Teawin

 Alex

Párizsban. A szállodai fürdőszobában telefonálok. Frissen borotválkoztam. Megigazítom a karikagyűrűmet, a nyakkendőmet, a nadrágövemet. Végre felveszi a telefont.

• Szia! Milyen Párizs? - kérdezi kedvesen Charissa.

• Napsütötte időnek ígérkezik.

• Tökéletes nap egy esküvőhöz - feleli.

• Normális, hogy rosszul vagyok? A saját esküvőmre nyugodtabban mentem.

• Teljesen normális. Örömszülő vagy.

• De kicsit sem örülök - jegyzem meg. Charissa könnyedén felnevet.

• Jó hallani a hangod Alex. Még ha morgolódsz akkor is.  Ne izgulj! - Stefi kopog be a fürdőszobába.

• Bocs, mennem kell! - nyomom ki a telefont. A nadrágzsebembe csúsztatom a telefonom.  Kinyitom az ajtót.

• Minden oké? - kérdezi Stefi. Kicsit sem érzem jól magam. Stefi elegáns kosztümben van. Kim vörös hajába Stefi rendezte el még a százszorszépet mintázó virágokat is. Besütötte és franciafonatban szépen feltűzte a haját. Istenem, a mai naptól ez a fiatal lány a menyem lesz! A homlokomra szorítom a tenyeremet.

• Lehet veszek be egy széntablettát és egy nyugtatót! - morgom.

• A tényeken ez már semmit sem változtat - szorítja a hóna alá a tárca bőrtáskáját Stefi.

• Mehetünk, kész van mindenki? - nézek végig a lakosztályunkba gyűlt társaságon. A szemem megakad Alex fűzős fekete cipőjén.

• Fiam neked hol a fekete bőrcipőd? - kérdezek rá.

• Nem találom. Mehetünk.

• Ebben a cipőben? - borzadok el.

• Szerintem vagány - vigyorogja Alex és erre Kim is megemeli a szoknyáját ahonnan hasonló cipő villan ki, csak rózsaszínben. 

• Ehhez tényleg… nyugtató kell - összegzem, de rájuk hagyom. - Menjünk. 

Az én jaguárommal megyünk. Az újjal. S ettől nosztalgikus hangulatom támad. Vittem ugyanígy esküvőre egy párt. Liamot és Vanessát. Most a lányuk ül mögöttem és a fiamhoz készül hozzámenni. Idegesen markolom a kormányt. Stefi a combomra helyezi a tenyerét.

• Nyugi - mosolyog rám. Liamék a Mokkával követnek minket. Mint amikor Vanessa vezette utánunk a Mokkát Kendalban. Akkor Liam vezette a jaguáromat. Ismét egy esküvő, amin mind a hárman ott vagyunk. Az iroda. Liam, Vanessa és én. És ismét az én jaguárom a feldíszített esküvői autó.  Mély levegőket veszek. 

• Megházasodik a fiam. Ez… durva - foglalom össze. Elérték, amit akartak. A párizsi esküvőt. Nem túl szerencsés, hogy például minden gyerekszületéshez Párizsból kell lekérni a házassági igazolást. Miért nem volt jó a Kendal Paris Church? Szép templom. Szerintem tényleg szép. Ahogy Stefi is szép, tényleg szép. Oldalt nézek rá.

• Mi az? - kérdezi felém fordulva idegesen nyalja az ajkait.

• Újra feleségül vennélek - mosolygom rá.

• És én is hozzád mennék, újra - mosolyog rám Stefi.

• Akkor, tényleg jók vagyunk - vigyorgok rá, és a piros lámpánál áthajolok hozzá és csókot hintek a szép vörösre húzott ajkaira.

Beparkolok. Liam Mokkája fordul mellém a parkolóba. Stefi a napellenzőt lehajtva ellenőrzi a sminkjét.

• Nem fogok sírni! - mondogatja inkább magának. - Oda lenne a sminkem - vértezi fel magát.

• Jaj anyu! - szól előre Alex és megsimogatja Stefi vállát. Hosszan fújom ki a levegőt.

• No, kész vagytok fiatalok? - nézek rájuk hátra. Kim és Alex összenéznek és mosolyogva visszenéznek rám.

• Igen! - mondják kórusban.

