A Holdhercegnő színre lép

A rekettyebokor felől újabb rémes hangok érkeztek. Lionel a faasztal közepére dobta a gyűrött, ragacsos kártyalapot. A falábak inogtak a habzó sör a poharakban ringó táncba kezdett. Robin sietve leivott a saját söréből. A rekettyebokor újra bölénycsorda hangját hallatta. Robin elfintorította az orrát.

-          Ez undorító – jelentette ki egy kártyalapot a kupac tetejére dobva.

-          Várandós – rántott vállat Lionel és húzott a pakli tetejéről egy lapot.

-          Egész nap bölénycsorda jár a parton le és fel? – jegyezte meg rosszmájúan Robin.

-          Csak reggel, te szemét! -  suhintotta meg Robin fejét Charlotte, ahogy elhaladt Robin mögött.

-          Menj moss fogat, addig az asztalunkhoz sem ülhetsz – meredt rá dülledő szemekkel Robin.

-          A sörbűzös kártyáidtól nem undorodsz? – nézett le Robin lapjaira Charlotte. Egy-két kör után tért csak vissza és egy papírlapot nyomott Lionel orra elé.

-          Ezt nem hiszem el! – csapott az asztalra felháborodottan Charlotte.

-          Mi ez? – futotta át Lionel a tekintetével a paragrafusokból álló iratot.

-          A nagybátyám! Vissza akarja perelni a teljes örökségemet! Szerinte a házasságunk nem érvényes – tette karba a kezét Charlotte.

-          A parókia anyakönyvében rögzítve lettünk – legyintett Lionel. – Kérünk egy igazoló lapot és kész is vagyunk.

-          Félek, hogy ez nem lesz elég – sóhajtott Charlotte.

-          Ha kell beszélek Ezüstharmaton a pappal. Újra megházasodtok – vigyorgott rájuk Robin. – Leszek újra a tanutok na?

-          Elég volt az asszonyt egyszer elvenni – nevetett Lionel.

-          Hozzád menni is – ingatta  fejét Charlotte nevetve.

-          Majd ha nem elég a másolat, akkor szólj, most más dolgunk van Lionellel. Eredj, nem nő fülének való! – hessegette Robin.

-          Nőügy? – könyökölt az asztalra Charlotte, egyértelműen jelezve, hogy maradni akar. Lionel és Robin összenézett az asztal felett.

-          Beszélj csak, mi értelme lenne titkolni előtte – tette félre a kártyákat Lionel.

-          El akarom fogni a lányt és apám elé vinni – mondta határozottan Robin a tervét.

-          Nőrablás? Hú!!! Robin feleséget akarsz magadnak? Nem vagy Te ehhez túl fiatal? – csapta össze a tenyerét meglepetten Charlotte.

-          Annyira azért nem vagyok fiatal – vakarta a füle mögött göndörödő fürtjeit zavartan Robin. – A kis boszorkány meg a gyöngyök miatt kell.

-          Lopott tőletek? Az igen! Ki az, aki a rablót is meglopja! Azt hiszem szeretném megismerni az ifjú leányzót! – kacagott fel elégedetten Charlotte és szőke hullámos tincsei közül kiválasztott egyet és a mutatóujja köré csavarta.

-          Egy vörös hajú kis boszorkány, de biztos, hogy tudja, hogy hova rejtették a Merryweather-k a gyöngyöket. Ha megtalálnánk, miénk lenne egész Holdfölde. Ki kell szednem belőle. Vagy apámnak. Mindegy. Egy ilyen húzással apám is elismerne, hogy méltó vagyok utódjának lenni itt a fenyvesekben.

-          Robin! Te állandóan bizonyítási kényszer alatt szenvedsz! – borzolta össze Robin haját Charlotte.

-          egyáltalán nem szenvedek! – morogta Robin. – Charlotte te nő vagy! Hogy lehet a legkönnyebben elfogni egy lányt?

-          Ugyan, menj már Robin!  Miért nem kérdezed meg tőle a gyöngyök hollétét? Ismerkedj meg vele!

-          Azt nem!

-          Talán félsz tőle? – sandított rá pajkosan Charlotte.

-          Nem félek senkitől az erdőmben, de ahhoz hogy ő bejöjjön az erdőbe csapdát kell neki állítanom – gondolkodott hangosan Robin.

-          És? Aztán apád elé viszed? Aki mit csinál vele?

-          Az nem az én gondom. Remélhetőleg kellően megrémül apámtól, hogy elárulja a titkait!

-          S ha nincs titka?

-          Minden Merryweathernek van titka. Ő sem lesz különb. Tud valamit! Talán mindvégig nála voltak a gyöngyök!

-          Lehet hogy az egész de noir klán a gyöngyök keresésébe őrült bele – gondolkodott Charlotte.

-          Nem őrültem meg – tiltakozott hevesen Robin.

-          Te nem. De nézd meg apádat! – pillantott rá hűvös kék szemekkel szemtelenül Charlotte. – Nem bíznék benne sem az értékeléseiben, sem a tetteiben. Én egy ártatlan madarat se vinnék elé, mert előbb lövi le, mint hogy gondolkodna. Robin, ha elé viszed a lányt, talán az esélyt is eljátszod, hogy megtaláld azokat a gyöngyöket.

-          mivel csalhatnám az erdőbe? – törte a fejét Robin.

-          Talán mutass neki valamit, ami érdekes az erdőben. Ami nem szokványos ami ritka. Ami ártatlan és védtelen, amitől meg sem fordul a fejében, hogy egy egész csapat sötét alak leselkedik rá – gúnyolódott Charlotte. – Lionel remélem Te nem veszel ebben részt – nézett rá a férjére.

-          Én… izé…

-          Ha mégis, akkor meg tartsd féken ezt a kis bolondgombát! – intett Robin felé.

-          Jó, de akkor is be kell hívogatnunk az erdőbe. A Merryweather birtokra mi nem léphetünk – tárta szét a karját Lionel.

-          Ha én megállnék valamiért is az erdő felé közeledve… az… talán egy sebesült állat – harapott az alsó ajkára Charlotte.

-          Vagy… egy csapdába esett állat! – csillant fel Robin szeme. – Ez egyszerűen nagyszerű! – vigyorgott Charlotte-ra. – Lionel?

-          Igen, logikusnak tűnik – bólintott rá Lionel is.

-          Akkor kész a terv. Odaállítunk egy csapdát egy állattal ami becsalogatja az erdőbe, aztán elfogjuk, aztán apám elé visszük.

-          És apád majd megveregeti a válladat! Bravó fiam! Olyan szörnyeteggé neveltelek, mint amilyen én vagyok – húzta el a száját Charlotte.

-          Ne légy ünneprontó Charlotte! Nem lesz baja a lánynak – állt fel az asztal mellől Robin.

-          Megígéred? – nézett rá kétkedve Charlotte.

-          Persze. Szavamat adom.  De most megyünk, tervet kell formálni a kis boszorkány elfogására.   Lionel is felemelkedett ültéből és karját Robin vállán átvetette.

-          Lionel! Te tudod, hogy ki ez a lány? – kiáltott utánuk Charlotte.

-          Ja, még nem mondtuk. Ő a Holdhercegnő! Tudod, akiről már meséltem – kiáltotta vissza Lionel.

-          A Holdhercegnő? Ez komoly? Ha hazaérsz, mindent el kell mesélned róla! – szedte be a söröskorsókat az asztalról Charlotte.

Éjszaka a Hold nagyobb lett. Egyre nagyobb. S Lionel ezalatt mindent elmesélt a Holdhercegnőről, amit csak tudott…