Férjem nevében

Maria elégedetten szemlélte új szerzeményeit. Egy szép vörös tetős kakukkosóra ketyegett az előtérben, közvetlenül a bejárattal szembeni falon. mindig is ilyenről álmodott, még kislánykorában is. Ha egy erdőben lakna egy faházban, akkor kakukkosórája kellene, hogy legyen. S most mindez megvalósult. Mivel Robin még mindig nem érezte hiányát, hogy a szalonban szőnyeg és neki is ülőalkalmatossága legyen, szerzett magának, egy kényelmes virághuzatú karosszéket és egy nagy süppedős szőnyeget a kandalló elé. Továbbá egy vitrines szekrényt, amibe néhány könyvet vásárolt magának. Mivel hiányzott neki egyetlen kedvelt kikapcsolódása a francia kézimunka, ezért néhány rámát, asztalterítőnek való anyagot és hímzőfonalat, tűt, gyűszűt és varrókészletet szerzett be és máris nekiállt első asztalterítőjük hímzésének. Már néhány virág kihímzésével el is készült, amikor vad, dühös ordítással berobbant Robin a vadászházba.

-          Maria! – Robin teli torokból ordított. – Hol vagy?!

-          A szalonban – kiáltotta ki kissé meghökkenve Maria. Robin berontott a szalonba és csak bámult rá. Maria az apró kis zsámolyra helyezett lábbal, a térdén billegő rámával hímzett. Robin kifújta magát és az ajtófélfának támaszkodott.

-          Úgy? S mégis hol járt ma az én drágalátos kis feleségem? – kérdezte Robin megfejthetetlen tónussal a hangjában.

-          Ezüstharmaton – öltött egyet nyugodtan Maria.

-          Ezüstharmaton – fröcsögte Robin. – Mi járatban voltál kedvesem? Tán VÁ-SÁ-ROL-TÁL? – Robin egy ugrással mellette termett és kiütötte a kezéből a hímzőrámát. Az gurulva tűnt el az egyik sarokban.

-          Hát te meg honnan tudod? Ilyen pletykásak a falubeliek? – kérdezte Maria összevont szemöldökkel. – S mit ordibálsz itt?

-          Mit ordibálok? – Robin vállánál fogva megragadta Mariát és felrántotta a karosszékből. – Hol a gyöngysor?

-          Tessék? Azt hittem az enyém, nekem adtad! Ne rángass, ez fáj! – próbált kibújni Robin szorításából Maria.

-          Neked adtam! De nem azért, hogy másnap ahogy megvirrad máris tovább adj rajta! – csattant Robin.

-          Honnan tudod?

-          Maria! Komolyan nem veszed észre, mit műveltél? – ordította Robin.

-          Én… nem értelek, Robin… mi történt? – nézett rá értetlenül Maria.

-          Szóval tényleg eladtad? Jézus Mária! Úristen! – túrt a hajába Robin. – Azt hittem, kiraboltak! Hogy megtámadtak, hogy talán egy árok szélén fekszel megerőszakolva és kifosztva, mert a gyöngysor le sem szakadt a nyakadból és megtámadtak érte. De nem! Te egyszerűen leveszed a nyakadból és túladsz rajta! Ezt egyszerűen nem hiszem el! – lökte félre Mariát az útból.

-          De mit, mit Robin nem értelek… - görbült lefelé Maria szája.

-          A saját feleségem buktat le! A kurva életbe is! A saját felségem! – kiáltotta Robin és dühödten járkált fel és alá, időnként belerúgva, amit ért, márpedig nem sok minden volt a vadászházba.

-          Tessék?! – nyögte Maria rémülten, halálra váltan.

-          Igen! Hát ennyire agyalágyult vagy?! Hát nem fogod fel kihez mentél feleségül? Maria én rabló vagyok, egy tolvaj bandavezér! Érted? Ha valamit adok neked, az valószínűleg lopott érted?

-          A karikagyűrűnk is? – gúnyolódott Maria.

-          Ne forgasd ki a szavaimat! – csattant rá indulatosan Robin. – Úgy látom, te vagy az a nő, akinek nem lehet ékszert adni. Mert neked az ékszer szart sem ér! Egyből túl adsz rajta! Még ha romantikusan is próbáltam átadni, még ha a szexet is belevittem a dologba! Nem neked semmit nem jelentett! Neked le kellett passzolnod, ahogy felkelt a nap! Ahogy kimásztam mellőled az ágyból! Ennyi! TE már be is váltottad! Van fogalmad róla, hogy mekkora szart kevertél nekem? Az az ékszer lopott volt! Keresték! És egyszer csak felbukkan Ezüstharmat piacán és állítólag egy vörös hajú nő cserélte be néhány fontra és egyéb portékákra! Maria itt aztán kurvára nem sok vörös hajú ribanc szaladgál! Kurvára tudják, hogy te adtad oda! És azt is kibaszottul jól tudják, hogy ki a fasz adta neked! A rohadt életbe is! a törvényhatósággal így is meggyűlik a bajom, így is hajszál híján menekülünk tőlük meg, hadilábon állunk, az egyetlen ok amiért még nem ültettek törvényszék elé, mert nincs bizonyítékuk. Erre az én drágalátos kis feleségem beillegeti a fenekét Ezüstharmatra és tálcán kínálja nekik a bizonyítékot!