• Remek, akkor kiszállás! - csatolom ki a biztonsági övemet. Kiszállunk mind. Stefi tűsarkokon lépked. Tőle ritkább látvány, hogy szoknyában van. És magassarkúban. Vanessától nem. Fekete a szoknyája és a körömcipője is. Füstszín harisnyában van, mint amikor először láttam. Még most is elérzékenyülök ettől a színtől. Ismét egy esküvő, amin ő is ott van, és most sem róla és rólam szól. Ő már sírt. Látom a szemén. Liam idegesen túrja a haját.

• Hát akkor mehetünk - a karomat nyújtom Stefinek és a fiam és Kim után mind elindulunk a házasságkötőterem felé.

Az egész esketés alatt magam sem tudom hol vagyok. Stefi és Vanessa között ülök. Vanessa végigsírja az egészet.  Szerintem a könnyeitől nem is látja magát az esküvőt. Kim nagyon szép menyasszony. Suhogó szép a haja, ragyogó szürkéskék a szeme és lágy a mosolya. Innen igazán Kim van nekem szemből, tehát Alexet inkább oldalról látom és hátulról. Stefi megszorítja a kezem a gyűrűhúzáskor. Én éppen már kaptam rajta őket smároláson, de most itt a házasságkötő teremben egészen érzelmes csókjuk van. Egy kicsit talán hosszú, de szép. Biztos remek képek készülnek róluk. S ahogy egymásra mosolyognak az az érzésem van, hogy mégiscsak a fiam a mázlista. Szerelemből házasodik. Azt a nőt veszi el, akinek az anyját én is szerettem volna oltárhoz vezetni. 

Mi is felállunk koccintani az ifjú párral.  Vanessával is koccintok.

• Vani, ismét egy esküvő. Amin ott vagyok. Te és én.

• Alex! Sosem komolyodsz meg  - mosolyog Vanessa.

• Csak veled, csak veled - csókolom arcon, ahogy lehajolok hozzá.

• Nos, visszajössz az irodába? - súgja a fülembe.

• Rokonságba kerültünk Vani, szerinted? - húzódom el, és rákacsintok.

• Szeretlek! - tátogja hang nélkül.

• Én is téged! - szorítom meg a derekát, mielőtt elengedem. Liam lép hozzám. Némán koccintunk.

• Gondoltad volna? Felneveltük őket… egymásnak - ingatja a fejét Liam.

• Meg nem gondoltam volna, hogy ők ketten összejönnek - vallom be.

• Ihatunk az építészgenerációkra, a DeNoir&Goodwin irodára? - kotyog közbe Kim és a poharát tartja felénk.

• Ne kamuzz, te nem is ihatsz - jegyzi meg  Liam, de újra koccintunk mind. - Szóval te erre nem is üríted a poharad.

• Innen is látszik apuci, hogy ma még nem ittál elég whiskyt - nevet Kim.

• Szemtelen, mint mindig, gyere ide! - húzza Kimet és magához szorítja.

• Az új építészgenerációra, aki… - a hatás kedvéért szünetet tartok. - Goodwin lesz - vigyorgom Liamre. Verhetetlen szituáció. Liam megadóan biccent. A Goodwinok nyertek. Alex, a fiam, és én is összekoccintjuk a poharunkat. Goodwin győzelem.

Liam

Manchesterben Alex tanári szobájában felvételiztetjük az iroda új építészeit. Alex kidolgozott egy rendszert a pályáztatásra. Profi mint mindig. S átvette az irányítást is. Az én irodám megmarad  a fenyvesekben, ahova csak Stefi és Alex jön át, illetve majd a fiatalok. Kendalban lesz Alex főépítészi irodája, de ott a csapat önállóan fog dolgozni Alex instrukciói alatt. S nyitunk egy  irodát Manchesterben is.  Amit mindketten felügyelünk. Először az irodavezetőket kerestük meg. Alex a manchesteri irodába bevonta építészként Charissa Dupint is. A többiek három fordulós felvételi eljáráson vesznek részt. Portfólió és önéletrajz alapján szelektálunk először. Akikre portfólió alapján kíváncsiak vagyunk, velük van elbeszélgetésünk Alex tanári szobájában. Ezt követően Alex Kendalba felvételizteti azokat, akikkel megnézi, hogyan tud együtt dolgozni. Én pedig a Manchesteri irodába felvételiztetek, bár mindketten jelen vagyunk az egész felvételi eljárás alatt.

