszú lábszárának jó része. a finom harisnya és a krémszínű bőrcipője, aminek apró virágmintás csillagmotívumaira tényleg büszke volt. élvezte, ahogy a szoknya sűrű anyaga csiklandozza a lábait, körülnyaldossa a combjait és a térdét minden lépésnél. Ahogy a ruha suhog minden lépésénél, hullámzik a levegőben. De meglepte, hogy ennek a magas, sötét hajú fiúnak is tetszik.

-          Kösz – nyögte végül Shana zavartan. Döbbenetében észre sem vette, hogy a tangó véget ért, és Forest a barátjához lépve a puncsos asztalhoz ért.

-          Azt hittem Beau táncolni is fogsz ma, nem csak leiszod magad a puncsos asztalnál – csapta a tenyerét Beau vállára Forest.

-          Tervben volt – jegyezte meg halkan Beau. Forest a lány felé fordult, aki mindezek szerint visszautasította Beau-t.

-          Tényleg? Shana igaz? – nézett a lányra futólag Forest.

-          Igen. Szia – prüszkölte vissza a puncsot a poharába Shana.  Tudta a nevét! Forest tudja a nevét! Te jó ég! És ahogy kiejtette! Senki nem nevezte még ilyen szépen és dallamosan.

-          Jól táncol a haverom tényleg – vett el egy puncsos poharat az asztalról Forest.

-          Nem tangózok – rázta a fejét Shana.

-          Mindenki megtanult.

-          Akkor én vagyok az egyetlen kivétel aki nem – vágta rá Shana, s szeme szikrákat vetett.

-          S mi az oka? – sandított rá Forest.

-          Erkölcstelen – dohogta elfordítva a fejét Shana.

-          És te egy erkölcsös lány vagy – biccentett rá Forest.

-          Pontosan – mondta kemény nyomatékkal Shana.

-          Minden lány ezt mondja. Egy… bizonyos pontig – húzódott mosolyra Forest  szája. Shana felháborodottan levegő után kapott és a puncsot a fiú képébe loccsantva, lecsapta a poharát és suhogó szoknyával elviharzott.

Az est folyamán valamikor éjfél körül Lilly-Anne autókázni vitt néhány lányt, dudálva kacsáztak el a suli körül csapva néhány kört. Shana a lépcsőn ülve figyelte a részegen kocsizó alakokat.  a háta mögött cipő koppant. hátranézett, hogy ki lépett a hátsó teraszra.

-          Bocs, nem tudtam, hogy idekint van valaki – torpant meg Forest.

-          Nem gond. Ne haragudj, tönkretettem… a ruhádat – nézte a fiú fehér ingjén éktelenkedő puncsfoltokat.

-          Van még ezen kívül is ingem – felelte Forest. – És jogos is volt. Nem szoktam ilyesmiket mondani.

-          Nem mentél Lilly-Anne-el?

-          Én a levegőben szívesebben közlekedek mint autóban – húzta fel a térdén a nadrágja szárát Forest és a lépcső másik szélén leült ugyanarra a lépcsőfokra, amelyiken Shana is ült.

-          Shana ez minek a becézése? A Shannon-é.

-          Igen.

-          Nem sok angolt ismerek, aki ilyen nevet visel.

-          Mert én ír vagyok – felelte kiegyenesedve Shana.

-          Ahhoz képest egész jól beszélsz angolul. Még akcentusod sincs – jegyezte meg Forest.

-          Miért érzem két mondatváltás után, hogy felképelnélek? – kérdezte Shana.

-          Csak bizonyos emberekből váltom ki ezt a hatást – nevetett fel Forest.

-          Tényleg? Például?

-          Például az apámból. Ne haragudj, angolszász humor.

-          Pocsék humor. ennél még a skót viccek is jobbak. Neked nincs is humorod – állapította meg Shana.

-          Lehet. Több mindennel ruháznak fel általában, mint amilyen tulajdonságaim valójában vannak – vallotta be Forest. – Nehéz megfelelni minden előítéletnek és elvárásnak.

-          Azért egynek legalább sikerült?

-          talán.

-          S mi az?

-          Jelentkeztem frontszolgálatra.

-          Ez az angolszász humor?

-          Nem. ez komoly.

-          Miért?

-          Jó a gázsi.

-          Egy frászt.

-          Mert szeretek repülni. Vadászpilóta akarok lenni.

-          Nem ér annyit.

-          Miért?

-          A háborúban sokan meghalnak.

-          Talán szerencsém lesz. Vagy nem.

-          Lilly-Anne tudja?

-          Nem hiszem, hogy érdekli az ilyesmi. Őt csak… a szórakozás érdekli. Nem beszélünk ilyesmiről.

-          Kimaradhatnál belőle.

-          Nem akarok. A Királyi- Légierő hadtest tagjaként jó szolgálatot tehetek a hazámnak. Azt csinálhatom, amihez igazán értek.

-          Nem vagy ehhez egy kicsit… fiatal?

-          fiatalabbak is harcolnak már ott – érvelt Forest.

-          Elmész a háborúba? – nézett rá döbbenettel vegyes ámulattal Shana. – Én soha nem tudnék ennyire önfeláldozó lenni. Ennyire elkötelezett. Ennyire hazaszerető.

-          Ezek csak szavak… igazán a tettek a fontosak.

-          Igen, hát hogyne… csak…

-          S Te Shana mik a terveid?

-          Végeztünk. Egy háború kellős közepén. Nem tudnék nővérnek menni. Ez… teljességgel kizárt – rázta a fejét határozottan Shana.

-          Pedig milyen jó lenne. Ott lehetnél  kilyuggatott szívem felett bárhol, ha úgy adódna.

-          Nem fog a te szíved összetörni – rázta a fejét Shana. – Nem tudom. Talán férjhez megyek.

-          Komoly terv. S ki vesz feleségül?

-          Jó kérdés – mosolygott rá Shana. – Azt még magam sem tudom.

-          Háború ide vagy oda, az élet megy tovább igaz Shannon?

-          Pontosan.

-          Megyek, még repülnöm is kell ma – állt fel Forest.

-          Aham. Hát… vigyázz magadra ott a fronton… - Forest csak szalutált és lelépkedett Shana mellett a lépcsőn. A holdfényben lépkedett el a fák felé, valahova messze a természetes kifutópálya végére, ahol a repülőgépét hagyta.