-          De…de… én nem akartam rosszat…. – sírta Maria.

-          Nem érted Maria?! Hát még mindig nem tudod felfogni?! A feleségem vagy! A feleségem! Minden lépésed, olyan, mintha én lépném! Minden szavad olyan, mintha én mondanám! Minden tetted, olyan mintha én tenném! Maria! Amit csinálsz, azt most már az én nevem alatt csinálod! Ha hülyeséget csinálsz én felelek a tettedért a törvényszéken! És ne légy ilyen hülye liba, hogy megkérdezd miért? azért mert te nő vagy én meg férfi! Szóval fogd fel, hogy engem állítasz az igazságszolgáltatás elé, ha baromságokat művelsz! Mert most már de Noir vagy! A nagybátyád azért kapott frászt tőled, mert addig, míg az ő gyámsága alatt voltál az ő neve alatt végezted az ökörségeidet! Most már az enyém alatt teszed! Fogd fel, hogy kétszeresen meg kell húznod magad, és háromszorosan is a picsádon kell ülnöd! Mert én így is kurvára benne vagyok a szarban, nem kell hozzá a feleségem szarkeverése! A rohadt életbe is! a faszom ki van veled! A házasságunk minden napján kibaszottul felnyomod az agyam és kurvára nem tudsz lecsillapítani, mert  nem hiszem el, hogy egy ekkora libát vettem el, akinek borsónyi agya van!

-          Sajnálom…. érted? én… sajnálom… Robin, nem tudtam… - hüppögte Maria a szoknyájába törölgetve a könnyeit.

-          Jézusom! – túrt a haját idegesen Robin. – Miért kell neked mindent szájba rágni? Miért kell neked mindent ilyen körülményesen elmagyarázni? Hogy lehetsz ennyire gyerek? Őszintén Maria! Mit olvastál te? Gyerekverseket? Vagy altatódalokat? Mi a szarral tömted tele azt az üres fejedet, hogy neked ez magadtól nem egyértelmű és nem világos.

-          Honnan tudnám én, hogy mik a házassági törvények Robin? Senki sem világosított fel? Nem ismerem a jogot – sírta Maria közbe.

-          Ezt józan logikával is gondolhatnád Maria. Egy családban mindig  a férfi a felelős mindenért, ami történik. Ez a dolgok rendje. Ez a világ menete. De Noir vagy Maria. AZ én nevemet viseled. És jogilag én felelek a tetteidért. Ha lopott holmit cserélgetsz azért is én felelek akár tőlem kaptad akár mástól. Érted? De Noir vagy! De Noir! a kurva életbe is!Mindenért engem tesznek felelőssé, nekem nem kell egy olyan feleség, aki bemárt a helyi seriffnél! Érted? Nem kell, hogy te is úgy viselkedj, hogy azért nekem kelljen magyarázkodnom az igazságszolgáltatás előtt.  A nevemmel játszol Maria! Most már csak ha kinyitod a szádat is, azzal is az én nevem alatt cselekszel! Vagy csak erre vágysz? Ez a titkos kis bosszúd, amiért a várbörtönben hagytalak egy éjszakára? Alig várod, hogy engem is hűvösre tegyél? Mert kicseszettül jó úton haladsz felé!  Leszednéd rólam a keresztvizet is, ha tudnád, igaz?

-          Nem, Robin.. esküszöm, hogy nem… - jajveszékelte Maria.

-          Nem tudom Maria! Most nagyon, nagyon alám tettél! Iszonyatosan ki vagyok rád bukva! Kurvára besokalltam belőled!  Minden nappal megerősíted azoknak a megjegyzéseit, akik azt állítják, hogy vétek volt téged csak így, feleségül vennem! Mert nem vagy tisztában azzal, hogy mit vállaltál és én sem vagyok vele tisztában, hogy mit vállaltam veled! Talán hiba volt ez az egész esküvő. Talán jobb lenne, és biztonságosabb lenne, ha távol tartanám magam tőled, mert nem nőttél fel ahhoz, hogy megértsd, így kell elfogadnod, ahogy vagyok és nem csinálhatsz butaságokat, mert ha nem állsz mellettem, akkor nekem annyi. Miért nem nyomsz fel egyenesen a törvényszéken? Soha! Maria! Soha többet az életben nem adok a kezedbe értéket! Mert látványosan nem tudsz bánni a pénzzel, az értékekkel, az ékszerekkel, az érzelmekkel sem. Egyáltalán Maria, semmivel sem. mi hasznom nekem ebből a házasságból? Hümm? ha befejezted a sírást, alkalomadtán majd ezen gondolkodj el, és azon, hogy hogyan kellene viselkedned az én nevem alatt. De Noirként! Mert az vagy Maria! Egy istenverte de Noir vagy! Ezt vésd az eszedbe! Az én nevemet viseled! Jogilag én képvisellek! Szóval ahhoz tartsd magad! – ordította feszült inakkal, dagadó erekkel Robin és ingerülten bevágta maga mögött a bejárati ajtót. Elment. Estére. Ki tudja hová?

-          Istenem mit tettem! – rebegte maga elé könnyes szemekkel Maria.