• Kim most küldött egy ultrahang képet - nézek fel a telefonomból. A képaláírás csak annyi: FIÚ!!!

• Na, Goodwin lesz tényleg - mutatom Alexnek a képet.

• Remek - ásít nagyot Alex.

• Örülsz?

• Sokféle gondolat és érzelem kavarog bennem ebben a témában, inkább nem részletezem - jegyzi meg és a gépén kattintgat.

• Ne aggódj, most már nem fognak leugrálni csak úgy Devonba, akár van jaguárjuk akár nincs.

•  Milyen igaz - biccent rá. - Szerintem ők maradjanak a kendali irodában, ők pedig a manchesteriben - nyújtja át a két rendezett mappát Alex. Belelapozok az önéletrajzokba.

• Ez a csaj csak azért tetszett neked, mert áradozott a kilátódról - morgom. - Egyből felállt tőle mi?

• Nem gondoltam ilyesmire.

• Aham, persze, én is ezt mondanám. Azt mondtad úgy összehangolódtatok, csakis a szimpátia ami számít ennél a kiválasztásnál. Ő elég szimpi volt neked?

• Meglehetősen szimpatikus volt igen. Ismerte a céget, és hűségesnek tűnt.

• Magadhoz, vagy a céghez?

• A cégügyekkel te foglalkozol - hárítja nevetve Alex. - De együtt gondolkodni szerintem velük tudnánk. A két srác nagyon jó, a csajok meg megcsinálják, amit kell.

• Egyébként egyetértek. Viszem Vanessának és rendezi a dolgokat.

• Szuper! Még valami? - kérdezi Alex.

• Gondoltam együtt kimegyünk a fenyvesekhez.

• Még...dolgom van itt - mondja Alex és ezt megerősítve kopogtatnak is az ajtaján. Charissa Dupin áll az ajtóban. 

• Üdv, Liam, Alex! - köszön és végignézem a nude szín bőrcipőjén  keresztül a fehér  szövött szoknyájáig. Elegáns nő és csinos.

• Csak nem vizsgáztatsz még most is Alex? - kérdezem gonoszul.

• Dehogy, Charissa teázni jött igaz? - áll fel Alex és  elveszi Charissától a mappáját.

• Akkor nem zavarok - nézek a telefonomra.

Én nem szeretnék zavarni - mentegetődzik Charissa, de Alex már lehámozta róla a táskáját is.

Nem zavarsz. Liam éppen menni készült, igaz?

Tulajdonképpen megihatok én is egy teát. A sok kávé után egészen változatos lenne, csak teázni - Charissa nevetve helyet foglal velem szemközt Alex kiült foteljében.

Alex furán néz rám. S pontosan tudom mire gondol. Kávé helyett teát akarok inni? Megfáztam? Beteg vagyok? Mert csakis akkor voltam hajlandó teát inni.

• Jól vagyok, de iszom veletek egy teát. Hiszen Charissa is a cégünk egyik építésze lesz, nemigaz? - nézek kettejükre.

• OKé, akkor tea három főre - Alex tölt mindőnknek a forralt vízből. S a teafilteres kínálódobozát tartja elénk.

• Kösz.

• Szóval… Liam… ez vajon azt jelenti, hogy a tea nyert? - vigyorog rám Alex.

• Bizonyos esetekben a tea éppen olyan jó, mint a kávé - bólintok. - Sőt, azt hiszem nem szégyen bevallanom, egészen eddig tévesen alulértékeltem a teát - jelentem ki és Alexre nézek, aztán Charissára. Charissa a teáscsészéje felett mosolyog rám. Alex pedig tökéletesen érti, amit üzenni akartam mindezzel. Őt, Alex Goodwint értékeltem alul. Eddig. Tévedtem. Alex viszonozza a pillantásomat.

• Kösz - feleli komolyan.

• Nincs mit. Ez az igazság - felelem, s megrezzen a telefonom az asztalon. Miközben a teát iszom látom a felvillanó képernyőn az üzenetet:

Dawn: Jöhet egy duplakávé?